bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | kaptál!~– Haha! Mit nézzek én ezen a bolond papiroson? –
2 I | papiroson? – Hiszen nem tudok én írást olvasni.~– Az őseid
3 I | szép hölgy. Arról szeretnék én többet tudni.~– Ah! Sárgacsőrű
4 I | a Méte imádására?~– Amit én megírtam, az igaz.~– Hol
5 I | érte a Jézust?~– Tudom is én, hogy ki az a Jézus?~– Az
6 I | No megállj! Majd beszélek én neked egyszer a Jézusról.~–
7 I | elveszítsék őket.~– Nem igaz! Én magam is láttam azt a házat,
8 I | neked azzal?~– Szeretném én azt az embert látni.~– Minek?~–
9 I | látni.~– Minek?~– Nem tudom én. Az olyan furcsa érzés bennem. –
10 I | Ülj le szépen. Mást mondok én neked. Inkább elviszlek
11 II | láttára írja ezt a levelet. S én a kötelesség teljesítésében,
12 II (1) | Ha jól vagy, légy jól: én ugyan jól vagyok. Ma tettem
13 II | Azt hiszi Wammána úr, hogy én nem látok át a szitán? Hogy
14 II | ums Kreuz herum”?3 Talán én olyan Pámschábel vagyok,
15 II | tudod, előrebocsátom, hogy én mindenről pontosan vagyok
16 II | dolgozol.~– Jobban ismerem én azt az intenciót, mint te,
17 II | jobban megfelel annak az én metódusom, mint az, amit
18 II | nagyobb bolondokat. De az én metódusom szerint azzá fejlődik
19 II | afelől igen bizonyos vagyok. Én éppen olyan régen vagyok
20 II | hogy te, kedves barátom az én tanítványom által írott
21 II | feleségével való kalandját már én is hallottam.~– De nem olyan
22 II | olyan tökéletesen, mint én tudom.~– Egészen az Aeneas
23 II | ördöggel lehet kiűzni. Ez az én metódusom. Akárki felelősségre
24 II | Csak kölcsönbe esik. Én is elhallgatom azt, hogy
25 II | leveleket írogattatsz az én növendékem által Aspremont
26 II | nagyon jólesik.~– Hát hisz én nem irigylem tőled sem a
27 II | nekem ez az ember gyanús! Én ismerem a világcsalók, a
28 II | marionetteket játszanak. – De én még magyar embert sohasem
29 II | embert?~– Hagyd el azt. Én valami mást fogok vele csinálni.
30 II | az mindent elront. Majd én elfogom azt az embert, s
31 II (9) | Ne zavard meg az én körvonalaimat. ~J. M.~
32 III (1) | Nagyon bölcs mondás. Ha én valaha pápa lennék, én is
33 III (1) | Ha én valaha pápa lennék, én is megégettetném minden
34 V | mármost elég, most következem én!”~Akkor aztán szamárhátrul
35 V | capiálják ezt a taljánok? Az én lovamnak hátul van az armaturája”.~
36 V | fel ekként magában: vajha én is így tehetnék azzal a
37 V | Mert nem értesz hozzá.~– Én nem ilyennek képzeltem a
38 V | ostobaságokban gyönyörködjék valaki. Én azzal nem bírok. Nem tudom,
39 V | keresztülmenned.~– Bánom is én.~– Olyan esküt kell letenned,
40 V | menned.~– Ha más kiállta, én is csak kiállom.~– Törvényeket
41 V | kell.~– Ne papolj annyit! Én mindent megteszek, amit
42 VI | betűket a karikákon, amiket én most egymás mellé állítok.
43 VI | nevetve mondá el az esküt.~„Én, Giunchi Giorgio, aki nem
44 VI | Ha más átesett rajta: én is elviselhetem – monda
45 VI | eldörmögé a formulárét.~„Én keresztellek tégedet a Bafometnek,
46 VII | csak aranypénz.~– Azt pedig én nem tudnám, hol vegyem?~–
47 VII | alól.~– De hogy fizetem én azt vissza? – kérdezé György.~–
48 VII | megduplázza az összeget.~– De én írást sem adhatok a kölcsönrül;
49 VII | mondá nyugodtan. – Még az én kártyám hátravan.~A banktartó
