Rész,  Fezejet

 1   V      |  egyenesen az ő szemébe tűznek, forró lehelete az arcát perzseli:
 2   V      |   nyújtá a mesterének. Az a kéz forró volt és nedves; hanem azért
 3 XIII     |         fejét, horkolva fújta a forró gőzt az orrlyukain keresztül,
 4 XVII     |      asszonynak a fejét, aki őt forró csókjával akarta megnémítani,
 5 XXV      |     egyszerre harmattá válnak a forró ködök, s rögtön hideg lesz
 6 XXV      |     többi mind tükörsima jég. A forró déli napsugár apró csermelykéket
 7 XXVII    |   útközben, amíg lefelé halad a forró sziklákon, elpárolog. De
 8 XXVII    |         tűzhely környékén olyan forró volt a szikla, mint a puzzuoli
 9 XXVII    |    föléje tartották, az olaj is forró lett, s lehetett benne pecsenyét
10 XXVIII   | elszívelte, hogy az egy hosszú, forró csókot szívjon az ajkairól.~–
11 XXIX     |       futásban, lábait égette a forró homok.~– Hagyj engem magamra
12 XXIX     |       minő menekülés ez?~Ahol a forró hamutalaj végetért, ott
13 XXIX     | elolvadni, kedvesem, akármilyen forró legyen is a mi szívünk.~
14 XXXIV    |     akkor leöntik sűrűre főzött forró musttal; akkor aztán kanállal
15 XXXIV    |      titkos lángja volt, akiről forró epedéssel emlékezik meg