1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2367
Fezejet
1 1 | naghitizteleteu vr vrvnc az ew aarwa haiadon leaniaat,
2 1 | aarwa haiadon leaniaat, az zeep Mikhalt.)~Nagytiszteletű
3 1 | folyvást virágzottak, s az ottani líceumokba nemcsak
4 1 | minthogy ott nagyon olcsó volt az élet.~Az nem volt nagy baj,
5 1 | nagyon olcsó volt az élet.~Az nem volt nagy baj, hogy
6 1 | toronyórának valami hibája lett, az óraművet szét tudta szedni
7 1 | szedni és újra összerakni; az időjárást meg tudta határozni
8 1 | esztendőre; rendén elbánt az aureus calculussal, sőt
9 1 | felállításához is értett; az aspektusokból tudott magyarázni,
10 1 | könyv nélkül tudta, ismerte az arcanumokat és a füvek virtusait,
11 1 | arcanumokat és a füvek virtusait, az antipátiákat és szimpátiákat,
12 1 | amelyen a leánya született, s az özvegyen maradt tanár azt
13 1 | mesterséges találmányokkal az anyatejet, már az is csupa
14 1 | találmányokkal az anyatejet, már az is csupa csoda volt; de
15 1 | de ezt mind felyülmúlta az a mély tudománnyal kiszámított
16 1 | nagy királyt táncolni látta az utcán, térdig felemelt kantussal.
17 1 | tanította a leányát minden jóra. Az soha iskolába nem járt;
18 1 | soha iskolába nem járt; az ábécétől a katekizmusig
19 1 | mindazon tudományokra, amik az életben szükségesek és használatosak.~
20 1 | jól el kell zárni, hogy az egér hozzá ne férjen, mert
21 1 | hozzá ne férjen, mert ha az egér sót eszik, attól nagyon
22 1 | lenni? S a kenyérsütés ott az északi hegyek közt nem volt
23 1 | thériák és nádméz! Hanem az aztán használt is minden
24 1 | meg bizonyosabban, mint az a csalhatatlan liktárium,
25 1 | matériákat felszáríja, azonkívül az emlékezetet megerősíti.
26 1 | balzsamok, amikkel a szenvedőnek az orra nyílásait kellett bekenni,
27 1 | szoktatva. Tudomány volt az egy asszonyra nézve nehezebb
28 1 | metafizikánál.~Azonkívül őrá nézett az egész kertészet, ami ismét
29 1 | piros almái teremjenek, az ójtó gallyat jól beáztatta
30 1 | rózsafába ójtani, amikor az édes és szagos gyümölccsel
31 1 | elraktak olaj közé téve; aminek az angolok szerelemre hevítő
32 1 | Ismerték és mívelték seregeit az olyan kerti növényeknek,
33 1 | kerti növényeknek, amikről az utókor még csak beszélni
34 1 | virágoskert dolga! Ebben az időben volt egész világszerte
35 1 | időben volt egész világszerte az a nagy tulipánszédelgés,
36 1 | fedezett fel, s melynek az a tulajdonsága, hogy a lehajló
37 1 | repülő legyeket eszi meg.~Az ilyen dolgokat aztán üdvösségesebb
38 1 | fiatal hajadonoknak, mint az újabb időkbeli mendemondákat
39 1 | fokhagyma mellett is; ami az ő dolga; ellenben vannak
40 1 | elfonnyad: a cicuta és az angelica elpusztítja egymást;
41 1 | szerelmes történeteket olvasni az ártatlan hajadonoknak, hogysem
42 1 | azon időkben egy lúdnak az ára volt egy dénár, egy
43 1 | elég volt arra, hogy azt az időt teljesen lefoglalja,
44 1 | fóliáns nem csalja meg. Az rávall a leányra, hogy ott
45 1 | volt-e a szeme a könyvben az egész idő alatt, vagy másutt
46 1 | lássék ki, vajon szőke-e az, vagy gesztenyeszínű. A
47 1 | szobájának ablakai mind az udvarra nyíltak, azt pedig
48 1 | negyedik oldalon nyitva volt az udvar a kert felé, de azt
49 1 | zárta el a világtól, és az is szegekkel volt kiprémezve,
50 2 | mikippen ronghaalaa vala megh az saarkan naghilizteleter: ’
51 2 | érdemesnek is nevezhető.~Az ifjút Kaczenreiter Henriknek
52 2 | csúfondároskodást kellett kiállani az azt viselő ifjúnak, mert
53 2 | magyar fiú, Kalondai Bálint; az még be tudta törni a derekát,
54 2 | összekapaszkodva s egymás vállára téve az állaikat. Kaczenreiternek
55 2 | élettársul.~Kalondai Bálintnak az igaz, hogy nem is volt szüksége
56 2 | felserdül, át fogja venni az ősi üzletet. Csupán azért
57 2 | Bálintnak tehát elég volt az, amit ő magának tanult.~
58 2 | nappallá kellett tennie az éjszakát, hogy dicséretesen
59 2 | dicséretesen megállhassa azt az exament, mely megelőzte
60 2 | nagytiszteletű Frölich Dávid úr az új lelkészt meghívta magához
