Rész,  Fezejet

 1  II      | ideadni nekem. Hallgass csak rám, domine sodalis, hadd mondok
 2   V      |      Hát ez a másik:~Ne nézz rám, ne nézz rám:~Mert megölsz
 3   V      |  másik:~Ne nézz rám, ne nézz rám:~Mert megölsz engemet.~Kimondja,
 4  IX      |     a pimasz fickó, amit itt rám tátja a száját? Nézd, hogy
 5 XII      |     jól ismert hely, ahová a rám bízott kincset el kell vinnem,
 6 XII      |     továbbhatolok, szembejön rám egy fekete palástba burkolt
 7 XIII     | százam ellen. Aztán jöhetnek rám ketten, hárman.~– Majd csak
 8  XX      |  phénám! Hajh! Csak ne várna rám a phrálom.~– Hát mégis itt
 9 XXI      |     nyeregbe.~– Ön nem ismer rám? – kérdé a tiszt.~– Ah!
10 XXVIII   |   György; – de ez az apámrul rám hagyott címeres gyűrű, amelyről
11 XXIX     |    temetve, hogy ez a sziget rám nézve egy börtön: öröm nélkül,
12 XXX      |      Bár tatár rabszíjat fűz rám,~      Szívem csak érted
13 XXX      |     megtanulom, hogy az apám rám ismerjen róla.~S betanulta
14 XXXIV    |    maradtak, gondolnak-e még rám? Igenis gondolnak! Egy törvénycikket