1-amali | amann-balva | balve-birod | biroh-cipru | circu-deliz | delne-elega | elege-eltil | eltor-evek | evekb-felny | felol-folya | folye-gunyv | gurig-harmo | harom-homlo | homok-irosz | irtak-kancs | kanda-kerev | kerge-kisul | kisut-konin | konju-leg | legal-lovag | lovai-megha | meghi-mellv | melod-mutog | muve-nyulf | nyulk-olvas | olyan-pelyh | penes-ragal | ragas-sarka | sarla-szaka | szake-szikr | szila-tarsa | tarse-torok | torol-ugran | ugrat-vegig | vegke-vivot | vivov-zurza
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
17108 XXV | tovább álmodni, s aztán végképp elaludni.~A messinai népet
17109 XXIV, 2 | volna rajta.”~Ahogy József végnapjai fellobbanásában előtűnik:
17110 XXXIV | illett az arcához!~Elmondá a végpillanatait a megdicsőültnek. Itt ült,
17111 VI, 1 | törvényei~Melyeket követni és végrehajtani kötelessége minden mystagogosnak,
17112 V | s mikor a Méte azoknak a végrehajtását parancsolja, akkor föltétlenül
17113 VI, 1 | melyekben cselszövények végrehajthatók.~17. Fényes ünnepélyeket
17114 XXIV, 1 | fölöttem, s az emberek csak végrehajtók valának. És látod is, én
17115 X | cirkuszlovaglói pontossággal végrehajtsa, a vizavija annál jobban
17116 XXIV, 1 | gúny tárgya.~Atyjának a végrendeletéből kezdé sejteni először, hogy
17117 VI, 1 | körülhálózni, s ha kell, hamis végrendeletek segélyével is a szövetség
17118 XXXIV | rajta.~– Nem, fiam. Az én végrendeletem ne szomorítsa el az én hazám
17119 XXIV, 1 | véghetetlenebb.~Maga a cím, mely a végrendeletet megnyitja, oly ünnepélyesen
17120 XXIV, 2 | a befejezett mesének.~E végrendeletnek minden sora tágította azt
17121 XI | hogy álmodik most. S amíg a végstrófa azt mondja: „Azon volnék,
17122 XXIV, 2 | összességével?~Ez a gondolat még végtelenebb volt, mint a tenger!~
17123 XXXIV | látvány? Nézze kegyelmed azt a végtelennek látszó sima tükröt! Mennyi
17124 XXIV, 1 | Két végtelenség~György még sohasem volt
17125 XXXIV | keleti nyelvek! Ez nekem mind végtelenül tetszik. Hát még az a fölséges
17126 I | karakterét a fejtől elálló hegyes végű fül.~Az első betanult szava
17127 XI | mit tud?~A hosszú ólmos végû botját középen markolta,
17128 XIII | árva-csáti tölgyből, a bunkós végük betömve ólommal.~– Tessék
17129 VII | voltak azok: de gombbal a végükön. Ezekkel nem lehet egymásnak
17130 XVIII | Egynapi jó kedv:~ Végy fürdőt.~Egyheti jó kedv:~
17131 XXXIII | fürdőbe, ahol a férfiak, vegyest a nőkkel, a legszebb leányokkal
17132 VIII | hangjai közé énekelt dal is vegyül: valami szívetbújtó, érzékandalító
17133 XXIX | borsó nagyságú kősalakkal vegyülni.~– Dobj el, és hagyj itt
17134 VI | hintve, mely a tűz közé vegyülve zöld, sárga és rózsaszín
17135 XXVIII | következetes ájtatossággal végzé a szent szertartást, úgy
17136 XXXIV (1) | élettársa, a számkivetés mostoha végzetében, türelmes és hős lélekkel
17137 XXVII | szép leány.~Prózai dolgot végzett: egy muszlin szövetet mosott
17138 VI | szára egy-egy ezüst halálfőn végződik: egy halálfő a jobb mellen,
17139 XXVII | megfagyott lávaréteg torlaszánál végződnek. A napvilág már ennek az
17140 VIII | hogy mindenki szemügyre vehesse. Tiszta fehérnek kellett
17141 IX | fiacskám, mert különben nem vehet mértéket a parókához.~–
17142 XXVII | vezértül kapott. Hátha itt vehetné valami hasznát? Megeresztett
17143 XXVII | anélkül, hogy azok őt célbe vehetnék.~Az is megfoghatlan, hogy
17144 X | előkelő urak és asszonyságok vehettek benne részt, ki-ki a saját
17145 VII | a vívók lábdobogását sem vehették oda alant észre.~Most azután
17146 II | magam, arra is csak úgy vehettem rá, hogy a De Sacy-féle
17147 XXVIII | Mentül tovább beszélt, annál vékonyabb lett.~– Hoztál polentát? –
17148 XXXIV | a görögöket „pola téti”-vel; egyszerre olyan nagy lingvista
17149 XIII | azzal fejezi ki elutasító véleményét, hogy a két hátulsó lábával
17150 XX | volt.~Egyszer aztán, mintha véletlenből, ügyetlenségből történnék,
17151 XXVII | találkozás. A vad fantázia véletlene-e ez? Misztikus romanticizmus?
17152 X | fejet sem találják el. S aki véletlenül beletalál a szembe, ugyan
17153 XXXIII | Bárha cseléd volna is, bárha vénasszony volna is! Akárcsak egy fegyencházban.
17154 XXXI | vonultak ki az érkező kedves vendég elé, akiről már a több nap
17155 VII | amint egy hosszú asztal vendégei ezüstlárvákkal az orruk
17156 VII | aminőt Belzázár adott a vendégeinek: mikor a láthatlan kéz felírta
17157 V | védelmet keres a páholy vendégeinél: odavetve magát a hölgy-ölébe,
17158 II | fidibusszal ismét felszítani vendégének beszéd közben kialudt pipáját,
17159 VII | tart.1~Legelőször az új vendéget kínálták meg a pávasülttel.
17160 XII | fordítással kísérve, amit hajdani vendégétől tanult:~„Bajusz kell a magyarnak,
17161 XXVII | szikla oldalában.~Hogy ez nem vendégfogadó ház, azt onnan is sejthette
17162 XXV (1) | így van: az „angol ház” vendégkönyvében ezerével vannak Európa minden
17163 XXXII | Bőséges lakoma várt a kedves vendégre, ki az asztalnál az atyja
