Fezejet

2001 33 |                 szemei előtt.~Hogy ennek az ő keze alá kellett kerülni!~–
2002 33 |            kellett kerülni!~– Olvassa át az aktákat, főbíró uram. Kegyelmedet
2003 33 |                 főbíró uram. Kegyelmedet az érdekelni fogja – mondá
2004 33 |            többit hajtja maga előtt.~Óh, az pokolbeli tudomány volt,
2005 33 |                  amit e betűk hirdettek.~Az elfogott nő vallomásai,
2006 33 |      cselszövényt bizonyítanak meg, mely az ő üdve, boldogsága, becsülete
2007 33 |                  el Kalondai Bálintnénak az elcsábítására, hogy szándéka
2008 33 |               nem, erőszakkal is ellopni az urától, és Zurdoki kedvesévé
2009 33 |               mintha kiszámította volna, az utolsó kínzás alkalmazásánál
2010 33 |              Kalondai Bálint feleségének az édesanyja: ezért engedte
2011 33 |                ha majd hazajön a főbíró, az maga fog a tanácsnak könyörögni,
2012 33 |                anyját. Bálint érzé, hogy az egész világ a fejére omlik.~
2013 33 |                   És aztán eszébe jutott az a mondás: hogy az igazi
2014 33 |                 jutott az a mondás: hogy az igazi férfi akkor áll meg
2015 33 |               magasra emelt fővel, mikor az egész világ darabokra hull
2016 33 |               Kalondai Bálint pedig fogá az írótollat, megmártá azt,
2017 33 |                 alá a dátumot és a nevét az ítéletnek, s még azzal a
2018 33 |                 kalamárissal öntse végig az ítéletet.~S azután rányugtatá
2019 33 |             meghívást maga írta alá.~Még az a gyönge reménycsilláma
2020 33 |               szemben vele a vetélytárs, az ország egyik legnevezetesebb
2021 33 |                meg fogja tudni azt, hogy az elítéltek egyike, akin neki
2022 33 |                  akárhányszor tevé, csak az öreg legényét küldi el az
2023 33 |                az öreg legényét küldi el az ítéletek végrehajtására.~
2024 33 |                  azután elnöki székéről.~Az egész tanács meghajtotta
2025 33 |               előtte fejét. A fürmender, az ifjú Zwirina Ignác, az összes
2026 33 |                   az ifjú Zwirina Ignác, az összes polgárság hálás köszönetét
2027 33 |    Visszafojtotta csókjaival a szót mind az anyja, mind a felesége ajkain,
2028 33 |            következik ránk, vigasztaljon az, hogy együtt ér mindkettőnket.~
2029 34 |   Harmincnegyedik fejezet ~(Beteliesedic az pelldabezeed, hogi ki mibenn
2030 34 |            csínyeket követtek el, azokat az elöljáróknál beárulta, s
2031 34 |          hatalmaskodásának végcélja volt az, hogy lelkész legyen. Ott
2032 34 |             cselekedett akkor.~Henriknek az volt az igazi hivatása!
2033 34 |                 akkor.~Henriknek az volt az igazi hivatása! Pár év alatt
2034 34 |           mindenkit, aki belekeveredett. Az az érzés, hogy az egész
2035 34 |                   aki belekeveredett. Az az érzés, hogy az egész világ
2036 34 |        belekeveredett. Az az érzés, hogy az egész világ megveti az embert,
2037 34 |              hogy az egész világ megveti az embert, felkölti a dacos
2038 34 |                  megvetést visszatorolni az egész világon. Addig remeteéletet
2039 34 |                Kastélyának leégése aztán az emberi érzésnek utolsó szikráját
2040 34 |          előbb-utóbb összeköt vele – nem az oltár, hanem a pellengér.
2041 34 |                   vissza akarta szerezni az elvesztettet. Akkortájban
2042 34 |             Egyszer már intést is kapott az országbírótól, hogy ha hívebben
2043 34 |                személyesen jelenjen meg. Az, hogy a meghívó levél alá
2044 34 |         ellenkezőleg, ingerlőnek találta az egykori vágytárs előtt hatalmas
2045 34 |            hivatalában mutatni be magát. Az meg éppen gyönyörűségére
2046 34 |            gyönyörűségére szolgált, hogy az egyik áldozat maga Babura
2047 34 |         gyanakodott a boszorkányra, hogy az gyújtotta fel a kastélyát,
2048 34 |             gyújtotta fel a kastélyát, s az lopta el kincsei egy részét.
