Fezejet

1001 16 |                  a győzelem az övé volt; az ellenség mind egy lábig
1002 16 |                  hogy már be van fejezve az ütközet; se takarodót nem
1003 16 |                  De még nagyobb baj volt az a Bálintra nézve, hogy a
1004 16 |           Simplexet nem találta; mert ha az elvész, akkor ki vezeti
1005 16 |               akkor ki vezeti el őt majd az ő Mikháljához, akiről csak
1006 16 |                martalócok előjönni, hogy az elesett halottakat kifosztogassák,
1007 16 |               Bálint mellé, hogy azokkal az ezredtrombitást a mocsár
1008 16 |                  dárda, ott egy csákány; az ember azt se tudta, melyiktől
1009 16 |                sásbul, és körülókumlált.~Az utóharc még folyt a távolban;
1010 16 |              hevertek, akiknek elég volt az élet. A mocsár szélében
1011 16 |               szélében pedig megpillantá az albán lovas paripáját, akinek
1012 16 |                csak úgy harapta a füvet; az albán vitéz pedig, kinek
1013 16 |            jámbor trombitás, felrakta rá az üstdobjait, s aztán elszedte
1014 16 |             üstdobjait, s aztán elszedte az albán cókmókjait, s azokat
1015 16 |         legislegjobban. Hogy vágta ketté az albán vitézt a nyeregkápáig!
1016 16 |                 testi-lelki barátok közt az volt a törvény, hogy amikor
1017 16 |              volt a törvény, hogy amikor az egyik két emberre való hőstettet
1018 16 |         szégyenítse.~Amiért is a Simplex az ezredeskapitány által erősen
1019 16 |              megdicsértetett, s minthogy az az albán lovat neki ajánlotta
1020 16 |           megdicsértetett, s minthogy az az albán lovat neki ajánlotta
1021 16 |                lovat neki ajánlotta fel (az ő régi rossz gebéje hazajött
1022 16 |              jelt adhatott a tárogatóval az elszéledt-vitézeknek a takarodóra;
1023 16 |            partjára, ki-ki magával vivén az általa elfogott törököt,
1024 16 |                 fogoly törökjét odavitte az édesanyja szekeréhez, akinek
1025 16 |                  nem kisebb volt afölött az öröme, mint a gyermeknek,
1026 16 |                mint a gyermeknek, akinek az apja a vadászatról eleven
1027 16 |                  ne szaladjon. Aztán még az elvágott hüvelykujját is
1028 17 |                  indvl, mindiart azonnal az werembenn esic.)~Mindnyájan
1029 17 |                 tud, Váradon megtanulta. Az egész úton folyvást a keresztyén
1030 17 |                   ha meg tudnám téríteni az igaz hitre.~– Tyhűj, anyámasszony! –
1031 17 |               nekem érte a váltságdíjat; az pedig kétszáz arany ám!~
1032 17 |                  fölött nagyobb öröm van az égben, hogysem mint kilencvenkilenc
1033 17 |                  istentelen beszédet? Ha az apostolok is így gondolkoztak
1034 17 |                 pénz kell, itt a kulcsok az övemen, általadom, nyúlj
1035 17 |                szekrénybe, vedd kezedhez az egész gazdaságot; van minékünk
1036 17 |                 fejedet, amit nem akarsz az anyádnak megvallani. Valld
1037 17 |                  no, ne szégyelld magad. Az apád is ilyen andapálkatonája
1038 17 |                 bölcsességre. No, hát ki az?~– Nem mondhatom meg, jó
1039 17 |                  köszörülő acéllal, amit az oldalán viselt. – Te nem
1040 17 |                 van. Ne is tagadd! Látom az elsápadt orcádról, a leesett
1041 17 |           nevetni. De én imádkozni fogok az Istenhez, hogy tégedet mindjárt
1042 17 |          Istenhez, hogy tégedet mindjárt az első lépésnél olyan akadályba
1043 17 |                hogy tovább ne mehess, és az út végéig el ne juthass:
1044 17 |              halál és kárhozat vár reád. Az Isten meghallgat engem!~
1045 17 |                gondolt, hogy hiszen ő is az Úristenre apellálta az ügyét:
1046 17 |                is az Úristenre apellálta az ügyét: azt mondva, hogy
1047 17 |              sorsában meglátogassa. Íme, az első lépést teljes áldás
1048 17 |                 váltságdíját küldjék már az atyafiai Nagyváradról.~Sára
1049 17 |                  Mindennap olvasott neki az evangéliumból, s tanította
1050 17 |                 ezredeskapitány kezéhez; az leszámlálta a pénzt Bálint
1051 17 |          Bálintnak pénze elég, hogy amit az agyában kifőzött, azt végrehajthassa.~
1052 17 |                  volt már a tarsolyában. Az útra nem kellett egyéb,
1053 17 |                 többi megjön magától. Ha az ember gyalog utazik, sohasem
1054 17 |                   sohasem hagyja cserben az alkalmatossága.~Nagy segítségükre
1055 17 |                 imádsága sikeresebb volt az ő szándékuknál, mert amint
1056 17 |                 szándékuknál, mert amint az ónodi nagy erdőn végig mennének,
1057 17 |                  martalóc, amilyenek azt az átkozott mesterséget űzték,
1058 17 |             velük, egypárnak be is törte az orrát; de utoljára a sokaság
1059 17 |                  kívánsága, hogy bárcsak az első lépésnél mindjárt olyan
1060 18 |               fejezet ~(Kiben meghiratic az io paitaassoknac kevlewmb-kevlewmbfeele
1061 18 |             lehúztak a foglyaikról, csak az alsó vászonygúnyát hagyták
1062 18 |                  bíró a magyar vezérnek.~Az úton a fogoly asszony leánykájának
1063 18 |                  hogy a martalócok, mint az oktalan állatot, úgy kényszerítik
1064 18 |               voltak áruba bocsátva; ott az egyik átkozott martalóc
1065 18 |                  martalóc kénytelen volt az ostora hegyével egyszer-egyszer
1066 18 |               van.~Legelébb is megvették az asszonyt meg a leányát.