17164 XXVIII | formaggio! cipolle!” Nagy vendégség lesz ma itten. Az albergo
17165 XXXIV | ember valamely úri háznál vendégségben volt, ott – intra octavam –
17166 XII | bajuszán. Ezt csináld meg.~A vendégsereg nevetett.~György egész veres
17167 XXV | fogadtatásban részesült, s az igazi vendégszeretet fogalmát itt találta először
17168 XIX | pestesek, most pedig válogatott vendégszobák. Cabinets particuliers!
17169 XXX | Talán hát jó néven sem venék, ha fel akarnám őket szabadítani?~–
17170 VIII | bukkan elő. Azok a lator vének, akik fajtalan gerjedelemmel
17171 XXXIV | mindezekről tudomást sem venne. Kevés beszédű volt, gondolatait
17172 VII | beváltásárul; ha eszedbe vennéd, hogy a nagykorúvá lett
17173 XI | Hátha egyszer mi magunk vennõk ki a részünket a „Gaudé”-
17174 XVI | magához. Azt kérdi a két véntől, milyen fa volt az, amelynek
17175 XIII | lebegtetve, hogy magával Venus Anadyomenével versenyezhetnének
17176 XXIV, 1 | alakú medúzáival, salpáival, vénusöveivel.~Egy kísérőt adtak mellé
17177 XXIX | és utolsó szerelmem. Nem ver meg téged az Isten, ha engem
17178 XXV | szőlőlugassal befuttatott veranda alól, egy mély üregbe látta
17179 XII | foglaltam el reggelig a verandában. Az a karcolás a vállamon
17180 V | semmisíti meg a nemzeti vérbül és húsból alkotott Hanswurst!~
17181 VII | sárgacsőrű fiókmadár idejön a vércsék közé, s valamennyinek kitépi
17182 I | Météről.~– Méte, méte = mese! Verd ki a fejedből. Csak úgy
17183 XII | Önkénytelenül az asphaleia verdiktjét mondtad ki.~– De mért mondta
17184 VIII | verését, mert belevegyültek a vérébe, valami kéjes lázt idézve
17185 XII | kényszerít megjelennem.~– Hogy véredet ontsd értem?~– Nem tehetek
17186 IV | és mesterlegények közötti verekedéseket; elhallgattatni a csendzavaró
17187 IX | Arra felhagyott Giorgio a verekedéssel, s leült az ágyára.~– Hát
17188 XX | nem verekedik, hanem tud verekedést csinálni. Ma reggel elhíresztelték
17189 XX | csinálva. A mi fajtánk maga nem verekedik, hanem tud verekedést csinálni.
17190 XII | nővérét. Önnek meg kell verekednie életre-halálra, előbb Lorenzoval,
17191 XXIII | di San Carloval meg nem verekedtem volna. Elismerem, hogy hibáztam
17192 XXV | beletöltik mint mustot a verembe, letakarják egy nagy lapos
17193 XIX | szemérmetlenek. Amazoknál kéj a vérengzés, dicsekedés a bűn, erény
17194 VIII | hall; amik siettetik az ér verését, mert belevegyültek a vérébe,
17195 XIII | kofa: egy sovány, meg egy veresképű. Azokat oda zárták be, büntetésül
17196 VI | halántékain mutatták lüktető veréssel, hogy él.~– Nos, hát vak
17197 XXV | elő, ott teremnek az én veressipkásaim, s megvédelmezik önt akár
17198 XXXI | kabátosok az örmények, a veressipkások, fehérszoknyások a görögök (
17199 XXX | vagy rabolnunk: még több verést kapnánk, mint itt, s utoljára
17200 XVI | falevelek miatt a vádlókat verette agyon! Nekem pedig meghagyta
17201 XXVIII | gyöngyházaggyal, arany veretű betűkkel.~Az egyik közülük
17202 VIII | Aláírtad a lelkeddel, a szíved vérével.~A hahota még azután is
17203 XXXII | jószág. De kár érte! Hogy vergődik szegény.~– Majd mindjárt
17204 XXXII | foglyon segíteni, hogy ne vergődjék tovább. A saját szárnya
17205 XV | volt leszállni és gyalog vergődni tovább a sokaságon keresztül
17206 XXXII | madár még eleven volt, ott vergődött a vadász kezében.~– Szegény
17207 XXI | volt: onnan csak a puskások verhetik föl a lesbe bújt cinkosokat.
17208 IX | összekaparnom, hány instánst vérig izzasztanom, amíg húszezer
17209 IX (1) | und Seiner vorfahren. Aus verlässigen Nachrichten und Urkunden
17210 XXVII | kaszák vannak verve. – A vermet még csak át lehetne ugrani,
17211 XXXIV | születése. Nem az atyai vérnél fogva. Rákóczy Ferenc dicső
17212 XXXI | emlékezete után. Ennek mellét verő sűrű szakálla van, mely
17213 XXI | mellvédig.~Itt olyan sűrűn verődött már össze a tömeg, hogy
17214 XIX | szüzek.~Ezek irtóznak a vérontástul, gyávák, szemérmetlenek.
17215 XVII | elenyészik, oltárlépcső, vérpad zsámolya, megölt vetélytárs
17216 II | évben kapok egy bált.5 Igazi verpeléti, schwärzolva. Ugyanaz a
17217 XII | szégyenfoltnak nevezik, amit csak vérrel lehet lemosni. Bátyám és
17218 XXII | atyádnak, velünk anyai ágról vérrokon: kedvelt hívünk, kit születésének
17219 XVI | személyesítőjétől, hogy miért nevezi a vers Maintenon asszonyt királyvérnek?
17220 XXXV | férfiúvá erősödik? Páris, Versailles, Rambouillet: a Trianonok
17221 XXXIV | úri rend fényűzése, amit Versailles-ban és Párizsban látni fogsz,
17222 XVI | többször követségben is a versailles-i udvarnál.~De a harag forrt
17223 II | Pasquillt szerzett német versekben a leányra, s azt énekelte
17224 XI | Mindenféle ócska krónikákból, verseményekbõl kifundálta egy ilyen világra
17225 XVI | az én Abrekhem vagy?~Így versengtek az egyiptomi hölgyek a fiatal
17226 XIII | lovasai, akik a bevégzett verseny után zárt hadsorban térnek
17227 XXVII | leány énekelne egymással versenybe, mindegyik félhanggal előbb,
17228 XXV | görög tapsolt az olimpi versenyek viadorainak! Hátterében