61 2 | ugyanekkor a superintendens és az esperesek is hivatalosak
62 2 | Mikhálnak is szabad volt az asztalnál megjelenni; egyrészt
63 2 | ő is poharat koccintson az ifjú lelkésszel, megnedvesítvén
64 2 | a szolgálókkal elszedeté az asztalt, nagy gonddal elrakván
65 2 | abroszokat és kendőket, az ősi cintányérokat és mázos
66 2 | dies sine linea”! Mit tesz az?~– Nap ne múljon vonal nélkül –
67 2 | Hosszú ebéd után üdvös az elmélkedés – mondá a füstfellegen
68 2 | a rövid asztalt.”~– Hát az olasz mit mond? „La cucina
69 2 | Írjad le és mondjad, mi az!~A leány tollba mondta magának:~– „
70 2 | konyha teszi a házat naggyá. Az étasztal a titkos tolvaj.”~–
71 2 | Fagiola Hugotiusnak, midőn az egy ebéd miatt elvesztett
72 2 | elvesztett két várost. Hát még az a sok ivás! Írjad le: „Plures
73 2 | előkerülnek, s a mai nap az volt. Egy lelkész lőn felszentelve –
74 2 | lelkipásztor, miként én is csak az vagyok. De mint Macrobius
75 2 | Mikhál pedig nem jegyezte fel az aranymondatokat sem eredetiben,
76 2 | paradoxon! Senkit sem szeretni: az lehet, de különösen egy
77 2 | Tudod is te, hogy mi az a szeretet! „Amantes sunt
78 2 | különböző: „A kegyes emberek és az istentelenek”. Ha most nem
79 2 | szereted, majd szeretni fogod; az olasz azt mondja: „Amore
80 2 | szívűnek nőtt fel, hogy ebben az egy dologban ellene mert
81 2 | dologban ellene mert mondani az atyjának és valamennyi versben
82 2 | De hát hogy lehetett az? Házam éjjel-nappal zárva.
83 2 | Házam éjjel-nappal zárva. Az utcára ki sem nézhetsz. –
84 2 | meg; hanem azután rájött az igazira.~– Papírsárkány?~–
85 2 | Papírsárkány?~– Igenis az. A vásártéren sárkányt eresztettek
86 2 | akkor látom, hogy tele van az írva versekkel, amik hozzám
87 2 | sis ignibus liber.” „Tűzbe az ily könyvet, nehogy hulljon
88 2 | hát mért hiszed, hogy azok az orcátlan dalok tehozzád
89 2 | Hogyan?~– Hát amit írtam, azt az írott felével befelé fordítva
90 2 | levegőbe.~– De hátha nem az kapta meg, akié volt?~–
91 2 | akié volt?~– De bizonyosan az kapta meg, mert másnap a
92 2 | végre nem hajtatik?~– Hát az, aki tetőled kérte a kezemet,
93 2 | kezemet, hozott engedélyt az atyjátul arra, hogy engem
94 2 | barátjának, s nekem elmondták azt az égi posták.~Most aztán meg
95 2 | megfogják a boszorkánylábbal az árva ördögfiúcskát. Ez ellen
96 3 | megmaghiaraaztatic, mikeeppen eleebwalo az, ki az baaraaniokat ewrzi,
97 3 | mikeeppen eleebwalo az, ki az baaraaniokat ewrzi, mint
98 3 | baaraaniokat ewrzi, mint az ki lewaagia.)~Másnap reggel
99 3 | s háttal kifelé jött ki az ajtón, amiből a konyhaajtóban
100 3 | ornatusába volt öltözve: mind az atyai, mind a papi tekintély
101 3 | legjobban figyelni látszik, az a szögletben álló emberi
102 3 | szögletben álló emberi csontváz. Az electrica masina is készen
103 3 | fiókvillámait segítségül hozni. Az egyedüli lény, aki életjelt
104 3 | öltögeti a nyelvét.~Mikhálnak az egész bekövetkezett vallatás
105 3 | szándék. – Azon ifjú, aki kész az árvaság keserű kenyerét
106 3 | ami kánon a fiúra nézve, az nem kánon az atyára nézve.~
107 3 | fiúra nézve, az nem kánon az atyára nézve.~A vastag fóliánsok
108 3 | mindnyájan helyeselték ezt az okoskodást, maga a csontváz
109 3 | csontváz is elhallgatta, hogy az ő fejét valamikor ilyen „
110 3 | választották el a nyakától; csak az automat kutya intett „nem”-
111 3 | farkával, s öltögette a nyelvét az ilyen szofizmákra.~Mikhál
112 3 | megcáfoltattak, most halljuk az affirmatióidat. Mi a neve
113 3 | affirmatióidat. Mi a neve annak az ifjúnak, aki teneked szívbeli
114 3 | bűnösebb a hús. De én látám az ember belsejét is. Flocci,
115 3 | Classis primae ex ultimis! Az utolsók felé igyekező. Hát
116 3 | Hát még ex moribus! Milyen az erkölcse? Borivó! „Ubi vinum
117 3 | Ahol a bor bemegy, ott az ész kimegy. Táncoló és éjjeljáró! –
118 3 | kell egy férfiú között, aki az Úr juhait őrzi, és a között,
119 3 | aki a juhokat levágja: az utóbbinak nyújthatja-e kezét?
