1-amali | amann-balva | balve-birod | biroh-cipru | circu-deliz | delne-elega | elege-eltil | eltor-evek | evekb-felny | felol-folya | folye-gunyv | gurig-harmo | harom-homlo | homok-irosz | irtak-kancs | kanda-kerev | kerge-kisul | kisut-konin | konju-leg | legal-lovag | lovai-megha | meghi-mellv | melod-mutog | muve-nyulf | nyulk-olvas | olyan-pelyh | penes-ragal | ragas-sarka | sarla-szaka | szake-szikr | szila-tarsa | tarse-torok | torol-ugran | ugrat-vegig | vegke-vivot | vivov-zurza
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
12057 XIX | férfiak fején keresztül nyúlkáltak a tálba, természetesen kés,
12058 XXXII | ezek az urak itten csak nyúlra vadásznak?~– De bizony fogolyra
12059 XXVII | hátulsó falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán csorgott
12060 XII | arcát takaró fátyolához nem nyúltam; hanem még a neve után sem
12061 XXXIV | atyjának.~S aztán a keblébe nyúlva, elővevé annak az iratnak
12062 XXVIII | kiemelkedni.~A Domenichino egy nyurga, keskeny vállú legény volt,
12063 XI | számára. Nem kellett nekik a nyuszt: a farkas- és a rókaprém
12064 XXXI | akik középen állnak, azok a nyusztkalpagosok, gombos dolmányokban, kard
12065 XX | lehúzták a bőrét, s aztán a nyúzott medvét felakasztották egy
12066 XXXIII | imádkozni sem tud, s sem az Ó-, sem az Új-Testamentomot
12067 I | megnevezni az examinátorok előtt, obedienciájának bebizonyítása végett.~–
12068 II | solutus. Osculor Vestras manus obedientissimus Georgius.1 – Ezt egy igen
12069 IX | kicsit kijózanodott.~A Péter óbégatására aztán bejött Wammána.~Arra
12070 XII | aki jól tudom, hogyan lett őbelőle Mirasassi hercegnő.~A hölgyek
12071 V | keresztes vitéz, Pantalon mint obligát polgárférj, akit mindig
12072 VI, 1 | in usum delphini” készült obstruzus meséket, hallott egy-egy
12073 II | ennek a fiúnak mindenféle obstrúzus balgaságot összevissza kellene
12074 IV | is hiába erőltetné meg az obszerváló tehetségét, a komédia látogatói
12075 II | lenne? Az, amit a bátyjánál obszerváltunk. Bármi bolondokat tanítunk
12076 XXIX | álcázottan, s ő fogta el a híres Ocskayt, Rákóczy áruló vezérét,
12077 XXXIV | vendégségben volt, ott – intra octavam – vizitet tenni tartozik.
12078 I | e segédeszközöket vette oculata alá.~Ott volt a tanulóasztalra
12079 X | élveteg renyhe mozdulataival, odaadó csalfaságaival. Még egy
12080 XXVI | jégkereskedésnek az egész hasznát odaadományozom a te kolostorodnak.1~– Isten
12081 IX | maradt; princ Józsefet pedig odaadták a győri püspökhöz nevelésbe.
12082 XXII | egymás közt.~A két udvaronc odaállítá Györgyöt a trónnal szemközt.~
12083 VI | szövetből voltak. Akkor aztán odaállíták a rézmedence közepébe a
12084 XVII | mellvédén a hívei közé.~Azzal odaállt a csigalépcső bejárata elé.~–
12085 VII | nyereségét beseperte volna, s odábbállt volna vele, még az erszényében
12086 II | fiúkat csak el lehetett odábbítani, a sakkfigurákat is a ládába
12087 XXV | lenyelt, s most az marja odabelül.~Mindamellett nagy figyelemmel
12088 VII | felülkerekedett a gyermeki naiv érzés; odaborult a mester nyakába, és sírva
12089 XIII | kénytelen-kelletlen léptekkel odacammogott a látogató uraságokhoz.
12090 XII | fejedelemfiakat, s ha egyszer odacsalhatják maguk közé, hirtelen lóra
12091 XXVII | volt a tervük, hogy téged odacsalnak a vad méneshez, s akkor
12092 XVII | egyetlen ólmos bot.~Delila odacsalogatja őt maga mellé a kerevetre.
12093 XIII | pénz, kutya teremtette!~S odacsörgette a csikós orra elé a dénárokkal
12094 V | hogy a világra hoztam.~S odadobja az apja nyakába a gyermeket.~
12095 XXVIII | görögtül ami jó és drága.~Azzal odadobott egy marék pénzt a kőasztalra,
12096 VII | kilenc aranytekercset is odadobta a többihez, s rekedten kiálta:~–
12097 XVIII | szabadban.~Az új cimbora odadörmögött a fülébe:~– No komám! Ha
12098 XXXIV | Kelemen vakarta a füle tövét, odadörmögve Pelargushoz:~– Ez nem történik
12099 XVI | aztán rákezdte, könnyelműen odadűlve az asztalra.~– Hiszen ha
12100 XXVI | is a fele elolvadt, amíg odaér. – Hát nekem most az a gondolatom
12101 VII | annak a talárjára egyszerre odafesti a keresztnek a negyedik
12102 XVI | világon az én Józsefem?~S odafordította eléje az arcát, a szemébe
12103 X | egész karusszel figyelme odafordult. Rendkívüli ügyességgel
12104 XIII | forogva táncol, csahol, odafut a gazdájához, körülnyargalássza,
12105 XXIX | víz szagát, s ösztönbül is odafutnak corricolostul a vízmedencéhez.~
12106 VIII | minden szellem. Lassankint odagyülekezett a lovagoknak egész csoportja
12107 XXX | kis alamizsnát!” György odahajított nekik néhány piasztert.~
12108 VIII | magyarázta a némajátékot.~Anais odahívja a fiatal rabszolgát.~József
12109 VI | téve a rézmedence fölött, odahívták Györgyöt, hogy tegye rá
12110 VIII | ez a játék ivás nélkül.~Odahoztak neki két serleget, tele
12111 XVII | sebből kiszökellt a vér, s odahullott Delila arcába, aki ájultan
12112 XIII | vonja a pányvát, míg egészen odahúzza magához a lovat. Annak már
12113 I (2) | Miután Horatius Flaccus ódáiban ezt a szót fel nem találjuk:
