Rész,  Fezejet

1 XXIV,  1|       végtelenséget tanulmányozni: a tengert – és az atyja végrendeletét.~
2 XXIV,  1|              az atyja végrendeletét.~Tengert sem látott még soha. Volt
3 XXIV,  1|     jókedvében és haragjában: a sima tengert, mely a napot eltemeti,
4 XXIV,  1|         holdat megszüli, s a háborgó tengert, mely a zivatarral harcol,
5 XXIV,  1| hullámboltozatok alá temeti: az alvó tengert, melyen teljes szélcsend
6 XXIV,  1|          másikra dülöng s a világító tengert, mely csodás éjjeleken illuminációkat
7 XXIV,  1|         szemeivel elnézte a végtelen tengert, melynek láthatára összefoly
8 XXV     |          Etna magasáról mind a három tengert beláthatá, mely a szigetet
9 XXXIV   |              Oh én is úgy szeretem a tengert – monda az özvegy –, olyan