bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 I | Jóakaratú serkentő.)~– Hát ennek mi a neve? (A ferula.)~–
2 I | bámészsággal tekinte Wammánára: hát ezeknek nem húzogat a hátara
3 I | jött be a tanterembe.~– Hát te hogy mersz idejönni azzal
4 I | Másutt jár az eszem.~– Hát van neked olyan is?~– Kérdezd
5 I | Hogyne lettem volna?~– Hát mehet oda olyan ember is,
6 I | más.4~– No csak egyszer.~– Hát nem sajnálnád megtagadni
7 I | keresztre van feszítve.~– Hát mért nem veszik le a keresztrül
8 I | Most már beszéljünk másról. Hát egyéb tudomány mi ragadt
9 I | ez egy magyar.~– No, és hát mi bajod neked azzal?~–
10 II | telepipázni a szobát?~– Hát már ez nekem így szokásom.~–
11 II | dietétikai regulákhoz. De hát minek köszönhetem méltóságod
12 II | szítta is, beszélt is.~– De hát mondd csak nekem, pajtás: –
13 II | a titkos políciának. No hát mondd meg nekem, micsoda
14 II | hivatalos küldöttségnek: hát az igazi Giunchi Giorgio
15 II | bőségesen gyönyörködhettél. Hát aztán mi rezultátuma lenne?
16 II | Aspremont hercegné.~– No hát, Giorgio nénje – hebegé
17 II | Nonono. Rogo humillime: hát hiszen a principessza elől
18 II | Aspremont hercegnőnek.~– Hát hiszen ez semmi bajt nem
19 II | énnekem nagyon jólesik.~– Hát hisz én nem irigylem tőled
20 II | az anyjától elvették.~– Hát hiszen nem ő küld izenetet
21 II | sem meri ütni az orrát.~– Hát azokkal meg hogy tévedne
22 II | mutogató magyart, mondá.~– No, hát még most csak a Péter látta
23 II | engedélye van rá.~– No, hát nekem ez az ember gyanús!
24 II | beszélj erről senkinek.~– Hát megfelezed velem azt a bál
25 III | tréfálkozék vele a konziliárius. Hát levetetted a grófi habitust?
26 III | Az úrfinál van.~– No, hát kérd el tőle. Hol az úrfi?~–
27 III | le a megbotránkozást.~– Hát mit olvasna az ember egyebet
28 III (3)| Ha szárazon így, hát még zölden hogy?” ~J. M.~
29 IV | arabul semmi értelme nincs.~Hát az „örök závárt” ki ismeri?~
30 V | Meghalok szégyenletembe…~Hát ez a másik:~Ne nézz rám,
31 V | untat – monda Giorgio.~– Hát milyen az asszony?~– Undok.~–
32 V | ilyennek képzeltem a nőt.~– Hát milyennek?~– Amilyen a Méte.
33 V | Méte-ünnepélyre fogsz elvinni.~– Hát hiszen ott vagyunk.~– Ördögöt
34 VI | veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak Sámson, hogy megy az
35 VI | bezárja azt a „mandolosz”.~– Hát az mit jelent?~– „Závár.”~–
36 VI, 1 | Dei” jelképét viseli. – Hát mit neki az a bárány? –
37 VII | az ízes falatnak.~– Eh! Hát osszuk meg – sipegé vékony
38 VII | felvett adósságait revokálni: hát akkor a megtorlás rögtön
39 VII | elfogadja-e a kölcsönt?)~– Hát jöjj oda, és nézd a játékot.~
40 VII | Csak legyen türelmed.~– Hát mire kell még várnom?~–
41 VIII | hasonlít a klabriászhoz.~Hanem hát a l’hombre-ben vannak olyan
42 VIII | Maître készítményei voltak.~Hát bizony nemcsak az a világhírű
43 VIII | úgy bámult.~– Nos Abrekh! Hát mit hívsz tovább?~Egyszerre
44 VIII | Nos! Athletes Abrekh, hát nem veszed fel a talont?~–
45 VIII | gondolkozzam rajta.~– No hát gondold meg, hogy mit tégy?~
46 VIII | lovaggal.~– Nos, Adelphos! Hát mit akarsz a kártyáidon
47 VIII | allongeparókás kegyelmes urakra?~– Hát József? Az csak nem visel
48 VIII | a druszád. Az Abrekh. No hát csak ügyelj rá, hogy mit