50 VII | Dejszen keresztül megy az én kardom ezen a bivalybőrön!”
51 VII | hókusz-pókuszaitokkal! Nem azért jöttem én ide, hogy belőlem bolondot
52 VII | Elég volt már a komédiából. Én meg hagytam magamat kereszteltetni
53 VIII | számlálok rajta? Nem örülök én annak.~– Én sem örülök;
54 VIII | Nem örülök én annak.~– Én sem örülök; hanem a szabályaink
55 VIII | ütötte a homlokát. – Óh én kapubálvány! Hogy ezt nem
56 VIII | Hát te aszkéta vagy?~– Az én!~– És én egy csókot is váltottam
57 VIII | aszkéta vagy?~– Az én!~– És én egy csókot is váltottam
58 VIII | sisak száján keresztül! Ha én azt tudtam volna!~– Hát
59 VIII | vagyunk az utolsók.~– De én még két gyertyát láttam
60 VIII | semmiben fogyatkozást.~– Ah, ha én egyszer az a mandolosz lehetnék!~
61 IX | tollseprőt.~– A növendéke? Az én vagyok: Giunchi Giorgio
62 IX | No majd mindjárt kiverem én az álmot a szemedből, csak
63 IX | mint egy generálisnak!~– Én is így kiáltottam fel: „
64 IX | kitalálni az összefüggést.~– Én nem is kerestem. Minden
65 IX | őrizzenek meg engem attól, hogy én a nagyok tetteiben az okokat
66 IX | okokat és rációkat keressem. Én csak egy gép vagyok, aki
67 IX | egybevetve, elismered, hogy az én nevelési metódusom igen
68 IX | idegen alakok egymásra nézve. Én nem szólok semmit. Nem adok
69 IX | Ebből lehet még valami. No, én mosom a kezeimet. Én egy
70 IX | No, én mosom a kezeimet. Én egy intést sem adtam.~–
71 IX | sem adtam.~– Szükségtelen. Én tudom jól a leckémet; csak
72 IX | két ilyen farkaskölyökre! Én csak azt mondó vagyok, hogy
73 IX | Giorgio.~– Dehogy húzom én a hajadat!~– Hát akkor ki
74 IX | kutya! Hát kisasszony vagyok én, aki míderben jár? Nesze
75 IX | Hát nem férfi vagyok én? Mi? Dugd a számba a pipámat.~
76 IX | szólt közbe:~– Hát hisz én is azt mondtam, s megvertél
77 IX | le fogja vágni.~– Ezt az én szép hajamat? – riadt fel
78 IX | Hát csakugyan láttam én azt az istennőt a maga mennyei
79 IX | nincsen planéta nélkül.~– Azt én megölöm.~– Hanem elébb találj
80 IX | igaz az? Nem álom? Hogy én egy titkos szövetségnek
81 X | Giorgio teljes ellenszenvét.~– Én ezt a fickót egyszer letaszítom
82 X | San Carlo Giuseppe.~– Az én nevem marchese di San Christina
83 X | átnyújtottam a névjegyemet.~– De én nem tudok olvasni.~– Hát
84 X | sem tudtak szegények.~– Az én nevem Giorgio, marchese
85 X | Christina ott van, ahol én születtem.~– Hol született
86 X | azt sem tudja?~– Nem tudok én arról semmit.~– Én sem tudok
87 X | tudok én arról semmit.~– Én sem tudok róla többet. Hát
88 X | Sohasem láttam az atyámat.~– Én meg azt sem tudom, hogy
89 X | embernek atyjának lenni.~– Ezt én sem tudom.~– Hallja ön,
90 X | éppen olyan ostoba, mint én vagyok. Mi egészen egymáshoz
91 X | díszelőadáson.~– Ohó! Még én is itt vagyok! – kiálta
92 X | bántotta a féltékenység.~– Én a hölgyem nevében protestálok!
93 X | találni, mit mondtál. Hát én, aki beléd látok, s tudom,
94 X | volt, aki halálra ítélt. Én aztán apelláltam, fel a
95 XII | hangon:~– Ah, hercegnő! Én ma meghalok!~Ennél nagyobb
96 XII | lakomáján? Látta ez is azt, amit én láttam?~Wammána démoni mosollyal
97 XII | nekem testvérbátyám volna, én rögtön osztályújítási pert
98 XII | föllépni? – felelt Giuseppe. – Én láttam olyant is, mikor
99 XII | mestergerendára. Így láttam én a magyar legényt egyszer.~–