2049 34 |               jezsuiták kollégiuma.~Mind az idegen katonák, mind a jezsuiták
2050 34 |             afölött, hogy melyiké legyen az elsőbbség. Löffelholz generális
2051 34 |                   Senki sem akarta, hogy az öltönyének valamely szegélye
2052 34 |             hozzáérjen.~Ez volt a hóhér.~Az arca is nagyon megváltozott
2053 34 |                 nem lett volna is rajta, az arcából kiolvashatta mindenki
2054 34 |              volna ki eléje a föld alól, az bizonyára Kalondai Bálint
2055 34 |           visszaadni megrontójának!” – s az másforma találkozás lett
2056 34 |          másforma találkozás lett volna. Az ilyen összejövetelt, minő
2057 34 |                 eljönnek időnként, mikor az Úr meg akarja alázni az
2058 34 |                  az Úr meg akarja alázni az embereket az ő kevélységükért.)~
2059 34 |               akarja alázni az embereket az ő kevélységükért.)~Ezt a
2060 34 |               csendes mosolygást idézett az arcokra, s a derültség mormogása
2061 34 |                 határozatát, véget vetve az elsőbbség fölötti ortályoskodásnak.~–
2062 34 |                 ortályoskodásnak.~– Első az egyház, azután jön a világi
2063 34 |             csapott, s azt mondá, hogy ő az első ember a városban, s
2064 34 |                 Bálint kitolta maga alul az elnöki széket, letette a
2065 34 |           emberére talált: tetszett neki az a bátorság, kezét nyújtá
2066 34 |          lelkének, legjobban megpróbálja az, ha idegen nyelven kell
2067 34 |             culinaris stylusával szemben az ő szabatos stylus curialisa,
2068 34 |            laposnémet idiomája ellenében az ő Luther-féle magvas kifejezései
2069 34 |                részéről alá kellett írni az oltalomlevelet, melynek
2070 34 |         bölcsességgel a helyes középutat az ellenkező követelések között,
2071 34 |          követelések között, s megőrizte az okmányokat a jezsuiták furfangos
2072 34 |               vikárius meg volt elégedve az egyezménnyel, s midőn Bálint
2073 34 |                tollat kezébe fogta, hogy az aláírja, azt mondá kenetteljesen:~–
2074 34 |                jó mag jó vetést fog adni az aratónak.~S Bálint arra
2075 34 |              vetést teremhetnének valaha az ő számára?~A generálissal
2076 34 |                 való ügy sem volt simább az előbbinél: meg kelle határozni
2077 34 |               azután híve és oltalmazója az ország törvényeinek meg
2078 34 |                amidőn egyik fél sem akar az oldalán levő kardhoz kapni,
2079 34 |               Kalondai, annak bizonysága az, hogy egyik fél sem volt
2080 34 |          megelégedve.~És végül aztán még az is eszébe jutott, hogy a
2081 34 |                  a Kalondai házhoz, hogy az Úr vacsoráját adja fel az
2082 34 |                az Úr vacsoráját adja fel az asszonyságnak. Az esperes
2083 34 |               adja fel az asszonyságnak. Az esperes nem hitt egyebet,
2084 34 |               volt a meglepetése, amidőn az ifjú asszony ágyához vezették.
