Fezejet

 1 2 | dohányfüstnek.~– Mikhál leányom – mondá ravasz komolyságot tettetve –,
 2 2 |        után üdvös az elmélkedés – mondá a füstfellegen keresztül
 3 2 |           tolvaj.”~– Petrus Nonus mondá ezt Fagiola Hugotiusnak,
 4 2 |          kezéből a tollat, és azt mondá:~– Nem szeretem őt!~A nagytiszteletű
 5 2 |      bölcs Krisztina királynő azt mondá, hogy csak kétféle nemzetiség
 6 3 |         hagyta el atyját, s miért mondá magát árva gyermeknek? – „
 7 3 |           ember?~– Derék férfi! – mondá a leány, és szemei ragyogtak
 8 4 |            tiszteletes asszony! – mondá a hajcsár a nőnek dunnyogó
 9 4 |       hasznát venni.~A vezető azt mondá, hogy maradjanak hátra az
10 4 |              Hallod-e, Styetko! – mondá a kalauznak. – Én ezt a
11 4 |      mindenkit elhelyezett, ahogy mondá. Maga a levágott fa vastag
12 6 |        eldugta köpenye alá, s azt mondá:~– Engedelmes fogok lenni.~–
13 8 |            mert a gazdasszony azt mondá, hogy az estebéd fel van
14 8 |    erőtetett egykedvű arcára. Azt mondá hidegen:~– Az asszonyok
15 9 |           a terített asztalt, azt mondá neki, hogy csak hagyja azt
16 9 |       Kaczenreiter Keresztély azt mondá fiának:~– Jöjj velem.~Azzal
17 10|         kezem pedig sikeres kéz – mondá a Pirka –, mert én hetedik
18 10|           kitalálva. Mikhál aztán mondá neki, hogy az pestisűző,
19 10|           Asszonyom, az anyád azt mondá, hogy igenis, ő küldte neked
20 10|       Pirka alattomos kuncogással mondá:~– No, most mindjárt itt
21 11|        Minek vagy te már nekem? – mondá az amuletthoz beszélve –,
22 13|     Mikhál a Babura Pirkát, s azt mondá neki, hogy mármost feleljen
23 14|       adtunk neki.~– Nem, urak! – mondá a Jankó. – Ami pénzt egy
24 15|      bírság.~– Jaj, édes szülém – mondá erre a Bálint –, nem ott
25 15|             Kivéve a fegyvereit – mondá rá Bálint, s nem is kért
26 16|       volt?~Azért is a Bálint azt mondá a kapitányának, hogy ő vállalkozik
27 19|      áhítatos, kenetteljes hangon mondá:~– Avagy hogyan követném
28 20|        szépen az ajánlatot, s azt mondá neki, hogy csak nevelje
29 22|          történt, ahogy a Simplex mondá. Mert alig léptek ki a csárdábul,
30 22|      Táncolni fogunk egymással! – mondá a Jankónak.~És ez a szó
31 23|     azonban kacajra fakadt, s azt mondá neki:~– Lám, asszonykám! –
32 23|    tűzhelyre, s mindenekelőtt azt mondá az asszonynak, hogy: „Adj
33 23|           szólt.~– Az a törvény – mondá az elrémülten visszaijedő
34 23|       csendesen, szépasszonykám – mondá, megfogva a kezét, a boszorkány. –
35 24|        elewadatic.)~– Én félek! – mondá Mikhál, mikor a sötét erdő
36 24|     asszony keze csuklóját, s azt mondá neki:~– Ki ne mondja a szépasszony
37 24|        Főzz vacsorát, öcsécském – mondá Pirka az Ancsának.~– Kit
38 24|   nyugodtan alhattok, gyermekek – mondá a Babura Pirka. – A vihodár,
39 25|          asszony látásától, s azt mondá, hogy ha az elsőbbik ruhájában
40 25|         meglátta őt a Bálint, azt mondá, hogy no most olyan, mint
41 25|          mint sötét éjjel, az azt mondá, hogy arra nem kerül a sor.