100 XII | legényt egyszer.~– No hát azt én is mind tudom. Megtanított
101 XII | Kár, hogy nem jött el az én veszekedőtársam: a szép
102 XII | szép hercegnőnek, hogy „én” is itt vagyok. Mert csak
103 XII | is itt vagyok. Mert csak én tudom, hogy mi módon lett
104 XII | St! ön az, Giuseppe?”~Hát én mindenesetre Giuseppe vagyok.
105 XII | vagyok. Nem tagadhattam el.~„Én vagyok Giuseppe.”~Azzal
106 XII | kapun, s bezárja maga után. Én ott maradok a csomaggal
107 XII | egészen tisztában vele, hogy én vagyok-e én? vagy valaki
108 XII | tisztában vele, hogy én vagyok-e én? vagy valaki más vagyok,
109 XII | Az lett belőle, hogy én nem tudtam, hol van az az
110 XII | dajkát keresni a számára.~Én pedig a további utasításhoz
111 XII | kétségbeesetten védelmezi magát.~Én nem sokat tanakodtam: ahol
112 XII | sbirrekkel ellenkező irányba; az én védencem hirtelen becsapott
113 XII | elfogadja a karomat, s az én szállásomon várja be a reggelt,
114 XII | eljött velem a szállásomig.~Én lovagias kímélettel respektáltam
115 XII | alatt már kerített dajkát az én kis lelencem számára: az
116 XII | Hát amint ezt meglátta az én stranierám, egyszerre ledobta
117 XII | mondám neki –, ezt a kicsikét én hoztam ide. Nekem egy fraj
118 XII | találtam. Azt kérdezte tőlem én vagyok-e Giuseppe?~– Igen.
119 XII | megbízottjának a neve. A nő az én cselédem volt, s önt tévedésből
120 XII | Önre rábízhatom a titkomat. Én vagyok Parente Cornelia
121 XII | Fogadja el lakásomat. Én reggelig ajtaja előtt fogok
122 XII | megnyugodott a hercegnő, s én meghagytam a gazdasszonyomnak,
123 XII | Bizonyosra vettem, hogy ha én a piacon hemzsegő gavallérok
124 XII | azután megnevezi magát:~– Én vagyok Parente Lorenzo herceg.~–
125 XII | Parente Lorenzo herceg.~– Én pedig San Carlo Giuseppe
126 XII | Cornelia hercegnő.~– Az én húgom? Hol van ő?~– Azt
127 XII | Alfonzo elcsábította az én húgomat. Meggyalázta a családom
128 XII | rögtön helyrehozni a vétkét: én magam is ellene fogom fordítani
129 XII | mert Cornelia hercegnő az én védencem. Menjünk őt fölkeresni.~
130 XII | a szembejövő Alfonzoval. Én kértem Lorenzot, hogy engedjen
131 XII | Elkezdett hálálkodni.~– De én most nem védelmezni jövök
132 XII | kölcsönösen megbocsátottak.~Én azután elvezettem őket a
133 XII | valósággal in extremis volt. Én voltam principessa Cornelia
134 XII | társaságot a szép Cornelia, ahol én jelen vagyok, aki jól tudom,
135 XII | észrevételét ki ne mondja rá:~– Ha én jutottam volna ily kényes
136 XII | affektált hidegen Lodoiszka.~– Én, lelkemre nem találok benne
137 XII | féltse őt; – nagyon jól vív. Én tanítottam rá.~– Nem tudod,
138 XII | Ne féltsen engem. Az én pókhálóm erősebb, mint hogy
139 XII | az szőve. A kutyás embert én elvállalom: – Abrekh az
140 XII | mondta Wammánának. – Az én legényemet kidobtuk a korcsmábul.~–
141 XII | Konspirálhattok, nyalka kurucok!~– Én leszek Delila – suttogá
142 XII | suttogá Io balrul a fülébe.~– Én leszek Anais – lehelé jobbrul
143 XII (6) | Nem tudom én ezt más nyelvre lefordítani. ~
144 XIII | szeretnék venni ennek az én uramnak; ne lenne többé
145 XIII | gondolom, hanem tudom. Ha én egy rátekintésre meg tudom
146 XIII | de haragos!~– Nem vagyok én haragos, se rátartós, csak
147 XIII | De nem oda Buda! Tudom én azt jól, hogy lóvásárnál