120 3 | emberhez, akinek hivatala az, hogy Isten teremtéseit,
121 3 | Isten teremtéseit, miknek az Úr életet adott, erőszakos
122 3 | sorsot választani magadnak?~Az önmozgó kutya ugyancsak
123 3 | hallottál. Írd fel magadnak: „Az atyák jobban óhajtják gyermekeik
124 3 | Ha van bátorságod azoknak az életéhez kötni a magadét,
125 3 | saját kezeddel, és add fel az asztalra ebédül, elkészítve
126 3 | útján végig-végigsétált. Az út közepén volt a galambház,
127 3 | baromfit megölni. Felőle az emberek mind vegetáriánusok
128 3 | borjúbőrbe kötött polihisztorok: az ő mindennapi társalkodói,
129 3 | szereti a hagymát, pedig az ő virágának szaga illat,
130 3 | hiszen talán nem is volt az még szerelem, ami csak érzelgő
131 3 | támadt; csak messziről látta az ifjút, csak álmában beszélt
132 3 | arra ürügyet találni. Vagy az is lemondott már róla? Talán
133 3 | galambjait?…~Délre felhozta az asztalra Mikhál a két galambot,
134 3 | tudós férfiú megcsókolgatá az engedelmes leányka orcáit.~
135 3 | elvégre is azé lett, aki az Úrnak juhait őrzi, nem pedig
136 4 | chodaalatos modonn lezen az igazacnac megzabadvlaasoc.)~
137 4 | letelepednék. Tíz év óta nem látta az atyját: az méltán búsul
138 4 | óta nem látta az atyját: az méltán búsul is, haragszik
139 4 | szép menyecske kibékíti az öreget a fiával. Érdemes
140 4 | kiengesztelési kísérlet, mert az öreg igen gazdag, és Henrik
141 4 | öreg igen gazdag, és Henrik az egyetlen fia. Szép asszonykéz
142 4 | bizonyítják; csak mégis jobb az igazi arany az aranymondatnál,
143 4 | mégis jobb az igazi arany az aranymondatnál, mai világban,
144 4 | mindent pénzért adnak.~S biz az öregúr az efféléből nem
145 4 | pénzért adnak.~S biz az öregúr az efféléből nem sokat adhatott
146 4 | sokat adhatott a leányával; az alkímiával akkor se tudtak
147 4 | Abban is többre becsülte az egyszerűséget a pompánál:
148 4 | megsegíti egynehány monétával.~Az utazás azonban nem ment
149 4 | s egész csatákat víttak az ellenük kiküldött katonasággal
150 4 | a városbul felkerekedik az eperjesi vásárra, akikhez
151 4 | vagy öszvéren teszik meg az utat, vagy terhet szállítanak,
152 4 | kihúzza azt a másik golyót. Az iszák másik átalvetőjébe
153 4 | curiosa könyvét, amivel az egészen tele lett. Sőt ami
154 4 | Mikhálnak. Azt pedig még annak az édesanyja készítette; világoskék
155 4 | selyem, pici vánkoska volt az, megtöltve a pestisölő virágok
156 4 | tudományú férfiúnak, hogy az égi hét planéta aspectusai
157 4 | szerint „nagyon szerencsés nap az utazásra, hadakozásra, új
158 4 | akarata ellen fölkeltenek, az aztán egy esztendeig mindennap
159 4 | mindennap fel fog abban az órában ébredni, és többet
160 4 | Sőt szerét tette, hogy az egész iszákot a bölcsesség
161 4 | lopva, a táskájába dugva az egyik pávafarkú galambját
162 4 | már megtudni, hogy milyen az a „anya”.~Talán még akkor
163 4 | a siralomra következett az örvendezés.~Mikhál először
164 4 | kölcsönadta nevető képét annak az élettársnak is, akihez hozzá
165 4 | Kézsmárk kerített falai s az ismerős hegyormok messze
166 4 | nevezni, másforma lesz, mint az eddigi. Ott nem fogja senki
167 4 | hitvesi erénye. Mustrája lesz az asszonyoknak, akire minden
168 4 | ügyelni fog, s mondani fogják az emberek: olyanok legyetek,
169 4 | beszélni – s aztán meg azon az egyetlen egy nyelven még
170 4 | örvendetes, hogy lelkét beletörje az engedelmességbe.~Maga volt
171 4 | engedelmességbe.~Maga volt az asszonyszemély az egész
172 4 | Maga volt az asszonyszemély az egész utazó társaságban.
