Fezejet
1 2 | celebritással végbe is ment, s Henrik ott is első és kitűnő maradt.
2 3 | tovább tartott egy óránál.~Henrik, mikor eltávozott, olyan
3 3 | protestánsét. Eszerint Kaczenreiter Henrik azon vád alól, hogy tudva
4 4 | igazacnac megzabadvlaasoc.)~Henrik abban a szándékban állapodott
5 4 | az öreg igen gazdag, és Henrik az egyetlen fia. Szép asszonykéz
6 4 | visszarántva öszvére kantarát.~Henrik pedig nem volt ott, hogy
7 4 | Mikhál a maga Henrikétől.~Henrik nem tudott neki rá felelni:
8 4 | Mármost az a kérdés – monda Henrik –, hogy melyik féllel menjünk:
9 4 | hajcsárra (a másikat nem találta Henrik, az megszökött); a gazda
10 4 | nyavalya tör; Kaczenreiter Henrik pedig felmászott ijedtében
11 4 | elkezdett röhögni, s végül Henrik is leszállt a fáról, s ő
12 4 | Drága szép hely ez itt!~Csak Henrik állt elmélázva a meredély
13 4 | átkozá meg őket a kopanicsár.~Henrik arcát tűz-láng borítá el
14 5 | lovak fejét húzták előre; Henrik a szán mellett ballagott,
15 5 | Nincsenek boszorkányok – monda Henrik szárazon.~– De bizony csak
16 5 | Hallgass! – rivallt rá Henrik mogorván, s nem hagyta neki
17 5 | már előttünk – felelt neki Henrik. – Az én apám a „Vihodár” –
18 6 | iramodhatott odább. Itt azután Henrik ismét felült a szánba. A
19 6 | Rettenetes ház ez – súgá Henrik Mikhál fülébe. – S a ház
20 7 | volt az idejövetel célja: Henrik atyjának kibékítése. – Én
21 8 | békesség e házra – rebegé Henrik, mire az agg nagyot sóhajtott,
22 8 | pedig a feleségem – rebegé Henrik.~Az öreg semmi nyájasságot
23 8 | együtt fognak kivégeztetni.~Henrik merev tekintettel nézett
24 8 | utolsó vigasztalást megadja?~Henrik arca elsápadt.~Az öreg sejtett
25 8 | a vendége szokott lenni.~Henrik azt hitte, hogy rászakadnak
26 8 | jótétemények felől hebegé Henrik. – Én csak lelki hivatásomra
27 8 | Mikhál bátorítólag tekinte Henrik szemébe, s inte neki, hogy
28 8 | patrónus úr – kezdett hozzá Henrik. – Én ezelőtt tíz évvel,
29 8 | Az én nevem Kaczenreiter Henrik!…~E szónál fölállt az ifjú
30 9 | Szh – szh – szh!”~Aztán Henrik is oda akart hozza lépni,
31 9 | Mikhál”. És ezé itt? „Henrik”. Régen hallottam ezt.~Azzal
32 9 | utánam jössz nemsokára?~Mire Henrik illendően azt felelte:~–
33 9 | Régi időkből tudta már Henrik, hogy az öreg ebben a toronyban
34 9 | mécsest, és eredj előre.~Henrik felvette a kétlángú mécstartót,
35 9 | gondoltak ki embertársaik.~Henrik azonban borzadozva tekinte
36 9 | Meghalsz.~– Atyám! – kiálta Henrik megrettenve.~– Nem atyád.
37 9 | én? – kérdé megrettenve Henrik.~– Együtt és egy csoportban
38 9 | Vetkőzzél le, és térdepelj!~Henrik összeszedte minden bátorságát.