2085 34 |             Bálint.~Szép Mikhál fölvette az Úrvacsoráját, s a lelkész
2086 34 |         Úrvacsoráját, s a lelkész ráadta az áldást.~És a szép Mikhálnak
2087 34 |                És a szép Mikhálnak abban az órában semmi testi baja
2088 34 |            hegyes süveges bakólegényeket az égő katlan körül forgolódni,
2089 34 |                  toronyórája, a bástyaőr az öreg dobbal háromszor jelt
2090 34 |              jött lóháton a bakó, azután az elítéltek; legutol a tanácsosok;
2091 34 |                   a bakó pedig felhágott az emelvényre.~A fejvesztésre
2092 34 |           vesztőhelyig. Kassai polgárnak az a kiváltsága volt, hogy
2093 34 |                hogy a bakó hozzányúljon.~Az elítélt polgár derült arccal,
2094 34 |                másnak nem fáj. Áldja meg az Isten, akik itt maradnak!~
2095 34 |                ki hangos zokogás nélkül.~Az elítélt megszánta bíráját,
2096 34 |                  ezt a halált. Áldja meg az én Istenem! Egy csepp vérem
2097 34 |               nyomja a lelkét soha; mert az igazságos ítélet volt! Fordítsa
2098 34 |          szerszáma, s azután köszöntetni az otthonvalóit.~A polgár maga
2099 34 |                 A polgár maga leült abba az alacsony székbe, összetette
2100 34 |              kezeit, és elkezdé énekelni az ismeretes zsoltárt:~„Ne
2101 34 |                 zsámolyánál mondhatta el az ő Urának.~Bálint megtanult
2102 34 |           karmolt; szidta a szenteket és az embereket, s invitálta az
2103 34 |                az embereket, s invitálta az ördögöket, hogy jöjjenek
2104 34 |                  Babura Pirka odafordítá az arcát Kalondai Bálinthoz,
2105 34 |                 ne fájjon s kezébe vette az áztatott nyírfa seprőt,
2106 34 |                bakó, s megragadta vállán az öltönyt, s azt leszakítá
2107 34 |                  Henrik is ráismert arra az öltönyre~– Nézd, még most
2108 34 |             öltönyre~– Nézd, még most is az a ruha van rajta, amit a
2109 34 |     ólomgombjával a gúnyoló fejére, hogy az nem beszélt többé semmit
2110 34 |                hozzá:~– Most van már itt az ideje: letenni a főbírói
2111 34 |               pálcáját, s aztán leszállt az emelvényről, s hazament.~
2112 34 |               Mikor hazaért, szép Mikhál az arcáról olvashatá a szerencsétlenséget.~–
2113 34 |           Egyetlen egy védelmünk van. Ez az, hogy Kaczenreiter Henrik
2114 34 |              megrepedni miattad, s aztán az idvezültek sorába jut. Őt
2115 34 |             annak, hogy engem elvégy. De az én apám maga intézte így,
2116 34 |         gyalázatot, aminek okozója volt, az nem csak halálát okozná:
2117 34 |                 nem csak halálát okozná: az a mennyországot is bezárná
2118 34 |        lemossátok róluk a port), hogysem az ő neve az enyim mellett
2119 34 |                 port), hogysem az ő neve az enyim mellett legyen a pellengérre
2120 34 |              volt hát? Hol született, ki az atyja? Ezt pedig ő nem fogja
2121 34 |                 miért?~– Értem, bajtárs. Az apja fehér hajszálaiért.~–
2122 34 |                 felelne, akarnád-e, hogy az én bálványomat a kínvallatás
2123 34 |                  a fogait csikorgatta, s az ökleivel verte a saját koponyáját.~–
2124 34 |                  a földre, de ne szökjék az arcomba! – Én hazudjam ez
2125 34 |               bátran, és megmondani neki az igazat, és aztán a szeme
2126 34 |              csókolá. – Mármost hát csak az utolsó ajánlatunkat fogadd
2127 34 |                látni, ki veszi el azokat az ő kezei közül!~„Bolondok!