12114 XII | felső ajkára. Olyan pompásan odaillett az a bajusz, mintha csak
12115 XIX | róka a fiát.~A muzsikusok odajöttek a hátuk mögé, s most már
12116 XXXIV | Panaja-kápolnába, elébb, mint az özvegy odajövetelének az ideje volt, s oda annak
12117 XXVIII | mert mind a két kezével odakapott.~– Maradj veszteg! – monda
12118 XIII | s csendesen morog. Mikor odakerül Wammánához, egyszerre hátratoppan:
12119 XIII | ülő bojtárjainak.~Azután odakiált a kutyáknak: „ad equinam”.4~
12120 XX | ujja hegyén egyensúlyozta. Odakínálta meg elkapta; karcsú, hajló
12121 XXV | Bonaventura úrtól, hogy mi van odakinn?~– Semmi baj – mondá az. –
12122 XXXIV | nyulat, pedig félnapig is odakóborolt.~Egyszer, hogy hogy nem,
12123 XIII | lovát rögtön a szekeréhez s odakötheti a saraglyához. Próbálná
12124 XXV | villában: az a halott pajtás odakötötte ahhoz a szomorú helyhez;
12125 XX | kiáltotta vissza: „náné”.~Odaküldték a Sosojt, hogy költse hát
12126 XXX | hogy amikor a gályarabok odalent az evezőpadokon azt a hazai
12127 XXIX | megjelenhetsz Franciaországban, odaléphetsz a király elé, akivel rokonságban
12128 VIII | mesterünkre találtunk! – mondja az odalépő Wammánának a nagymester.~–
12129 XIII | magamért! – szólt a csikós, odalépve Io elé s bal karját nyújtva
12130 V | szamárfegyver, ami hátul van? Odamegy megnézni.~A közönség tombol
12131 XXIX | el ne hagyhassa. De ha te odamégy az atyádhoz, hogy ő átadhassa
12132 XVI | gyűléseiket tartják. Mindenki odamehet. S mikor eltávoznak, senki
12133 XX | Mert nem akarom, hogy odamenj.~– Miért?~– Hallgasd csak,
12134 XVI | Dániel prófétát!~A szép hölgy odanézett Györgyre azokkal a zöld
12135 XIII | megvett paripának a kötőfékét odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti
12136 VII | pedig eldobva a fleuretet, odanyújtá a kezét tanítványa elé.~–
12137 XXV | szólt Fra Barbarigo, odanyújtva kérges tenyerét György elé. –
12138 XVII | visszafelé.~Arra a bűnös odaomlik a lábaihoz, kérve, hogy
12139 XX | aztán a tánc végeztével odaomlott a Jiló ölébe, olyan volt,
12140 XII | Azokat aztán arab mézgával odaragasztotta Gyurica felső ajkára. Olyan
12141 XXVIII | s úgy vezetve a kezét, odarajzoltatta vele az írás alá szép öreg
12142 XX | mikor jön a hídra a szekér, odarohannak. A lovaskatonák elé hegyes
12143 XII | pártját. Kardot rántottam s odarohantam a vívók közé, s akkor aztán
12144 XIII | fejét jobbra-balra lóbálva, odasompolygott a gazdájához, s annak a
12145 XIII | Lodoiszka fülébe pedig odasúgá:~– Van már Koráx.~György
12146 XVI | fenyegetőzött. De ekkor nagy bajomra odaszaladt a kisfiúnk, aki ott leskelődött
12147 VIII | orgonaszóval egyezőleg.~Giorgio odaszegezte a tekintetét a kártyáiba.
12148 XXV | az egész terítő. Persze: odaszoktak a sok fokhagymátul.~Megpróbált
12149 III | elárulta: az ezüst kapocs odaszorult a lapok közé.~Wammána szétnyitá
12150 XIII | kötélhurok csoda pontossággal odatalál a kiszemelt rézderes fejébe,
12151 XIII | kezében egy virslit rejt. Azt odatartja a kutya orra elé. Rettentő
12152 XVIII | serleget, az egyik fickó odatartotta a szurokfáklyát, s attul
12153 XXXIV | mellette helyet.~György is odatérdepelt a szép özvegy mellé.~Bercsényiné
12154 VII | melle húsából. Egy darabot odatett a tányérjára.~György visszahőkölt
12155 VII | nyert.~A banktartó szótlanul odatette a másik göngyöleg aranyat
12156 XXII | kegyosztás után sem!~Pedig odatették már a kezébe a huszonnégy
12157 XXXIV | ölelte a fiát, s az urak odatódultak hozzá, s ki-ki csókolta,
12158 VII | Adatott magának kártyát, s odatolt az asztal közepére egy göngyöleg
12159 XXIX | Legfeljebb, hogy György jól odaütötte a hátát a falhoz.~A másik
12160 VIII | s egyiket a másik után odavágja a szereplőkhöz: az egyiket
12161 XIX | egészen kiforgatta az eszéből.~Odavágta a fakardot az asztalra,
12162 XIII | közelébe jut, egyszerre gyorsan odaveti közéje a pányvát. A kötélhurok
12163 XVII | körül egy tolvaj napkarika odavetődik az arcára. Felemelt tenyérrel
12164 V | keres a páholy vendégeinél: odavetve magát a hölgy-ölébe, balerinák
12165 XII | Mirasassi Alfonzo herceg.~– Odavezessem önt hozzá?~– Nem! Az Istenért!
12166 XXXIV | neki, s onnan egyenesen odavezeté Bercsényi Miklós befalazott
12167 VII | bal oldalán. A két lovag odavezette Györgyöt. A nagymester inte
12168 XXV | felé lódít, lángveres, s odavilágít az ősanya-vulkán kúpjára.
12169 XIX | s annak a tüzes végével odavilágítva az ifjú arcába. (Györgynek
12170 XVI | együtt; a vacsorájukat is odavitették maguk után. Azok meg nem
12171 XXIX | s mint két ölbeli babát, odavitte a kétkerekű szekeréhez,
12172 XIII | szakad róla a tajték. Akkor odavonja a ló fejét magához s a fülébe
12173 XXVI | megragadta a barát kezét, s odavonta azt az ajkaihoz és megcsókolá.~–
12174 X | lovagostorral – haragjában.~Lovagja, Odenátus már szerencsésebb volt,
12175 VIII | ismét, s a szövétnekkel az odúba világít.~Bizonyosan benézett
12176 X | kérdést. Az a korax ott az odúban kimúlt.~– Befalazták a pincében
12177 XIX | köröndöt sorban övező kemencék odúiba, ahonnan nehány perc múlva