49 VIII | vesztettem volna benne!~– Hát még mit?~– Az egész lelkemet.~–
50 VIII | Hogyan? Nem láttam.~– Hát azok a vitézek, akiknek
51 VIII | aszkéták megfordítva mondjuk.~– Hát te aszkéta vagy?~– Az én!~–
52 VIII | Ha én azt tudtam volna!~– Hát nem néztél akkor a szemébe?~–
53 IX | Itthon van, de alszik.~– Hát a növendéke?~Künzli Péter
54 IX | egyszerre felnyíltak.~– Hát ez micsoda marotte már megint
55 IX | hadsereget húz össze a török.~– Hát a rodostói remete?~– Az
56 IX | neked!)~– Ismerem jól.~– Hát akkor Charlotte Amelie hercegasszonyt
57 IX | Dehogy húzom én a hajadat!~– Hát akkor ki az ördög húzgálja
58 IX | Ez bizony egy míder.~– Hát ki hozta ide ezt a mídert?~–
59 IX | Ejnye! Te hazug kutya! Hát kisasszony vagyok én, aki
60 IX | csak úgy gondolva volt.~– Hát nem férfi vagyok én? Mi?
61 IX | Péter azt is megtette.~– Hát üres pipából dohányozzak?
62 IX | verekedéssel, s leült az ágyára.~– Hát már reggel van? Az asztalkáján
63 IX | módon nagyot aludtam.~– No hát mit álmodtál?~– Azt álmodtam,
64 IX | siránk hangon szólt közbe:~– Hát hisz én is azt mondtam,
65 IX | itt elakadt a szava.~– No hát mit álmodtál tovább? – kérdezé
66 IX | ott voltál az álmomban; hát ha ott voltál, neked is
67 IX | odatartá Giorgionak.~– Hát ezt a nagy zacskó aranyat
68 IX | mértéket a parókához.~– Hát minek nekem a paróka?~–
69 IX | akiket az éjjel láttál?~– Hát az csakugyan nem vízió volt?
70 IX | vére is fölmelegedett.~– Hát csakugyan láttam én azt
71 IX | Hanem elébb találj rá.~– Hát igaz az? Nem álom? Hogy
72 X | megerősítené: „Io Abulfeda”.~– No hát ez az ellenfelemé – mondá
73 X | én nem tudok olvasni.~– Hát nem tanították önt a nevelői
74 X | egy sziget a tengerben. Hát ön azt sem tudja?~– Nem
75 X | Én sem tudok róla többet. Hát az atyjától nem hallott
76 X | ajtóőrnek holtig!~– Igaz. De hát te hogy tudod ezt? Hallottad?~–
77 X | foga találni, mit mondtál. Hát én, aki beléd látok, s tudom,
78 X | a pincében még aznap.~– Hát az új Méte-ünnepélyen ki
79 X | gyilkosnál, a gyújtogatónál. De hát ne rontsd te ezzel az álmaidat!
80 XI | sem veszi ki a szájából), hát annak majd elmondta volna,
81 XI | szilaj lovat összeterelni; de hát még aztán mikor a harmadik
82 XI | volt az sok Bécsben): „hát aztán a bácsi, nem fél ott
83 XI | a gyönyörû öltözetet.~De hát ehhez a kísérõ társnak is
84 XI | mondani a magyar szót.~– Hát a magyarok nem latinul beszélnek?~–
85 XI | rác, s kicsúfolják érte. Hát például, mikor a magyar
86 XI | kalimpálva repül a levegõbe. No hát ki tudja az urak közül kimondani
87 XII | szattyáncsizma, a hímzett harisnya. Hát még a pitykés pruszlikok,
88 XII | magyar legényt egyszer.~– No hát azt én is mind tudom. Megtanított
89 XII | Schatzi.~– A Schatzi, ugye? Hát arra megtanított-e, hogy
90 XII | Kohlmarkton produkálni!~– Ah! Hát nem jött el a szép Cornelia
91 XII | regényes történetet.4~– Hát a múlt évben, hogy Norimbergában
92 XII | St! St! ön az, Giuseppe?”~Hát én mindenesetre Giuseppe
93 XII | csak megnyikkan a kezemben. Hát egy kis újszülött gyermek
94 XII | szabad meghallgatni. No hát mi lett belőle?)~– Az lett
95 XII | Istenért! Oda nem mehetek.~– Hát talán a saját családja palotájába?~–
96 XII | karszékben s a kicsikét ápolta. Hát amint ezt meglátta az én