17229 VIII | megtestesült álomkép. Senki más nem versenyez vele. Olyan tökélye a szépségnek,
17230 XIII | magával Venus Anadyomenével versenyezhetnének bájaik tekintetében. És
17231 XXIX | fölöttük odább; a fülemülék versenyeztek egymással, egyik csalitból
17232 XIII | csoport. Csupa leánynép. A versenyfutásban résztvett Hübschlerinek:
17233 XXVIII | megosztoztak, s futottak nagy versenykiabálás közt ki a házikóból, futtában
17234 VII | rendesen nem isznak bort; de ha versenyre kerül a sor, az asztal alá
17235 I | A mester és a tanítvány versenyt füstölve telepedék le a
17236 XXXIV | öreg sas között eddigelé versenytárs nélkül állt. Ha a fejedelem
17237 XXI | akit ő még egy nappal előbb versenytársának tartott: a délceg marchese
17238 XI | nagy lófuttatás a st. marxi versenytéren.~A magas udvari körökben
17239 XII | bemártotta. Egy igaz magyar verset idézett, német fordítással
17240 XXI | segélykiáltás, bestiális röhej; vérszomjú gyávaság adta ki tele torokkal
17241 XXXIII | élőfábul vannak, gyökeret vertek a földbe, s a fára mászót
17242 IX | megvertél érte.~– Nem azért vertelek meg, kutyafülű! Hanem azért,
17243 VII | előkészületeket. Elöl bivalybőr vértet csatoltak rájuk, mely ágyékon
17244 V | rántotta, a deplaszírozott vertugadin árulója lett a jarretiere-jeinek:
17245 V | nagy tojást szabadít elő a vertugadine rejtekéből.~Ezt a tojást
17246 III | à l’enseigne des trois Vertus” cég címe alatt.~A szöveg
17247 X | látni az udvarnál a heves vérű barnapiros kasztíliai szépséget,
17248 XXIX | mint ív alakban lehulló vérveres csillagokat. Ahová leestek,
17249 I | a gyűrűt, s add vissza; vesd le a bársonyvammszot, meg
17250 IV | oldalán a falnak volt hasonló vésmunkával körvonalozva egy kígyótul
17251 III | Breenberg, Hubraaken, Scheits: a vésnök többnyire Folkman vagy Kalma.~
17252 VI | Helyébe másnak kell kerülni. Vess számot a magad lelkével;
17253 XX | a gátra. Mink magunk nem vesszük kezünkbe a khandót. Nekünk
17254 II | perszóna nem volt valami vestalia, sőt mondhatnám: egy valóságos „
17255 VIII | őrültté tenni az embert. Egy vestaszűz elcsábul a dalától s letépi
17256 I | recommendo indulgentiae vestrae. Laudetur Dominus!~Azután
17257 II | numeris solutus. Osculor Vestras manus obedientissimus Georgius.1 –
17258 XXV | ennek a markolatába van vésve a nevem. Ezt mutassa meg
17259 V | Colombina asszonyság kezébe vesz egy kosarat, s elindul puszedlit
17260 XXXIV | gerjedelmében mindenféle veszedelmekbe képes hanyatt-homlok ragadni
17261 XXX | nemzet vezérül megválaszt, a veszedelmekkel, sőt magával a halállal
17262 XXV | az, amelyik már meghalt, veszedelmesebb: az, aki láthatatlan alakban
17263 III | Csupa remekművek.~S nem is veszedelmesek – ránk, tapasztalt lelkekre
17264 XIII | büntetésül elcsillapíthatatlan veszekedésvágy miatt. De ott is folytatták.
17265 XI | mérõknek; a „Beisskatze” a veszekedõ kofák megzabolázására. Aki
17266 XII | hogy nem jött el az én veszekedőtársam: a szép Mirasassi hercegnő.
17267 XXXIV | valami nagy baja van, mikor veszélyben forog: mit csinál, ha nem
17268 XXVII | Azt akarod tudni, hogy hol veszem én a pecsenyének való madarakat
17269 X | a csepp eszét is el kell veszíteni, amit onnan hazulról hozott.~
17270 XVII | védekező Sámson egyre tért veszített a folyvást fortélyosabban
17271 XXV | Lodoiszka hercegnőnek. De el ne veszítsd, mert ebben vannak megírva
17272 VI | az?~– Szövetségünk neve: „vészmentesítő”.~– S az árulásnak nagy
17273 XXIX | Dobj el, és hagyj itt vesznem! – nyögé Io.~György annál
17274 XXVII | megölné. Ő maga is tudja, hogy veszni indult, s ettől ellágyult
17275 XVII | annak a másik Sámsonnak. Nem veszté ott az erejét az asszonynál.~–
17276 XXXV | ecsetvonás: a tizenöt évi vesztegelés, midőn közben két nagy háborúja
17277 XXV | karja közé rejteni és úgy vesztegelni, amíg az urak itt maradnak.~
17278 XXV | Két napot kellett ott vesztegelnie a kolostorban. Sirokkó fújt:
17279 XXXII | közéjük!~– Én? Repülő madárra vesztegessek puskaport és ólmot?~Még
17280 XXIV, 1 | Ott pedig tizennégy napig vesztegzár alatt kellett maradnia,
17281 XXV | nálam, hogy amit a játékon vesztek, azt zúgolódás nélkül fizetnem
17282 XXVII | mindig a próféta lett a vesztes.~Utoljára is azt kellett
17283 XXXII | vízibetegségben.~– Nagy veszteség! És a felesége?~– Az most
17284 XXIV, 2 | nem jött volna, semmit sem vesztett volna rajta.”~Ahogy József
17285 VIII | Az utolsó játszmát te vesztetted el.~– Ha csak az ötszáz
17286 XXIX | amikor a kémeid nyomodat vesztették, s aztán elvitorlázol oda,
17287 VIII | csak az ötszáz zecchinot vesztettem volna benne!~– Hát még mit?~–
17288 XIX | tőzegvágás. A háta mögött a vesztőhely, kavics lepte avar közepén,
17289 XIX | Mirikló. – Viszik a bátyámat a vesztőhelyre.~– De nem viszik! – kiálta
17290 XVII | párkányában, akkor el van veszve.~Egyszerre eltaszítá magától
17291 XXIX | a pincében olyan erővel veté föl a gáztömeget, hogy kidobta
17292 XIII | számára kijelöltek, bátran vetekedett Hortobággyal. Éppen olyan