1067 18 |                   hogy milyen a tenyere. Az pedig nagyon sima és puha
1068 18 |                portéka nem köszönte meg. Az a basa üzlete volt. A muteszellim
1069 18 |                  negyven aranyat, amiből az istentelen egyet a szegény
1070 18 |               beszéltek egymáshoz, hanem az egyetlen ablak elé guggolva,
1071 18 |                  a többi szokott felelni az első „kérdezésre”. – „Nincs
1072 18 |                  feleli sorba valamennyi az „első kérdezésre”, s ha
1073 18 |          Simplexet a tíz körméről, kettő az összekötött lábait egy széthúzott
1074 18 |                 felemelte, hogy a talpai az ég felé álltak, a másik
1075 18 |               annyira nem tetszett, hogy az ismételt kérdésekre azt
1076 18 |            király, csak annak izenjenek, az ad érte váltságul akkora
1077 18 |              halni: olyan rossz mulatság az a talpverés.~Ekkor azután
1078 18 |         testi-lelki jó barátja, csakhogy az maga is rabszolgaságba esett
1079 18 |                mészárosmester vette meg: az, ha magát kiválthatja, őt
1080 18 |                  okos beszéd. Hát milyen az a mészárosmester, aki a
1081 18 |                muzulmán juhölő lakott, s az a mesterségével együtt járó
1082 18 |              Simplex válassza ki közülök az igazit. Az volt a Bálint
1083 18 |           válassza ki közülök az igazit. Az volt a Bálint gazdája, Ibrahim.~
1084 18 |               csak vízilóbőr korbáccsal. Az Isten áldja meg érte.~–
1085 18 |              Minek tűröd! Mért nem írtál az anyádnak, hogy váltson ki?~–
1086 18 |                gazdáinkkal; hanem azután az ő rabszolgája legyek azontúl.
1087 18 |                török fogságában; mert én az én kedvesemet még a fekete
1088 18 |              fogom elfelejteni soha, sem az én jó pajtásomat, akinek
1089 18 |                 a talpam, újra kezdheted az examinálást.~Simplexet azután
1090 18 |               hogy milyen bolond állapot az, mikor valaki a talpára
1091 18 |                 asszonyba, aki nem lehet az övé!~Ezalatt begyógyultak
1092 18 |               Simplex sehogy sem értette az egész dolgot. Nem tudta,
1093 18 |                 annyi kínálásra hozzáült az utóbbihoz, s tudva, hogy
1094 18 |                  töröknek nagyon tetszik az, ha a piláfból nem hagynak
1095 18 |                Bálint uram őkegyelmének, az akasztófára való hitetlen
1096 18 |             ugyanazt fogja ő teljesíteni az ő foglyával, a becsületes
1097 18 |             Simplexnek mindjárt levették az egyik lábáról a békót, s
1098 18 |                  a békót, s azt fölköték az övébe, annak a jeléül, hogy
1099 18 |          bocsátva; de kötelessége lészen az érte kicserélendő foglyot
1100 18 |              kiváltás divatozott azokban az időkben egymásnak baráti
1101 19 |                fewlewtte nagion hasonlit az Joseph es Potiphaarne tewrteeneteehez;
1102 19 |              miwel hog weeghezteevel nem az Joseph kerevl az tewmlewtzbenn,
1103 19 |       weeghezteevel nem az Joseph kerevl az tewmlewtzbenn, hanem az
1104 19 |                  az tewmlewtzbenn, hanem az Potiphaar.)~Hogy miképpen
1105 19 |                  lesz meghallgatni; mert az valóságos csodadolog, mindamellett,
1106 19 |                   Szüret felé közeledvén az idő, minden délután kisétált
1107 19 |                  Bálint által: mivelhogy az utakat és mezsgyéket a zápor
1108 19 |            Mutasd a nyelvedet! Mivelhogy az egri szőlő mind fekete,
1109 19 |                rableányokat Sztambulból. Az egész különbség az asszony
1110 19 |          Sztambulból. Az egész különbség az asszony és rabszolgáló között
1111 19 |            asszony és rabszolgáló között az, hogy a rabszolgáló dolgozik,
1112 19 |                  a rabszolgáló dolgozik, az asszony pedig nem dolgozik. –
1113 19 |               deli magyar legényre, akit az ura rabul hozott a házhoz;
1114 19 |               háznál. Azonban mikor néha az ura után kiment a szőlőbe,
1115 19 |                  vezették haza a házáig.~Az Ibrahim Kermesz (így hítták
1116 19 |            ehetik.~Olyankor aztán, mikor az Ibrahimot elnyomta az álom,
1117 19 |              mikor az Ibrahimot elnyomta az álom, s kezét-lábát elnyújtva,
1118 19 |             Lengyelországba”, azután meg az, hogy „Amott kerekedik egy
1119 19 |            láncot hordozok”. Ezek voltak az akkori időknek szomorú nótái.~
1120 19 |                 félek, hogy felébreszted az Ibrahimot, s engem ver meg
1121 19 |                   Ne félj semmit. Alszik az Ibrahim mélyen. Mákonyt
1122 19 |                 S bizony furcsa dolog is az, hogy mi minden szabad egy
1123 19 |                ugyanazt cifrán elénekli: az úrnő még leül a zongora
1124 19 |                 magát, s nem vágott bele az ő nótáiba.~– Hát te nem
1125 19 |                  Egyért azért csaptak ki az iskolából; de fogadásom
1126 19 |                 fájára vajmi büszke volt az Ibrahim. Előre megmondta
1127 19 |              megint kijött a Dzsigerdila az ura után, s elaltatta az