12178 VI | Két kürtő szolgál az odújába: egyik fölfelé, másik lefelé.
12179 VI | léptek hangjára előbújt az odújából. Rettenetes alak volt. Haja,
12180 VI | pillantást vetett a vak ember odújára.~– Honnan kap ez ételt és
12181 XX | úgy védelmezte a pestes odúját. Éles körmeivel osztotta
12182 VI | nyiroktul, mely a szellőzetlen odúkat el szokta lepni. Ami fa
12183 XXV | sziklakúpok tűnnek elő, párázó odúkkal; gránitbástyák, melyek összefutnak,
12184 VI | nyomorulthoz Wammána.~Az odúlakó hangja inkább hörgés volt,
12185 VII | szomszédjával, s frissen utána öblíté a tűzitalt. A marsalai expiálta,
12186 XXIX | tündökölnek a hajnalfénytől. Az öbölben egy kétárbocos gálya áll
12187 II | Hála az egeknek!~– Hanem az öccsében egész más vér lüktet, domine
12188 XVI | angyalok, Sátánnak a kadét öccsei. Azok igen vidám mulattatók.
12189 XX | kard hozzá.~Elébb a tarka óegyiptomi maskarátul kellett Györgynek
12190 XXXV | Rambouillet: a Trianonok és az Oeil de Boeufök nem voltak jó
12191 XXVIII | Györgynek a két hatalmas ökle.~– Én mint kérő jöttem ide
12192 XXV | a nyakszirtjére ütöttek ököllel, megvonva tőle a szót.~Végül
12193 XII | Kísérője, a cigányvajda, ökölnyi ezüstgombokkal pompázó mentében,
12194 XIII | összeszólalkozás maradt a szóharcnál: ökölre nem került a dolog, kést
12195 II | jönnek fel Bécsbe, s a veres ökörben tokaji bort isznak; vagy
12196 XVIII | ez a szekér? – kérdezé az ökörhajtótul.~– Ki a temetőbe.~– Hisz
12197 XXV | akantuszlevelekkel: az ökörkoponyás homlokzatok, a rovátkolt
12198 XIII | háborítatlanul a sokaságon.~Ökörvontatta szekereken érkeztek meg
12199 XVIII | szekér jött feléje az utcán: ökrök vontatták. Attól rázkódott
12200 XIII | táncoltak, cigánykerekeztek az ökrösszekerek mellett tenyereiket tartogatva,
12201 XIX | mikor az úri társasággal ökrösszekéren arra mentek; de akkor nem
12202 I | koromban, amikor még az anyám ölben hordozott, hallottam volna
12203 XV (1) | kocsikázván, a kis bolognai ölebe kiugrott a hintóból, leszállani
12204 II | otthagyja a szép hölgy meleg ölelését, s inkább a kardja markolatát
12205 VIII | Ilyen nyájas, testvéri öleléssel gyilkolta meg Abu Szaid
12206 XIX | a megtévedés. Fogadta az ölelést, a csókot: hiszen testvércsók
12207 V | látszatosan, de elkésve, az ölelgetések, a kézzelfogható nyájaskodások
12208 XII | hogy meghaljak, ha egyszer ölelhettelek.~Wammána rendező jelszava
12209 XXI | marchese di San Carlo! ölelj meg! Testvéred vagyok, San
12210 XXIX | hogy még egyszer át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~–
12211 XXIX | leestükben. Itt két szerelmes ölelkezik: – oda nem eshettek.~Még
12212 XVII | Zsuzsanna mind a két karjával ölelve tartá Abrekhet, szíve ott
12213 XXXII | melynek a két szárnya másfél ölet ért át.~– Egy nyulat vitt
12214 XVIII | Egyhavi jó kedv:~ Disznót ölj.~Egyévi jó kedv:~ Megnősülj!~
12215 XVII | a lábaihoz, kérve, hogy ölje meg vakmerőségeért.~Zsuzsanna
12216 VIII | való, hogy pillanat alatt öljön. Hasonló az amerikai boxerhez,
12217 XXV | fogyasztanak: akkor gödölyét ölnek; mészáros, hentes ismeretlen
12218 XVI | rajta. Onnan a bástyáig öt ölnyi lehet a mélység.~Azt éppen
12219 XXVII | barlang padmalya még több ölnyire bemélyed a sziklafalba,
12220 XXV | a két istenerő egymással ölre kapott. A lávafolyam párafelhővé
12221 XVI | velem hogyan bántál? Hogy ölted meg a szegény Uriásomat?~–
12222 XX | vele? Megölték?~– Dehogy ölték! Minálunk vért ontani nem
12223 XXVII | Csak annyit mondj, hogy nem ölték-e meg a Bafomet-lovagok?~–
12224 XIII | szüzek, csak egy patyolat öltönyben sereglettek össze a nagy
12225 XIX | diákul kántáltak s minden öltönydarabbul ki voltak nőve; egészen
12226 I | bele, hogy a rajta levő úri öltönyt levetheté; midőn a másik
12227 V | játszának ki, hogy női kantust öltöttek fel, s férfi kísérő karjába
12228 XII | frajok voltak divatos francia öltözetbe bújtatva, s az ellentét
12229 XV | szabómesterség varázsát, mely pompás öltözetek által még azt a halálfejet
12230 XVIII | amennyi csak ráfért, őrületes öltözetekben: férfiak, fejükön tarajos
12231 XXXII | bivalykolbász és „peszmeg”.~A magyar öltözethez megkívántató zöld szattyán
12232 VIII | egy év le nem járt. Jer öltözni. Siessünk. A Bummerin mindjárt
12233 XVI | a két szélső oszlop köze öltözőkabinokat rejtett. A háttérben volt
12234 II | Magyarországot fegyverbe öltöztetni.~– Ez lett belőle. Kákompille
12235 XII | alkalommal csak az inasok és öltöztető frajok voltak divatos francia
12236 XXVII | volt az okos. Eressz, hadd öltözzek fel!~– Így szebb vagy.~–
12237 V | felkeresni, hazakergetni, hogy öltözzék már át a következő szerepéhez.
12238 XVII | mozdulatával új csábalakot öltve, míg utoljára a nagy fénytől
12239 XXIV, 1 | gyermekeiért „Szívemnek ömledezésével szólok hozzád, én Istenem,
12240 VIII | költeményen valami meleg rózsaszín ömlik át: az életöröm, a vágyak,
12241 XXVII | víz, s felülről folyvást ömlött bele annyi hideg víz, amennyi
12242 XXXIV | csámpás, görbe, mégis az öné. Más között nem válogathat.~–
12243 XXIV, 2 | nem fogadja már be.~Idilli önelenyésztetés! Fejedelmi nagyszívűség! –