2128 34 |                 a fiamat elpusztítsátok, az egyetlen igaz hazafit, mikor
2129 34 |               kénköves tűzeső eméssze el az egész várostokat!”~Befúrta
2130 34 |          vádlottak után a tanácsterembe. Az alabárdosok útját akarták
2131 34 |                  jobbra-balra taszította az ajtófélhez, s utat tört
2132 34 |          szemtelen, gyalázatos koholmány az egész! Hogy az én menyem,
2133 34 |                 koholmány az egész! Hogy az én menyem, Milka, valaha
2134 34 |           házasságlevelet, amely szerint az én menyem, Milka, valaha
2135 34 |                 itt azt a papot, aki ezt az angyali lelket itt, teveled,
2136 34 |        nyúzójával, kutyaverő csamangóval az oltár előtt összeesketett
2137 34 |                el. Csalással vette el. S az most ki fog derülni. Csak
2138 34 |                  Istennek felelek meg, s az ő bosszúálló cherubimjainak!~–
2139 34 |              törvényt: tudni fogja, hogy az ilyen bűntettnek büntetése:
2140 34 |          összetevé keblén, s mártírarcát az égre emelve, megdicsőülten
2141 34 |                sikoltása.~– Én apellálom az ítéletet!~– Hová mitőlünk? –
2142 34 |                    A nagyfejedelemhez.~– Az fogságban ül lengyel rabságban.~–
2143 34 |               királyhoz, a császárhoz!~– Az meghalt – szólt rá tompán
2144 34 |                hangon.~– Tehát apellálom az Istenhez! – kiálta az anya
2145 34 |          apellálom az Istenhez! – kiálta az anya elkeseredett indulatában.~
2146 34 |               meg, e választ dörmögve:~– Az meg alszik.~A bakó szájából
2147 35 |               minden akeppen terwrteenic az vilaagon, a mint elewre
2148 35 |              feje vesztésével büntessék; az asszony elébb. És azután
2149 35 |          szamarai legeljék le sírjaikról az ott megtermő bógácsot.~Ez
2150 35 |                ott megtermő bógácsot.~Ez az utóbbi súlyosítása volt
2151 35 |            szerelemben élt egy férfival, az első helyet merte bitorolni
2152 35 |            tiszteletet. Ez oly bűn, amit az egy halál maga ki nem engesztel;
2153 35 |               nászmenet közepén ott jött az elítélt pár: egymást támogatva.
2154 35 |       átkozódásait lehetett hallani, kit az alabárdosok erővel tartottak
2155 35 |              megcsókolgatá a Mikháljának az orcáját és kezeit.~– Megbocsátasz-e
2156 35 |                    Szörnyű halálodért…~– Az örökre egyesít teveled.~–
2157 35 |              látjuk egymást?~– Várok rád az ég kapujában, míg megjössz.~–
2158 35 |         bűneimért?~– Kikönyöröglek onnan az én Istenemtől.~– Akarsz-e
2159 35 |                 állt egy-egy vaskoporsó.~Az öreg legény pallosára támaszkodva
2160 35 |              mindig?~– Bár ne lett volna az soha – dörmögé a kemény
2161 35 |                  velem, s jutalmazza meg az Isten.~Bálint azt kérdezé
2162 35 |                 lett téve: odafenn pedig az angyalok nevetve fogadták
2163 35 |                mi jobb odalenn a földön: az élet vagy a halál?~Az emelvény
2164 35 |            földön: az élet vagy a halál?~Az emelvény túlsó oldaláról
2165 35 |           halálos ellenfeléhez fordulva.~Az esperes, ki a végső vigaszadással
2166 35 |          feleselés. Bálintra is elragadt az, ami e szomorú színpadnak
2167 35 |              akasztófahumornak neveznek. Az előtte lejátszott színészek
2168 35 |                 mintha nem aludtál volna az éjjel. Félek, hogy nem oda
2169 35 |               most már piros szalag volt az), saját dús hajzatát is
2170 35 |       gyötrelmében nem gyönyörködhetett. Az lenézte őt még a halál küszöbén
2171 35 |         szegletébe, hogy elszédült bele.~Az volt aztán a riadal a népsokaság
2172 35 |                mikor a palloscsapás után az elítélt ugrott fel a vérpadról,
2173 35 |                Ha a bakó rosszul talált, az elítélt kegyelmet kap! –
2174 35 |                  sikátor nyílt előtte, s az megint összezáródott az
2175 35 |                  az megint összezáródott az üldözői előtt. Őrá senki
2176 35 |         Kimenekült a néptömegből. – Neki az utcának. Utána az üldözők. –
2177 35 |                   Neki az utcának. Utána az üldözők. – A főrektor a
2178 35 |                 a pallossal, a drabantok az alabárdokkal.~Bálint egy
2179 35 |                 egy nyitott kaput talált az utca végén: azon bemenekült.
