Rész,  Fezejet

 1 XII     |     színházba. Amint egyenkint eléje kerültek e népies alakok:
 2 XII     |     sikoltozással, s leborulva eléje, csókjaival halmozta azt
 3 XII     |      lóra ültünk, s vágtattunk eléje.~A porta San Isaia előtt
 4 XVI     |      Józsefem?~S odafordította eléje az arcát, a szemébe nevetve
 5 XVIII   |       kántáló scholaris került eléje, azt alamizsna nélkül el
 6  XX     |        előtte.~Ott még egyszer eléje állt.~– Legalább hát üss
 7 XXI     |      magában.~S íme itt hoznak eléje egy ismeretlen fickót, akit
 8 XXI     |      dragonyoskapitány, György eléje lépett, kihúzta a kardját,
 9 XXIX    |         kiált György, merészen eléje állva a félelmes alaknak. –
10 XXXII   |        töltött paprikát hozták eléje, nem állhatta meg, hogy
11 XXXIV   |   kritizált, ami csak útközben eléje került. Micsoda esetlen
12 XXXIV   |        a fiatal hölgy hirtelen eléje vágott, kezét nyújtva szíves
13 XXXIV   |        a nyughatatlansagát, de eléje vágott:~– Oh bizony addig,
14 XXXIV   | elrecitálta a szép ajkak által eléje diktált szent mondatokat,