12244 XXXI | hitért, szabadságért való önfeláldozását.~Majd áttért az atyja világtörténelembe
12245 XVII | sikoltással rohant oda Wammánához, önfeledten kiáltva:~„Jacintóm! Szerelmem!”~
12246 XII | paraszttársaság előtt.~Minden férfi önkénytelen fejbólintással fogadta ezt
12247 XII | volt a marchese fölött. Önkénytelenül az asphaleia verdiktjét
12248 X | Nem! Hanem mandolosz.~S önkívületben ragyogó arccal tekinte a
12249 XVIII (3) | Sündfeger: bűnbánó. – Dallinger: önkorbácsoló. – Kammesierer: kicsapott
12250 XXIV, 1 | tehetségeit Isten ellen és önmaga ellen fordítá: magát a „
12251 XXXIV | milliók uránál, aki ura önmagadnak.~Már ekkor Rákóczy György
12252 VIII | minden tagja mintha külön önmagának élne, úgy mozog, s mégis „
12253 XXXIV (1) | Istene és férje jelen van. Önmagánál erősebb. Legyőzője és megtorlója
12254 XXV | angáriát?~– Sőt kevesellem. Önöknek több részt kellene kapni
12255 XII | nyugodtan felelt.~– Marchese. Önre rábízhatom a titkomat. Én
12256 VII | zsámolyán levő poharat, s úgy önti az arcába a rágalmazónak
12257 VIII | hátramaradt mandolosz most öntögette le a kürtőn át a tányérokon
12258 XIII | mintha egy gladiátor bronzbul öntött szobra volna. Minden izmában
12259 II | élőszóval.~Itt már a büszke öntudat arcát tette fel a tanácsúr.~–
12260 XXXIV | senkim, aki kísérjen.~Egész öntudatlanul jött nála ez a kacérság.~–
12261 XIV | asszonynak a csókjáért.~Milyen öntudattal, milyen délcegen vetette
12262 XXIV, 1 | porrá és hamuvá változást önvád-szavaiban.~Elismeri, hogy nagy Isten-adományait
12263 XVII | Hanem az asphaleia Delilája önző volt. Ő, amint tapasztalá,
12264 XXIX | fekete volt az arca, mint az ördögé. Iszonyat volt egymásra
12265 II | egyik ördögöt csak a másik ördöggel lehet kiűzni. Ez az én metódusom.
12266 XVI | másik megcsókolhassa.~– Ördögnécskéim! Tartsunk rendet. Most mindjárt
12267 X | Nem. Mandolosz.”~– Neked ördögöd van.~– Csak figyelő elmém.
12268 XXIX | arcainkat, hogy ne menjünk ilyen ördögpofával a mennyországba.~Azzal letérdeltek
12269 I | virga.)~– Exorcisator. (Ördögűző.)~Nagyon jól van!~Erre azután
12270 XX | kérdé György –, miféle ördöngős ordítozás volt itt az elébb?~–
12271 XXXIV | A férfiak meg, mintha az öreganyjuk szoknyáját vették volna
12272 VI, 1 | összeházasítani.~23. Vakbuzgó, gazdag öregasszonyokat körülhálózni, s ha kell,
12273 XIII | komédiásbódék előtt verték az öregdobot, a marionettszínház Paprika
12274 XXVII | De van két fia. József az öregebb. Az már férfi. Hanem egy
12275 XIV | Nincsenek alóla kivéve sem az öregek, sem a fiatalok. – Tapasztalható
12276 XII | mely kalandokra kész. Az öreget nem hozhatják el a Boszporusz
12277 XVI | társaság.~A Szent István-torony öregharangja zúgta az éjfélt.~A csikós
12278 XXIX | Frumento.~Ez csak a kisöccse az öregnek. Nem ő maga haragszik.~De
12279 XXXII | azalatt Mikes megalkudott az örménnyel a teljes öltözet árában.
12280 XXXIV | magyar faj rendelkezik. Az örményeknek vasfogaik vannak. Csak azok
12281 XXXII | fogadott szállására.~Az egy örménynek a háza volt, annálfogva
12282 IV | új réteget teremtett az örökalkotó fű, ott a Szajna szigetén,
12283 XXXIV | meg is enged halni. De te örökében maradsz az én nevemnek –
12284 XXXIV (1) | elhelyezett sírkő e szavakkal örökíti meg: „Itt nyugszik a kitűnő
12285 IV | élet kulcsa”, mellén az örökkévalóság lánca. Ez a „Méte”. A másik
12286 XXXIV (1) | elszunnyadva, átköltözött az örökkévalóságba. Rodostóban, a Propontis
12287 XIV | elhatározni, vajon az az öröklött vércsepp, melyre kútforrásunk
12288 XIV | képesek kigyógyítani. Azonban örökölhető is ez az ideges passzió. –
12289 IV | azután a János-vitézek örökölték; később katonai éléstárnak
12290 VI, 1 | mely útban levő férjek- és örököseiket nagyon várakoztató szülőknek
12291 VIII | Ponte (coeur ász). Ezen négy örökösödési jogon uralkodó „matador”-
12292 VI, 1 | elcsábuljon.~27. Könnyelmű örökösöktül nagy földbirtokokat uzsorások
12293 VII | Igen könnyen. Rád gazdag örökség vár. Az apád nagy úr, s
12294 XXII | vedd kezünkből. Ez az atyai örökséged.~Most azután nem volt többé
12295 VI, 1 | is a szövetség számára az örökséget elragadni.~24. Kitüntetéseket,
12296 VI, 1 | emberek, különösen akik nagy örökséghez jutottak, becsalogattassanak.~
12297 XXV | Mögötte sötétzöld háttér örökzöld cser- és ilexerdőkbül. Ég
12298 XXV | nagyot ugrott erre a szóra örömében.~– Hisz ön nagyobb számtudós
12299 XXIX | lelkében: a szerelem édes örömei folytonos mámorban tartották
12300 XXXIII | hasonlítani fog a vadászat örömeihez. Az Ali-kői tó sárfürdővel
12301 XIX | kipakol a te feltalálásod örömére a közös kincstárból: mennyi
12302 XXXIV | nádasból. Ez még Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely
12303 VII | kiáltása. A bank nyert.~Ez az örömkitörés figyelmeztetheté Györgyöt,
12304 XXV | elfogadják az ajánlatot?~– Szíves örömmel.~– Ezért aztán az önök részéről
12305 XXIX | Elmesélték újra a tündéri örömöket, a szerelem százféle bohóságait,
12306 XII | odarohant a csecsemőhöz, örömteljes sikoltozással, s leborulva
