Fezejet

  1 1 |          Ennek a tudása nélkül egy asszony nem lehetett tökéletes.~
  2 4 |       legyetek, mint a tiszteletes asszony; tanuljatok tőle szerénységet,
  3 4 |        Csak a hajcsár volt az ifjú asszony mellett.~– Ne nézzen oda,
  4 4 |            nézzen oda, tiszteletes asszony! – mondá a hajcsár a nőnek
  5 4 |            Isten előtt bevádol. Én asszony lettem; hűséget esküdtem
  6 4 |           szemeit – magyarázá a jó asszony –, itt leskelődik a hegyek
  7 4 |            a tárogatóshoz, amit az asszony nem értett: arról beszélt
  8 4 |          elmúlt csodamódon: a szép asszony nevetése elragadt a tárogatósra,
  9 4 |         milyen furcsa az, mikor az asszony nevet, s aztán a férje együtt
 10 4 |             fehérnemű, miket az új asszony lánykorában saját kezével
 11 7 |            Valaha szép lehetett az asszony; hosszúdad arca, gödrös
 12 7 |            Nem óhajt a tiszteletes asszony átöltözni? – kérdé szolgálatkészen.~–
 13 7 |         féljen, lelkem tiszteletes asszony. Nem valami komisz fraj
 14 9 |     szeretem. Rendesen több ott az asszony, mint a férfi, és fiatalok
 15 9 |          becsukódtak az eltávozott asszony nyomában, Kaczenreiter Keresztély
 16 10|           előtte ismeretlen. Ez az asszony volt az egyedüli némber
 17 10|            azt neki. Gyönyörű szép asszony volt az; nemes házból való
 18 10|         selyemruhát? Azt mondta az asszony: „Az anyám küldte Szikszóról
 19 10|           Akkor azt mondta neki az asszony, hogy maga vette azt lembergi
 20 10|           köntöst.” Ekkor aztán az asszony csak megvallotta, hogy a
 21 10|            térdre esett a térdeplő asszony mellé, s a kard markolatát,
 22 10|            jön Henrik! – sóhajt az asszony.~– Mindjárt jön már, tulipántom,
 23 10|       Agyon volt izzadva.~A fiatal asszony didergett, s fogai vacogtak.
 24 10|         borlevest hozott az ébredő asszony számára.~Mikhál az alvás
 25 11|           lenni, hogy az a vajákos asszony valamit adott be neki abban
 26 11|           az a másik szerencsétlen asszony viselt valaha.~Nem is alkalmatlankodott
 27 11|       előtt:~– Lassan járjatok, az asszony fekszik.~Ha fekszik, hát
 28 11|            a felesége ajkairól, az asszony tíz körmének a nyomait ugyan
 29 11|         szelídített volna; s amely asszony a mézeshetek elején ki tudta
 30 11|           voltak, hogy a szemérmes asszony, aki rátartja magát, megvonja
 31 11|        ellen ürömlevelet dugtak az asszony csizmácskájába. Arra pedig,
 32 12|               Mit csinál akkor egy asszony, hogyha nem szereti az urát?~–
 33 12|           Hát akkor mit csinál egy asszony, hogyha mást szeret?~– De
 34 12|           Hát akkor mit csinál egy asszony, ha nem hisz többé a mennyországban?~–
 35 13|          is, kedves rózsám, ha egy asszony nem szereti az urát: akkor
 36 13|           megsiketüljön, mintha az asszony megcsókolja a szemeit, s
 37 13|        Galambom, gyémántom.” Amely asszony haragos, az mindig a hátán
 38 13|         hordja a férjét, a jókedvű asszony ellenben mindig a fején
 39 13|           ez csak tettetés volt az asszony részéről, mert szívének
 40 13|        kérdésére.~– Mit csinál egy asszony, aki mást szeret?~– Jaj,
 41 14|            a férfiút, akit az ifjú asszony szíve szerint szeret, s
 42 14|    asszonynak is, az urának is. Az asszony a minap a lőcsei búcsúban,
 43 15|            soha; pedig bizony szép asszony lehetett a maga idejében.
