Fezejet

  1 2 |           egészen elmaradt mögötte. Itt Kaczenreiter vetélytárs
  2 2 |             leszünk mind a sírig.~– Itt van mi! Hát mit ér minden
  3 3 |             elmondja. Nem segítenek itt a bölcsek, nem a borjúbőrbe
  4 4 |      ismertél egyszer.~– Mit akarsz itt?~– Melletted menni.~– Miért
  5 4 |            a becsületemet. Állj meg itt, és ne jöjj tovább.~Az ifjú
  6 4 |           fahíd vezetett keresztül; itt az útrontó hegyi patak nagy
  7 4 |        fenyőszálak hajladoztak alá. Itt a mélyútban már nem kövek
  8 4 |          mélyén letörték előttük, s itt nyomorultul leölték valamennyit.
  9 4 |             hová eltemetni. Most is itt vannak. A pákosz diákok
 10 4 |                Mert senki sem fogja itt az éjjel lehunyni a szemeit –
 11 4 |           magyarázá a jó asszony –, itt leskelődik a hegyek közt
 12 4 |            nem félnek-e a rablóktul itt a magányban?~– Óh, a Jankó
 13 4 |           három, négy is megteheti. Itt az uram. Ez elvezeti a hegyháton
 14 4 |            lovat, öszvért hagyjanak itt a hajcsárral meg a málhákkal,
 15 4 |          dörmögé a kopanicsár. – Ez itt a medvejárás a borókabozóton
 16 4 |             támad meg a zsivány; ez itt a szélső előőrs volt: a
 17 4 |    áttörniök.~A hordsaraglyának már itt nem lehetett hasznát venni.~
 18 4 |         lógatta a fejét.~– Baj van. Itt tanyáznak a zsiványok éppen
 19 4 |            csalitban.~„Szaladjatok: itt jönnek a katonák!”~A felriasztott
 20 4 |          táj képe, mintha tél volna itt.~A fennsíkon fakadó forrás
 21 4 |   csodaerejűt.~– Drága szép hely ez itt!~Csak Henrik állt elmélázva
 22 4 |            félnapi járó lett volna.~Itt azután hálát adtak az Istennek,
 23 5 |          rekedtünk éjszakára. Nincs itt hová szállni. Elkapnak bennünket
 24 5 |         Pirka, tudom, hogy csak az. Itt jönnek össze éjfélkor a…~–
 25 5 |             kérdé gyöngéden a nő.~– Itt van már előttünk – felelt
 26 6 |            ő háza, ez az ő uradalma itt.~Háza a városon kívül, uradalmának
 27 6 |            amin iramodhatott odább. Itt azután Henrik ismét felült
 28 8 |          szemébe, s inte neki, hogy itt már az idő mindent megvallani.~–
 29 9 |            a neve? „Mikhál”. És ezé itt? „Henrik”. Régen hallottam
 30 9 |       altassa el. A tiszteletes még itt marad egypár szóra.~Mikhál
 31 9 |             Vesd le azt az öltönyt. Itt van másik. Vedd fel azt.
 32 10|    elnevette magát a Pirka.~– Nincs itt arra semmi szükség. Ebbe
 33 10|        háznál kert.~– Nem lehet azt itt csinálni, liliomszálom –
 34 10|         felelt a Pirka. – Nem marad itt meg se virág, se fa. Próbálta
 35 10|          kirágta a féreg. Nem marad itt meg más, csak a gyepűbodza:
 36 10|         fel-felrándítva.~– Mindjárt itt lesz már a „tiszteletes”.~
 37 10|          mondá:~– No, most mindjárt itt lesz a „mester”.~Mikhál
 38 11|             Akkor nem volt egyedül.~Itt könyvek sincsenek.~Az éj
 39 11|     kertészettan, gazdasszonykodás! Itt nincs se erkölcs, se kert,
 40 11|            hogy Kalondai küldte. Ha itt maradt, bizonyosan azért
 41 11|     alkalmatlan ember, aki az éjjel itt trombitált az udvaron?~Már
 42 11|            rá, csak azért is tovább itt tartják.~– Jaj, virágom! –
 43 14|        szokta semmisíteni; márpedig itt világos a csalás; amidőn
 44 14|               akkor ketté is váglak itt ebben a nyomban! Tudod-e,
 45 14|              hogy táncolhatsz vele. Itt van, nesze, tizenkét tallér
 46 16|        Édesanyám, lelkem, mit keres itt kegyelmed? – kiálta rá Bálint,
 47 16|           meg a jó pajtásaidat. Van itt nekik is elég. Ne koplaljatok,
 48 16|     szándékkal, hogy belékergessék.~Itt azonban rábukkannak az elrejtett
 49 16|             nagyon összekeveredtek, itt egy magyar, ott egy török;
 50 16|          egy magyar, ott egy török; itt egy dárda, ott egy csákány;
 51 17|             a törökömet, mert akkor itt marad közöttünk, s aztán
 52 17|           Hiszen ha csak pénz kell, itt a kulcsok az övemen, általadom,
 53 17|            rá, hogy annak a jutalma itt e földön hóhérpallós, a
 54 18|             is rabszolgaságba esett itt Eger városában, egy mészárosmester
 55 18|          szívemben többé – különben itt hágy veszni a török fogságában.~–
 56 18|            tetszésed szerint. Aztán itt a papiros, tinta, kalamáris:
 57 18|         jóval és rosszal leszünk mi itt tehozzád, ugyanazt fogja
 58 19|       megvette, már akkor ez a kösk itt állt. Kemence is volt benne.