1128 19 |                 az ura után, s elaltatta az Ibrahimot, ahogy szoká,
1129 19 |               megrezzent, hogy ijedtében az egész szilvafaágat, amit
1130 19 |                szemei, mintha maga volna az öccse annak a vízilónak.~
1131 19 |               kis szilvafagallyért?~Csak az a baj lett érte, hogy az
1132 19 |                 az a baj lett érte, hogy az Ibrahim nem sajnálta a vízilókorbácsát
1133 19 |               nem bukott volna, betörvén az orrát, amikor aztán elég
1134 19 |              hárman a szőlőkertbe.~Mikor az Ibrahim szokott módon elaludt:
1135 19 |             kapott fájdalmas daganatokat az illatos kenőccsel, s kérdé
1136 19 |                 látja meg.~– De meglátja az Isten.~A török asszony széjjelnézett
1137 19 |                  egyet se látok itten.~– Az Isten láthatatlan, és mindenütt
1138 19 |                gondoltam arra, amit tilt az Isten, s ezért a gondolatért
1139 19 |                 a békó kulcsait Ibrahim; az övében. Csak nappal volnál
1140 19 |                 hát mi sérelme van abból az Istennek, ha egy férfi megcsókol
1141 19 |               férfi megcsókol egy nőt?~– Az, hogy megsérti az ő parancsolatját,
1142 19 |                 nőt?~– Az, hogy megsérti az ő parancsolatját, melyben
1143 19 |               mindenki szeresse azt, aki az övé, és ne azt, aki a másé.~–
1144 19 |                mintha féltem volna, hogy az ütéseket, amik téged értek,
1145 19 |                féltem, hogy ha megmondom az igazat, akkor téged az Ibrahim
1146 19 |         megmondom az igazat, akkor téged az Ibrahim megöl.~– S miért
1147 19 |                 féltél, hogy akkor engem az Ibrahim megöl?~– Azért,
1148 19 |                   mert magadra vállaltad az én hibámat.~– S mit tudott
1149 19 |               mit tudott volna meg abból az Ibrahim, hogy én a te hibádat
1150 19 |               inkább a tied vagyok, mint az övé. Hát mért ne lehetnék
1151 19 |            egészen a tied?~– Azért, mert az övé vagy.~– Igaz; megvett.
1152 19 |            vennék én gyönge ezer aranyat az én nyomorúságomban?~– No
1153 19 |                 szemembe láss. Hát mikor az Ibrahim ezt a szőlőt megvette,
1154 19 |               alatt sokszor kedve támadt az Ibrahimnak idekinn maradni,
1155 19 |                 kisült cipókat kiszedem, az egyiknek a fenekére egy
1156 19 |               fenekét felfejtegetni. Hát az egész tapasztás mind csupa
1157 19 |                 sárral, ráfűtöttem, hogy az agyag cseréppé égjen. Most
1158 19 |                  meg a bajom. Hát én azt az egész kincset neked adom.
1159 19 |                 Azonban segítségül hívta az igaz hitet.~– Az nem lehet,
1160 19 |        segítségül hívta az igaz hitet.~– Az nem lehet, édes asszonyom –
1161 19 |                 mentegetőzék jámborul –, az én vallásom szerint az asszonyokat
1162 19 |                   az én vallásom szerint az asszonyokat nem veszik pénzen;
1163 19 |                  Aki pedig őket elveszi, az az ő hűségüket nem pénzzel,
1164 19 |               Aki pedig őket elveszi, az az ő hűségüket nem pénzzel,
1165 19 |                  csak szabad akarat; hát az nálam megvan. Én elszököm
1166 19 |                fiam, most fogtad már meg az anyját a szerencsének! Kapj
1167 19 |            eltévelyedett hitetlen lelket az örök üdvösség számára, amiért
1168 19 |                  a földön.~Hanem hát nem az járt a Bálint eszében. Lehetett
1169 19 |              szép asszony a földön, amíg az ő Mikháljának a képe élt
1170 19 |                 ő Mikháljának a képe élt az ő szívében, olyan volt amellett
1171 19 |                nagy gonoszságot, hogy én az én gazdámnak a feleségét
1172 19 |                Földtúrás a dolgod! Azzal az arcára terítette a fátyolát,
1173 19 |                  hogy ne is lássa többet az orcáját az élhetetlen rabszolga;
1174 19 |                  lássa többet az orcáját az élhetetlen rabszolga; s
1175 19 |         feleségéhez nem mer hozzányúlni, az bizonyosan az elásott kincsére
1176 19 |               hozzányúlni, az bizonyosan az elásott kincsére sem meri
1177 19 |                sem meri rátenni a kezét.~Az asszony nagy dérrel-dúrral
1178 19 |          szőlőből; elébb jól megrugdosva az alvó Ibrahimot, hogy ébredjen
1179 19 |                  szemekkel folytatta azt az álmot, amit látott, s beszélgetett
1180 19 |            paradicsomi alakokkal, akiket az ópium összehordott a fejében;
1181 19 |                elkezdett a szemöldeivel, az állával rángatózni; végre
1182 19 |                  a piros szilvámat. Ezek az asszonyok olyan torkosak.
1183 19 |                Nem is eszel, nagy kutya! Az olyan, mint a túbafának
1184 19 |           Repülök fel rá, mint a mókus! (Az ópiumszívóknak az a bolondságuk
1185 19 |                mókus! (Az ópiumszívóknak az a bolondságuk marad, hogy
1186 19 |             tegyem le a kaftányomat, meg az övemet, meg a turbánomat:
1187 19 |                Bálint aztán felsegítette az Ibrahimot a szilvafára.