173 4 | kövek közt visz keresztül az út; s nógassa, ha meredek
174 4 | szót, mint „gyi” meg „hő”, az is az öszvérnek szólt.~A
175 4 | mint „gyi” meg „hő”, az is az öszvérnek szólt.~A tájék
176 4 | útitársaság; ki-ki elővette az étkes tarisznyát, a tömlőt
177 4 | forgolódott, s ki-kivette az alamuszi hajcsár kezéből
178 4 | alamuszi hajcsár kezéből az ostort, s szidta azt lengyelül,
179 4 | szidta azt lengyelül, amit az elviselt csendesen.~Simplex
180 4 | bohóságai egészen felderíték az utazó csoportot, Mikhálra
181 4 | Mikhálra is elragadt a kedv. Az üde lég, a vidám természet
182 4 | más panoráma váltotta fel az eddigit. A napsütötte hegyoldal
183 4 | hosszú jégrepedésektől. Az út meredeken kígyózott alá
184 4 | idegen, elijesztő látvány az út bal oldalán.~Ott egy
185 4 | a kérdésére megfeleljen; az előrelovagolt a diákokkal,
186 4 | adjanak a karavánnak. – „Az” ott ennek a völgynek a „
187 4 | cégére”.~Csak a hajcsár volt az ifjú asszony mellett.~–
188 4 | neki bámuló tekintetét azon az névtelen borzasztó tárgyon
189 4 | megszólítá.~Csak most ismert rá. Az a szótalan, rongyos szotyák
190 4 | Bálint! – szólt a nő, kihúzva az ifjú kezéből öszvére kantárját. –
191 4 | ne veszítsem el miattad. Az Isten irgalmára kérlek,
192 4 | vár rám, de érzem, hogy az tele van borzalommal, csak
193 4 | itt, és ne jöjj tovább.~Az ifjú felnyitá ajkait, hogy
194 4 | lecsüggeszté fejét, s ott maradt az útfélen állva, míg a nő
195 4 | Viszkots, Janó” – kiálta az elbámuló alak fülébe egy
196 4 | A vidám tárogatós volt az: a Simplex.~– De messze
197 4 | De messze elmaradtál az asszonyodtul!~– Még messzebb
198 4 | nekem; megtalálsz Kassán az anyám házánál.~Az ilyen
199 4 | Kassán az anyám házánál.~Az ilyen megbízást a mai világban
200 4 | a „barátság joga”. Nincs az kodifikálva; de a közéletben
201 4 | nagy szükség volt abban az időben a „baráti jog” íratlan
202 4 | lett bízva. Azzal sietett az eltávozó nőt utolérni.~Kalondai
203 4 | el nem takarta őket előle az erdők sötétsége, s hallgatta
204 4 | csak a visszhangját, míg az is elenyészett.~Akkor visszafordult,
205 4 | nagyon előre talált lovagolni az éneklő diákokkal.~Az út
206 4 | lovagolni az éneklő diákokkal.~Az út egyre zordonabb lett,
207 4 | köveket, amik között még az öszvér is csak nagy válogatva
208 4 | csak kövek között, amíg az út egy széles hegyszakadékhoz
209 4 | vezetett keresztül; itt az útrontó hegyi patak nagy
210 4 | mélységbe, s a hídon túl aztán az út még jobban összeszorult,
211 4 | nyirok, pincebűzt terjesztve az egész sötét sziklafolyosóban,
212 4 | nem kövek közt lépegetett az öszvér, hanem csontok között.
213 4 | hogy sohasem járt ezen az úton; másfelé jött hajdan
214 4 | a hegygerincen át; hanem az csak gyalogoknak való.~Ott
215 4 | azonban a Simplex kéznél, s az megmagyarázta a sok útban
216 4 | szájából hallotta.~Sok év előtt az erdélyi fejedelem seregei
217 4 | s végiggurigáztak vele az úton. Valószínűleg nem ők
218 4 | Valószínűleg nem ők voltak az elsők, akik e sima emberfejekkel
219 4 | Simplex, amivel azonban sem az ő kedvüket el nem rontotta,
220 4 | Fatuskóbul épült házcsoport volt az, körülpalánkolva hegyes
221 4 | valamennyit befogadni. Széna az állatoknak s ugyanaz fekhelyül
222 4 | állatoknak s ugyanaz fekhelyül az utazóknak elég. A gazda
223 4 | számára a bográcsos húst. Az egyik házat már egy korábban
224 4 | és fűszert szállítottak az eperjesi vásárra, és kíséretül
225 4 | szép fiatal menyecske); az mindjárt pártul fogta a
226 4 | mosdatlan szájú férfi fog az egész éjjel összekalatyolni.~–
227 4 | Mert senki sem fogja itt az éjjel lehunyni a szemeit –
228 4 | gazdasszony megmondá neki, hogy az három rablóvezér neve. Egyik
229 4 | furfangos; hanem a Jankó az igazi hős! Az a bátor, senkitől
230 4 | hanem a Jankó az igazi hős! Az a bátor, senkitől meg nem
231 4 | Hogy ragyogtak a szemei az asszonynak, mikor a Jankórul
232 4 | Vihodár” keze osztogat.~– Ki az a Vihodár?~– Hát ki volna
233 4 | hóhér! Híres nevezetes ember az hetedhét országon! „Vihodár” –
234 4 | hetedhét országon! „Vihodár” – az a neve, ismeri azt minden
235 4 | csak egynapos házasok, s ez az első éjszaka, amit férjével
236 4 | Éjfél után bejött Mikhálhoz az ő hitvestársa, elmondani
237 4 | rablócsapat. Nagy számmal vannak. Az utazók száma is elég nagy
238 4 | könnyen ráállnak a rablók az alkura, ha mulatságból utazó
239 4 | tudnak törni a rablókon.~– Az ám, csak arra várnak, hogy
240 4 | be.~– Mit használ nekik az esős idő? – kérdé Mikhál.~–
241 4 | tűzkő van belecsíptetve, az rácsap egy acélra, az szikrát
242 4 | belecsíptetve, az rácsap egy acélra, az szikrát ád, s attól gyullad
243 4 | Franciaországban készítik az ilyen ármányos eszközt.
244 4 | fenik a fogukat, hogy azt az újmódi puskát kipróbálják
245 4 | ne lőhessenek.~– Mármost az a kérdés – monda Henrik –,
246 4 | Talán még meg sem csókolta az urát. A kalmárokkal ne menjenek,
247 4 | Annyiba se veszi a zsivány az életet, mint egy bocskortalpat.