148 XIII | gavalléros dolog. De akiről én észreveszem, hogy engem
149 XIII | engem meg akar csalni, azt én csalom meg. Azt mondják,
150 XIII | Kegyelmed kálvinista, ugye?~– Az én. Pedig kemény nyakú. Aki
151 XIII | megtudom, hogy lengyel. Én tudok németül. Hadd értsék
152 XIII | forintot kell letenni az én százam ellen. Aztán jöhetnek
153 XIII | azok még csak az igaziak. Én csak olyan vakarcs vagyok
154 XIII | Biz attól sem ijednék én meg.~– Egyet mondok: kettő
155 XIV | izlandiaknál és magyaroknál. (Az én emberem belehalt ebbe a
156 XVI | kiálta fel Bethsába. – Hát én velem hogyan bántál? Hogy
157 XVI | vagytok olyan szépek. Amit én vétettem, azt én százötven
158 XVI | szépek. Amit én vétettem, azt én százötven zsoltárban leénekeltem.
159 XVI | generálissal? Nem hiszem én, hogy az olyan imádkozva
160 XVI | megjárta a bethuliaiaknál, de én Tamás vagyok benne, hogy
161 XVI | csakugyan megesett. De az én rabszolgám nem azért futott
162 XVI | is! De halljátok tovább. Én nagy lármát csaptam, s ráfogtam
163 XVI | s kérdezte, hogy mi baj? Én elmondtam neki nagy sírás
164 XVI | papiruszlevelet teleírtak vele.~Én aztán egy délután meghívtam
165 XVI | valamennyi hölgy úgy elbámult az én Józsefem szépségén, hogy
166 XVI | legszebb fiú a világon az én Józsefem?~S odafordította
167 XVI | szólalt meg Zsuzsanna. – Ez az én Abrekhem.~S maga felé fordította
168 XVI | erővel.~– No hát nem az én Abrekhem vagy?~Így versengtek
169 XVI | vágni.~– Bölcsebbet mondok én! – feleselt Koleikháb. –
170 XVI | Zsuzsanna az igazat, akkor én lemondok, és átengedem neki
171 XVI | ide nem azért híttak, hogy én itt nézzem, hogy csókolódik
172 XVI | csókolódik más, hanem, hogy én kapjam meg a szép asszony
173 XVI | a szép asszony csókját. Én a jussomat nem hagyom.~Delila
174 XVI | Deh! Eb ura a fakó! Ha én Sámson vagyok, előttem a
175 XVI | Herko Páter sem őgyeleg. Ha én egyszer bort iszom, akkor
176 XVI | ki a legény a csárdában!” Én a szép asszony csókját nem
177 XVI | csókját nem hagyom holnapra. Én nem nyalom a mézet üvegen
178 XVI | akar szúrni karddal, ha én a botomat a markomba fogtam!
179 XVII | most a csalogányokra, mikor én vagyok melletted?~És a csók
180 XVII | suttogá Zsuzsanna. – Az én szemembe nézz! ott a te
181 XVII | Erdély nagyfejedelméé. Én küldelek apádhoz. – Nevem:
182 XVII | hazádba, ahol várnak rád. – Én itt maradok és védem a feljárást,
183 XVIII | ennek a szekérnek.~– Akkor én is megyek.~– Hol lakol,
184 XVIII | Hol lakol, úrfi?~– Ha én azt tudnám?~– Hát hova akarsz
185 XVIII | becsületes emberek.~– Az én apám Rákóczy Ferenc…~Erre
186 XVIII | bámultából.~– Hát ismered te az én apámat? – kérdé hebegve
187 XVIII | tartozol? – kérdé György.~– Én Kammesierer vagyok. Diákul
188 XVIII | bizalmával megtisztelte.~– Ma én is lakodalmat fogok tartani.
189 XVIII | együtt iszunk dosztig. Te az én számból, én a tiedből! Schmollis!
190 XVIII | dosztig. Te az én számból, én a tiedből! Schmollis! Fiducit!
191 XIX | Ragoczkynak a nagyobbik fiát.~– Az én bátyámat? – kérdé György
192 XIX | komoly orcával mondá:~– Az én apám Rákóczy Ferenc, a fejedelem.~–
193 XIX | a fejedelem.~– Az vagyok én! A Rákóczy Ferenc, a nagyfejedelem.
194 XIX | nem adták ki a klemsből az én jótállásomba. Pedig a nemesi
195 XIX | elkészítésére.~– Megálmodtam én azt! – jajveszékelt Mirikló. –