1188 19 |                  hogy ha ő most hazamegy az urával: az a pogány asszony
1189 19 |                 most hazamegy az urával: az a pogány asszony egészen
1190 19 |                   mert nem szükség azért az ótestamentumot olvasni az
1191 19 |                az ótestamentumot olvasni az asszonynak, hogyan kell
1192 19 |                Bizonyosan halálra vereti az urával.~S hogy az eset tökéletesen
1193 19 |                 vereti az urával.~S hogy az eset tökéletesen hasonlítson,
1194 19 |             tökéletesen hasonlítson, még az álommagyarázási tréfa se
1195 19 |            maradt el.~– Ugyan mit jelent az – motyogott odafenn a fán
1196 19 |                  motyogott odafenn a fán az Ibrahim –, amit az imént
1197 19 |                 a fán az Ibrahim –, amit az imént álmodtam, hogy egy
1198 19 |                 odaállt a fa alá szépen.~Az Ibrahim elannyira belemerült
1199 19 |           Ibrahim két kézzel kapaszkodva az ágba, lógott a föld és az
1200 19 |                az ágba, lógott a föld és az ég között, hirtelen a fejére
1201 19 |               hirtelen a fejére rántotta az egész szatyrot valamennyi
1202 19 |                 vettek ebből észre, mert az mind el volt foglalva a
1203 19 |           összesöpörte azt nagy hevenyén az Ibrahim tarisznyájába. Azután
1204 19 |                   Azután felvette magára az Ibrahim kantusát, kaftányát,
1205 19 |                 szőlőkertek mélyutain át az erdőbe s onnan a legközelebbi
1206 20 |                       Huszadik fejezet ~(Az mellben nagion kewrnievlmeeniessen;
1207 20 |               igen vnalmassan elewadatic az raboknak az ezer kiwaltatasaanac
1208 20 |        vnalmassan elewadatic az raboknak az ezer kiwaltatasaanac teketoriaya.)~
1209 20 |              ráírja a nevét, s aztán, ha az egyik nem fizet, a másikat
1210 20 |              azokat, akik a mai világban az ő jó barátjaikért a mindenféle
1211 20 |               úgy kellett; megérdemelte!~Az ónodi var ormai és kapubejáratai
1212 20 |                 félig szabadon bocsáták, az a bal lábán hagyott békó
1213 20 |              szenvednek őmiatta; úgyhogy az ilyen félig eleresztett
1214 20 |              félig eleresztett fogolynak az elszökés vagy vissza nem
1215 20 |                  bűnül tudatott volna be az egész országban.~Legelébb
1216 20 |                  mert a töröknél megvolt az az alkorán parancsolta kegyes
1217 20 |               mert a töröknél megvolt az az alkorán parancsolta kegyes
1218 20 |                engedje. Szép szokás volt az, s nagy szükség volt rá
1219 20 |                  szükség volt rá azokban az időkben.~A Bálint, amint
1220 20 |                  előkelő vitézeket, akik az egri vár tömlöcében sínylődnek,
1221 20 |                  a martalócok, s eladták az egri baromvásáron; a fogoly
1222 20 |            mészárosért pedig cserélje ki az ő barátját, az ezredtrombitást:
1223 20 |               cserélje ki az ő barátját, az ezredtrombitást: Simplexet.~
1224 20 |                Bálint megköszönte szépen az ajánlatot, s azt mondá neki,
1225 20 |            halandó számára a leánykáját, az ő csontjait ki tudja hol
1226 20 |                  szép Mikhál volt mindig az eszében!~Alig várta, hogy
1227 20 |            indulhasson vele útnak.~Hanem az a fogolykicserélés nem ment
1228 20 |              könnyen, hogy adsza, nesze! Az egri kajmakám azt írta az
1229 20 |                Az egri kajmakám azt írta az ónodi kapitánynak, hogy
1230 20 |                ónodi kapitánynak, hogy ő az egri juhölőt el nem fogadja
1231 20 |                  őket ütik.~Erre viszont az ónodi kapitány hozatta fel
1232 20 |                 íratott siralomleveleket az egri basához, hogy talpára
1233 20 |                 hogy talpára ne veressen az ottani keresztyén foglyoknak,
1234 20 |          kiadásban; végül megajándékozta az Ibrahim egy pár piros bagariacsizmával,
1235 20 |                  s amikkel a szépasszony az elválás emlékére a könnyeit
1236 20 |             könnyeit törölgeté le.~Hanem az Ibrahim Kermesz megesküdött
1237 20 |                   A kajmakám pedig kiadá az elbocsátó levelet a Simplexnek,
1238 20 |          elbocsátó levelet a Simplexnek, az ónodi kapitányhoz címezve,
1239 20 |              nyüves kutyát… stb.”~– mire az ónodi kapitány mérgében
1240 20 |                  a kajmakámnak; erre meg az viszont azt felelte neki,
1241 20 |               meg magadat.” Aminthogy ez az ékes correspondentia még
1242 20 |                  még tán ma is olvasható az ónodi levéltárban.~Ezek
1243 20 |                 gyűlölt ember karjaiban, az ördöngös boszorkány igézetében,
1244 21 |              hallott a haramiák tanyáján az ő szerelmesének elvesztésére
1245 21 |         bátorságát el fogja veszteni, ha az igazat megtudja; hanem annyit
1246 21 |              papnak; hanem otthon maradt az apja kastélyában, ahol Mikhállal
1247 21 |                 te kedvesedet.~– De hisz az Isten ellen való vétek lenne!~–
1248 21 |                 azt mondom teneked, hogy az első lépés után következik
1249 21 |               első lépés után következik az utolsó. Ha arra szánod magadat,
1250 21 |                  elhozod magaddal, habár az utadat kétfelől csupa akasztófák
1251 21 |              akkor maradtál volna otthon az anyádnál, s vetted volna
1252 21 |             pedig sokszor megtette.~Ezen az úton tehát egész háborítatlanul
1253 21 |                 várábul. Somos pedig már az utolsó állomás Eperjeshez,
1254 21 |              állomás Eperjeshez, ahonnan az út letér Lőcse felé.~Itten
1255 21 |              visszatért hozzá: ragyogott az arca az örömtül.~– Mondtam
1256 21 |                 hozzá: ragyogott az arca az örömtül.~– Mondtam ugye,
1257 21 |                elfogták. Rajtavesztettek az iglói búcsú ellen tervezett
1258 21 |      sziklaodúikból, mindenfelé elállták az útjaikat, utoljára a rablóknak
1259 21 |                megizente általam, én meg az olajkáros által, hogy mikor
1260 21 |                 látja, jókedvűnek lássa, az urának meg, hogy sehol színét
1261 21 |              hogy sehol színét se lássa. Az üldözés után egyenesen odamenekült
1262 21 |                  a Jankó a szeretőjéhez. Az asszony nyájasan fogadta;
1263 21 |              menni; csupán egy embernek. Az a kopanicsár volt.~A Jankó
1264 21 |               haraphatott. Mérges szája, az ő legveszedelmesebb fegyvere
1265 22 |             foliamatthiaabann elmondatic az gonoz embereknec rettentew
1266 22 |            sorsuk ees peeldaadasvc, mell az genge ziweveknec naghi zomoorusaaghot
1267 22 |                zomoorusaaghot okoz wala, az megaatalkodottac penig peeldat
1268 22 |                látom, hogy más ember jár az örvény felett: attul elkábulok.
