Rész,  Fezejet

1  XI     |      közül felkiált rá: „magyar, üsd!” akkor – nem üti ugyan
2  XI     |   kimondani ezt a szót: „magyar, üsd!”~A legelsõ felszólított
3  XI     |           facsart ki belõle: az „üsd”-öt pedig a világért sem
4  XI     |      nyomva. Így! Azután e szót „üsd”, összehúzott szájjal, mély
5  XI     |          tudta mondani: „magyar, üsd!”~– De honnan szerzett ennyi
6 XVII    |         elkiáltá magát:~„Magyar! Üsd!”~Erre a szóra a csikós
7 XVIII   | megvakítanak a szeme láttára! – „Üsd, magyar!” A mesterét agyonüti
8 XXVII   |         A te kiáltásod: „magyar, üsd” fordítá meg a rémkomédiát.
9 XXXI    |    elkiáltani azt, hogy „magyar, üsd!” de mégsem ment semmi a