2180 35 |                  végén: azon bemenekült. Az a kapu bezáródott utána.~
2181 35 |                bezáródott utána.~S mikor az üldöző csoport megérkezett,
2182 35 |                hogy nyissák ki: felnyílt az, és kilépett rajta Hieronymus,
2183 35 |                innen! Ez a ház „azilum”.~Az volt a jezsuiták kolostora.~
2184 35 |              kolostorába, s most azoknak az oltalma alatt áll, akkor
2185 36 |              fejezet ~(Mellbenn leiratic az hvshagio keddi bolondozaas.)~
2186 36 |              Nagy háborúság támadt ebből az esetből. A nemes város becsületbeli
2187 36 |               abban erősködött, hogy aki az ő kapuján belül menekült,
2188 36 |               megnyugodva addig, amíg ez az ember él; sőt félniök kellett,
2189 36 |                sőt félniök kellett, hogy az országos viszonyok gyors
2190 36 |         visszakerülhet, s akkor jaj lesz az ő fejüknek. A jezsuiták
2191 36 |              Bálint megmentése által ezt az embert hitükre téríthetnék,
2192 36 |              embert hitükre téríthetnék, az egész jezsuita rendnek nagy
2193 36 |                 a controversialis ügyben az ő részére döntsék el az
2194 36 |                  az ő részére döntsék el az igazságot.~Ezalatt pedig
2195 36 |                 s fennhangon kiabált fel az ablakba, szidva a Bálintot,
2196 36 |                akkor fel fogja négyelni!~Az őrök nem is engedtek a kolostorbul
2197 36 |              embernél lámpás legyen, aki az utcán jár; aki lámpás nélkül
2198 36 |                 kassaiakra.~Végre lejött az országbíró határozata a
2199 36 |         határozata a menhely kérdésében. Az pedig ekképpen hangzott:~„
2200 36 |                 János barátságáról, mint az életről, s ez nagy diadal
2201 36 |                 is nagy diadal lesz vala az. Az egész magyar párt, mely
2202 36 |                nagy diadal lesz vala az. Az egész magyar párt, mely
2203 36 |                 a testéről, hogysem mint az ő lelke legyen elvágva az
2204 36 |                az ő lelke legyen elvágva az én lelkemtől. Ő érteni fogja
2205 36 |              napja volt: bolondját járta az egész világ. – A mészároslegényeknek
2206 36 |   megpróbálkoztak. Amelyik elszakította, az lett az első legény.~Egész
2207 36 |            Amelyik elszakította, az lett az első legény.~Egész nap lármás
2208 36 |              vaskondér fenekén játszotta az öreg dobot.~A legnevezetesebb
2209 36 |                   Ezt két ember képezte. Az egyik volt a ló eleje; az
2210 36 |                Az egyik volt a ló eleje; az tartotta a ló fejét, mely
2211 36 |                  úgy volt formálva, mint az igazi lófej, a másik pedig
2212 36 |               hátulját úgy, hogy a fejét az elsőnek a derekához támasztá,
2213 36 |              mintha valaki ülne a lovon. Az első ember dolga csupa mulatság
2214 36 |               dolga csupa mulatság volt; az, ha akart, trombitált, ha
2215 36 |                  rosszabb helyzete volt: az se látott, se hallott, mennie
2216 36 |        meggörnyedve, amerre vitték, s ha az első ember jól nem védelmezte,
2217 36 |              tette le a remeket. – Ebben az időben azonban egy megbukott
2218 36 |                lovagot nyargalni látta: „Az ott hátul a török Ali: kilátszik
2219 36 |               Hogy a lovag maga Simplex, az is nyilvános titok volt.~
2220 36 |            lakása előtt megállt. Azoknak az üdvözletére a menetvezető
2221 36 |        megitatták a szemfedőn keresztül. Az is valami legény volt, akinek
2222 36 |              érkezett, akkor is ott állt az ajtó mellett kétfelől a
2223 36 |                  Csak egy percig tartott az, de a perc elég volt arra,
2224 36 |              kapu elé értek, ott elállta az útjokat Zwirina főrektor
2225 36 |                 útjokat Zwirina főrektor az alabárdosaival.~– Hová mentek? –
2226 36 |                 lássam, meghalt-e igazán az a farsang?~S azzal lerántá
2227 36 |           koporsóban fekvő alak arcáról. Az pedig felült a koporsóban,
2228 36 |         lovagjának második részére. Mire az, megütött ló szokásakint,
2229 36 |                teremté a főrektort, hogy az felbukott tőle: még a piros
2230 36 |                lábáról, s arra elkezdett az, ijedt lókint, nyargalni
2231 36 |             belefújt egy rézsípba, annak az éles hangjára két legény
2232 36 |               alul. Nem a török Ali volt az, hanem Kalondai Bálint.~
2233 37 |                  fejezet ~(Ez penig zool az hamwazo zeredai penitentziarvl.)~
2234 37 |                  csak egyszerre elkékült az ábrázatja, s ott nyomban
2235 37 |               nagy felháborodást okozott az egész városban. Az ismerősök
2236 37 |               okozott az egész városban. Az ismerősök egész processzióval
2237 37 |       szomszédban, s aztán megtudá annak az okát; fiának megmenekülését
2238 37 |             amiket e kegyes zsidó király az ő ellenségeinek megszégyenülésére
2239 37 |                 énekelte a halott fölött az engesztelő búcsúztatót,
2240 37 |               kísérte a gyászdalt, addig az özvegy mészárosné, fehér
2241 37 |             sorba vevé a bosszúállásról, az ellenség megszégyenítésről
2242 37 |              Uram, kihoztad a koporsóból az én lelkemet,~S vetetted
2243 37 |                   S vetetted a koporsóba az én ellenségemet.~      XXX.