17293 XVI | zavarban van a fiú, midőn így vetélkednek érte a szép tündérnők! A
17294 XII | befonva, széles, tízágra vetélt varkocsokba kétfelől, s
17295 XVII | vérpad zsámolya, megölt vetélytárs ravatala mind elég jó az
17296 XII | nagy sanhedrinben, hogy ki vétessék föl mathetesnek, s jogod
17297 XXII | ideiglenesen is zálogba ne vétethessék.2~A király szavainak elhangzásával
17298 VII | marsalai expiálta, amit a páva vétett.~Giorgio győzte az ivást.~
17299 IX | ezt a mídert?~– Te magad vetetted le.~– Ejnye! Te hazug kutya!
17300 XVI | vagytok olyan szépek. Amit én vétettem, azt én százötven zsoltárban
17301 XIII | fogja a ló derekát, azt nem veti az le ilyen cselfogással.
17302 XXIV, 2 | nem tud. De az nem az ő vétke. Németek nevelték, akik
17303 IV | föld megbocsátott nekik; vétkesek voltak-e vagy nem? Azt az
17304 XII | fogja rögtön helyrehozni a vétkét: én magam is ellene fogom
17305 XXVI | Megbüntetve, kondamnálva, mielőtt vétkezhetett volna.~Páter Oloferno ott
17306 XIX | Ezek a templom küszöbén vétkeznek, amazok pedig az oltár előtt.~
17307 XXVII | Ehhez a munkához volt vetkőzve. Amint azonban meglátta
17308 VI | intének Giorgiónak, hogy vetkőzzék le.~Női öltöny volt rajta,
17309 XXX | zsarnokság, ha törvénytelen adót vetnek ki (nem az ő nemesi portájára),
17310 XII | mathetesnek, s jogod van „veto”-t mondani.~Ez a felvilágosítás
17311 I | éhesek, hogy még a közéjük vetődő idegeneket is megeszik.~–
17312 XXXIV | hegyek közül egy párduc vetődött a tanyák közé, s az a nádasba
17313 XXXV | XXXV. FEJEZET ~Clio vétója~A következő napokról annyit
17314 XXXV | letiltott Clio kérlelhetetlen vétójával.~Ez újabb adatok szerint
17315 I | sújtást a plágával; súlyosabb vétségek korrektúráját végezte a
17316 XXXIV | Hát a francia király nem vette-e el Leszczinszka Máriát?
17317 XIII | nem tudják, hogy jó lovat vettek-e? Nincs-e valami erkölcse?
17318 XXII | gyámságába s pártfogásába vettünk, s ki hűséges magaviselete,
17319 XII | negyedikkel, aki a kapu oszlopának vetve hátát, kétségbeesetten védelmezi
17320 XVI | maga is királyvér.~Azért vevé el Ahásvér.~A zsidóknak
17321 XXXIV | ozsonnának. Az urak búcsút vevének a háziasszonytól, megajándékozták
17322 XIII | a kötőfékét odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti a
17323 XIII | kitartók: könnyen találtak vevőkre.~A vásárlátogató úri csoportot
17324 XXVI | elolvasom?~– Ha bűnt követsz el, vezekléssel helyrehozod. De minthogy
17325 XIX | arccal jártak a városban, s vezeklésük jeléül nyírfaággal verték
17326 XXV | elé. – Mátul fogva az ön vezényletére állunk.~S hogy ígéretét
17327 XXXII | vannak, akik atyám huszárjait vezénylik?~– Azok elmentek Franciaországba,
17328 XXI | csatlakozzék ide mellém.~Azzal egy vezényszóval megállítá a svadronyt a
17329 XXIV, 2 | egész regényben az igazi vezéralak?~Hátha Rákóczy József nem
17330 XIV | emberek laknak?~Kivált ez a vezéralakjuk, ez a mesebeli vasgyúró,
17331 XIII | a gyülekezetben; csak a vezércsődör nyerítése hangzik fel egyszer-egyszer.~
17332 XVI | kalandokra, amelyeket a többi vezérek lehetetlenséggel határosnak
17333 XXXI | azoknak az atyját híven követő vezéreknek az alakjaival. Milyen Bercsényi,
17334 XXIV, 2 | Érezte, hogy emiatt ő maga vezéri szerepre képtelen. Hogy
17335 XXXIV (1) | fejedelem: II. Rákóczy Ferenc vezérsége alatt hazájuk szabadságáért
17336 XXXV | harcos népet szétverték, a vezért elfogták, s bezárták Munkács
17337 XXVII | varázssípja, amelyet a malandrino vezértül kapott. Hátha itt vehetné
17338 XXX | alakoknak, akiket az a nemzet vezérül megválaszt, a veszedelmekkel,
17339 II | György) arra unszolt, hogy vezessem el őt oda a Bärenhaus elé,
17340 XXXIV | Eszterházy és Bercsényi vezetése alatt Franciaországba, most
17341 XIII | odanyomják a vevő kezébe, s az vezetheti a lovát rögtön a szekeréhez
17342 XIX | parasztot a csaló madarak vezetik. Éjjel folyik a munkájuk
17343 XXVIII | megyünk le a völgybe a lakomát vezetni, mert az a násznagyok kötelessége.
17344 XXVIII | barátot meglátta. Az etnai vezetőjére ismert benne: Páter Olofernora.~–
17345 XII | összeesküvők megbízottai. – Vezetőjük a kutyás ember. – Hatalommal
17346 XXV | rendelnek ön mellé egy biztos vezetőt, aki felsegíti önt a hegy
17347 XXXIV | történt. Minő titkos Babilonba vezettek átkozott nevelőid. De a
17348 XVI | pantomímia szereplői. A hölgyek vezették a férfiakat: ők ismerték
17349 XIII | akkor úgy engedte magát vezettetni, akár egy kezes paripa.
17350 VI | VI. FEJEZET ~A tűzkeresztség~
17351 XVI | fogadást kell megnyerni. A viadalban a győztesé a szép asszony
17352 XVII | találkozásom van élet-halál viadalra marchese di San Carlóval.~–
17353 XXV | tapsolt az olimpi versenyek viadorainak! Hátterében a füstölgő vulkánóriással.
17354 XXIX | sűrűbben hullottak.~A szép viadukt mellett (római időbül való
17355 XXXIV | kegyelmed békében. „Fata viam inveniunt”, ez volt Apafi
17356 XVII | ölelő karok közül, hogy a viaskodást lássa.~S egyszerre valami