 44 15|         aztán fiacskáját a jó Sára asszony; s mikor végre betoppant
 45 15|          itta a jó bort.~A jó Sára asszony hasztalan vallatta a fiacskáját,
 46 15|      fürmenderéktül jött haza Sára asszony.~– Te Bálikám! A fürmenderék
 47 15|       nagyon megörült ennek a Sára asszony!~– Hát csak ez a bajod,
 48 15|            a régi szomorúság. Sára asszony pedig nem fogyott ki a gyógyszerekből.
 49 15|             Mikor hazatértek, Sára asszony azt mondta a fiának:~– Te
 50 15|       megörült ennek a szónak Sára asszony, mert semmit se szeretett
 51 15|          Délben fel is hordta Sára asszony Bálintnak valamennyi kedvenc
 52 15|          nem akart neki hinni Sára asszony; azt gondolta, csak a bor
 53 15|            akkor sírva fakadt a jó asszony, nyakába borult a fiacskájának,
 54 15|           Mikor aztán látta a Sára asszony, hogy a szép szó, az anyai
 55 15|         Ónodra, a táborba.~És Sára asszony úgy megkeményítette a szívét,
 56 16|         révben, a komp előtt?~Sára asszony volt, egy nagy kassai szekérrel,
 57 16|           szekér környékét, s Sára asszony osztotta közöttük az elemózsiát
 58 16|       odaült a szekérderékba, Sára asszony mellé, evett, ivott tehetsége
 59 16|        minden akadály nélkül.~Sára asszony még oda is követni akarta
 60 16|            kellett maradniok. Sára asszony csak azt kérte, hogy engedjék
 61 16|      lehúzza – tromfolá őt le Sára asszony, s aztán felhajtatva a legmagasabb
 62 16|    pajtásával, a Simplexszel. Sára asszony a túlsó partról nézte őket,
 63 16|            a szekér tetejéről Sára asszony, s az ő kiáltása tette-e,
 64 16|          haza. Nem is engedte a jó asszony, hogy a szegény törököt
 65 17|  hazaérkezének pedig Kassára. Sára asszony még hamarább hazakerült
 66 17|       hivalkodó beszéden a jó Sára asszony.~– Ugyan, ugyan, édes fiam!
 67 17|       Bálint, Bálint! – szólt Sára asszony, megfenyegetve a fiát a
 68 17|        atyafiai Nagyváradról.~Sára asszony pedig csak azért is mindent
 69 17|   összecsapta a tenyereit a jámbor asszony.~– Micsoda? Hát neked négy
 70 17|       meglátogatni.~Azonban a Sára asszony imádsága sikeresebb volt
 71 17|             Így teljesedett a Sára asszony kívánsága, hogy bárcsak
 72 18|         vezérnek.~Az úton a fogoly asszony leánykájának a lába a kövecseken
 73 19| Sztambulból. Az egész különbség az asszony és rabszolgáló között az,
 74 19|           rabszolgáló dolgozik, az asszony pedig nem dolgozik. – A
 75 19|               kérdezé tőle a török asszony.~– Azért, mert te is énekelni
 76 19|        hozzá. Valamint ha egy szép asszony a férje jelenlétében recitativo
 77 19|    indulattal viseltetik iránta ez asszony, ki kész a rabszolgája hibáját
 78 19|         meglátja az Isten.~A török asszony széjjelnézett bámulva.~–
 79 19|          szóljon most erre? A szép asszony mellé még sok pénzt is kínál
 80 19|            Bálintra nézve. Ha Sára asszony ott lett volna mellette,
 81 19|            akárki, akármilyen szép asszony a földön, amíg az ő Mikháljának
 82 19|           meri rátenni a kezét.~Az asszony nagy dérrel-dúrral ment
 83 19|    hazamegy az urával: az a pogány asszony egészen úgy fog vele bánni,
 84 21|           Jankó a szeretőjéhez. Az asszony nyájasan fogadta; vígan
 85 22|           egyszer csak kiválik egy asszony, aki hosszú szíjakat árult
 86 23|           s akárhogy mutatta is az asszony iránta való nyájasságát,