 59 20|             kezdődött e szavakkal: „Itt küldöm vissza neked a te
 60 21|        látott vendégek voltak, mint itt.~A Simplex magára vállalta,
 61 22|            hogy minő szép élet volt itt hajdan.~A szép szilvások,
 62 22|          nem szenved hátramaradást, itt van a Vihodár fia, az ifjú
 63 23|              de nagy vacsora készül itt! – kiálta fel a Pirka, mikor
 64 23|           Nem kívánta, hogy bárcsak itt volna már a Pirka?~Mikhál
 65 23|          Hűh, de nagy dolgok állnak itt! – kezdé a kirakott kártyákat
 66 23|          kártyákat magyarázni. – Ez itt az öreg Vihodár, ez a rabló,
 67 23|        kártya mond. Lássuk csak: ez itt a szépasszony. Húh, micsoda
 68 23|           bízza-e hát most magát?~– Itt van. Vegyed testemet, lelkemet–
 69 24|            a szót még egyszer, mert itt hagyom az erdő közepében,
 70 24|          kopanicsához eljutottak.~– Itt megnyugszunk – szólt a Pirka. –
 71 24|    érzékeinek ura többé.~– No, most itt az ideje a felöltözésnek –
 72 24|   harmathullató éjszaka.~– Most már itt kell neki lenni mindjárt! –
 73 25|      meghallani; te Simplex, maradj itt, mert te jó titoktartó vagy,
 74 25|          tervét.~– Halljátok-e: van itt a Szepességen egy város:
 75 25|            cselekedje azt helyette. Itt pedig nagy szükség volt
 76 25|         tündérasszony, aki az imént itt volt?~A Pirka azt felelé
 77 25|            ezt a szolgálóját hagyta itt maga helyett.~Az Ancsa elhitte,
 78 25|        menjen Lengyelországig, mert itt még kérdőre fognák a drágaságokért,
 79 29|      eszembe se jutott volna, pedig itt van a szomszédomban, s hogy
 80 29|          jöjjön elő, nem eszem meg; itt van egy pár rongyos harisnyám,
 81 30|             kikereste, hogy hol van itt a legcsúfabb asszony. Ott
 82 30|        ugyan nem jóban töri a fejét itt minálunk.~– Hogyan? – szólt
 83 30|          mind csak szófia beszéd!~– Itt van a levél tartalma, amit
 84 30|      cryptographiát olvasni? Ki ért itt svédül?~– Hát ki más, mint
 85 31|       tovább keresni.~Annak kellett itt boszorkánytársainak lenni.
 86 31|            némberrel, aki egy éjjel itt termett a föld alól azzal
 87 31|            előtt körbe álltak mind.~Itt a leköszönt főbíró felállt
 88 31|           ajkán:~– Fussunk innen! – Itt van a Babura Pirka!~Ekkor
 89 32|          téged keresni: azért jött. Itt szekrényem kulcsa: adj neki
 90 32|            magával az oldalszobába.~Itt aztán a koldusasszony lekapta
 91 32|          nevetett.~– No, ugye, hogy itt vagyok megint? Nos? Hát?
 92 32|           Most is tele vagyok vele. Itt van; nézzed. (S azzal egy
 93 32| körültekintett, ha nem leskelődik-e itt valaki, s azután lassan
 94 32|          ajándékai!~– Hát ki beszél itt ajándékról? Amit szép asszony
 95 32|           kérdésre, hogy volt-e már itt a Pirka, azt hazudta, hogy
 96 32|       hazudta, hogy még ma sem volt itt.~Másnap megint eljött a
 97 32|            a férjének, hogy a Pirka itt volt, ki lett elégítve és
 98 32|            terhe alatt, ha azon túl itt találják.~A Pirka ott kullogott
 99 32|    figyelemmel nézte mind a kettőt. Itt valami nagy bajnak kell
100 32|          volna, ha a boszorkány már itt volna a két ajtó között!~
101 32|             se látott meg. Csakhogy itt vagyok már.~– Mit akar kend
102 32|          bolondod, a gazdag nagy úr itt vár a városon kívül az eperjesi
103 33|           tetszik a német barátság, itt van helyette a török. A
104 33|            aztán drága a jó tanács.~Itt volt az a kő, amit egy bolond
105 33|         attól a szomorúságtól, hogy itt a jövendő év alatt a bakó
106 34|        vajon azok a betűk, amiket ő itt most elvet, miféle vetést
107 34|            Áldja meg az Isten, akik itt maradnak!~Aztán megölelte,
108 34|         szólt hozzá:~– Most van már itt az ideje: letenni a főbírói
109 34|         Eltagadjuk a vádat emberül. Itt vagyok megesküdni rá, hogy
110 34|           elő, ha tudod, nevezd meg itt azt a papot, aki ezt az
111 34|           aki ezt az angyali lelket itt, teveled, pokol fajzatával,
112 35|            a rókatorkos mentémet.~– Itt vagyok én! – kiálta egy
113 38|             Átkozott strázsahely ez itt!”~*~Az éjféli lovag a temető
114 38|             az majd helyünkbe jő, s itt megfogjuk ha pedig az ördög:
115 38|          Nem halálos ellened alszik itt – mondá Simplex –, hanem