248 4 | Én ismerem a Jankót; ha az egy szép asszonyt meglát,
249 4 | asszonyt meglát, olyan, mint az ördög! Zsák aranyat hamarább
250 4 | négy is megteheti. Itt az uram. Ez elvezeti a hegyháton
251 4 | csárdánál megállhatnak, odáig az én uram a havason keresztül
252 4 | a többi málhát rábízták az egyik hajcsárra (a másikat
253 4 | másikat nem találta Henrik, az megszökött); a gazda hozott
254 4 | lengyel kalmárok kívántak, az beteljesült, az eső elkezdett
255 4 | kívántak, az beteljesült, az eső elkezdett esni; alig
256 4 | hogy a köd nem soká lesz az útjokban, mert ez nem más,
257 4 | magasban lesznek, ahova az a felhő nem jár.~Simplex
258 4 | cepelték, ahol rossz volt az út.~A kopanicsár lengyelül
259 4 | beszélt a tárogatóshoz, amit az asszony nem értett: arról
260 4 | hogy a köd fehérebb lett, az eső pedig átalakult hóvá:
261 4 | estenkint. Most mindjárt kiérünk az ördög kastélyához.~De bizony
262 4 | helyen jártak, minthogy az ördög kastélya semmiképpen
263 4 | sikoltott fel Mikhál. – Meglövi az uramat!~– Meg ne lődd, hanák! –
264 4 | kiáltásnak haszna lett; az őrt álló rabló leereszté
265 4 | rabló leereszté a kanócot. Az is lehet, hogy maga is meg
266 4 | egymagával szemben, akik közül az egyiknél pallos volt, a
267 4 | s szépen beszélt.~– Kend az, Styefko? Kit visz kend?~–
268 4 | papot visz meg a húgát, mert az meg a lutheránusnak fordítja
269 4 | megbontá a napsugár, olyan volt az, mintha milliom kristálytű
270 4 | vénje nemrég éghetett le; az öreg törzsek ott feketültek
271 4 | mondá, hogy maradjanak hátra az utasok: ő maga elébb körül
272 4 | között, hogy zajt ne költsön az erdők templomi nagy csendességében
273 4 | tanyáznak a zsiványok éppen az ördög kastélya mellett.~
274 4 | bolond ötleteket sugall az embernek. Simplex pedig
275 4 | csak ilyennek lehetett az a veszett gondolatja.~–
276 4 | olyan okos, amelyik kilőtte az erdő felé puskáját, aminek
277 4 | lett lótás-futás, kiabálás az egész havason. Simplex pedig
278 4 | mindjárt meg kell is halni az embernek, azért nevethet
279 4 | kopanicsár is felkelt a földről, az is elkezdett röhögni, s
280 4 | ő is kacagott hangosan.~Az új menyecske gondolta magában,
281 4 | gondolta magában, milyen furcsa az, mikor az asszony nevet,
282 4 | milyen furcsa az, mikor az asszony nevet, s aztán a
283 4 | együtt kacag vele! Talán az a házasélet fő-fő gyönyörűsége: „
284 4 | gondolá magában, milyen furcsa az, hogy mikor egy asszonynak
285 4 | iramodjunk ám innen, amíg szabad az út, Praszkinócig meg se
286 4 | mindannyian felkerekedtek, s ahogy az erejük bírta, igyekeztek
287 4 | erejük bírta, igyekeztek az ördög kastélyát elérni,
288 4 | fanyársra szúrt féligsültek.~Az ördög kastélya egy régi,
289 4 | körülszegélyezve. Ide járnak fel az erdőből inni a vadállatok.~
290 4 | úgy ragyog, mint a tükör. Az a különös, hogy míg a havas
291 4 | délkeleti oldalán szakad az eső meg a hó, a felhőtől
292 4 | keresett, s tökéletes volt az öröme, amikor talált is
293 4 | a fején.~Amint a fenyőfa az utolsó fejszevágásra kidűlt,
294 4 | puskaropogás kezdett felhangzani. S az egyszerre felriaszta mindenkit.~–
295 4 | feleségét veszi a háta mögé, s az átöleli a derekat. Ki-ki
296 4 | Ki-ki megfogózik kétfelől az ágakban, behúzza a lábat
297 4 | veszedelmes járművet, míg az lebillent a lejtő meredekére.~–
298 4 | neki: „Hő ne, hő ne!” Nincs az a gondolás, aki úgy tudjon
299 4 | úgy tudjon evezni, nincs az a kocsis, aki úgy tudjon
300 4 | ez tudta kormányozni azt az ördög paripáját. Egy elhibázott
301 4 | hó! Holla hó! Így viszi az ördög a menyasszonyát a
302 4 | át, mert leesem! – kiáltá az előtte ülő férj, akinek
303 4 | előtte ülő férj, akinek az arca sápadt volt, mint a