17357 XII | meg vagyok sebesítve. A viaskodástól egészen kiment a mámor a
17358 XII | megvilágítva, három férfiú viaskodik egy negyedikkel, aki a kapu
17359 XVII | úgyhogy Abrekh jutott háttal a viaskodók felé, ő pedig szemközt látta
17360 XII | megjelentek s szétkergették a viaskodókat.~Eközben egy szögleten levő
17361 XXXII | tigrisekkel és párducokkal viaskodott. Már viselte is azt a párduckacagányt,
17362 XII | kalapjainkat a földre, így viaskodtunk. Ketten voltunk három ellen.
17363 XVI | A denevérek repkedtek a viaszfáklyák körül.~Minden férfi mellett
17364 VII | egyúttal meggyújtotta a viaszgyertyákat egy függő csilláron, mely
17365 VI, 1 | szurkálni. – Nem fáj az annak a viaszszobornak. – Hiszen azt sem magyarázta
17366 II | Wammána úr meg volt akadva. A „vice”, a megexaminált Péter most
17367 XXIV, 1 | őt megelőzze, a palermói vicekirálynak küldött utasításokkal. És
17368 IX | tátja a száját? Nézd, hogy vicsorgatja a fogait!~– Ez bizony egy
17369 XVI | tudnak! Bolond, aki meghal. Vidámabb történetet halljunk! – Nos,
17370 XXV | a szemközti hegyoldalból vidámzöld szentjánoskenyérfa-liget
17371 XI | állított elé, s a távol vidékek terményét társzekéren, teveháton
17372 XXV | emberlaktalan, növénytelen vidékeken keresztül, hegynek fel,
17373 XXXV | megsemmisülésben az Etna vidékén? Vagy ott maradni Bécsben,
17374 XXXIV | mind a várostul, mind a vidékétől. A házak csupa virágoskertekké
17375 XXV | már azontúl nem ismerős a vidékkel: ott fogadhat mást.~Ezek
17376 XXXIII | hogy a ,menyasszonytánc’ vígabb…”~György herceg nem kívánkozott
17377 XII | főkötője, selyemköténye, tarka viganója. Járta a pillangós cipő,
17378 XII | nógrádi menyecske: csipkés viganójában, paszomántos ingvállában,
17379 XV | népmulatságban.~Az általános vigasságriadalban, belevegyülve a népszerű
17380 XVI | S a zsoltár a mindennapi vigasztalás.~– Ejh! Beszéljünk másról –
17381 II | konziliárius, kockás zsebkendőjével vigasztalva az orrát. – Egyedül méltóztatott
17382 XIII | örök égnézéstől, távolba vigyázástól, előre vannak húzódva, szinte
17383 XVI | kísérteti magát. Védik és vigyáznak reá. Ott azonban eszébe
17384 XXVIII | Io hugomnál nagyon kell vigyáznod. Mert ez amilyen vad erényes,
17385 XXIX | egyúttal az ő börtönőre, aki vigyáztat rá, hogy menhelyét el ne
17386 XXV | földesura jártára-keltére vigyázzon. Amiért mehetett, ahová
17387 XIII | köttetni.~– Ez betanított ló. Vigyázzunk – súgá Wammána Lodoiszkának.~
17388 XXIX | kiszabadítsalak s atyádhoz vigyelek. Most itt a szabadulás perce.
17389 XVIII | Az bizony nagyon jó lesz. Vigyetek a temetőbe.~Annyit sejtett,
17390 XVII | spádét. Egy percig a halál vigyorgására torzult el az arca. Úgy
17391 VIII | háborítatlan.~A bokrok közül két vigyorgó szatír-pofa bukkan elő.
17392 XIX | rémlett, mintha ezt a sunyi vigyori pofát látta volna már valahol.) –
17393 XXXIV | partokat; a legnagyobb szélben, viharban kockára téve az életét.~
17394 XVI | az első találkozásnál nem vihette keresztül a merényletét
17395 VII | VII. FEJEZET ~A borkeresztség~
17396 VIII | VIII. FEJEZET ~A paradicsomi
17397 VIII | mellén, a hosszú szakállán. Vijjongva ugrálnak széllyel, s futnak
17398 XXIX | függőkertjével, az volt az ő egész világa.~Az uccelaio, a gesztenyék,
17399 VIII | az eszmények klasszikus világában lehet találni. Le nem írható
17400 VIII | fametszetű alakok a vademberek világából, azután a vadállatokéból,
17401 II | tévedne össze? Azok mindenféle világcsaló komédiával keresik a pénzt,
17402 II | ember gyanús! Én ismerem a világcsalók, a bohócok kategóriáit,
17403 XXV | látszott, lassankint elkezdett világítani: egyre sugárzóbb lett, utoljára
17404 VI | égett benne. Ez a csalfa világítás minden alakot reszketőnek
17405 XIX | készítettek. Ezeknek a tűzlángja világította meg az egész palotát csodálatos
17406 XX | Ezek a szemek, ezek a fogak világítottak a sötétben.~S aztán, hogy
17407 XVIII | akkor olajlámpásokkal volt világítva, azok is nagy távolokban
17408 V | ezután Hanswurst mester világkörutazási szerepének első jelmezét,
17409 XIII | latinhoz is vagdal. Bizonyosan világlátott ember. Írni, olvasni is
17410 XXXII | kisírhatták magukat kedvükre. Ez a világnyelv, amit mindenki megért, s
17411 XIX | csinálnak, s folyik a dáridó világos-virradtig.~Azért csodapalota a neve,
17412 XXXIV | léphet.~– Nem értem ezt.~– Világosabban megmondom. Kegyelmed, ha
17413 XXXIV | Arról Mikes Kelemen nem világosította fel őket, hogy ez a kitűnő
17414 VII | mire kell még várnom?~– Világosítsd fel a tanítványodat róla,
17415 XVII | ablak ismét be volt téve.~A világossággal aztán a dévaj kedv is visszatért,
17416 XXXII | be.~Egyszer fölébredt a világosságra. Csak gyertyavilág volt.~
17417 XXXIV | méltóan kitüntet. Egy új világot fogsz magad előtt találni,
17418 XXV | mindenféle nemzete a két világrésznek. Mind elmúlt róla. Csak
17419 XXII | keresztény” címét. Távol e világrésztől a Fekete-tenger partján
17420 XXVII | öreg ember, lemondott a világról. Messze is van, s ott igen
