Fezejet

 1 1 |          annyit, amennyi elég volt arra, hogy azt az időt teljesen
 2 1 |          is egészen fekete volt, s arra hosszú fátyol volt terítve,
 3 2 |       hozott engedélyt az atyjátul arra, hogy engem elvehet?~– Neki
 4 3 |      csukták szegényt. Könnyű volt arra ürügyet találni. Vagy az
 5 4 |       lelkét Isten kegyelmébe, aki arra vállalkozott, hogy két egész
 6 4 |      között fegyverbalzsam is, ami arra való, hogy ha a férjét útközben
 7 4 |      oldozd azt innen!”~Még azután arra is volt gondja a nagy tudományú
 8 4 |            rablókon.~– Az ám, csak arra várnak, hogy esős idő álljon
 9 4 |         hordsaraglyát ütött össze: arra ültették föl a kifáradt
10 4 |          keresztül el fognak jutni arra a hegytetőre, ameddig a
11 5 |           fuvaros. – Hová megyünk, arra? Ott nincs már több ház,
12 6 |  császártól és a lengyel királytól arra, hogy öljön…~…Mikhál nem
13 6 |          megijedtek a bitófától, s arra elkedtek futni a szánnal,
14 9 |        sokat! Csak amit kérdeztem, arra felelj!~– Isten látja a
15 9 |           pallost magával.~Magában arra gondolt Henrik, hogy csak
16 10|          is a táskájában kuttog, s arra kérte a Pirkát, hogy vegye
17 10|         magát a Pirka.~– Nincs itt arra semmi szükség. Ebbe a házba
18 11|       ehhez a pokolhoz.~S ha pedig arra gondolt, hogy milyen boldog
19 11|        rossz gondolatjai támadtak.~Arra gondolt, mikor a hold besütött
20 11|       ember fokhagymát evett, elég arra, hogy magát minden finomság
21 11|            asszony csizmácskájába. Arra pedig, hogy a szava megjöjjön,
22 11|            nem találta őket sehol.~Arra az egyre nem jött rá, minden
23 14|       helyzetből; de rettegett, ha arra gondolt, hogy a rablók észreveszik,
24 15|       aztán csak megint visszatért arra a régi szomorúság. Sára
25 15|             akit táncra felkérnek, arra szépen letérdepel a táncrakérő,
26 17|           szaporítani, nem vagy te arra szorulva, hogy emberhúst
27 17|   meghallgat engem!~A Bálint pedig arra gondolt, hogy hiszen ő is
28 17|   sonkaevést; hanem egyszer, mikor arra a kényes kérdésre került
29 18|        megtörlik, ahová leültetik.~Arra aztán a Simplexnek mindjárt
30 19|          is tettem, csak gondoltam arra, amit tilt az Isten, s ezért
31 19|            felkötötte a turbánját, arra pedig feladta a maga rabszolgagúnyáit,
32 20|           a bal lábán hagyott békó arra való volt, hogy őt emlékeztesse,
33 20|   nyomatékul a maga mészárosára, s arra a Simplex is, a mészáros
34 21|           következik az utolsó. Ha arra szánod magadat, hogy meglásd
35 22|      egyszerre beleáll a fájás, ha arra gondolok, hogy egy embertársamat
36 22|          hogy ne beszéljen tovább. Arra elkezdtek egymás közt súgni-búgni,
37 22|          kolostorának harangjai, s arra dobszó hangzott elő a városház
38 22|     fellépő beszélni akar valamit, arra várnak.~A Bálint eltakarta
39 22|        apámat megölte, nem érdemes arra, hogy emberi kéz emberi
40 23|            s aztán megtanította őt arra a bűvészetre, hogy ördögi
41 23|            ő gyönge kezében? Hanem arra képesnek hitte magát, hogy
42 23|          volt a markában a cédula, arra is az volt írva: „Valentinus.”~–
43 23|        pokoli remeket! Nem gondolt arra, hogy meneküljön, midőn
44 23|          föld alatti kijárat pedig arra való volt, hogy ha egyszer
45 25|          éjjel, az azt mondá, hogy arra nem kerül a sor. Hanem vigye
46 25|    fogadott anyjáé lett: „Babura”.~Arra nem is gondoltak akkor,
47 25|           ez mégis hamisítás, csak arra, hogy már most egymásé lehetnek.~
48 26|           ami nagyon alkalmas volt arra, hogy gyönyörű szép termetét
49 27|        otthon mészároslegény volt; arra rá lehetett bízni a széket,
50 28|            az mire való, vagy akik arra erkölcsi fogyatkozásaik
51 29|       Ignácot, ami annak elég volt arra, hogy a lova fejével ellenkező
52 31|      nagyravágyó György fejedelmet arra ösztökélték, hogy menjen
53 31|    hasonlatos a halottaskocsikhoz. Arra a múlt évben szolgált és
54 31|    Dicsértessék… a szépasszony!…~S arra egy percre megmutatta neki
55 31|           asszonyok összeszaladtak arra a hírre, hogy Mikhál elájult,
56 32|   törvényei igazolni fogják.~Tehát arra gondolt, hogy megölesse
57 32|      urának pedig, mikor hazajött, arra a kérdésre, hogy volt-e
58 32|         hát mit ijedezel tőle? Hát arra való ez, hogy akinek sápadt
59 33|      keresni az előrement példában arra, hogyan kell még a hitvesgyilkosoknak
60 34| kényszeríté bele, akkor is gondolt arra, hogy egyszer a megözvegyített
61 34|         adni az aratónak.~S Bálint arra gondolt, mikor rányomta
62 34|            háromszor jelt adott, s arra a városház tornyában megszólalt
63 34| megszerette.~De Henrik is ráismert arra az öltönyre~– Nézd, még
64 34|        szorítá meg Bálint kezét.~S arra Bálint felemelé nyugodt,
65 35|           Amen……~Azzal leülteté őt arra a kis székre. Hosszú nagy
66 35|         vetett megölt kedvesére, s arra, mint a villám, száguldott
67 36|     fejüknek. A jezsuiták ellenben arra számítottak, hogy ha Kalondai
68 36|         volt a személyes bosszúnál arra törekedni, hogy a Bálint
69 36|          hanem büntetésből szoktak arra relegálni egy olyan kontárlegényt,
70 36|            az, de a perc elég volt arra, hogy a kolostor ajtaja
71 36|            a ló hátulsó lábáról, s arra elkezdett az, ijedt lókint,
72 38|          vezetéklóval. A szökevény arra felkapott, s üldözői jónak
73 39|          tagadást. Ki ügyelt volna arra, hogy mit suttog Zurdoki