1269 22 |            teremtésekor elhatároztatott; az pedig Eperjes városa lesz,
1270 22 |                katonák: előmutaták nekik az eperjesi főkapitány rendeletét,
1271 22 |             nehogy a nép rendetlenkedése az igazságszolgáltatást megakadályozza,
1272 22 |             tekintete már akkor nem volt az a vidám, mosolygó kép, ami
1273 22 |                tette azt a gyászligetet. Az apróbb embereket, az orgazdákat
1274 22 |       gyászligetet. Az apróbb embereket, az orgazdákat meg az asszonyokat,
1275 22 |             embereket, az orgazdákat meg az asszonyokat, kik a rablók
1276 22 |              rablóvezérnek jutott csupán az a szerencse, hogy a kapukon
1277 22 |                  jutni, hogy elrejthesse az arcát a rémlátvány elől,
1278 22 |                  volt bámészkodó néppel. Az ablakokban kinn ültek a
1279 22 |        címképekkel volt nyomtatva „ebben az esztendőben”.~A vándor cigánynép
1280 22 |                  a hangjáról: Pirka volt az, a boszorkány. S rögtön
1281 22 |            makacskodó szeretőket.~– S mi az ára?~– Négy tallér.~Bálint
1282 22 |             darabját egy dénárért.~– Nem az, vitéz káplár uram! – szólt
1283 22 |               vigyorogva a boszorkány. – Az én uram nem volt sintér,
1284 22 |          kikiáltó tanácsjegyző felolvasá az ítéletet; azután jöttek
1285 22 |               fogva; leghátul végre jött az emberek legszörnyűbbike,
1286 22 |            mutassa meg, hogy mit tanult.~Az hidegvérrel oldá le a válláról
1287 22 |         mindannyian fenn voltak már azon az elátkozott színpadon.~A
1288 22 |                Bajusz, akivel megkezdték az előadást.~A Bálintnak nem
1289 22 |                öltött a véres színjáték.~Az első rablóval csak a segédei
1290 22 |               végigpróbálta a rablón, de az is végig dacolt vele. Egymást
1291 22 |           Vihodárt, hogy no mit tud még. Az pedig dühben volt már, s
1292 22 |                 Utoljára beleakasztották az oldalába a bitófa kankalékjának
1293 22 |                 emberi testet lakhelyül.~Az öreg Vihodár meg volt szégyenítve.
1294 22 |           dologra készült vele.~Levéteté az elítélt lábairól a békókat,
1295 22 |              vérpadra. S amit meglátott, az valóban méltó volt a bámulatra.~
1296 22 |               carotis nagy ütér van. Ezt az életeret harapta ketté,
1297 22 |           szájával és fogaival megharap, az halálfia; a vén Vihodár,
1298 22 |          hóhérlegények odaugráltak, hogy az elítéltet letépjék róla,
1299 22 |          tapsolni és vivátokat kiáltozni az elítéltnek, míg a hóhérlegényeket
1300 22 |               akkor felállt a főkapitány az emelvényen, s kihirdeté:
1301 22 |         emelvényen, s kihirdeté: hogy ha az öreg Vihodárnak baja esett,
1302 22 |                   itt van a Vihodár fia, az ifjú mester: végezze a hivatalos
1303 22 |             színész lép fel a színpadra.~Az általános elhallgatás tanúsítá,
1304 22 |        kierőszakolt csendben felhangzott az új ember szózata a néphez.~–
1305 22 |                   a prédikátori székből.~Az pedig folytatá:~– Van egy
1306 22 |               Van egy halálnem, aminővel az érzéketlen gonosztevőket
1307 22 |     összefacsarodni fölöttük a melegben: az megtanítja a gonoszokat
1308 22 |                 frekventálta? Kicsoda ez az ember?~S lekapva kezét szemeiről,
1309 23 |            kidervl, hogi minden gonoznac az okozoia ew maga az + + +
1310 23 |              gonoznac az okozoia ew maga az + + + pokolbeli satan, ees
1311 23 |               ees annac straazsamesterei az rvt bozorkanioc, walamellec
1312 23 |                  bozorkanioc, walamellec az halando embereket megrontani
1313 23 |             halando embereket megrontani az ew fvrfangoss practicaikval
1314 23 |                megelőzte. Éjjel is tudta az utat, s bátorsága volt együtt
1315 23 |             gazdasszony, magányosan, kit az ura elkergetett magától,
1316 23 |                  Jankót három napig. Még az éjjel vendégeket hozok hozzád;
1317 23 |             kínjába a földet rágja. Azon az éjszakán valamennyi hóhérlegény
1318 23 |                 vastáblákkal megvédve, s az udvaron két óriás szelindek,
1319 23 |            borzadott teste-lelke azoktól az iszonyú látványoktól, amikre
1320 23 |                kíváncsiak voltak; de meg az ura sem akarta magával vinni.
