Fezejet

 1 2  |           lehetett mit mondani.~– No, ez iránt kérdőre fogom
 2 4  |     konyháját; a tudós könyveket, no azokat nemigen siratta a
 3 4  |      visznek.~– Bálint! – szólt a nő, kihúzva az ifjú kezéből
 4 4  |           az útfélen állva, míg a nő továbbügetett öszvérével.~„
 5 4  |           felriaszta mindenkit.~– No, most már igazán összekapaszkodtak
 6 5  |         háza? – kérdé gyöngéden a nő.~– Itt van már előttünk –
 7 6  |         Értesz-e engem?~E szóra a nő felugrott fektéből, s egy
 8 6  |          fogsz-e gyűlölni érte?~A nő ismétlé halkan:~– Szelíd
 9 6  |   dicséretében.~– Ámen – rebegé a nő, nagyot fohászkodva.~A szán
10 7  |     megtépázták egymást hajdan.~A nő észrevette, hogy Mikhál
11 7  |       tőle? Olyan erős szíve van? No, hát még jobb. Azzal kifordult
12 8  |           férj helyéről.~A gyönge nő pedig, hitvesi hűségének
13 9  |   Kaczenreiter Keresztély az ifjú nő csókját megérzé kezén, háromszor
14 10 |     vagyok.~Valami rossz nevelésű nő elnevette volna magát erre
15 10 |     némber a háznál. S akármilyen nő, mégiscsak ragaszkodik ahhoz
16 10 |         ragaszkodik ahhoz a másik nő; kivált egy ilyen háznál.
17 10 |           támadt kisírni magát.~– No, no, gyöngyvirágom! Ne olyan
18 10 |       támadt kisírni magát.~– No, no, gyöngyvirágom! Ne olyan
19 10 |    alattomos kuncogással mondá:~– No, most mindjárt itt lesz
20 10 |        szétütötte a nyoszolyát.~A nő didergett, a férj nyögött,
21 10 |          nyomta el csak az álom a nő fáradt szempilláit, ki már
22 11 |   vihessen a barátjának a felől a nő felől, ki miatt annak a
23 11 |           mandragoráét a nőébe, a nő mandragoráét a férfiéba.
24 12 |     hogyha nem szereti az urát?~– No, ahhoz én értek egy kicsit –
25 12 |         többé a mennyországban?~– No, ahhoz meg már tökéletesen
26 13 |          másik négy aranyat is.~– No, meglátod, kis békácskám,
27 13 |      olyan jó volt. Azt gondolta, no hát legyünk rosszak, talán
28 14 |         Láttam. Csúf öregember.~– No, hát ha ismered, menj vissza
29 14 |           hogy: „Én voltam az!”~– No, te ördög trombitása – ordított
30 14 |     utasok, s felveszik magukkal. No, ugye jól lesz így, pacholec?~
31 14 |          az úr vissza nem kéri.~– No, nem bánom, hát akkor adj
32 15 |       elátkozta őt kegyetlenül.~– No, csak eredj hát, megátalkodott
33 15 |           hogy ülj fel katonának. No, ha teneked az a testi-lelki
34 16 |        nem hagylak meghalni éhen. No, gyere, egyél, igyál. Hídd
35 16 |  trombitást is ott somfordálni.~– No, gyere ide, te trombitás!
36 16 |          hátha elfogja a török?~– No, iszen azt a törököt szeretném
37 17 |   szorulva, hogy emberhúst árulj. No, kellenek-e a kulcsok?~–
38 17 |         szerelmes vagy. Valld meg no, ne szégyelld magad. Az
39 17 |           kellett őtet megkérnem. No ugye, hogy szerelmes vagy? –
40 17 |     minden asszonyi bölcsességre. No, hát ki az?~– Nem mondhatom
41 18 |          ki fogja majd váltani.~– No látod, ez már okos beszéd.