 87 23|           egész Eperjesen, s amely asszony el nem ájul, amely gyerek
 88 23|       testemet, lelkemet– szólt az asszony, odavetve magát a boszorkány
 89 24|      boszorkány erre megszorítá az asszony keze csuklóját, s azt mondá
 90 24|           olyanokat tettek, amiket asszony nem szokott tenni.~Senki
 91 24|      őrjöngés volt az, ami az ifjú asszony szívét elborította. Felszökött
 92 25|          el volt ragadtatva a szép asszony látásától, s azt mondá,
 93 25|          nézte, hogy kiabált a két asszony az ablakon keresztül segítségért,
 94 26|            és májfoltok.~A jó Sára asszony csak összecsapta a kezeit.~–
 95 26|         mindjárt kipróbálta a Sára asszony a menyét, s úgy találta,
 96 26|           szenvednie; úgyhogy Sára asszony, mikor a legnagyobb haragot
 97 26|         Végre mikor azt látta Sára asszony, mily nagyon szereti a szegény
 98 26|          az ő egyetlen Bálikája ez asszony szerelme által, akkor egészen
 99 26|             Ezért is szidta a Sára asszony a menyét, hogy oly loncsos.
100 26|       mindig felfejtette vele Sára asszony: a tű sem állt a kezében;
101 26|         hogy mikor mutatja be Sára asszony a kedves menyét az ismerősöknek;
102 26|           Eszerint a Mikhál a Sára asszony gondviselésére maradt. Korán
103 26|     felvette az új ruháját az ifjú asszony, ami nagyon alkalmas volt
104 26|        aztán azt mondá neki a Sára asszony:~– Vesd le azt a rokolyát,
105 26|            karcsú voltam esztendős asszony koromban; ez volt az én
106 26|       viselt. Azok között ült Sára asszony is, kinek a férje dicséretes
107 26|      főbíró volt; ő maga is gazdag asszony.~A pad végén legszélrül
108 26|       ember számara is.~Mikor Sára asszony és Mikhál megérkeztek a
109 26|      hátulsó padban a helyük.~Sára asszony felindulva mondá neki:~–
110 26|   lepiszkolták.~S azzal valamennyi asszony mind a pad szélére rukkolt,
111 27|         törököt? – kérdé tőle Sára asszony.~– Biz én leszedtem egynehányat
112 27|     sietett kitálalni mindent Sára asszony. – A rossz fürmenderné nem
113 27|           elé, aki maga olyan fáin asszony; én pedig olyan ostoba tuskó
114 27|        mert a hintó ott várt.~Sára asszony ez alkalomra megint másféle
115 27|            jól bánnak vele. A Sára asszony pedig úgy bánt vele, mint
116 28|             De ha nagy volt a Sára asszony csudálkozása afelett, hogy
117 28|       csudahatást szerzett, a Sára asszony is odavolt bámulatában,
118 28|        előterjessze, miszerint egy asszony jár a templomba, akinek
119 28|       Ismered-e, jámbor keresztyén asszony, Istennek azon parancsolatját,
120 28|       kettőt Istentől nyerte is az asszony, de a balsors körülményei
121 29|          óriás! Megverekszem vele! Asszony bántott meg! Asszonyt nem
122 29|          megszégyenülésök, és Sára asszony megéré azt az időt, hogy
123 30|           hol van itt a legcsúfabb asszony. Ott volt a fürmenderné:
124 31|            s elmondák, hogy miféle asszony volt az, aki a leányt ide
125 31|            szekér dörömbölve.~Sára asszony, aki a bezárt ablakon belül
126 31|           is, kivált amidőn a Sára asszony azzal a megnyugtató hírrel
127 32|         erőd megoltalmazni: ez egy asszony ellen nincs. Tudod te azt.~–
128 32|     fiatalodtam meg azóta.~– Pirka asszony – szólt Mikhál, összeszedve
129 32|          itt ajándékról? Amit szép asszony kap, az sohasem ajándék.