1321 23 |     féltékenysége, s akárhogy mutatta is az asszony iránta való nyájasságát,
1322 23 |               neki; érezte magában, hogy az nem lehet más, mint tettetés,
1323 23 |                  a vizet úgy, hogy mikor az egyik kerék alászállt, a
1324 23 |                Minden zugban látni vélte az áldozatokat, kiknek vére
1325 23 |         visszakérik fázékony csontjaikra az öltönyöket, amiket a hóhér
1326 23 |                 mozogni látszott előtte; az élettelen tárgyak megelevenültek,
1327 23 |               olyan nyögés, huhogás volt az egész házban, mintha táborszámra
1328 23 |                lelke előtt.~Minő élet ez az övé? Egy férfihoz láncolva
1329 23 |                 emlékezik rá, és nem tud az ő balsorsáról semmit, hogy
1330 23 |                  mennyei gondviselésben, az utálat az emberi törvények
1331 23 |                gondviselésben, az utálat az emberi törvények iránt.
1332 23 |               Utálta azt a szokást, mely az apának jogot ád a gyermeke
1333 23 |                  sorsát intézni; átkozta az oltárt, mely láncot köt
1334 23 |               egymásé legyenek; gyűlölte az egész emberi társaságot,
1335 23 |                  volna is, mit ért volna az ő gyönge kezében? Hanem
1336 23 |             miatt. A kínok legnagyobbika az egyedüllét: fájdalmasabb
1337 23 |                 egyedüllét: fájdalmasabb az éhezésnél. Jólesett volna
1338 23 |                is a közelében; még annak az ördögi csábszavait is inkább
1339 23 |              elhallgatta volna, mint ezt az örökös kísértetperlekedést
1340 23 |                   s ezt a nyívást-rívást az ajtó–, ablakhasadékon át,
1341 23 |                kizárni a házból, ott jön az be, ahol akar.~Mikhál csakugyan
1342 23 |           belenézett sorba. – Ez is víz, az is víz; csupa merő forró
1343 23 |                csupa merő forró víz. No, az egyikbe tegyünk valamit,
1344 23 |               kacagott a Pirka. – Nem ég az meg, asszonykám. Hopp ízibe.
1345 23 |               markában a cédula, arra is az volt írva: „Valentinus.”~–
1346 23 |             mulatott olyan egyes-egyedül az én asszonykám? – kérdezé
1347 23 |               aki hisz a kártyavetésnek, az megadja az árát; de aki
1348 23 |               kártyavetésnek, az megadja az árát; de aki nem hisz neki,
1349 23 |              árát; de aki nem hisz neki, az még jobban megadja az árát.~–
1350 23 |              neki, az még jobban megadja az árát.~– Majd meglássuk.~
1351 23 |           kártyákat magyarázni. – Ez itt az öreg Vihodár, ez a rabló,
1352 23 |                 mondom. A kártya mondja. Az ifjú úrnak győzelem áll
1353 23 |            hatalom. Ő megöli a rablót, s az apja hivatalába emeltetik.~–
1354 23 |               Haha! – nevetett Mikhál. – Az már nem igaz. Henrik ugyan
1355 23 |               Henrik ugyan itthagyná ezt az egész mesterséget, ha az
1356 23 |                 az egész mesterséget, ha az apja egyszer meghalna. Kimenne
1357 23 |              közel van hozzá; ez a rózsa az „égő szerelem”; ez a kutya
1358 23 |                  kártya nem hazudik. Még az éjjel összetalálkozik vele.~–
1359 23 |       összetalálkozik vele.~– Messze van az; ki tudja, hol jár? – sóhajta
1360 23 |                  szép, deli ifjút, akire az én asszonyom gondol, hát
1361 23 |                  elhozza a bakkecske azt az ifjút, ha Törökország szélén
1362 23 |               Pirka be tudott jönni, ott az ő szépasszonyát is ki tudja
1363 23 |                  hoz magával, hogy mikor az ő kedvesét várja, pompásan
1364 23 |                nem. Ha hiszi is, megadja az árát; ha nem hiszi is, megadja
1365 23 |                 ha nem hiszi is, megadja az árát.~Mikhál pedig hitt
1366 23 |                 a császárpirost, s aztán az egyiket a másik mellé felaggatva
1367 23 |             szokták üdvözölni.~Mikhálnak az arcába szökött a vére.~–
1368 23 |                  a kártya hogy hazudott? Az uram jött meg.~Azzal csak
1369 23 |                   majd azt fogja mondani az urának, hogy a konyhában
1370 23 |               Pirkának, hogy bocsássa be az alant dörömbözőt.~S azzal
1371 23 |                 körül serénykedve, annak az arcnak a megjelenésére,
1372 23 |            szabadítá meg ezúttal.~De nem az jött eléje. Hanem még annál
1373 23 |              munkáiban segíteni szokott. Az első legény már csak önálló
1374 23 |                  mindenekelőtt azt mondá az asszonynak, hogy: „Adj innom,
1375 23 |                  mondanivalóhoz.~Tegezte az asszonyt, mint szoká; ami
1376 23 |          asszonyt, mint szoká; ami ellen az hiába tiltakozott.~– Jó
1377 23 |                ifjasszony. Legelőször is az öreg Vihodárt elvitte az
1378 23 |                 az öreg Vihodárt elvitte az ördög. Beleharapott a nyakába
1379 23 |                   Beleharapott a nyakába az ördöngös Jankó a mérges
1380 23 |                Jankó a mérges fogával, s az öreg rögtön meggebedt.~Mikhál
1381 23 |             gazda a háznál. Minden kincs az övé. De még a méltóság is.