42 18 |       ügyében két szál bámbusz.~– No hát fiam, gyere ide, válassz! –
43 18 |         akarsz százat a talpadra? No, ne szepegj, hanem válassz
44 18 |         azt tisztára kitörülni.~– No fiam – szólt a kajmakám,
45 19 |      magához húzott, lehasította.~No, lesz most neked ezért,
46 19 |   elkiáltá magát.~– Én törtem le, no! Hát ugyan mi baj van azért
47 19 |          az én nyomorúságomban?~– No hát, megállj, majd mondok
48 19 |     bizonyosan azt mondta volna: „No fiam, most fogtad már meg
49 19 |            azt mondta neki hogy: „No, mármost megyünk Ónod felé;
50 20 |         kajmakám azt mondta, hogy no hát legyen négyszáz: mert
51 22 |       alatt. Én nem megyek oda.~– No, majd meglátod, hogy odamégy! –
52 22 |         rávigyorgott a Bálintra~– No, no, vitéz káplár uram,
53 22 |     rávigyorgott a Bálintra~– No, no, vitéz káplár uram, még
54 22 |     bosszantotta a Vihodárt, hogy no mit tud még. Az pedig dühben
55 23 |          is vette novitiusának.~– No, Ancsa – monda neki, mikor
56 23 |         oltárt, mely láncot köt a nő és férj kezére, hogy egymásé
57 23 |        víz; csupa merő forró víz. No, az egyikbe tegyünk valamit,
58 23 |        volt írva: „Valentinus.”~– No hát, hogy mulatott olyan
59 23 |            mert igazán kívánta.~– No hát, mivel gyönyörködtessem
60 23 |      Nekem százszor megfogadta.~– No, én nem tudom. Csak azt
61 23 |         mondta neki a Pirka, hogy no hát menjünk, visszariadt,
62 23 |        pofával azt mondja neki:~– No, most már azért a sok jó
63 23 |     gyilkosai rátörik az ajtót.~– No, csak csendesen, szépasszonykám –
64 23 |         boszorkány karjai közé.~– No, hát legelébb is vegye a
65 24 |           érzékeinek ura többé.~– No, most itt az ideje a felöltözésnek –
66 24 |         annak tetszetős legyen. A nő kábultan engedett magával
67 25 |           Bálint, azt mondá, hogy no most olyan, mint egy királyné.~
68 25 |         találjon többet reájuk.~– No, hát mehettek haza Kolozsvárra,
69 25 |          aztán azt kérdezé tőle: „No, hát tetszik-e így a leányzó?” –
70 26 |           összecsapta a kezeit.~– No, édes fiam, ha ez a személy
71 26 |         Mikhál hazahozatala óta:~„No, ugyan volt miért ötven
72 26 |           az előkelő polgároknak.~No, ha még abban a maga varrta
73 27 |         átengedte az ő napának.~– No, hát vágtál-e le sok törököt? –
74 27 |     Bálinttal és a feleségével.~– No én nem tudom, mi lesz ebből! –
75 27 |     szívesen fogadta a Mikhált.~– No, lássa, ifjúasszony, amíg
76 27 |    Veszedelem származnék ebből.~– No, hát tudja mit, kegyelmed? –
77 30 |           hitte, hogy nincs olyan nő, akit fényes ajándékokkal
78 30 |      kegyelmed a svéd követtel?~– No, hát micsoda levelezésben
79 30 |          politikát bízza másra.~– No, hát azért is megmutatom,
80 32 |        Mikhál szemébe nevetett.~– No, ugye, hogy itt vagyok megint?
81 32 |          Minek a jutalma?~– Minek no? Hát annak, hogy valaki
82 32 |        érzett iszonyatot a gonosz nő ellen, hogy megszorította
83 32 |   tenyerével védve a két arcát. – No hát mit ijedezel tőle? Hát
84 32 |           vele valakit? Gyere ide no. Hát nem festettelek már
85 32 |         Mit beszél kend?~– Ejnye, no. Hát mindent előre akarsz
86 32 |     tövire mindent el nem mondok. No, hát elmondom, ha akarod.
87 32 |  derekáról a boszorkány karját.~– No csak kiálts nagyot! – Kezdj
88 32 |            bosszúálló haraggal. – No, hát harapd meg magadat!~
89 33 |      betűk hirdettek.~Az elfogott nő vallomásai, Bálint anyjának
90 33 |     édesanyja: ezért engedte őt a nő magához közelíteni. Sőt
91 34 |        bakó röhögve mondá neki:~– No, majd mindjárt hozok neked
92 34 |      facsart a koronán.~A kínzott nő felordított:~– Bíró! – Öless
93 35 |         dörmögé a kemény férfi.~– No, hát úgy bánjék majd velem,
94 35 |         Szívét erősítette volt.~– No hát, hogy parancsolod a
95 35 | Kaczenreiter.~– Mégis magasabbra? No, így már csak jó lesz.~Ez
96 35 |         minden ellensége iránt.~– No, páter Vihodár – ha te készen
97 39 |            hetyke szóval mondá:~– No, hát Homonnai János gróf
98 Jeg|          tánc, mond a fejedelem: „No, urak, most láttok valamit,