17421 IV | látszott domborműben a „világsárkány”, mely egy gyermeket elnyel.4~
17422 X | adjatok, adjatok a szegény világtalannak.~– De még mást is láttam.
17423 XXXI | önfeláldozását.~Majd áttért az atyja világtörténelembe való viselt dolgaira. Ki
17424 XXIV, 1 | előtte, mik voltak a tettei a világtörténetben ennek az ismeretlen alaknak?~ ~
17425 XXV | Estefelé hazavetődött a villába.~A Pétert nagy munkában
17426 XXV | el György a kísérőivel a villához, ott várt rájuk már a halleves,
17427 XXVII | otthona? A Del Contrasto villájában? A feketecukor-gyártó Calzolaionál,
17428 XXXIV | galambmájjal kínálkozó kétágú villák mind az ő szívén jártak
17429 X | Wammána: mert ő sebes vágtatva villámgyors kettős döféssel mind a két
17430 XXV | esőt. Zivatar, menydörgés, villámhullás következett be György utazására.
17431 XXIX | S a pokolbeli felhő is villámokat szórt és mennydörgött.~Egy
17432 XXIV, 1 | magát – és kacérkodott a villámokkal.~A csendesebb napokon aztán,
17433 XVII | szerecsenfő szemeibe egy villámperc alatt.~Most érté már, hogy
17434 XXIX | támadni, mely nem hasonlít a villámsugár dörgéséhez, annál huzamosb.
17435 X | szája nyitva volt.~Mint a villámütés járta keresztül Giorgio
17436 XXV | karaván a Del Contrasto völgy villegiaturájáig. A zaffóknak a puskacsövei
17437 X | képezte. Valkűrök, amazonok, villik! Fantasztikus jelmezekben,
17438 XXV | a kolostorok rézkupolái villognak elő. Az út maga fekete.
17439 XXV | szem meg a fehér fogsor villogott elő.~– Én igenis Fra Barbarigo
17440 I (3) | Tabak-collegium I. Frigyes Vilmos király alatt.) A magyaroknál
17441 XVIII | Diákul is tudok. Vinus, vina, vinum! Vinum est divinum!
17442 XXV | a szőlőkben a kecske a vincellér: az lelegeli a gazt, a fákról
17443 XII | rám bízott kincset el kell vinnem, s annálfogva borosfejű
17444 XVIII | vagyok. Diákul is tudok. Vinus, vina, vinum! Vinum est
17445 XVIII | csókolni való? Héj rózsám, violám! Szép Paradies Flóra. Szereted-e
17446 VIII | dalától s letépi a mirtusz virágát.1 Az üvegfuvolának a zenéje
17447 XXV | egy szép nimfának a dereka virágból font övvel. Csak sétáljon
17448 V | ügyelve leülés közben, hogy a virágfüzéres rokolyáját össze ne törje:
17449 XX | a kezében, teli csinált virággal.~Először azzal a kosárral
17450 XVII | tartja, mintha a fáknak, virágoknak hallgatást intene.~A vízmedence
17451 XXXIV | vidékétől. A házak csupa virágoskertekké alakítva: körül az üdezöld,
17452 VIII | csiklándoznák. Kicsalja a virágot a hó alól, feltámasztja
17453 XX | valamennyi színes szalag mint a virágszirmok kelyhe, szétterült körülötte.
17454 XXXIII | lombleveleivel, alatta pedig a sárga virágú nymphaeák terjengetik széles
17455 XIX | lovaskatonát meglát. Jaj ides virem. Ülj le a becsületesebbik
17456 I (4) | az iskolában használatos virgácsot nevezi a Nyírbíró leányának:
17457 III | in arido, quid adhuc in viride?”3~Aztán gúnyolódó atyáskodással
17458 XXV | kaktuszok mint sövénykerítés, a virító oleander mint útféli bozót,
17459 XXV | oszlopon nyugszik.~György ott virrasztotta végig az éjszakát a taorminai
17460 XX | árul, azzal készíti a híres virstlijeit. Most az egész vásáros nép
17461 VI, 1 | 31. A borivás mesterségét virtuozitásra fokozni.~32. Szükség esetén
17462 VIII | rafinált észen.~De legnagyobb virtuozitást követel a l’hombre, ha azt
17463 XI | amellett csodálatraméltó virtusokat is produkált.~Az egyik volt
17464 VII | szürcsölgetést.~S a vendégek virtust csináltak belőle, hogy egymásnak
17465 I | falon? (A scutica.)~– Ala virtutis. (Az erény szárnya.)~– És
17466 XXXIV | rá?~– Az a név, amit én viselek, nem olyan, mint a gyászfátyol,
17467 XXXIV | mint a gyászfátyol, ami a viselésben megfakul, hanem olyan, mint
17468 I | joggal bírnak címeres gyűrűk viselésére.~A rigorosandus praestanter
17469 XI | Egy hajdú!4~Az ám a nyalka viselet.~Senkinek sem fog az olyan
17470 XII | találni a pór szerepébe, s a viseletéhez méltó viselkedést kipraktikázni.~
17471 XXXIV | sokfajta nép, érdekes keleti viseletével! a klasszikus arcélű görögök!
17472 IX | Mit einem Wort; mármost viselheti a Giunchi Giorgio nevet
17473 XX | karcsú volt az, hogy övnek viselhette a diadémot.) A koszorút
17474 XII | átadom a gazdasszonyomnak, viselje gondját. Szerencsésen hazataláltam,
17475 XII | szerepébe, s a viseletéhez méltó viselkedést kipraktikázni.~Aztán semmi
17476 XVII | csábítóbb, mint ha semmit se viselne.~Félénk mozdulatait meghazudtolja
17477 IV | hogy a Hübschlerinek nem viselnek-e olyan köntöst és fejdíszt,
17478 XXXIV | fel kaftánynak! A méhkast viselnének a fejükön! Meg ezek az örmények!
17479 XXVII | nevét és fejedelmi címét viselő apa valahol a hitetlenek
17480 VIII (2) | ez a két bírói hivatalt viseló gonosztevő, ahol egy szép
17481 X | hogy jut ennek a névnek a viselője a felséges bécsi udvarhoz?~
17482 XIX | koldusok, vakok, sebesültek, viselős asszonyok, megesett hajadonok.~
17483 XXIV, 2 | amellyel György fia iránt viseltetik. Csak Györgyrül beszél,