196 XIX | strázsákat! Ki jön velem? Én megyek elől. Adjatok egy
197 XIX | megy teveled hadakozni az én huszonnyolc nemzetségemből
198 XIX | nyalka hajdúlegény, akinek én tegnap megbillogoztam ott
199 XIX | vagyok. Az a kutyás ember az én apámnak, Rákóczy Ferencnek
200 XIX | vezére. Az a ménes is az én apámé. Azért hozták ide,
201 XX | Rákóczy fiát?~– Ismerem én.~– No hát éppen így főzte
202 XX | kiabálta nekem. Azért mondtam én, hogy „náné”, „náné”.~–
203 XX | azt tenni.~– Ki mondja?~– Én mondom. Nem eresztelek oda.~–
204 XX | hogy dobogjon.~– De az én szívem azt dobogja most,
205 XX | szeresselek még jobban. Én is tudok ám szebb lenni,
206 XX | kissé. Ne készülj még. Az én akaratom ellen úgysem mehetsz
207 XX | karafina. Egyél, igyál. Én majd eljárom előtted a „
208 XX | foglak látni többet.~– De én visszajövök hozzád, Mirikló.~–
209 XX | megkergetnének, elfognának. Majd én felöltöztetlek. Diákok közé
210 XXI | Kammesierer Györgynek.~– Ez az én phrálom? – hebegé György
211 XXI | a diákoknak.~– Ez nem az én bátyám! Ez nem Trenk Frigyes!
212 XXI | mondá György.~– Igen. De én nem mint résztvevő. Csak
213 XXI | mondani.~– Úgy híják az én apámnak a leányát.~– Az
214 XXII | hallható hangon mondá:~– Én, György, Rákóczy Ferenc
215 XXII (1) | de okiratain Yo, el Re (én, a király) nevezi magát.~
216 XXII | zsebéből.~– És azonkívül én mint nevelőatyád, még egy
217 XXIII | lehetnek nekem, amikért én manapság e fényes megjutalmaztatásokban
218 XXIII | és a birodalom.~– S ezt én fedeztem volna fel, – egy
219 XXIII | írott levélben? – Hiszen én nem tudok írni.~A konziliárus
220 XXIII | serenissime, felettébb jól, hogy én voltam a praesese annak
221 XXIII | suppeditálni, melyek felől én a testimoniumát manupropria
222 XXIII | Tehát legyen úgy, hogy én írtam ezt a levelet a császárnak.
223 XXIII | ha megjelenheték vala is: én marchese di San Carloval
224 XXIII | küldi. Olvassa ön.~– Uram, én nem tudok írást olvasni.~–
225 XXIII | törje fel a levelet, majd én elolvasom.~György feltörte
226 XXIII | Marchese di San Christina. Én elismerem, hogy hibáztam,
227 XXIV, 1 | ego” nemigen volt „másik én”-je az urának, akit az iskolában
228 XXIV, 1 | ünnepélyesen nagyszerű.~„Én Ferenc, a Te kegyelmességedből
229 XXIV, 1 | Távol legyen tőlem, hogy én e hiú minőségekkel és címekkel
230 XXIV, 1 | dicsekedjem: megvallom az én szívemnek alázatosságában,
231 XXIV, 1 | szívemnek alázatosságában, hogy én csak a haragnak gyermeke:
232 XXIV, 1 | ömledezésével szólok hozzád, én Istenem, miután már annyi
233 XXIV, 1 | végrehajtók valának. És látod is, én Istenem, hogy én mindnyájatokat
234 XXIV, 1 | látod is, én Istenem, hogy én mindnyájatokat szeretem,
235 XXIV, 2 | regényt?~Ha rajtam állna, én azt tenném.~Egy nemes szívű
236 XXIV, 2 | azt véghez is vitték. És én azt csodálom, hogy írni
237 XXV | hanem vitézebbek.~– Talán az én birtokom is egy ilyen elkobzott
238 XXV | elkészítette számára.~– Én oda fel akarok menni – mondta
239 XXV | serenissime. Majd elvégzem én magam a signorikkal az elvégzendőket.~–
240 XXV | signorikkal az elvégzendőket.~– De én akarom látni azt a tisztelt
241 XXV | szegezve tartja.~– No majd én megpróbálok vele másképpen
242 XXV | fogsor villogott elő.~– Én igenis Fra Barbarigo vagyok,