97 XII | Melyik örvénybe merüljön alá?~Hát még ez az észháborító súgás:~–
98 XIII | engedelmeskedik, vissza nem felesel.~Hát még aztán maga a számadó
99 XIII | valamit az első tekintetre.~– Hát édes csikós bácsi, abban
100 XIII | botjára könyökölve.~– No hát nincs az uram számára való
101 XIII | spanyol, ez mokány ivadék; hát egy szép asszonynak az arcáról
102 XIII | magyar ékesszólással.~– No hát csikós gazda, az ebadta,
103 XIII | dénárokkal telt hólyagzacskót.~Ez hát világos beszéd volt. „Kutya
104 XIII | rábízott feladathoz kedve.~– No hát quaeras hungarum – ismétlé
105 XIII | próbálva.~– Mit tesz az?~– Hát még most csak azt látják
106 XIII | a lovakhoz, mint ő.~– De hát ki az ördög ül rá erre a
107 XIII | dicséret.~– No ifjú uram, hát most mondja meg, hogy mit
108 XIII | A szép asszony itt volna hát.~– Helytállok magamért! –
109 XIV | XIV. FEJEZET ~Nosztalgia~Hát hiszen „van”. – Létezik. –
110 XIV | franciául, a kutyáival latinul. Hát még az az ismeretlen nyelv,
111 XIV | ismert emberalakok fölött!~Hát még ha azt tudta volna,
112 XVI | látogatás a Faróni pusztában! Hát hiszen Nábál felesége igen
113 XVI | kiálta fel Bethsába. – Hát én velem hogyan bántál?
114 XVI | húgomasszony, Koleikháb! Hát hogy volt az a tête-à-tête
115 XVI | jámbor, istenfélő ifjút. Hát az a fatális eset az elszakított
116 XVI | a Józsefet az étterembe. Hát erre valamennyi hölgy úgy
117 XVI | a késsel a kezébe. Nos, hát ki nem vágott a hölgyek
118 XVI | Abrekh piros orcájába.~– Nos. Hát nem a legszebb fiú a világon
119 XVI | György fejét, erővel.~– No hát nem az én Abrekhem vagy?~
120 XVI | fiatal rabszolga fölött.~– De hát minek neked az Abrekh? –
121 XVI | ahogy ott le van írva.~– Nem hát.~A vajda igazságot tett
122 XVI | átengedem neki Abrekht.~– No hát bevallom – mondá Zsuzsanna,
123 XVI | ártatlanná teszi Zsuzsannát! Hát nézték is azok akkor a fákon
124 XVI | Koleikháb felfortyant.~– No hát, madame Zsuzsanna, ha ön
125 XVI | szép asszony csókja.~– No hát jöjjön az a filiszteus,
126 XVII | csattognak – suttogja Delila. – Hát te mit ügyelsz most a csalogányokra,
127 XVIII | oldalába ütődik a tenyerével.~„Hát nem akar ennek a ,huncfut
128 XVIII | úrfi?~– Ha én azt tudnám?~– Hát hova akarsz menni?~– Megállj
129 XVIII | meint die Heupferde!”2~– Hát hogy híják a tátit? – kiáltotta
130 XVIII | szóhoz jutni bámultából.~– Hát ismered te az én apámat? –
131 XVIII | király.~– Miféle király?~– Hát mind a húsz nemzetek a királya.~
132 XVIII | sed est etiam puella. – Hát te tudsz-e diákul?~– Nem
133 XVIII | tudsz-e diákul?~– Nem tudok.~– Hát „kart”-ot tudsz? Briefelwetzerolni
134 XVIII | Nem is értem, mi az?~– Hát bregolni? genffolni? fladerfaszolni?
135 XVIII | szavak voltak rá nézve.~– Ah! hát csak Blickschlager vagy?
136 XVIII | s odatartá György elé.~– Hát nézd! Lehet ennél szebb
137 XIX | Ez meg a vajdaság címere. Hát mikor ebben a parádéban
138 XIX | a bátyád: a phrálod.3~– Hát mért fogták el a bátyámat?~–
139 XIX | szerette a szenteket.~– Hát nem szabad a szenteket szeretni?~–
140 XIX | történik a bátyámmal?~– Hát, hogyha a Malach ki nem
141 XIX | itt hozom. Ihol van! No hát, legényke, mondd, hogy ki
142 XIX | volt elégedve, hogy mármost hát ő rátalált az apjára, a
143 XIX | kezét.~– No te phéna.12 Hát nem jössz, mikor hívlak?