39 9 | Nem, atyám! – szólt közbe Henrik. – Esküszöm neked az élő
40 9 | kérdé halkan az apa.~Henrik repeső örömmel emelkedék
41 9 | jer velem, ahová vezetlek.~Henrik leveté a fekete tógát, felvette
42 9 | mely azt összeszorítsa. Henrik jól látá, hogy az öreg ugyanazon
43 9 | magával.~Magában arra gondolt Henrik, hogy csak ezúttal szépen
44 10 | alatt is.~– Milyen soká jön Henrik – suttogá halk szóval.~–
45 10 | még azután sokáig nem jött Henrik a nejéhez.~Az a sok kutya
46 10 | énekesek.~– De soká jön Henrik! – sóhajt az asszony.~–
47 10 | Nyomban utána belépett Henrik.~Első dolga volt a mécsest
48 10 | is. Egy fekhelyük volt.~Henrik ledobta magáról a medvebőr
49 11 | felnyílt, s belépett rajta Henrik.~Skarlátpiros dolmány volt
50 11 | munkája után be volt zárva Henrik előtt minden templomajtó:
51 11 | fekve maradt az ágyban.~Henrik pedig egész nap feléje sem
52 11 | azért is fúja tovább!~ ~Henrik ezalatt folytatta a maga
53 11 | Kisszebenbe ment. Kérdezősködött Henrik atyja, az öreg Kaczenreiter
54 13 | megdicsérte jól, hogy ugyan a Henrik mester is elmehet dicsekedni
55 22 | Mikhálodnak a férje, Kaczenreiter Henrik! – kiálta arcába a Simplex.~
56 23 | Mikhál. – Az már nem igaz. Henrik ugyan itthagyná ezt az egész
57 23 | Ugyanazon riadó, amellyel a Henrik szokta jelenteni hazaérkeztét,
58 23 | reszketett a láztul. Tehát Henrik önkényt átvette apja rettentő
59 25 | akinek gugája van. A Vihodár Henrik megint azt hiszi, hogy a
60 25 | is égett. – Kaczenreiter Henrik meg lehetett felőle nyugodva,
61 31 | félnie, hogy Kaczenreiter Henrik kezébe kerül: aki ha őt
62 33 | Kalondai Bálint és Kaczenreiter Henrik azon a szűk téren egymás
63 33 | levelet meglátja Kaczenreiter Henrik, s megtudja, hogy neki:
64 34 | számítása.~Kaczenreiter Henrik természete e néhány év alatt
65 34 | Gringenőr Péter talált fel; s Henrik minden üres idejét a lengyel
66 34 | hogy amint Kaczenreiter Henrik megkapta a kassai tanács
67 34 | Úgy nézett Kaczenreiter Henrik szeme közé, mintha sohase
68 34 | egymással hajdanában.)~– Henrik mester holnap reggel hat
69 34 | küzdelemben a Kaczenreiter Henrik gyönyörűségét találta.~A
70 34 | Mikhált megszerette.~De Henrik is ráismert arra az öltönyre~–
71 34 | Ez az, hogy Kaczenreiter Henrik álorcás volt: mikor elvett,
72 34 | a Vihodár kastélyában a Henrik felesége bennégett. Egy
73 34 | mondaná, hogy ő nem volt Henrik felesége soha, hogy ő más
74 34 | elszöktette Kaczenreiter Henrik feleségét, s együtt élt
75 34 | előtt összeesketett volna.~Henrik megrettent: még a szakálla
76 34 | méltóságteljes hangját, s Henrik felé fordulva, mondá:~–
77 35 | oldaláról odaugrott Kaczenreiter Henrik, hogy a holttetemet fölemelje.~–
78 35 | kettőnkön a sor, Kaczenreiter Henrik – szólt halálos ellenfeléhez
79 35 | ahová nézesz.~Igaz, hogy Henrik egész éjjel ivott. Szívét
80 35 | vagy: én már készen vagyok.~Henrik szívét elöntötte a düh,
81 36 | darabantjával és Kaczenreiter Henrik egy pecérével.~A bakónak
82 36 | hivatalvesztésre ítéltetik.~Azért Henrik minden este elment a kolostor
83 36 | belenyugvásnak vétetett.~Kaczenreiter Henrik már fel is állítatá újból
84 Jeg| atyját, aki felderítené, hogy Henrik csaló volt: a „si fuerit
|