243 XXV | késdöfést jövedelmezhet.~– Hát én is ott leszek akkor. S mit
244 XXV | módszerhez folyamodni. Akkor én kifizetem uraságtoknak az
245 XXV | hogy menjenek kapálni. Én örülök, hogy megszabadultam
246 XXV | fölösleges ceremónia lesz, miután én magam fizetem az angáriát;
247 XXV | Hallgassák meg önök az én ajánlatomat. Jelenleg négyen
248 XXV | jövedelmén. Önök, tisztelt uraim, én magam, signore Bonaventura,
249 XXV | bújnának elő, ott teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik
250 XXV | Rosszul választottam a szót. Én ezzel egy szolgálatot akarok
251 XXV | Vigye ön magával ezt az én tőrömet: ennek a markolatába
252 XXV | Nem tudsz itt lenni, mikor én hívlak? Megint azzal a gézengúz
253 XXV | cimboráddal játszottál? Majd adok én nektek, mind a kettőtöknek!
254 XXV | kérdezé György.~– Nem tudom. Én még akkor gyermek voltam –
255 XXVI | óriástól, hogy mért vagyok én itten?~A szerzetes nagyot
256 XXVI | lenni, hogy miért vagyok én itt? A levél rólam van írva.
257 XXVI | visszavonta. – Bűnt követek-e én el, ha ezt a levelet felbontom
258 XXVI | senkinek nincs címezve, én előre feloldalak a bűn alól.
259 XXVI | hogy mit akarok? Mikor én Bécsben laktam, a fényes
260 XXVI | Istennel beszéltél fiam!~– Én megteszem az első kísérletet.
261 XXVII | elragadtatással György.~– Én vagyok az „Io”! A te Iód!
262 XXVII | te Iód! S végre te is az én Abrekhem vagy!~Többet aztán
263 XXVII | sóhajtás suttogta: „te vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem.
264 XXVII | vagy az én Iom! Te vagy az én Abrekhem. Te vagy az én
265 XXVII | én Abrekhem. Te vagy az én szerelmem!”~Ilyen nagy utat
266 XXVII | semmit, mindent elmondok, én sem kérdek tőled semmit,
267 XXVII | ehhez Io?~– Te csak egyél. Én tudom, hogy mire gondolsz.
268 XXVII | akarod tudni, hogy hol veszem én a pecsenyének való madarakat
269 XXVII | tudni, ugye, hogyan sütöm én meg a fürjeket és a gesztenyét,
270 XXVII | egy hadsereggel sem lehet. Én magam: egy leány, az alkirály
271 XXVII | legelőször találkoztunk, hogy én is olyan ostoba vagyok,
272 XXVII | mert semmit sem tudunk. De én már akkor tudtam azt, hogy
273 XXVII | Hisz ez a Giunchi név az én családomnak a birtokneve.
274 XXVII | Giunchinak. Akkor teneked az én bátyámnak kellene lenned.
275 XXVII | bátyámnak kellene lenned. Én pedig nem akartam, hogy
276 XXVII | nem akartam, hogy te az én bátyám légy. Én tudok valami
277 XXVII | hogy te az én bátyám légy. Én tudok valami még lenni terád
278 XXVII | birtokkal együtt elvették az én családomtul, azért, mert
279 XXVII | szebbnek találod még, mint én vagyok? Találhatod már!
280 XXVII | sorára! Mindent megtudsz. – Én hamarább megtudtam, hogy
281 XXVII | hogy San Carlo marchese az én bátyám. S aztán sietett,
282 XXVII | Hogy hínak?~– Te vagy az én Iom.~– Bizony mégis megvan
283 XXVII | levélben.~– Az a levél az én nevemben volt írva. De én
284 XXVII | én nevemben volt írva. De én azt nem írtam, mert még
285 XXVII | közül kolostorba dugtak. Én azok között voltam, akik
286 XXVII | tudod-e már, mért jöttem én ide? Mégsem tudod? – Hát
287 XXVII | a császártól, amelyet az én családomtul koboztak el.
288 XXVII | Téged megölnének itten az én bátyáim, rokonaim az első
289 XXVII | holdvilágtalan éjszakán, ha én be nem takargatnálak.~S
290 XXVII | hagytam volna magamat elfogni? Én sem vagyok viaszból, azt