12307 XVI | A fiatal szív még fél az örömtől. Nem akar hinni a boldogságában,
12308 XVIII | princhez való hivatal! No majd örül az apád, ha megint megkaphat. –
12309 XXXIV | szemétbül rád nem ragadt. Örülj az életnek, ami a fiatal
12310 XXXIV | Fogadja kegyelmed a sorsát: örüljön az életnek, s ne rontsa
12311 XXXII | mondá Mikes – nagyon fog örülni, ha a herceget meglátja.~–
12312 XII | hölgy az övé lett volna, nem örült volna oly felmagasztaltan,
12313 XIII | csak úgy zörög a szeges örv a nyakán. Hanem azért fanyalogva
12314 XXVIII | ugrált, mint a kecske.~György örvendetesen volt meglepetve, mikor a
12315 I (3) | udvarnál nagy kedveltségnek örvendett. (Lásd Tabak-collegium I.
12316 XXXIV | magyar díszruhájának nagyon örvendezett. Most legalább meglátogathatja
12317 XXXIV | A borbély visszatérett örvendezve referálá, hogy nagyon is
12318 XII | Erre a szóra Alfonzo nagy örvendve kiáltá:~– Hiszen régen tettem
12319 X | ebbe a játékba. Valóságos örvény volt ez, melynek forgatagát
12320 XVI | ugyanaz a forgatag, amelynek örvényébe a bátyja alámerült. A szibariták
12321 XII | két marchese szerencsésen összeakaszkodott – mondá Wammána.~– Mi fölött?~–
12322 XVI | visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté a házastársakat. Mind a
12323 XXXIII | hatalmas kalamusnádbozót, összeboruló legyező alakú lombleveleivel,
12324 XXXIV | legőszintébb ijedelmet fejezte ki. Összecsapta a kezeit.~– Nem tud imádkozni? (
12325 VII | tenyerébe tapsolt: azzal összecsaptak.~György jól felhasználta
12326 VI | Haja, szakálla mint egy összecsapzott kóctömeg, takarta testét,
12327 XII | lecsúszva, borzas haja til-túl összecsavartan egy ezüstnyíllal a fejére
12328 XVI | pedig irigyen és fogait összecsikorgatva rikácsolt közbe: „démoni
12329 XII | egymás karjaiba borult: összecsókolóztak, egymást cognatonak nevezték,
12330 XXV | idegen kormányzattal; akik összeesküvés, pártütés miatt proskribáltattak,
12331 XXXI | hitt barátja elárulá, s összeesküvésért börtönbe hurcolták; nejét
12332 XXXI | mely hosszú bajuszával összefolyik, az is szürke már. – És
12333 XXV | az asztalnak támaszkodva, összefont karokkal.~Mind a három rabló
12334 VII | kártyaasztal mellől. György pedig összefonta a két karját a mellén, s
12335 XXV | tatárkakása, rizikegombával összefőzve. Mindnyájan egy közös asztalnál
12336 XVI (3) | Összefüggés~
12337 VII | közé, melyek egymást oly összefüggéstelenül váltogatták a lelkében,
12338 XXI | megterhelt gyomor álmai: összefüggetlen, képtelen víziók.~Ezalatt
12339 XXV | odúkkal; gránitbástyák, melyek összefutnak, vápáikban hóval fedve (
12340 VII | esztendőt, s megduplázza az összeget.~– De én írást sem adhatok
12341 XXI | ember tud magán segíteni. Összegöngyölíti a köpönyegét, azt ráveti
12342 XXIX | Oloferno kiegyenesíté előtte összegörnyesztett termetét, akkor ráismert.~
12343 VI | valamit. Az italát pedig összegyűjti a kőkorsójába. A padmalyról
12344 XXXIV | kifejezve, annyi keserűség összegyűjtve, annyi jajszó elmondva,
12345 XXVII | magyarok, olaszok egy helyen összegyűlnek s találnak egy olyan nyelvet,
12346 XXXIV | az aláírt nevet, s ismét összehajtva a pergament, visszanyújtá
12347 XIX | portyázó tatár csapatok összeharácsoltak. Ezek vetették meg az alapját
12348 XII | találta, hogy az ő istennőjét összehasonlításba hozzák a Burgundi Fülöp
12349 VI, 1 | bódétáncosnékkal, utcai énekesnőkkel összeházasítani.~23. Vakbuzgó, gazdag öregasszonyokat
12350 XXXII | harangszóval szokták rá a híveket összehívogatni; török földön nem szabad
12351 XXVIII | járni. A lakomához valót összehordták, a tömlőket megnyitották,
12352 XII | éppen, mikor mind a két fiút összehozod, hajnalban, a Spinnerin
12353 XXVII | mikor a geszt mélyéből összehozza őket a „mirabilis jalappának”
12354 VIII | nők a karjukra akasztva, összehúzó szalaggal, abban hordták
12355 XXV | aztán elfeküdt tőle, úgy összehúzódva, mint a tüskés borz, s nyomorultnak
12356 XI | Így! Azután e szót „üsd”, összehúzott szájjal, mély hangon, mintha
12357 XXV | keserű herbaték még jobban összehúzták a beleit. A szolgáló már
12358 XI | a lórul le nem maradnak: összejöhetnek a „Rennweg” gyepén, s futhatnak
12359 XXVII | ezek a minden országból összejött idegenek, spanyolok, belgák,
12360 XXVII | találtuk ki, hogy amikor összejöttök a Spinnerin am Kreuz mellett,
12361 XXXII | Majd meglátja herceg, mikor összejövünk a négy ciprusfánál, a vadásztáskájának
12362 IX | nyelnem, mennyi sportulát összekaparnom, hány instánst vérig izzasztanom,
12363 XII | utasítások felett egy kis gyönge összekapás is volt Giuseppe és Wammána
12364 VIII | madárdal. Azt az érzést, mely összekeveri a poklot és a mennyországot,
12365 XIX | billikomban. Sör, bor, pálinka összekeverve: a sült egész ürücomb ezüsttálon;
12366 IV | s azoknak a csúcsíveit összekötő homlokkövön látszott domborműben
12367 XXIV, 2 | előtt. Megtudta belőle, minő összeköttetései voltak atyjának a világ
12368 XVII | varrva, csak szalagokkal összekötve.~A kezében egy hárfa alakú
12369 VI, 1 | mikor egy édes anyai kéz összekulcsolá kis kezeit s ágyában térdepeltetve,