144 XIX | elcsillapítani. Egyre tüzelt.~– No hát megyek magam. Egymagam sem
145 XIX | tolvajokat csúfolják.~– Hát te ugyan miféle jómadár
146 XIX | Nem bánta a cserét!~– No hát Jiló rajkóm, csókolj kezet
147 XX | Odaküldték a Sosojt, hogy költse hát az fel a Jilót. Azt meg
148 XX | egyszerre minden ember.~– Hát aztán mit csináltak vele?
149 XX | csórnak!1 Rászolgált.~– De hát a Csercsennel mi történt?~–
150 XX | fiát?~– Ismerem én.~– No hát éppen így főzte ki a dádé.
151 XX | hogy „náné”, „náné”.~– De hát mért mondtad, hogy „náné”.~–
152 XX | Miért nem?~– Miért nem? Hát azért nem, hogy egy arany
153 XX | be tudja bizonyítani.~– Hát te kit szeretsz inkább,
154 XX | ne várna rám a phrálom.~– Hát mégis itt hagysz? Mégis
155 XX | Mégis el akarsz menni? Hát nem tudlak semmivel visszatartani?
156 XX | soha, ha egyszer fölébredt. Hát csak eredj. Nem tartalak
157 XX | egyszer eléje állt.~– Legalább hát üss meg egyszer, hogy arról
158 XXI | kapitány úr serenissimének?~– Hát hiszen már nyilvános titok,
159 XXI | már igazán megzavarodni.~Hát akkor a Malach mégsem csaló!
160 XXIII | levelet a császárnak. De hát mi történ azután?~– Hiszen
161 XXIII | nem tudok írást olvasni.~– Hát törje fel a levelet, majd
162 XXIV, 1 | végtelenséget: atyjának szellemét. Hát még ha ennek a partjait
163 XXIV, 2 | titkos szövetség üzelmeit.~De hát ő honnan tudhatta azokat
164 XXV | jövedelméből négyszázötven scudi.~Hát ez bizony nem valami hercegi
165 XXV | pokolba? Az volna derék!~– Hát ön talán még sohasem volt
166 XXV | Bonaventura Calzolaio.~– Hát mért nem ment oda fel?~–
167 XXV | elnyújtózott a lehevert alomban.~– Hát nem fogtok kísérni?~– Oda
168 XXV | állíttatta bele az ágya lábait; hát akkor meg felülről a gerendákrul
169 XXV | urakkal, ha idejönnek. De hát nagy volt a zaffókban a
170 XXV | puska volt a vállán.~– No hát nem megmondtam ezt előre? –
171 XXV | Fra Barbarigo vagyok, de hát önt kinek híjják?~– Engem
172 XXV | késdöfést jövedelmezhet.~– Hát én is ott leszek akkor.
173 XXV | Az sok egy zaffóért.~– Hát mit akar a signore? Nekünk
174 XXV | zaffo kapja.~– Ahá! Értem. Hát közös üzlet?~– No hát a
175 XXV | Értem. Hát közös üzlet?~– No hát a szegény zaffóknak is csak
176 XXV | Egészen helyeslem a felfogást. Hát tudja mit, signore Fra Barbarigo!
177 XXV | nyakán tartani a kezét.~– No hát ez most mind fölösleges
178 XXV | Bonaventura, meg a fuggitivik. De hát mi szükségünk van nekünk
179 XXV | a „Maffia” főnökének!~– Hát nagyon jó. Ha az a maffia
180 XXV | akkor engem felakasztanak.~– Hát azok akkor engem is felakasztanak.
181 XXV | engem is felakasztanak. Hát nem elég dicsőség lesz kendre
182 XXV | beledugja a kalamárisba: hát még azokat az engedetlen
183 XXV | levágják, ha fecsegsz. No hát fogd ezt a levelet, és szaladj
184 XXV | mindannyiszor leszidta. „Hát nem megmondtam?” Csakhogy
185 XXVI | elolvadt, amíg odaér. – Hát nekem most az a gondolatom
186 XXVII | értesítéseket.~„Haza!” – „Otthon!”~Hát létezett ilyen fogalom rá
187 XXVII | hallott a Méte-ünnepélyen.~Hát ha hétfejű sárkány őrizte
188 XXVII | lakomához.~– Lakomához?~– Hát étlen-szomjan csak nem hagyom
189 XXVII | madarakat itt a sziklaodúban? Hát láttad a kövek közül kinőve
190 XXVII | nem kapni tüzelőfát sehol? Hát hiszen itt van a tüzek atyja,