291 XXVII | el fogsz menni –, majd ha én küldelek.~Az édes álmokat
292 XXVII | kése élesebb?~– Igen; ha én nem volnék köztetek. Mind
293 XXVII | vagy rejtve. Majd mikor én hívlak, akkor előjöhetsz.
294 XXVIII | hallottam a lövést.~– Igen. Én lőttem meg.~– Tán marmota?~–
295 XXVIII | Hát kitől mástól, mint az én vőlegényemtől.~– Ha a Satturno
296 XXVIII | kérdé Domenichino.~– Én? Azt gondoltam, hogy ti
297 XXVIII | Hát a contét elfogtad-e?~– Én? Hiszen ti lestetek rá.~–
298 XXVIII | tudtátok elfogni a principét: én ügyesebb voltam; mert én
299 XXVIII | én ügyesebb voltam; mert én elfogtam őt egymagamban.~
300 XXVIII | kiütöd a fogadat az agyával. Én lovagias szándékkal jöttem
301 XXVIII | Györgynek a két hatalmas ökle.~– Én mint kérő jöttem ide a jegyesemért –
302 XXVIII | grand-seigneurt.~– Azt tudjátok, hogy én ki vagyok. Nővéretek, az
303 XXVIII | ki vagyok. Nővéretek, az én jegyesem, jól ismeri fényes
304 XXVIII | Azonkívül móringolok az én menyasszonyomnak ezer scudit,
305 XXVIII | zálogából.~– Jó lesz ahhoz az én két függőm – monda Io, lecsavarva
306 XXVIII | te, sógor Domenichino.~– Én tudok jól írni, de csak
307 XXVIII | éppen nem tud írni, ahogy én sem.~– No majd megírja a
308 XXVIII | Nézd csak ezt az arcot!~– Én nem találok semmi nevetnivalót
309 XXVIII | megnézd!~– Akárhogyan nézem, én ezt a barátot egy tisztességes,
310 XXVIII | verni, csak nekem kiálts, én majd fölszedlek.~Most már
311 XXIX | Hallod-e, ezt a játékot én nem szeretem – panaszkodék
312 XXIX | panaszkodék György.~– De én még kevésbé szeretem – válaszolt
313 XXIX | akkor minek csinálod?~– Nem én csinálom; hanem te!~– Dehogy
314 XXIX | Dehogy csinálom; hiszen én aludtam.~– Én meg álmodtam
315 XXIX | csinálom; hiszen én aludtam.~– Én meg álmodtam is. Ott jártam
316 XXIX | Oloferno nem a sátán.~– Én tudom, kicsoda padre Oloferno!
317 XXIX | makacskodott.~– Nem! Nem! Én nem hagyom a Györgyömet
318 XXIX | kolostorod is nyer vele, meg én is.~– A hajó már meg van
319 XXIX | nevetett György.~– Hogy én is elmenjek a jéggel? Hisz
320 XXIX | jéggel? Hisz nem akarok én sorbetet meg fagylaltot
321 XXIX | nekem a mennyországom, az én kis feleségem. Most már
322 XXIX | S hogyan segíthetnék én ezen a nemes népfajon?~–
323 XXIX | De hát ki hívott engem? Én nem hallom a hívást.~– De
324 XXIX | hallom a hívást.~– De hátha én küldelek? Ha én mondom azt,
325 XXIX | De hátha én küldelek? Ha én mondom azt, hogy eredj!~
326 XXIX | kedvesére.~– Te küldesz engem?~– Én Giunchi Abulfeda Io! A mór
327 XXIX | nemzetségem úr volt e kis hazában. Én mondom, hogy eredj! Vége
328 XXIX | kezdődjenek a kardcsattogások. Én, aki szeretlek, aki imádlak!
329 XXIX | ne légy, életjelt ne adj. Én mondom neked: most nyitva
330 XXIX | fel a hazádat! Akkor az én hazám is felszabadul.~–
331 XXIX | boldog ember. Abban a percben én sem vagyok többé nő: férfivá
332 XXIX | aztán a nyakába borult.~– Én vagyok Pelargus – mondá
333 XXIX | perce. Ne tétovázz. Kövess. Én is veled megyek.~A gályárul
334 XXX | Hát mint hadifoglyok.~– Én azt hittem, hogy ezek mind
335 XXX | Mondd el, hercegem.~– Én már alig bírok magammal,
336 XXX | Rákóczy-vérnek díszére válnak.~– Hát én azt főztem ki magamban,
337 XXX | nincsenek ellenséges felek. Itt én nem látok mást, mint láncra
