Rész,  Fezejet

 1  II     |  védasszonya az ifjúnak követeli tőlem, akit a sorsa nagyon érdekel.~–
 2   V     |          te! – mond Colombina. – Tőlem elég volt, hogy a világra
 3 XII     |    urakat találtam. Azt kérdezte tőlem én vagyok-e Giuseppe?~–
 4 XXIV,  1| születésem által.”~„Távol legyen tőlem, hogy én e hiú minőségekkel
 5 XXVII   |     szajkó! te bibas! Azt kérded tőlem, hogy mi lett Pelargusból?
 6 XXIX    |          nem hagyom a Györgyömet tőlem elszakítani. Mi megegyeztünk,
 7 XXIX    |          mikor valamit kérdeztél tőlem? Aztán megint, hogy nem
 8 XXIX    |         vele a Monte Gibellón: s tőlem kérdezed, hogy hová lett?
 9 XXXIV   |        nem adtam kegyelmeteknek, tőlem el nem mennek. Az volna
10 XXXIV   |        jól vagyok.~– Mit kívánsz tőlem?~– Azt, hogy taníts meg
11 XXXIV   | szívemnek, hogy ismét elszakadsz tőlem; de kötelességem a fájdalmat