1382 23 |                gróf meg a sárosi főispán az apja helyébe az egész Felföld
1383 23 |                  főispán az apja helyébe az egész Felföld urának, pecsétes
1384 23 |                  gonosztevő Jankón, hogy az még most is ordít kínjában,
1385 23 |                 kutya meg nem vész ettül az ordítástul, az mehet ördögöt
1386 23 |                vész ettül az ordítástul, az mehet ördögöt fogni a Lomnicra!~
1387 23 |              midőn senki sem kényszeríti az ottmaradásra többé. Gyönyörét
1388 23 |             találja a kegyetlenkedésben. Az egykori pap, az alázatos
1389 23 |       kegyetlenkedésben. Az egykori pap, az alázatos lelkész ily rövid
1390 23 |             kártyája.~S hogy a borzalom, az undorodás, az iszonyat tetőpontjára
1391 23 |                  borzalom, az undorodás, az iszonyat tetőpontjára hágjon,
1392 23 |                 tetőpontjára hágjon, még az kellett hozzá, hogy a kisebbik
1393 23 |              szokás is mellette szólt.~– Az a törvény – mondá az elrémülten
1394 23 |                     Az a törvény – mondá az elrémülten visszaijedő asszonynak –,
1395 23 |                vihodár feleségének, hogy az urát felcsapták mesternek:
1396 23 |               urát felcsapták mesternek: az az ifjasszonytól egy pár
1397 23 |                 felcsapták mesternek: az az ifjasszonytól egy pár csókot
1398 23 |               tele lett a forró lével, s az egy percre minden eszméletét
1399 23 |                   nekifogtak, hogy azzal az erős tölgyfa ajtót betörjék.~
1400 23 |           bevárja, míg gyilkosai rátörik az ajtót.~– No, csak csendesen,
1401 23 |                testemet, lelkemet– szólt az asszony, odavetve magát
1402 23 |                 vegye a szépasszony, ezt az égő hasábfát a kezébe, aztán
1403 23 |              magát a kútba aláereszteni. Az égő fenyőhasáb világánál
1404 23 |                 kiakasztá láncából, mire az átellenes veder, súlyegyent
1405 23 |                 mely most nyitva állt, s az egy alacsony pinceboltba
1406 23 |           látatlanul kimenni és bejönni.~Az a föld alatti kijárat pedig
1407 23 |               elért a kijárásig, s mikor az ajtót felnyitotta Mikhál
1408 23 |          felnyitotta Mikhál előtt, akkor az égő hasábot beledobta a
1409 23 |                 a csepűbe.~– Miért dobod az üszköt a csepűbe?~– Azért,
1410 23 |              pince meggyulladhat tőle:~– Az lesz csak jó nekünk, legalább
1411 23 |               üldözhetnek bennünket ezen az úton, ha észreveszik, hogy
1412 24 |             fejezet ~(Mell naghi leegien az fiatalsaagnac az meggondolatlansaaga,
1413 24 |                 leegien az fiatalsaagnac az meggondolatlansaaga, es
1414 24 |                  meggondolatlansaaga, es az azzonioknac az ew rawazsaagvc
1415 24 |   meggondolatlansaaga, es az azzonioknac az ew rawazsaagvc az ferfiaknac
1416 24 |            azzonioknac az ew rawazsaagvc az ferfiaknac zerelemre waló
1417 24 |                 esztendő beletelik, amíg az új rablócsapatok a régiek
1418 24 |               talán rá is találnak. Mert az elfogottakból semmi kínzással
1419 24 |             Kiálltak minden tortúrát, de az aranyat, ezüstöt mégsem
1420 24 |                 járhat végig minden utas az erdőn. Rablótól, vadállattól
1421 24 |       vadállattól nem lehet hát félni.~– Az Istentől félek – rebegé
1422 24 |               boszorkány erre megszorítá az asszony keze csuklóját,
1423 24 |                 egyszer, mert itt hagyom az erdő közepében, a sötét
1424 24 |                  hanem követte a nőt, ki az erdők tömkelegében oly biztosan
1425 24 |                hold még mindig fenn volt az égen, midőn a görgői kopanicsához
1426 24 |       megnyugszunk – szólt a Pirka. – Ez az a ház, ahol a galambok csókolóznak
1427 24 |              tőle a Pirka.~– Azért, hogy az ördög ragadja el a vén Vihodárt.~–
1428 24 |            örömében körülcigánykerekezte az egész udvart.~A Mikhál reszketett
1429 24 |                  öcsécském – mondá Pirka az Ancsának.~– Kit hoztál vendégül,
1430 24 |                  Ha tudod, mit kérdezed?~Az Ancsa pedig első látásra
1431 24 |                tűz mellett? – kérdé tőle az Ancsa.~– Annak, hogy mire
1432 24 |                   csak a cédula, akkorra az én bakkecském elhozza ide
1433 24 |                  mellett ült, és fázott.~Az Ancsa énekelte a maga nótáját
1434 24 |                   bürökdal” közötte:~„Ki az urát nem szereti,~Sárgarépát
1435 24 |             megint közelebb tolta ahhoz. Az Ancsa kérdezé, mire való
1436 24 |                 Ancsa kérdezé, mire való az.~– Ez azért van, hogy ha
1437 24 |               nagyon bugyog a víz, akkor az én bakkecském nagyon sebesen
1438 24 |             Mikhál máskor nevetett volna az ilyen babonaságokon, de
1439 24 |                  is fele megtörtént már: az, hogy ő elszökjék a férje
1440 24 |                 ez a babonázás; nem volt az érzékeinek ura többé.~–
1441 24 |                ura többé.~– No, most itt az ideje a felöltözésnek –
1442 24 |            Mikhál szíve sebesen vert. Ez az ő kedves dala volt. Ráismert.