17484 XXXIV (2) | amellyel írt, tökéletesen visszaadják a jelen század 30-as éveiben
17485 VII | múlva ezer zecchinót fogsz visszaadni.~– Nem egy „év” múlva; hanem
17486 X | szeleburdi elfelejtette a visszaadott hölgyet courtoisie-val üdvözölni,
17487 XII | sietségben. Majd holnap visszacseréljük. Szabad a vőlegénye nevét
17488 X | játékmester jelszava parancsolt.~„Visszacserélni a hölgyeket.”~Io Abulfeda
17489 XVIII | Beinmann! ne szökj el!”, s visszadobták a szekérre.~Egy nagy csobolyó
17490 XXV | van. S arra minden lakosa visszaemlékezik.~Györgynek nem volt szabad
17491 XXVII | éjjeli pávaszem~A kolostorhoz visszaérkezve, György legelébb is misét
17492 IX | hogy még mindig álmodik, visszafeküdt a kerevetére, s falnak fordult.~–
17493 XIII | sodorintott a bajuszán, s hetykén visszafelelt.~– Száz forintért meg nem
17494 VII | zecchinót fogsz Iskariotesnek visszafizetni.~– S ha akkor nem lesz ezer
17495 XVII | melyet fél kezével iparkodik visszafojtani. Mutatóujját ajka előtt
17496 XXVII | azt teszi, hogy rögtön visszafordul innen, felkeresi az öszvérét,
17497 VI | fogadnod. Gondold meg. Még most visszafordulhatsz az ajtóbul. Ez az ember
17498 VIII | rejtve: még az ajtókbul is visszafordultak nevetni.~Szegény Abrekh!~–
17499 X | turbánját sem, akkor aztán visszafordulva vágott a fejére a kardjával,
17500 XXV | zaffókért fejenkint.~– Akkor mi visszahozzuk signorenak a zaffókat.~–
17501 XXIX | felhányt kődarabok kezdtek visszahullani a földre. Még tüzesek voltak,
17502 XXX | karjaikat kegyetlenül, s a visszahulló lánc nagyot csördül. Ahány
17503 VIII | jelent meg; aki azonnal visszahúzódott, amint a nőalakot meglátta.~–
17504 VI | nem tudunk ezen az ajtón visszajönni.~– Annak is megvan a módja.
17505 XII | Mikor Wammána és Giorgio visszajöttek az étkezőbe, már akkor asztalt
17506 XX | foglak látni többet.~– De én visszajövök hozzád, Mirikló.~– Nem te
17507 XII | korcsmábul.~– Majd lesz, mikor visszajövünk. Most kapaszkodjál te is
17508 XXIX | kerül.~– Azt a pénzt most visszakapod, nyereséggel. Egy szmirnai
17509 IV | a hajában, azt nyájasan visszakergeti: „hohó! Jungfer, a Harpendlin2
17510 XXXIV | Mikor aztán György herceg visszakerüle, csuromvíz, nagy csatakosan,
17511 XXV | hogy ha éjszakára nem talál visszakerülni, ne keressék sehol: Cataniába
17512 XVI | feledte a szappant. Azzal visszaküldi mind a két szolgálót, hogy
17513 XXXIV | sem hagyták ott pihenni: visszaküldték a halottjához azonnal. Ettől
17514 XXXII | akart menni, de az atyja visszamarasztá. „Majd később!” Ott hagyta
17515 VIII | ez még nem a Méte!~Azzal visszament a kártyaasztalhoz.~– Soká
17516 XXV | erős fegyver.~A rablóvezér visszanevetett rá. Szőrrel benőtt pofájából
17517 XXXIV | gazdáját, hogy folyvást visszanézzen, amíg csak láthatja azt
17518 XXXIV | összehajtva a pergament, visszanyújtá az atyjának.~S aztán a keblébe
17519 XXVI | pokolnak sem kellett, még az is visszaokádta, s a hömpölygő füstoszlopban
17520 XXIX | aranyveres csillagok: – és mindez visszaragyog két szempár tükrében! Az
17521 IV | s ezáltal az úri dámákat visszariasszák tőle. – A policáj feladata
17522 VII | megkülönböztetés lehet ez?~A visszás érzések közé, melyek egymást
17523 X | üdvözölni, olyan mohón kapott a visszaszerzett magáé után.~A karusszel
17524 XXV | Erre mind a négy zaffo visszatámasztotta a szögletbe a puskáját,
17525 XXI | innen maradt lovasság pedig visszatartá a tömeget a hídon átkeléstől.~
17526 XX | Hát nem tudlak semmivel visszatartani? Pedig úgy fáj érted a szívem.
17527 XXIII | Force majeur volt, ami visszatartott. Egyébiránt is, ha megjelenheték
17528 XXXII | a legszebbek voltak. De visszataszítóvá tette őket az a hideg dölyf,
17529 XXXIV | került. Onnan mégegyszer visszatér, s akkor azután felveszi
17530 XII | a kapujában, amely előtt visszatértemben a verekedő urakat találtam.
17531 VI, 1 | eltávolítani, s azoknak visszatértét akadályozni.~26. Szép asszonytul,
17532 XII | utánament, s rövid időn visszatérve, Wammánát is kihívta magával.~
17533 VII | színe is meglepé: a szagát visszatetszőnek érezte, s az íze fanyar
17534 XXXIV | egyet – monda a fejedelem, visszatéve az iratot, és az erszényt
17535 XXIX | át ne ölelje kedvesét.~Io visszatiltá.~– Vége van! Ez a könny
17536 VI, 1 | férjét csábíttatni el; hogy visszatorlásbul maga is elcsábuljon.~27.
17537 XIII | átrobogott, anélkül, hogy visszatorpant volna. És hogy a szerepe
17538 V | farkánál.~Hanswurst mester visszatromfol: „mit capiálják ezt a taljánok?
17539 XXV | közül, az ég skarlátfényétől visszatündöklő Piano del Lago lankás oldalán.
17540 XIII | ütni, anélkül, hogy kend visszaütné az ellenfelét, annak száz
17541 XXIX | leányok így szokták a csókot visszautasítani.~A hajótülök másodszor is
17542 VII | ötletet még undokabbal tudta visszavágni. Úri mulatság!~Mindenki
17543 VII | fog állni, s akkor aztán visszaváltja családi klenódiumát.~– El
17544 XXVIII | más kézre nem adom, amidőn visszaváltottam az uzsorás zálogából.~–
