Rész,  Fezejet

 1 III      |         le voltak sütve.~Magában dörmögé:~„Si hoc in arido, quid
 2  VI      |        átlépve.~– „Ave frater” – dörmögé rá a négy alak.~György szilárd
 3 VII      | metastest?~– Ötszáz zecchinóra – dörmögé az az ezüst kondérja alól.~–
 4 VII      |  klenódiumát.~– El ne felejtsd – dörmögé Iskariotes –, egy év múlva
 5 VIII     |    szenteket hívod segítségül? – dörmögé gúnyosan a nagymester.~Az
 6 VIII     |      meglátta.~– Nehéz az eset – dörmögé Giorgio.~– Megengedem, hogy
 7 VIII     |       asztalon.~– Nos, Abrekh! – dörmögé a nagymester, – jöjj, és
 8   X      |      játszott.~– Úgy kell neki – dörmögé magában Giorgio.~Ő maga
 9   X      |            Meg vagy te őrülve? – dörmögé a fülébe.~– Meg…~– Tudod,
10 XIII     |           pénz beszél.”~– Ejh! – dörmögé a csikós, – azt az ugrabugrát
11 XIII     |     életét.~– Ez a mi emberünk – dörmögé Wammána Lodoiszkához.~– „
12 XXVIII   |        neki az ő hite szerint! – dörmögé Satturno.~Akkor aztán sietett
13 XXIX     |          Ejh! Bolond gyerekek! – dörmögé Páter Oloferno, s nem sokat
14 XXXII    |     Wammána a kutyás emberrel! – dörmögé György, amit bizony Mikes
15 XXXIV    |          álmodunk, hát sohasem – dörmögé a kamarás úr, az ozsonna