1443 24 |                Már lehetett hallani künn az úton a férfilépteket.~Az
1444 24 |                 az úton a férfilépteket.~Az utolsó csepp víz a csupor
1445 24 |                öröm, hanem őrjöngés volt az, ami az ifjú asszony szívét
1446 24 |              hanem őrjöngés volt az, ami az ifjú asszony szívét elborította.
1447 24 |                  könnyei csorogtak annak az arcára.~Bálint is elfelejté
1448 24 |                Bálint is elfelejté ettől az öleléstől, hogy mi van még
1449 24 |               hogy mi van még ezen kívül az egész világon, beleszámítva
1450 24 |                 kilenc planétát is, amik az emberek sorsát igazgatják
1451 24 |             tarták így egymást átölelve, az talán egy örökkévalóság
1452 24 |               van! Nézd, már hajnalodik.~Az égen nagy világosság terjedt
1453 24 |            nevetett rá a Babura Pirka. – Az volna a bolond nap, ami
1454 24 |               kelne fel. A pokol hajnala az ott. A hóhér háza ég! Hahaha!
1455 24 |                alakítani, s hadat izenni az egész emberiségnek, mint
1456 24 |                  tőlem szakítani valaha. Az én Mikhálomat csak a vérpadon
1457 24 |                    Én pedig megyek veled az erdőbe, a viharba, a fagyba,
1458 24 |                 legyen más halálom, mint az, hogy az én vérem a te véreddel
1459 24 |               más halálom, mint az, hogy az én vérem a te véreddel összefolyjon,
1460 24 |              életem, mint a te lelkeddel az én lelkem egybeforrva –
1461 24 |              Simplex kidugta a tárogatót az ablakon, s olyan lakodalmast
1462 25 |             vacsorát, s hozzáülének mind az öten, s vígan lakomáztak
1463 25 |                 Simplexre, hogy hozza ki az udvarra a trombitáját, hadd
1464 25 |                 hadd rúgják a port, amit az készségesen megtett, s aztán
1465 25 |        készségesen megtett, s aztán kinn az udvaron felült a kút kámvájára,
1466 25 |               kámvájára, onnan muzsikált az asszonyoknak, azok pedig
1467 25 |                egy ördög ülne a hátán, s az sarkantyúzná őket az ugrabugrálásra:
1468 25 |                   s az sarkantyúzná őket az ugrabugrálásra: csak úgy
1469 25 |                  kiáltozák a Simplexnek. Az meg majd megszakadt már
1470 25 |                dobot verni a kútkámvának az oldalán. Ha valami jótét
1471 25 |                  Bálint azonban úgy bánt az ő kedvesével, mint akit
1472 25 |               felesége.~Hajnalhasadtára, az első kakasszóra a két boszorkány
1473 25 |          megsúgta neki, hogy szabad lesz az ablakon beleskelődni, s
1474 25 |             ruhába. Azután behívta ismét az ifjút.~Bálint el volt ragadtatva
1475 25 |          látásától, s azt mondá, hogy ha az elsőbbik ruhájában olyan
1476 25 |                  sok evéstől fájdult meg az állkapcája. A szerető párok
1477 25 |                 nem hallották ők, de még az arkangyal Uriel trombitaszavát
1478 25 |            embernek a feje fölött lebeg (az ismeretes bűvrontó mondás
1479 25 |                  Ők nem hallották.~Mikor az Ancsa felhozta a reggelit:
1480 25 |              reggelit: a kecsketúrót meg az égetett pálinkát, mézzel
1481 25 |               hogy esküvel ismétlé, amit az éjjel felfogadott, hogy
1482 25 |             szakítani a Mikhálját.~Hanem az asszonynak több esze szokott
1483 25 |                nappal, mint sötét éjjel, az azt mondá, hogy arra nem
1484 25 |             Hanem vigye őt haza a Bálint az atyja házához: aztán majd
1485 25 |           érvénytelen, s majd azután, ha az felbontatik, jöjjön érte
1486 25 |             Akinél a pénz van, annál van az igazság. A Vihodárnak a
1487 25 |        professzor jól tudta azt, hogy mi az ő mestersége. Készíttet
1488 25 |              hallgasson. Tudja már, hogy az én kártyám mindig igazat
1489 25 |                  tudod már jól, hogy aki az ördöggel összetalálkozik,
1490 25 |               sohase a szarvát fogja meg az ördögnek, hanem mindig a
1491 25 |             hanem mindig a farkát.~Amint az Ancsa kifordult a szobából,
1492 25 |      annyiféleképpen őrzi a maga népének az erkölcseit. Kassán, ha valakit
1493 25 |            bártfaiak kegyetlenebbek. Ott az a statutum dívik, hogy ha
1494 25 |            legény megszólít egy leányzót az utcán; vagy pedig ha egy
1495 25 |                bártfai házasság érvényes az egész országban.~– De hát
1496 25 |             egész országban.~– De hát ha az egyik fél már házas? – tevé
1497 25 |                 már házas? – tevé okosan az ellenészrevételt Mikhál.~–
1498 25 |             erről gondoskodtam én előre. Az én szépasszonyom, a Vihodár
1499 25 |                 felesége, nincsen többé. Az apja azt hiszi, hogy férjhez
1500 25 |               adta a nagylétai paphoz. S az az ember nem létezik a földön;