17545 XXVII | jó két öklében, egyedül visszaverhet százakat, s sziklákkal agyonzúzhatja
17546 XVI | megsokallva ezt a botrányt, ismét visszavezeté Ádámot Hévához, s összebékíté
17547 VI, 1 | kétfelül György karjait, s visszavezette őt a sekrestyébe; ott magára
17548 XXXIV | mikor Pelargus kereste, hogy visszavigye, akkor jöttek rá, hogy az
17549 XXIII | megkövetem, s a kihívást visszavonom. Kérem az urakat, vegyék
17550 XXVI | hogy kinek szól, de mind visszavonta. – Bűnt követek-e én el,
17551 VII | Abrekh metastes. Most visszavonulhatsz.~Még csak ez az intés kellett
17552 XXIII | király leszállt a trónrul, s visszavonult a lakosztályába.~A hátramaradt
17553 XXIV, 1 | rendes emberi állapotba visszazökkent, elővették az a-bé-abot,
17554 XXVII | zavarta fel, melyet sokszoros visszhangban adtak tovább a sziklák.~–
17555 XVII | nézőközönség egész csók-kórussal visszhangozik reá.~Sámson félrehárítja
17556 XXVIII | fáklyafénytől, a sziklák visszhangzottak a daltól és fegyverropogástól.~
17557 XI | igazítottak minden adásvevési viszálkodásban.~S a vásári bíróságnak még
17558 XXVII | maga előtt, aki üdvözlését viszonozza.~Ideje volt körülbámulni
17559 IV | megengedve; és ellenben viszontag, ha az udvarnál egynémely
17560 XXXIV | férjét és a fejedelmet minden viszontagságon keresztül híven kísérte
17561 XXV | aztán az önök részéről azt a viszontszolgálatot várom, hogy mikor a fuggitivik
17562 XXIII | találta, s a régi jó pajtási viszony rögtön újra össze lett kötve.~
17563 V | hogy semminemű tilalmas viszonya nem volt a Harlekinnal.~
17564 VIII | monda a nagymester.~– Áll! – viszonza Giorgio, kitéve a sisakjából
17565 X | hogy kinek hívják?~A delnő viszonzá a cartellnyújtást. A névjegye
17566 III | úr az ígért bál dohányért viszonzásul megajándékozá a konziliárius
17567 XXVII | egy szamár meg egy próféta vitába keveredett egymással, mindig
17568 I | akasztófának, s azt ők „lignum vitaenek” nevezik. A Bafomet-bálvány
17569 XXV | a puskáját magával.~Nagy vitájuk volt a bérlővel: követelték,
17570 XVI | Salamon, hogy ha két asszony vitat egy fiút, akkor azt kétfelé
17571 XXXII | tolmácsolta neki, hogy miről vitatkoznak az urak? de akkor még kevesebbet
17572 XXX | az a két utazó, aki busás vitelbért fizetett előre, valami politikai
17573 XVIII | éjjel járó ember lámpást vitetett maga előtt, s jámbor családapák
17574 XXXII | Jávorka, a legvakmerőbb vitéze atyámnak?~– Az pedig elmenekült
17575 VII | poshadt volt; s az volt a vitézebb, aki az émelyítő ötletet
17576 XXV | mint a malandrinik; hanem vitézebbek.~– Talán az én birtokom
17577 VIII | Nem láttam.~– Hát azok a vitézek, akiknek a keresztjén három
17578 XIX | majd itt hímzett uribenás4 vitézeket is. Azok is csak olyan begárdok,
17579 XI (4) | kurucvilágbeli gyalogos vitézt. Bécs belvárosának egyik
17580 VII | hirtelen alákapta a fejét, s a vítőrével alulról szúrva fölfelé,
17581 XXIX | vasmacskáit, feszítse ki a vitorláit, s aztán induljon Isten
17582 XXX | újra bele nem kap a szél a vitorlákba. Hátuk mögött jár a porkoláb,
17583 XXX | erősen hajtotta a szél a vitorláknál fogva a hajót, s a pilóta
17584 XXX | oldalon fel volt húrozva.~A vitorlákon kívül még más mozderőt is
17585 XXXIV | okvetlenül kell értenem a vitorlás-csónakázáshoz! Ez már csak egész szillogizmus!”~
17586 XXXIV | megígérni a szép özvegynek a vitorlás-csónakázást.~De hát van is fiatalemberrel
17587 XXXIV | hogy elviszem a tengerre vitorlás-csónakázni, hát akkor okvetlenül kell
17588 XXXIV | leckét vett a csónakkal való vitorlázásbul, csak éjfél felé került
17589 XXXI | kikötő sekély medre miatt nem vitorlázhatott be. Ott tette meg a tizenkét
17590 XXIV, 1 | Olaszországnak végét érte, akkor nem vitorlázott a hajó egyenesen Messinának;
17591 VII | két félnek kezébe adták a vítőröket, a nagymester háromszor
17592 VII | részekre irányzott szúrást; vítőrökkel történik a vívás; csupán
17593 VII | cselekedtem?”~Eldobta a vítőrt a kezéből.~Aztán maga is
17594 XII | egy gyermek, akit először vittek színházba. Amint egyenkint
17595 XII | féltse őt; – nagyon jól vív. Én tanítottam rá.~– Nem
17596 XXXIV | ez így megy, a grammatica vivában nagyon hamar a „gyakorlatokra”
17597 XI | nevetve.~– A grammatica vivából.5 Atyám kastélya Lembergben
17598 I | és vallásra oktatták: a vívásban, lovaglásban maga az udvarmester
17599 X | illusztris közönség tapsai és vivátjai mellett lovaglá körül a
17600 X | Ekkor aztán a hölgyek is vivátoztak.~Övék lesz a diadal a holnapi
17601 VII | középre, sértőt és sértettet; vívjanak meg azonnal előttünk.~–
17602 XXV | elrabolni, s egész harcokat vívnak a kísérő katonasággal. Ezek
17603 XXXIV | még jobban bevált a vizet vivő inasnak; mert annak hideg
17604 VII | György segéde megdicsérte a vívó hőst: „Tudd meg, hogy a
17605 VII | azonnal előttünk.~– Meg is vívok vele! – kiálta dacosan György. –
17606 VII | Valóban élet és halál az a vívókra nézve: mert akinek a fejéről
17607 VII | ami a gyöngébb testalkatú vívót az erősebb fölé helyezi,
|