191 XXVII | a számodra készítettem? Hát még a gránátalmabor?~– De
192 XXVII | még a gránátalmabor?~– De hát ki ennek a várnak az ura?~–
193 XXVII | a többié is lehull. – De hát ki fogja kezdeni? – A fejedelem
194 XXVII | történt. Kitől tudta meg? Hát kitől mástól, mint éntőlem. –
195 XXVII | döfni, ha rágondolok.~– No hát döfd oda! – mondta György,
196 XXVII | hogy mi lett Pelargusból? Hát engem ismersz-e? Hogy hínak?~–
197 XXVII | a jutalmat, kitüntetést? Hát nem súgja meg a szíved,
198 XXVII | hogy engem ide juttatott?~– Hát rossz helyen vagy? Háladatlan
199 XXVII | mikor tenger veszi körül? – Hát kérdesz még valamit? Ne
200 XXVII | összetalálkoznál vele! – Hát tudod-e már, mért jöttem
201 XXVII | én ide? Mégsem tudod? – Hát hány ezer csóktól fogod
202 XXVII | rész. Azt meg nekik adom.~– Hát neked akkor mi marad?~–
203 XXVII | átölelek.~S ugyan átölelte.~– Hát te énvelem is beéred?~–
204 XXVIII | Egérfogóban van már.~– Hát a többiek hol maradtak?~–
205 XXVIII | elég.~– Kitől kapjuk meg?~– Hát kitől mástól, mint az én
206 XXVIII | gondoltam, hogy ti hoztok.~– Hát egy tömlő bort?~– Azt útközben
207 XXVIII | Azt útközben megittuk.~– Hát a contét elfogtad-e?~– Én?
208 XXVIII | Hiszen ti lestetek rá.~– Hát akkor mit hoztál?~– Egy
209 XXVIII | hoztál?~– Egy barátot.~– Hát azt hol hagytad?~– Odalenn
210 XXVIII | magát az ifjabb bátya.~– Hát talán te, Satturno?~– Hah!
211 XXVIII | benne: Páter Olofernora.~– Hát téged hoztak ide erővel,
212 XXVIII | találom – monda György.~– Hát hisz „azon” nevetek éppen!~
213 XXIX | szeretem – válaszolt rá Io.~– Hát akkor minek csinálod?~–
214 XXIX | Nézd! – suttogá György. – Hát ki lopta el a holdat az
215 XXIX | Szeretve, csókolózva meghalni! Hát lehet ennél nagyobb gyönyörűség?
216 XXIX | megtapsolták.~Melyik van hát nekik szánva?~És aztán közben
217 XXIX | Hahaha! Ha ti csókolóztok, hát mi miért ne csókolóznánk?
218 XXIX | szólt elbámulva György. – Hát hol van itt jég?~Io értette
219 XXIX | jég?~Io értette már ezt.~– Hát nem érzed, hogy itt van
220 XXIX | schooner.~– Az a jéghajó.~– Hát mi közünk nekünk egymáshoz?
221 XXIX | Konstantinápolyba fogja szállítani.~– Hát az igen derék dolog. A te
222 XXIX | indulásra készen áll.~– Hát csak szedje fel a vasmacskáit,
223 XXIX | hírével, vagy ha török hajó, hát Allah hírével, a maga útjára.~–
224 XXIX | vár.~– Énrám vár a hajó? – Hát mért vár énrám?~– Hogy elvigyen
225 XXIX | készíteni Sztambulban.~– Hát elfelejtetted már, amit
226 XXIX | a hazád szólít?~– Hazám? Hát van énnekem hazám? Hogy
227 XXIX | s összetöri láncait.~– Hát mért nem megy az atyám oda?~–
228 XXIX | beszéd ez egy paptól. De hát ki hívott engem? Én nem
229 XXIX | megyek ellenséget irtani.~– Hát elhagyjalak hűtlenül? Az
230 XXIX | mi hitvestársak soha.~– Hát nem esketett bennünket össze
231 XXIX | keverve rikácsolt fel Io.~– Hát te vaksi! Hol van a két
232 XXX | kapnak húst rizskásával! – Hát mi panaszuk lehet?~Nincs
233 XXX | monda Pelargus szomorúan.~– Hát e rabszolgák közt magyarok
234 XXX | azok a török gályára?~– Hát mint hadifoglyok.~– Én azt
235 XXX | Csodálatos egy nyelv.~Hát még mikor a „láthatnám”
236 XXX | sipkájukat tarták fel hozzá. Hát természetes az észjárás. „