42 25|     Bálintomnak; nem szeretője! – mondá Mikhál.~– Felesége fog lenni
43 25|        Simplex megelőzte, s elébb mondá: „Kolozsvárra.” Mert az
44 25|  selyemruhákkal és kösöntyűkkel – mondá a Pirka –, hanem vegyük
45 25|       szükséges volt, s azzal azt mondá Pirkának, hogy: „Mármost
46 26|        Íme, kedves édesanyám, azt mondá kegyelmed, hogy legyen bár
47 26|         készülve, akkor aztán azt mondá neki a Sára asszony:~– Vesd
48 26|  pillangós vállfűzőt, tetszelegve mondá: „Én is ilyen karcsú voltam
49 26|  könyökölt, s nem ereszté be; azt mondá neki:~– A szolgálóféléknek
50 26|           Sára asszony felindulva mondá neki:~– Ő az én Bálint fiamnak
51 26|     odasietett a Mikhálhoz, s azt mondá neki:~– Nincsen helye, ifjúasszony?
52 26| háladatosan csókoló Mikhálnak azt mondá, hogy látogassa meg őt minél
53 28|              Ejh, mily nagy kár – mondá egykor a grófné Milkának –,
54 28|    asztalra a katekizáló könyvet, mondá kinyújtva kezét:~– Akkor
55 30|        szerényen meghajtva magát, mondá mindenki hallatára:~„Bocsásson
56 30|       svéd követ: méltóztassék! – mondá Homonnai, a levelet előmutatva.~
57 30|       magát nagy dölyfösen, s azt mondá Homonnainak:~– Gróf uram,
58 31|           volt megterhelve, s azt mondá a polgároknak:~– Uraim és
59 31| párbeszédet a mellékszobában, azt mondá a szép Mikhálnak:~– Én nem
60 31|      felemelte, s ezt az áldomást mondá:~– Tartsa meg az Isten azt
61 32|           menyem meg van rontva – mondá magában. – És azt senki
62 33|          kívánják, hogy szóljak – mondá Kalondai –, akkor én kimondom,
63 33|        megy, akkor én is megyek – mondá erre Kalondai Bálint –,
64 33|         megbánta szörnyű tettét – mondá Kalondai Bálint mentségképpen.~–
65 33|  Kegyelmedet az érdekelni fogja – mondá a főrektor.~Kalondai Bálint
66 34| kiejtéssel, lengyeles akcentussal mondá:~– Híttak; jöttem.~Bálint
67 34|           kardjára csapott, s azt mondá, hogy ő az első ember a
68 34|     nyújtá a főbírónak, s nevetve mondá:~– Jól van, jól, főbíró
69 34|      sovány kezét feléje nyújtva, mondá:~– Deus benedicat tibi!~–
70 34|       fogta, hogy az aláírja, azt mondá kenetteljesen:~– A jó mag
71 34|              Ki pöröl Istennel? – mondá Kalondai Bálint.~Szép Mikhál
72 34|          mert fáj!~A bakó röhögve mondá neki:~– No, majd mindjárt
73 34|           nyugodt, csendes hangon mondá:~– Úgy van – igaz!~Ekkor
74 34|        deliberál.~Erre Bálint azt mondá:~– Ha magam volnék egyes-egyedül,
75 34|          kell.~– Így is jól van – mondá a Simplex. – De hát védjétek
76 34|           s Henrik felé fordulva, mondá:~– Én megtiltom kendnek,
77 35|           őt a koporsóba tennem – mondá neki Bálint. – Aztán amire
78 35|          a szegény asszony, s azt mondá, hogy: „Bár inkább nyugodnék
79 36|        meghallá Sára asszony, azt mondá a Simplexnek, aki szomorúsága
80 36|           még Sára asszonynak sem mondá el.~Elmúlt a határidőből
81 38|      halálos ellened alszik itt – mondá Simplex –, hanem a te szerelmed,
82 39|         Homonnai gróf azonban azt mondá, hogy ugyan miért korbacsolnák
83 39|        szépségében, hetyke szóval mondá:~– No, hát Homonnai János