304 4 | Itt azután hálát adtak az Istennek, hogy épkézláb
305 4 | át engedte kelni Jankó, az egyik csapat vezére, akihez
306 4 | haramiái (ezek voltak, akiket az ördög kastélya mellől a
307 4 | érkezik a tizenkét katona az újmódi puskákkal, amik az
308 4 | az újmódi puskákkal, amik az esőben is tüzet adnak; megtámadják
309 4 | között elmenekülni.~Azonban az ifjú házaspár minden drága
310 4 | csipke, fehérnemű, miket az új asszony lánykorában saját
311 4 | Pedig milyen nagy kincs volt az!~Hogy a szebeni Vihodár
312 4 | vigasztalá:~– Adjunk hálát az Istennek, hogy minket magunkat
313 4 | ekkor megtanulta ismerni az elmúlt veszedelmet, de még
314 5 | kellemetesen fog befeieztetewdni.)~Az új házasoknak most már nem
315 5 | hátán hozta minden motyóját, az övét nem prédálták fel a
316 5 | prédálták fel a zsiványok.~Az is megengedtetett neki,
317 5 | fakó szánnal a sáros úton.~Az utazókaraván mind elhagyta
318 5 | kertekkel körülvett várfalait.~Az esteli Ave Maria-harangszót
319 5 | eléjük a szél. Biztató hang az annak, ki otthon ül már
320 5 | falakon kívül rekedt; mert az angelus után minden kaput
321 5 | garaboncásnak a batyuját, az volt olyan nehéz.~Pedig
322 5 | égett még; ide alant pedig az elsötétülő tájakból csak
323 5 | kéményéből kihömpölygő sűrű füst, az maradt fekete.~A szelet
324 5 | varjúsereg szállt nagy károgással az erdőkbül a város felé, előérezve
325 5 | hanem négy vasrúd, mely az oszlopokat összeköti, s
326 5 | se emberi tanya.~Mi lehet az? – kérdezé magában Mikhál.~
327 5 | ballagott, s kezével fogta annak az oldalát, hogy fel ne dűljön.~–
328 5 | Pirka, tudom, hogy csak az. Itt jönnek össze éjfélkor
329 5 | zabláját (mert úgy volt az szoktatva, hogy vezessék),
330 5 | s elkezdte letéríteni az útról.~– Panye! – szólt
331 5 | nincs már több ház, csak az az egy.~A felhőtűztől vereslő
332 5 | nincs már több ház, csak az az egy.~A felhőtűztől vereslő
333 5 | Krisztus! – rebegé a fuvaros. – Az ott a Vihodár háza.~– Oda
334 5 | hogy meg ne ártson neki az esti szél.~– Messze van
335 5 | esti szél.~– Messze van még az atyád háza? – kérdé gyöngéden
336 5 | felelt neki Henrik. – Az én apám a „Vihodár” – a
337 6 | moodonn felwilaagosithia az eddig laatott homaaliossághokat.)~
338 6 | homaaliossághokat.)~Tehát az ő atyja a vihodár. A bakó.
339 6 | atyja a vihodár. A bakó. Az az ember, aki vérben dolgozik.~
340 6 | atyja a vihodár. A bakó. Az az ember, aki vérben dolgozik.~
341 6 | vérében, hanem embervérben. Ez az ő háza, ez az ő uradalma
342 6 | embervérben. Ez az ő háza, ez az ő uradalma itt.~Háza a városon
343 6 | bitófa. Azok a kerekes póznák az út mellett: az ő mérföldmutatói.~
344 6 | kerekes póznák az út mellett: az ő mérföldmutatói.~Az a rablósereg
345 6 | mellett: az ő mérföldmutatói.~Az a rablósereg az ő érett
346 6 | mérföldmutatói.~Az a rablósereg az ő érett búzája, akit pallosával
347 6 | megőröl.~Ő a legfelső bírája az embereknek!~Tekintélyes
348 6 | nagy úr, aki elől kitérnek az utcán, akinek az emberek
349 6 | kitérnek az utcán, akinek az emberek levett fejjel köszönnek.~
350 6 | a sík avarra letért, ott az aszú fenyéren megint olyan
351 6 | ismerem: derék jó ember az; muzsikáltam neki egyszer,
352 6 | Gyönge gyermek koromban az utálat űzött el innen. Megszöktem.
353 6 | és nemesített. S én ennek az egyetlen jóltevőmnek elloptam
354 6 | mondtam meg neki, hogy ki az apám. Ha megmondtam volna,
355 6 | ismeri. Még nagyapja volt az, aki ebbe a házba beköltözött,
356 6 | ebbe a házba beköltözött, az vette át e szörnyű hivatalt
357 6 | ember viseli a világon. Az öreg Kaczenreiter gazdag
358 6 | Nekem meg kell nyernem az atyám beleegyezését a házasságunkhoz,
359 6 | Amit vétettem ellened, az, hogy nagyon szerettelek.