237 XXX | a gályarabok a pénzzel? Hát luxust űznek. Rágnivaló
238 XXX | engedik át nekik. Pedig hát ez a rab életének az egyedüli
239 XXX | Rákóczy-vérnek díszére válnak.~– Hát én azt főztem ki magamban,
240 XXX | gályarabok meg a mi hazánkfiai. Hát szabad a török szultánnak
241 XXX | hadifoglyok.~– Hadifoglyok? Hát ha a magyaroknak védnöke
242 XXX | pedig kurucok voltunk.~– Hát a kurucnak meg a labancnak
243 XXX | hamvasztottuk. Ennek az a sora.~– No hát az jó volt akkor, amikor
244 XXX | rabszolgaság. Hozzászoktak.~– Talán hát jó néven sem venék, ha fel
245 XXX | amit a lélek visel. De hát hadd kérdezzek tőled még
246 XXX | már, hogy itten ülnek. De hát vajon azok a magyarok, akik
247 XXXI | tizenöt év előtt!~De hát mi történt azokkal e tenger
248 XXXI | nak-nek-nék!”~Legalább hát annyit tanuljon meg, hogy
249 XXXI | hogy ezek is emberi lények hát?~Mikor aztán a kőpart lépcsőzetéig
250 XXXII | a fejedelem a fiától:~– Hát te, édes fiam, micsoda nyelven
251 XXXII | Nem tudsz imádkozni? Hát a templomban mit csinálsz?~–
252 XXXII | ha a herceget meglátja.~– Hát Eszterházy tábornok hol
253 XXXII | francia huszárezredet.~– Hát Jávorka, a legvakmerőbb
254 XXXII | együtt Lengyelországba.~– Hát akkor ki maradt itten a
255 XXXII | hordjak neki a konyhára.~– Hát mit akar lőni a herceg a
256 XXXII | hónap szignumát képezi.~– Hát valami más nemes vad, ami
257 XXXII | nyáron vedlett az irhája.~– Hát ezek az urak itten csak
258 XXXII | Mikes nem értett meg.)~– Hát nincs itt egyéb lőnivaló,
259 XXXII | zsákmánnyal megrakottan.~– Hát te, fiacskám, ki sem lőtted
260 XXXIV | Bercsényi grófnőrül beszélnek, hát az nem más, mint az a nagylelkű
261 XXXIV | melege is kezdett lenni. – Hát ez az a tiszteletreméltó
262 XXXIV | szivárvány sötétkékje.~– Hát hogy tetszik a hercegnek
263 XXXIV | mind végtelenül tetszik. Hát még az a fölséges tenger!
264 XXXIV | messze elcsápongni rajta. De hát magamban nem mehetek. S
265 XXXIV | jött nála ez a kacérság.~– Hát én majd eljövök a grófnéért,
266 XXXIV | én gyorsan tanulni.~– No hát járjon el hozzám a herceg
267 XXXIV | Enyim!” Nem felejtem el. Hát ezt hogy híjak? -A herceg
268 XXXIV | arcán.) Szegény kis herceg! Hát aztán mikor valami nagy
269 XXXIV | látták enni a herceget. De hát kitűnő konyhája is volt
270 XXXIV | tatárokkal nem álmodunk, hát sohasem – dörmögé a kamarás
271 XXXIV | tengerre vitorlás-csónakázni, hát akkor okvetlenül kell értenem
272 XXXIV | vitorlás-csónakázást.~De hát van is fiatalemberrel szemben
273 XXXIV | így megyen minden nap.~– Hát ilyen hosszan tart a magyar
274 XXXIV | tizenhat esztendeje múlt. Hát ha mi mindannyian e tenger
275 XXXIV | ellátogatni Bercsényiné lakására. Hát amint belép az ajtón, egyszerre
276 XXXIV | lehet fölcserélni.~– De hát egy még fényesebb névvel!~–
277 XXXIV | veheti, csak balkézre. No hát ez szokás külföldön, de
278 XXXIV | magyar grófnét nem.~– De hát mi kötelez engem erre, ha
279 XXXIV | között nem válogathat.~– Hát a francia király nem vette-e
280 XXXIV | egy argumentumnak.~– No hát erre a gondolatra vadászunk
281 XXXIV | tudja meg a bal kéz”. De hát a „bal kéz” talál valamit
282 XXXIV | hadjáratot nem kezdhetnék. Hát akik otthon maradtak, gondolnak-e
283 XXXV | nehezen vált meg tőle; hanem hát jobb volt neki innen elmenni!”~
|