130 32|      székesegyházban?~– Rettenetes asszony! Mit akarsz velem tenni?~–
131 32|            vissza Mikhálnak. – Nem asszony az, aki meg hagyja fogni
132 32|     keservesen.~Aztán mikor a Sára asszony azt kérdé tőle, hogy miért
133 32|         attól veresedtek meg.~Sára asszony aztán eldugta a szekrénybe
134 32|         nem ébredt.~S mikor a Sára asszony azt kérdezte tőle, hogy
135 32|       fájdult meg a feje.~S a Sára asszony rögtön kihordatott minden
136 32|       mehet a templomba. Csak Sára asszony és Bálint mentek ezúttal
137 32|           eltűnni a redők. És Sára asszony figyelemmel nézte mind a
138 32|            Annyit megtudott a Sára asszony, hogy bíróválasztás napján,
139 32|           nyugodva, mert a jó Sára asszony nagyon is szerette a menyét,
140 32|       rögtön nagy hó esett, s Sára asszony felbiztatta a menyét, hogy
141 32|           jég. Talán, ha a jó Sára asszony hirtelen egy kis szerecsendiós
142 32|            hogy amikor az a gonosz asszony eljön, eléje mehessen a
143 32|          hivé, hogy ebéd után Sára asszony elszunnyadt, leosont észrevétlenül
144 32|         kegyes templomjáró, boldog asszony legyen, akiből én magamhoz
145 32|        magát a földön.~*~A jó Sára asszony a mai napon nem hunyta le
146 32|            folyosóba, abban a Sára asszony megismeré a Mikhál keskeny,
147 32|     karjait, akkor felszakítá Sára asszony az ajtót, s berohant rajta.~–
148 32|          felugrott a földön heverő asszony mellől, éppen úgy görbíté
149 32|        megrohanás ellen, amit Sára asszony a maga dühe teljességében
150 32|           rúgott, kapálózott, Sára asszony hátratörte a boszorkány
151 32|           vágótőkére.~– Eressz el, asszony! – rikácsolá rekedt hangon,
152 32|      Harapnál, kutya?– kiálta Sára asszony, bosszúálló haraggal. –
153 32|      öklétől megfulladjon. És Sára asszony bizonyára nagy jót tett
154 33|           Sőt elég vakmerő volt ez asszony azt állítani, hogy ha majd
155 34|            egyebet, mint hogy Sára asszony haldoklik, s nagy volt a
156 34|        meglepetése, amidőn az ifjú asszony ágyához vezették. A szép
157 34|        Bálintot és feleségét.~Sára asszony csak akkor tudta meg, hogy
158 34|         Dehogy engedett volna Sára asszony valakit mást hamarabb szóhoz
159 34|           a vacogó állán, amint ez asszony ekként megtámadta; mert
160 34|          csendben felhangzott Sára asszony szívszakasztó sikoltása.~–
161 35|          vesztésével büntessék; az asszony elébb. És azután a lefejezett
162 35|         fel azokon.~A távolban egy asszony átkozódásait lehetett hallani,
163 35|          zavart ne csináljon: Sára asszony volt.~Mikor felértek a fekete
164 35|        csak összeroskadt a szegény asszony, s azt mondá, hogy: „Bár
165 36|          határozatot meghallá Sára asszony, azt mondá a Simplexnek,
166 37|            udvarától.~Mikor a Sára asszony áthallá azt a jajveszékelést
167 38|               S ha imádkozott Sára asszony azért, amire a fia kérte,
168 39|          hogy ő azt hitte, hogy az asszony rendezte ezt az ő kedveért;