360 6 | nagylétai papnak ki volt az apja. Élni fogunk békességben
361 7 | Hetedik fejezet ~(Leiratic az haaz, ees annac gazdazzonia.)~
362 7 | voltak rakva, vakolat nélkül. Az alsó ablakai csak lőrések
363 7 | Már messziről hallatszott az ebvonítás, mely a közelből
364 7 | könyöröghetett volna ott az árkon kívül az elkésett
365 7 | volna ott az árkon kívül az elkésett utazó a bebocsáttatásért;
366 7 | hallatszott keresztül:~– Ki van az ajtón?~– A létai pap meg
367 7 | veres kendővel átkötve, az alól borzasan törtek elő
368 7 | hajcsomói. Valaha szép lehetett az asszony; hosszúdad arca,
369 7 | felhúzni a nyikorgó láncokkal az állat módra nyivákoló hidat.~–
370 7 | hátrafordítja a fejedet az éjjel!~– Eredj, te ördög
371 7 | némber. – Mi hord mindig az utamban? Hát hol az a létai
372 7 | mindig az utamban? Hát hol az a létai pap?~– Ott szedi
373 7 | üstökén egyet rántva. – Az éjjel kantárt vet a nyakadba,
374 7 | rávehető, hogy a lovai mellől az istállóbul elmozduljon;
375 7 | és feleségét vezette fel az emeletbe.~Az épület tömör
376 7 | vezette fel az emeletbe.~Az épület tömör bolthajtásos
377 7 | menekültünk meg előlük.~– Az átkozottak! Talán hát jobb
378 7 | jó forró borlevest inni. Az fölmelegítené. S nem kellene
379 7 | fölmelegítené. S nem kellene az estelire átjönnie.~– Köszönöm
380 7 | Mikhál, kinek eszében volt az idejövetel célja: Henrik
381 7 | nehéz selyemrokolya volt az; sötét granátszínű: virágfüzérek
382 7 | adatni a selyemruhát, amit az gondosan megmelegített elébb
383 7 | derekan szépen, a kötényt is, az övet is felkötötte a derekára.~–
384 7 | felkötötte a derekára.~– Nézze az ember, mintha csak a testére
385 8 | megiratnac a vizontlaataasnac az ew ewrewmei, ees minden
386 8 | minden ember megismeri lezen az ew aallapotiaat.)~De még
387 8 | volna is Mikhál levetni azt az öltönyt, már nem volt hozzá
388 8 | gazdasszony azt mondá, hogy az estebéd fel van adva, s
389 8 | estebéd fel van adva, s az étteremben vár a háziúr
390 8 | szörnyű nagy ember elé.~Az ebédlő semmiben sem különbözött
391 8 | hólyagos kehelv vert ezüstből az egyik vendégnek, velencei
392 8 | magának.~A háziúr ott állt már az asztal előtt, kezével széke
393 8 | zászlóban csüggött alá, s végei az övébe voltak bedugva. Tekintete
394 8 | Mikhál érzé férje kezén, hogy az reszket, mikor az alak szeme
395 8 | hogy az reszket, mikor az alak szeme elé lép; bármennyire
396 8 | házra – rebegé Henrik, mire az agg nagyot sóhajtott, de
397 8 | nagylétai lelkész? – ez volt az első szava Henrikhez. Mély,
398 8 | Henrikhez. Mély, dörgő hang volt az, mintha az egész alak ércbül
399 8 | dörgő hang volt az, mintha az egész alak ércbül volna,
400 8 | Nem szokatlan ez – szólt az öreg. – A nagylétai lelkész
401 8 | vendégeit, hogy üljenek az asztalhoz.~– Ez pedig a
402 8 | feleségem – rebegé Henrik.~Az öreg semmi nyájasságot sem
403 8 | arcára. Azt mondá hidegen:~– Az asszonyok szeretik a látványokat.~
404 8 | szemeit behunyva, elimádkozá az asztaláldást. Az öreg összevonta
405 8 | elimádkozá az asztaláldást. Az öreg összevonta szemöldeit,
406 8 | Csupa növényi eledel jött az asztalra, azután meg sajt.
407 8 | kellett volna. Nem is volt kés az asztalon. Bor és ser volt
408 8 | kínálkozott, hanem a gazdasszony. Az töltött Mikhál poharába
409 8 | sert, bort; ami helyett az inkább vizet kért, de azt
410 8 | szebeni víztől golyvát kap az ember. Meg kellett kóstolnia
411 8 | kellett kóstolnia a sert.~Az evés alatt senki sem kezdett
412 8 | merev tekintettel nézett az öregre. Annak az éles szemei
413 8 | nézett az öregre. Annak az éles szemei észrevették
414 8 | vallásbeliek találtatnak közöttük, az utolsó vigasztalást megadja?~
415 8 | megadja?~Henrik arca elsápadt.~Az öreg sejtett valamit.~–
416 8 | szereti. A pápisták részéről az eperjesi franciskánusokat
417 8 | a nagylétai lelkészt. Ez az eklézsia együtt jár ezzel
418 8 | hitte, hogy rászakadnak az ősi ház boltozatjai. Ezt
419 8 | Homlokárul kezdte törülni az izzadságot.~– Nem tudta
420 8 | tárgyak? Elhallgatták volna az esperesek tisztelendőséged
421 8 | akkor minek köszönheti az én szomorú házam ezt a szerencsét?~
422 8 | inte neki, hogy itt már az idő mindent megvallani.~–
423 8 | mindent megvallani.~– Elmondom az én történetemet, patrónus
424 8 | gyermekségemben megszöktem az atyám házától. Atyám szeretett,
425 8 | elhagytam őt; mert nem akartam az ő mesterségét folytatni;
426 8 | kedvesemnek: keressük fel az én jó öregemet; lepjük meg
427 8 | Kedvesem ráállt e kívánságomra; az esküvő utáni napon rögtön
428 8 | szánnal másztunk tovább. Az idő ránk esteledett. A város
429 8 | beszélő ajkait nézte, amíg az mesélt előtte.~– Tehát csak
430 8 | tisztelendőségedet?~Henriknek az ajka megtagadta az „igen”-
