Rész,  Fezejet

 1 VII      |      bivalybőr vértet csatoltak rájuk, mely ágyékon alul ért. „
 2 VIII     |   jönnek elénk. Holnap mindenki rájuk fog mutatni: ez volt az!~–
 3 XII      |    durchlaucht amaz! Ki ismerne rájuk? E természetes parasztnőkben!~
 4 XII      |       parasztnőkben!~De ő éppen rájuk ismert. Ő már látta egyszer
 5 XIII     |        tett, mintha nem ügyelne rájuk. Kifizetteté magának a száz
 6 XXI      |        csavargók. Dühös is volt rájuk. – Hogy a magasrangú urak
 7 XXV      | kísérőivel a villához, ott várt rájuk már a halleves, meg a tatárkakása,
 8 XXVII    |      midőn éppen a hanyatló nap rájuk süt, egy lángoló szivárványt
 9 XXVII    | tőrökben: s mikor szükségem van rájuk, csak kimegyek a bozóthoz,
10 XXIX     |        nagy kataklizma nem volt rájuk nézve többé más, mint egy
11 XXIX     |      Oloferno mérgesen kiáltott rájuk.~– Valamennyi szentekre:
12 XXX      |       jár a porkoláb, aki ügyel rájuk, hogy mindenki jól megmarkolja
13 XXXII    |         hogy szembe ne jöhessen rájuk, mert az rossz jel a vadásznak.~
14 XXXIII   |          amik már készen vártak rájuk. De mire ők a fürdéshez