12370 IX | támogatták, megint csak összenyaklott és folytatta a horkolást.
12371 XII | Corneliát, s lett belőle idilli összeölelkezés. Végül pedig mindannyian
12372 XXIX | gyermekek, hogy a földön fekve összeölelkeznek, aztán legurulnak a pázsitos
12373 XIX | szájamon köptem volna ki!~Azzal összeölelte, csókolta Györgyöt, s odaültette
12374 XXXII | domboldalban nádkévékből összerakott gunyhó volt. Ez előtt megállt
12375 XVII | érintik rózsaszínű lábujjai. Összerázkódik.~Meglátta saját alakját
12376 XX | engedik, mert közülük való. Összeröffentek, hogy elállják az utat a
12377 VII | hozzá; jó fogai voltak; összeropogtatta. A többi asztaltárs is úgy
12378 XXXII | kezében tartott billikom összeroppant ujjainak a nyomása alatt.~
12379 XXIV, 1 | ismerte meg, ami az oda összesereglett idegen kalandvadászok bizarr
12380 XXIV, 2 | fiát szeretetének egész összességével?~Ez a gondolat még végtelenebb
12381 XXXII | többször is.~Az urak ismét összeszedkőztek a dobszóra, ismét leültek
12382 II | belépett.~Azalatt legalább összeszedte magát a mentor.~– Helf Gott!
12383 XXX | felakasztanának. Itt pedig összeszoktunk már, mind jó ismerősök vagyunk,
12384 XIII | paródiának vált be, s az összeszólalkozás maradt a szóharcnál: ökölre
12385 VIII | s aztán a tenyerének egy összeszorításával úgy vágja keresztül a nyakát
12386 XXV | ajtaján, s csontujjaival összeszorítja az áldozata torkát, vámpírszájával
12387 VIII | piros ajkakban, mik közül az összeszorított fogsorok gyémántvillogása
12388 XXIV, 1 | és lelki látköre oda vala összeszorítva egy város sáncai közé. Van-e
12389 XXVII | ruházta át. Ha még valaha összetalálkoznál vele! – Hát tudod-e már,
12390 X | helyére.~A porond közepén összetalálkozott az ellenesével. Ott mind
12391 XIX | dolgoznak, az egész társaság összetart, egyetért. Vannak törvényeik,
12392 I | asztalhoz járuljon, a kezeit összetegye, és elmondja a minden ünnepélyességet,
12393 XI | egész sereg szilaj lovat összeterelni; de hát még aztán mikor
12394 XX | áruló?~– Nagyon ravaszul. Összeterelték a Csercsen cimboráit, akik
12395 XXXII | Franciaországba, s a huszárjainkat is összetoborzották, azokból alakítottak egy
12396 XXIX | egy egész halott nemzet, s összetöri láncait.~– Hát mért nem
12397 XIV | fejedelem fia, azt könnyen összetörné, de ami azt kötve tartja,
12398 XII | kifeszíti; mikor megáll, összeüti a bokáit, bal kezét a csípőjére
12399 XII | herceggel: az éjjel egy kicsit összeütögettük a kardjainkat.~– Ah. Ön
12400 XXV | füstje, ami a felhőivel összevegyül.~Ez az Etna.~Ez is a György
12401 VII | idejéből fennmaradt lakomával, összeverekedtem a saját mesteremmel. Nekem
12402 XIII | a fiatal bojtár az egész összeverődött ménest hangos ostorpattogással
12403 XII | egyszerre segélykiáltozás s összevert kardok pengése üti meg a
12404 XXVII | hiúsította azt meg, hogy téged összeveszített a testvéreddel; párviadalra
12405 XXX | módot a határozatlannal összezavarod, akkor nem koccint veled
12406 XXV | az egész életszervezetét összezavarta az olasz konyha.~Először
12407 V | hajnalpirkadásra; de a tűző napsugártól összezsugorodik. Áhította az ismeretlent:
12408 XIII | érdeklődésének változatos összhangja. „Ott megy már!” – „Ingadozik”. „
12409 VIII | hangjaival belejátszik az orgona összhangjába. A fény valahonnan felülről
12410 XXVII | volt az lehető, hogy az ösvény egy mély útba vezetett,
12411 XXVII | elindult gyalog, tovább az ösvényen valami éjszakára való tanyát
12412 XXVII | útválasztóig, ahol a járt ösvényről letért.~Talán elő is vette
12413 XV | szürkéjét gyorsabb haladásra ösztökéli. Azután a szekereknek egész
12414 VIII | az életöröm, a vágyak, az ösztönök hő zománca; minden mozdulatában,
12415 XXXV | ifjú olyan merész társaktul ösztönözve, mint Pelargus és Jávorka,
12416 XVIII | Temetőbe? – hebegé. – Valami ösztönszerű sugallat támadt az agyában. –
12417 XXIV, 1 | Keleten dúló ragályos mirigy ösztönzi erre, melynek legjobb hívei
12418 XXVII | elégettem, hogy tégedet az öszvéred félretérített a rendes útról;
12419 XXV | vannak. Ott tartották az öszvéreket is. Kettőt felnyergeltetett
12420 XXV | ravelinja előtt leszálltak az öszvérekről, s folyvást a négy zaffo
12421 XXVII | kalauzt. Rábízta magát az öszvérének a tájismeretére. Az aztán
12422 XXV | uraság, a katona meg az öszvérhajcsár jó egyetértésben.~A bérlő
12423 XXV | ami Messinához még jó két öszvérjárta napi távolban esik.~A sirokkó
12424 XXV | izzadni, s maga felült az öszvérre s elindult egyedül a környékben
12425 XXV | Györgyöt az útra. Egy darabon öszvérrel, szamárral lehetett előrehatolni:
12426 XX | bukfencezett tőle.~Rátámadtak öten-hatan.~Mint a saskeselyű a fészkét,
12427 VIII | pénzt.~Giorgio nyeresége ötezer zecchinora ment. Abból ötszázat
12428 XI | merült a fölszínre: minden ötletére tudott találni arra való
12429 VII | vitézebb, aki az émelyítő ötletet még undokabbal tudta visszavágni.
12430 VII | vakmerőségével játszott.~Mikor ötödször is kártyát kért, minden „
12431 VIII | hombre-nek nyolc ütés közül ötöt kell megnyerni, s hogy ezt