431 8 | Henriknek az ajka megtagadta az „igen”-t; csak a fejével
432 8 | éppen olyan nagy bűn volna az, ha az ember az egész fejével
433 8 | olyan nagy bűn volna az, ha az ember az egész fejével hazudik,
434 8 | bűn volna az, ha az ember az egész fejével hazudik, mintha
435 8 | mind a prozódiában, mind az egyházi kánonokban való
436 8 | mert íme itthon vagyok az én atyámnak hazánál. Az
437 8 | az én atyámnak hazánál. Az én nevem Kaczenreiter Henrik!…~
438 8 | Henrik!…~E szónál fölállt az ifjú férj helyéről.~A gyönge
439 8 | odaadó érzésével borult oda az apa lábaihoz, megragadá
440 9 | fejezet ~(Mellnec rendeenn az kegies athia megdorgaalia
441 9 | megdorgaalia wala kemeen ziwwel az ew elteewedetth magzattiat,
442 9 | bochaanathiaat adia leezen az megteerewnec.)~Mikor Kaczenreiter
443 9 | Kaczenreiter Keresztély az ifjú nő csókját megérzé
444 9 | akart hozza lépni, hanem az öreg kinyújtá hosszú kezét,
445 9 | aki nem ismer ellenállást.~Az öregnek csak Mikhál számára
446 9 | szeretem. Rendesen több ott az asszony, mint a férfi, és
447 9 | hallottam ezt.~Azzal fölkelt az asztal mellől.~Mikhál pedig
448 9 | kezet, s úgy kulcsolá össze az ujjait, hogy Keresztély
449 9 | közöttük, úgy rebegé el az asztaláldást. Az öreg pedig
450 9 | rebegé el az asztaláldást. Az öreg pedig félrefordítá
451 9 | pedig félrefordítá a fejét az imádkozás alatt.~És azután
452 9 | Mikhál kezéből, s minthogy az még mindig ott térdelt a
453 9 | lábainál, mintha várna valamit, az öreg lehajtá a kezére a
454 9 | hosszú hajtókáját, hogy az egész a körmei hegyéig eltakarta
455 9 | tenyere érintse valahogy ezt az ártatlan fejet.~Amire aztán
456 9 | egymás után becsukódtak az eltávozott asszony nyomában,
457 9 | fiának:~– Jöjj velem.~Azzal az oldaltáskájából kivett egy
458 9 | vasajtón, s azt feltárta. Az ajtón túl csigalépcső látszott,
459 9 | időkből tudta már Henrik, hogy az öreg ebben a toronyban tartja
460 9 | kedvező jelnek vette, hogy az öreg által oda idéztetik.~–
461 9 | s előrement a lépcsőn, az öreg azonban bezárta kettőjük
462 9 | kerek kamarába jutottak el. Az a kamara pedig körül volt
463 9 | használták; de amiknek leírásával az anélkül is eléggé elszomorító
464 9 | csak múzeumokban láthatók az eszközök, s az emberek megjavítására
465 9 | láthatók az eszközök, s az emberek megjavítására más
466 9 | elgondolni, hogy mit akarhat az öreg vele ezen a helyen.~
467 9 | fogantyúval, fekete bőrtokban. Azt az öreg leakasztá, kikapcsolta
468 9 | Istenkáromló vagy: hozzányúltál az oltáriszentséghez, tudva,
469 9 | oltáriszentséghez, tudva, hogy az a te kezedtől megfertőztetik.
470 9 | megöltél te engemet, ezt az ártatlan asszonyt és ennek
471 9 | ártatlan asszonyt és ennek az apját. Meg kell neked halnod.~–
472 9 | számodra nincsen törvény. Az országnak van egy határozata,
473 9 | hanem egyenesen a bakóhoz; az legyen a bírája, s válasszon
474 9 | Elkezdett mosolyogni. Azt hitte, az öreg csak tréfál vele: meg
475 9 | elkeseredésében rárohant az öregre. Azt hitte, hogy
476 9 | keresztül, újra megkísérti az egérutat; azonban nagyon
477 9 | nagyon rosszul számított. Az öregnek a bal karja elég
478 9 | csak ez volt hátra! – dörgé az öreg, meg se melegedve. –
479 9 | ellen! Ezeregy eset közül az első, hogy az elítélt birokra
480 9 | eset közül az első, hogy az elítélt birokra merjen kelni
481 9 | elszöktél tőlem. Azt mondtad: „Az apám becstelen mesterséget
482 9 | Igaz, mert úgy van! Én az emberi fajzat szennyét tisztogatom.
483 9 | e pallos félig elkopott az irtásukban. Egy pokolnak
484 9 | gomba. Ama bitófák nélkül az ördög birodalma kerülne
485 9 | birodalma kerülne felyül ebben az országban. Nekem is irtózat
486 9 | elalszom, egynek ott kell állni az ágyamnál, hogy felköltsön,
487 9 | fényes nappal elrabolták az asszonyokat, s a gonosztevők
488 9 | utálnak, mint a rosszak. De az mind nem fáj nekem. Egyedül
489 9 | mind nem fáj nekem. Egyedül az fáj, hogy a tulajdon fiam
490 9 | fiam, aki arcul fog ütni, az lesújt a pokolra!~– Nem,
491 9 | Henrik. – Esküszöm neked az élő Istenre, nem utállak
492 9 | nem utállak meg. Te is az emberiségnek szolgálsz.
493 9 | nem adott oly erős szívet az ég. Én az engesztelés, a
494 9 | oly erős szívet az ég. Én az engesztelés, a javítás misszióját
495 9 | lelkipásztor? Hogy mikor az Úr vacsoráját osztod, reszketve
496 9 | kezedre, ha nincs-e rajta az apádtól öröklött vérjegy?
497 9 | a bakó meg a fia: a pap! Az öreg kettévágja a bűnöst,
498 9 | lelkét!” S aztán kacagjanak az én palloscsapásomon, úgy
499 9 | továbbra is, hogy ki volt az apád? Mindennap egyet hazudni
500 9 | a szószékbe, és hirdetni az örök igazságot. Nem akadna
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2367 |