Rész,  Fezejet

1 VII     | asztalnál ülő lovagoknak rákiált Györgyre.~– Hohó! Abrekh! Te csalsz!
2 XIII    |         sem az igazi neki.~Ekkor Györgyre kerül a sor. Amint a komondor
3 XVI     |        lelkét is eltompítá.~Csak Györgyre lehetett még számítani az
4 XVI     |           A szép hölgy odanézett Györgyre azokkal a zöld tüzű sötét
5 XXI     |      phrál~A feljáró kútnál várt Györgyre a Kammesierer.~– Ugyan sietnünk
6 XXIV,  1|        és a szenteket invokálta. Györgyre pedig semmi hatása sem volt
7 XXIV,  2|        Józsefet nem említi soha. Györgyre ruházza át lengyelországi
8 XXV     |       Künzli Péter? – rivallt rá Györgyre. – Nem tudsz itt lenni,
9 XXV     |       görög és római mitológiát. Györgyre nézve pedig ezek a dolgok