12432 VIII | ötezer zecchinora ment. Abból ötszázat átadott a nagymesternek.
12433 II | patikárusnéval, máskor meg egy ötvös leányával.~– Áh, Áh! A patikus
12434 XVI | Ahasvérrel a modern chronique d’oeuil de boeufhöz, ahogy maga
12435 XII | dicsőségtül.~Ha az egész hölgy az övé lett volna, nem örült volna
12436 XXIX | bizonyságot tegyen, kirántá övébül azt a kést, melynek markolata
12437 X | a hölgyek is vivátoztak.~Övék lesz a diadal a holnapi
12438 X | talált és utána a lovag, az övéké az elsőség. S így mienk
12439 XXVII | fölé egy veres kendőbül övet kötött a derekára.~Aztán
12440 XIX | bújtak be a köröndöt sorban övező kemencék odúiba, ahonnan
12441 XX | Olyan karcsú volt az, hogy övnek viselhette a diadémot.)
12442 VI, 1 | férjeket szerezni, s gyors özveggyé tételükről gondoskodni.~
12443 XXXIV | kereste a találkozót a szép özveggyel, hanem rábeszélte a két
12444 XVI | generális sátorában a legszebb özvegyasszonynak! És aztán visszatérni Bethuliába
12445 XII | szállást egy tisztességes özvegyasszonynál, aki mellékesen házasságszerzéssel
12446 VIII | Magdolnát az imakönyvétől s az özvegyasszonyt a halottja hamvvedrétől;
12447 XVI | feleségül vette a gyászoló özvegyet.~– No no! Talán nem is így
12448 XXXII | György azt hitte, hogy az özvegyi fátyolt az a klasszikus
12449 XXXIV | nyújtva, azt kérdezé György az özvegytől:~– Így megy ez mindennap?~–
12450 XXIII | tudhatja. Ön detegálta egy Őfelségéhez írott levelében a státus
12451 I | pedig be fogja azt mutatni őfelségének, akinek legkegyelmesebb
12452 XXXIV | A hátramaradt két kísérő ógott-mógott.~– Bolond dolog lesz ebből!~–
12453 XVI | előttem a Herko Páter sem őgyeleg. Ha én egyszer bort iszom,
12454 XXI | A csatornán mindig ott őgyelegnek a „wasserpirát”-ok: a hajósok,
12455 VI, 1 | megtalálja, amit megismerni óhajt. Hanem ennek az ismerésnek
12456 XXIV, 1 | akarnék azoknak is, akik óhajták vala, hogy a keresztyén
12457 XXXIV | kényeztetnék, még akkor sem óhajtana Rodostóban megvénülni.~Ellenben
12458 XXXIV | Megláttad, amit látni óhajtottál: apádat és a bujdosók telepét.
12459 XXV | font övvel. Csak sétáljon őhercegsége itt a puha gyepen, az árnyékban;
12460 VII (1) | kicsit pondrós. (Sprache ohne Worte. Kleinpaul Rudolftól.)~
12461 II | kegyes ígéreted szerint.~– Ohohó! Nem a felét ígértem! Csak
12462 VIII | másikat gyomron üti; azok „oimoit”-t ordítanak görögül, s
12463 XII | családom címerét. Nem elég ok-e az arra, hogy őt megöljem?~–
12464 XXIV, 1 | szállították oda.~Erre jó oka volt a bécsi udvarnak.~A
12465 XXV | haragba jönnek, maguk is tüzet okádnak.~Itt, a tízezer lábnyi magasból
12466 XXXIV | már alunni tért vala. Azon okbul doboltatni, trombitáltatni
12467 XI | Nem bántanak senkit, ha õket nem bántják. Elfeküsznek
12468 XXIV, 2 | homlokegyenest ellenkező két okirat egymás ellenében az igazat?~
12469 XXII (2) | Thaly Kálmán okirataiból szó szerint átvéve: „Yo,
12470 XXII (1) | római császári” is: de okiratain Yo, el Re (én, a király)
12471 XXVIII | vezette a papíron, elolvasá az okiratot.~Egy szimpatetikus recept
12472 I | de még valami más egyéb oknál fogva sem.~A kancellárnak
12473 XVIII | fülébe:~– No komám! Ha valami okod van a klems-kerülésre, vagy
12474 IX | én a nagyok tetteiben az okokat és rációkat keressem. Én
12475 XIV | laikus emberek, akik még az ókori fogalmak közt élnek, úgy
12476 VIII | lárvájától nem lehetett okosabb.~Wammána ugyan figyelmezteté,
12477 XV | lopódzon. Ezek a fickók olyan okosak, hogy nem puskával lövik
12478 II | amiket tőlünk tanult.~– Az okosakat?~– A még nagyobb bolondokat.
12479 XXI | Miriklónak! Várj! Valami okosat gondoltam ki! Itt van közel
12480 XXXIV | szerteszéjjel, kérdezősködve okostul, bolondtul, nem látta-e
12481 II | hiszen ez semmi bajt nem okozhat. Először is az episztolákat
12482 XXXIV | még Györgynek is örömet okozott. Az az állat, mely kosokat
12483 XII | lobogós teringette!” – oktatá Lodoiszka.~Azt is megtette.~
12484 XXXIII | ismeri. Az elmulasztott oktatást megadhatja az ifjúnak a
12485 I | tudományokra és vallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban
12486 VIII | leányhang) csak a mélyebb oktávában kísérték a férfihangok,
12487 I | keresztrül ha olyan jó ember?~– Oktondi! No megállj! Majd beszélek
12488 XXVI | akkor volna a gályáknak okuk a cataniai kikötőben horgonyt
12489 XXXIV | megtanulni. Hanem bele fogsz okulni abba, amiben apád mester
12490 XXX | az aztán magátul is. Volt olaja elég abban a szívben!~Azonban
12491 XXVII | sült gesztenye. A madarak olajban voltak kisütve.~György esküdött
12492 VIII | Halavány, aranyzománcú, olajbarna arc, sűrű, rendetlenül szétzilált
12493 XXVII | korsójábul. Azt ez a szép olajfa adja. – De mármost azt szeretnéd
12494 XXV | bástyafal fölül, mely ezüstzöld olajfaberket látszott körülfogni. A fal
12495 XXV | búzatermő föld volt, szegélyezve olajfaerdőkkel, narancsligetekkel: ezernyi
12496 XXV | kastély kertjét, mely százados olajfákkal volt tele: tornyos kapu,
12497 XXV | sötétzöldje felváltva az olajfaligetek szürke lombozatával, maguk