338 XXXI | Pelargusnak, hogy „mégsem mondom én ezt az apámnak az első találkozásnál:
339 XXXI | mert ez hazugság volna. Én még nem tanultam hazudni;
340 XXXII | számára be lett rendezve.~– Én itt akarok maradni az apámnál –
341 XXXII | mondani: „te valóban az én fiam vagy!” Még almában
342 XXXII | gyömbérrel.~– Nem vagyok én a szakácsnak szolgája, hogy
343 XXXII | belőle. Durrantson közéjük!~– Én? Repülő madárra vesztegessek
344 XXXII | tapsifülesnek a feje.~– Akkor én nem fárasztom a lábamat
345 XXXII | fejedelem a fiától.~– De igen, én is lőttem valamit.~S azzal
346 XXXII | fejedelem a fiát: „héj, bár én is inkább sasra vadászhatnék!”~
347 XXXIII | Csupa férfi!~– Beteg az én fiam – monda a fejedelem
348 XXXIV | rekeszek, szekeresek”. Hisz ha én ezt egy szép leánynak mondom,
349 XXXIV | Isten, György herceg! Oh az én boldogult férjem, Bercsényi
350 XXXIV | neked olyan híved, mint én voltam? édes fejedelmem?
351 XXXIV | téged úgy szeretni, mint én szeretlek, édes kis Zsuzsikám?”. (
352 XXXIV | herceg:~– „Liebe Zsuzsikám!” Én nem tudok magyarul beszélni.
353 XXXIV | véleménye volt a hercegnek.~– Oh én is úgy szeretem a tengert –
354 XXXIV | nála ez a kacérság.~– Hát én majd eljövök a grófnéért,
355 XXXIV | Hiszen, édes hercegem: én ugyanazt a szót mondtam
356 XXXIV | Grammatica viva! Abból tudnék én gyorsan tanulni.~– No hát
357 XXXIV | hozzám a herceg mindennap, én majd tanítani fogom magyarul.~–
358 XXXIV | kérdezé György.~– Ez az én kezem.~– „Az én kezem.”~–
359 XXXIV | Ez az én kezem.~– „Az én kezem.”~– Nem a kegyelmed
360 XXXIV | doboljanak! Az a misére szól. Én nem tudok imádkozni.~Az
361 XXXIV | Istenhez fohászkodni? No én megtanítom kegyelmedet imádkozni.
362 XXXIV | görög kápolnába. Ott van az én áldott férjem eltemetve.~–
363 XXXIV | válasszal készen állt.~– Tudom én, hogy mit szabad és mit
364 XXXIV | Betanított engem arra az én megboldogult nevelőanyám,
365 XXXIV | kegyelmességed oktatására mondám fel: én az én megdicsőült uramnak
366 XXXIV | oktatására mondám fel: én az én megdicsőült uramnak a lelki
367 XXXIV | hozott el a hazámbul az én nevelő anyám, Krisztina
368 XXXIV | magyar hazához, hogyne volnék én hűséges ahhoz, akinek mindig
369 XXXIV (1)| Propontis partján April 25-én Urunk 1723-ik esztendejében.
370 XXXIV | kényszeríti rá?~– Az a név, amit én viselek, nem olyan, mint
371 XXXIV | hogy nem ismeri.~– Hogy én nem ismerem magamat?~– Nem!
372 XXXIV | mi kötelez engem erre, ha én nem úgy akarom?~– Édes herceg!
373 XXXIV | hogy tőle ismét megváljak. Én azonban semmi erőltetést
374 XXXIV | baj sem fog történni.~– Én csak a magyar példabeszédre
375 XXXIV | szomorodni rajta.~– Nem, fiam. Az én végrendeletem ne szomorítsa
376 XXXIV | végrendeletem ne szomorítsa el az én hazám szülötteit. Csak az
377 XXXIV | hazám szülötteit. Csak az én életemnek a zárószava ez,
378 XXXIV | ügynek, amelyért éltem. Én érzem, hogy el vagyok múlva;
379 XXXIV | becsületes hazafi: de ezekkel én, még ha hívhatnám is, hadjáratot
380 XXXIV | De te örökében maradsz az én nevemnek – és az én lelkemnek.
381 XXXIV | maradsz az én nevemnek – és az én lelkemnek. Áldom az Urat,
382 XXXIV | fejedelem nyugodtan folytatá.~– Én tégedet elküldelek a franciák
383 XXXV | lehangoló száraz adatok helyett én inkább választottam volna
|