12498 XXV | ága azonban a birtoknak az olajfatelep, mely fallal van körülvéve,
12499 XXVII | elpárolgott belőle. Ha az olajjal telt serpenyőt föléje tartották,
12500 V | Hanswurst mester~Egy veres üvegű olajlámpás, mely az erkélyről kinyúló
12501 XVIII | utcába. Bécs város még akkor olajlámpásokkal volt világítva, azok is
12502 X | tökéletes tojásdad idomú, olajszín arcával, lehetetlen nagyságú
12503 V | Harlekin és Pierotto azt az olasszal kevert teuton idiómát beszélik,
12504 XXIV, 1 | ellátni magát. Mikor aztán Olaszországnak végét érte, akkor nem vitorlázott
12505 XXV | fog kerülni évenkint, az olcsó élelmiszerek mellett.~György
12506 XXV | Mikor a megrepedt hegy oldalából kiömlött a megolvadt érc-
12507 XXVII | hozzá, hogy ezt a tőrt az oldaladba fúrjam. Még most is szeretném
12508 XXV | körönd, zegzugokra tépve, oldalai kénsárgák, veresek, hamuszínűek;
12509 XXV | minden halott. Az anyavulkán oldalait egész raja fogja körül a
12510 XXII | félkörben a trón előtt: az oldalajtó megnyílt, s belépett, kancellárjaitól
12511 XXIX | s átverte az Etna déli oldalára.~Az ég egyik felét ismét
12512 XXIV, 1 | alatt a lomha járómű egyik oldaláról a másikra dülöng s a világító
12513 XIII | apja) egy-egy csahintással oldalba kapta a másik kettőt (mit
12514 XVI | Tudniillik, hogy a sátán a saját oldalbordájából alkotott egy másik hölgyet.
12515 XIX | ablakok, leskelődőlyukak az oldalfalakon. Néhol egy alacsony ajtajú
12516 X | ott párjával jobbra-balra oldalogni, azután a lovakat hátrafaroltatva
12517 I | készülő nevetést. Ámde egy oldalpillantás Wammána kézmozdulatára,
12518 XIII | hanyatt vágja magát, egyik oldalrul a másikra fordul; aztán
12519 I | hallgatóság elé vezette be az oldalszobából doktor Wammána Jacinto a
12520 XXXI | gombos dolmányokban, kard az oldalukon, azok bizonyosan a magyarok.~
12521 VI | Hosszú, egyenes kard volt az oldalukra csatolva, egyszerű szőrkötélen.~– „
12522 XII | Magam is belódultam egy szűk oldalutcába, s csak ott vettem észre,
12523 XXVII | fortély? A vasajtó lebillenik oldalvást a rálépő terhe alatt, s
12524 XXV | sövénykerítés, a virító oleander mint útféli bozót, a pálmák,
12525 XXVII | meredek sziklapárkányon oleanderbozót és gránátalma hajlott alá,
12526 XVII | Akkor aztán jön a végzetes olló, mely a hatalmas hajfürtöket
12527 XXXII | vesztegessek puskaport és ólmot?~Még a sárkányát is leeresztette
12528 XXVII | rende szerint meggyónt páter Olofernónak. Majd kihallgatást kért
12529 XXVIII | vezetőjére ismert benne: Páter Olofernora.~– Hát téged hoztak ide
12530 XXVI | György arra kérte páter Olofernot, hogy vezesse őt le magának
12531 XXIX | Kérdezd meg csak padre Olofernotól.~Páter Oloferno kérdezetlen
12532 XXXIII | fedetlen, ezek, minthogy ólom- és higanytartalmú arcfestéket
12533 XXVII | elhelyezve. A hátulsó falból egy ólomcső nyúlt ki, s annak a nyílásán
12534 XIII | a bunkós végük betömve ólommal.~– Tessék belőlük válogatni.~
12535 VII | hoztak a számukra, amik még ólompecséttel voltak lezárva.~Györgynek
12536 XVI | varázshatalma~Lett a zsidó nép oltalma.~Csak egy dolog, mi nem
12537 XXXIV | magadnak, parancsolód, bírád, oltalmazód saját személyedben. Nagyobb
12538 XII | mint a kancellár. Aztán oltalomlevelük van Mercytől, aki gratissima
12539 XXVII | semmit.~Io úgy találta, tüzet oltani tűzzel igen rossz metódus.
12540 I | templáriusokkal együtt a Bafomet oltárán áldoznak.~– Ki az a Bafomet?~–
12541 XVII | félelem, minden elenyészik, oltárlépcső, vérpad zsámolya, megölt
12542 I | pogányhitűek azért emelnek az oltárra paradicsomi alakzatban,
12543 XXVIII | egyházi szertartás szerint.~Oltárt rögtön lehet minden olasz
12544 VI, 1 | írom alá.”~A vallást úgy oltják a lélekbe; de a becsületérzés
12545 XXVII | esőcseppekben az Etna jegének olvadéka, mely a talajban elszivárog.
12546 XXIX | között?~– El is fog akkor ott olvadni, mondhatom.~– Bizony nem
12547 XXVII | csurog le a forrás vize, az olvadó jégből a sziklahasadékon
12548 III | Ájtatoskodik. Bibliát olvas.~– A Maistre de Sacy bibliáját?~–
12549 XXVI | arcszíne változását a levél olvasása közben.~György felvett egy
12550 II | Semmit?~– No, a nyomtatás olvasására megtanítottam magam, arra
12551 III | kitéve. De némelyik alatt olvasható egy Breenberg, Hubraaken,
12552 I | Még pedig tisztességesen, olvashatóan kellett írni, mert ha szarkalábakkal
12553 IV | alakja körül ezen szavak olvashatók: „Mete-es-is”. A betűk arab
12554 VIII | ellenfele az ő arcvonásaiból olvashatott – s ez kártyánál erős fegyver, –
12555 III | megbotránkozást.~– Hát mit olvasna az ember egyebet a kápolnában,
12556 I (1) | Jegyzetek a kegyes olvasó számára. Az exament tevő
12557 IV (4) | bölcsőben.” – „A kecske az olvasóval.” ~J. M.~
12558 XXIII | Marchese di San Carlo küldi. Olvassa ön.~– Uram, én nem tudok
12559 V | Straniczky”. (Amit a bécsiek úgy olvastak, hogy „Armer Straniczky”.)
12560 III | fiú zavarán.~– Nos? Mit olvastál a szent dolgok között?~Giorgio
12561 XVI | dolgokat hallott a fejére olvastatni Dávid király. Az a bizonyos
12562 XXV | napsugár apró csermelykéket olvaszt meg belőle, de a jégréteg
|