2244 37 |                ember, legcsendesebb volt az éjszaka, kihangzott az ő
2245 37 |              volt az éjszaka, kihangzott az ő nyitott ablakaiból a földre
2246 37 |                 zsoltár.~Kitilthatta meg az elhagyott özvegynek, hogy
2247 37 |          elcsapott hóhérból? Hol végezte az életét? Azt senki sem jegyezte
2248 38 |          kiseertetec laknac ees ieztenec az cimeteriumokban.)~A megcsúfolt
2249 38 |              tőle elcsigázott lovaikkal.~Az új fürmender, az ifjú Zwirina
2250 38 |              lovaikkal.~Az új fürmender, az ifjú Zwirina Ignác azonban
2251 38 |            éjszakán, amikor a böjti szél az ég egyik szélitől a másikig
2252 38 |              szélitől a másikig kergette az idomtalan felhőket, a lombtalan
2253 38 |                  utánuk, a temetőkertben az űzött bolygófény ugrált
2254 38 |             közelgett egy magányos lovag az avar felől a hostádi temetőhöz.~
2255 38 |             Lódobogást hallok” – dörmögé az egyik muskétás az árokban. „
2256 38 |                dörmögé az egyik muskétás az árokban. „Hátha az ördög
2257 38 |              muskétás az árokban. „Hátha az ördög jön, kecskebakon lovagolva?”~
2258 38 |                harmadik, felütve a fejét az árokból.~*~A temetőkertben
2259 38 |                 föld alatti zene, amitől az élő embernek lábába beleáll
2260 38 |          Átkozott strázsahely ez itt!”~*~Az éjféli lovag a temető elé
2261 38 |               tülökkel visszhangot adott az elébbi kürtszónak: mire
2262 38 |             kísérteties láng.~*~„Hallod! Az ördögök felelgetnek egymásnak.” „
2263 38 |            felelgetnek egymásnak.” „Vagy az ördögök, vagy a Kalondai
2264 38 |                 a Kalondai Bálint, akkor az majd helyünkbe jő, s itt
2265 38 |                 s itt megfogjuk ha pedig az ördög: mi nem megyünk a
2266 38 |               fel boszorkányliszt-lángot az őrök ijesztésére, s Bálintnak
2267 38 |                  is meg; beszélni akarok az én kedvesemmel.~– Beszélni
2268 38 |             szentelt földben nyugszik, s az esztendő minden szakában
2269 38 |                 a kísértetek!” – dörmögé az egyik őr a másikhoz.~„Bizonyosan
2270 38 |         kitudódni?~– Csak hárman tudjuk. Az egyik Ali, a török; azt
2271 38 |                  anyád szabadon bocsátá, az elment haza Tesszáliába.
2272 38 |               másik, aki tudja: a sír. S az jól tud hallgatni. A harmadik
2273 38 |              füvet, a virágokat, amikkel az a sír fedve volt.~*~„Hallod,
2274 38 |                hahotázni való tréfa volt az, hogy szép Mikhál és megölő
2275 38 |                lovához, s vágtatott tova az éjjeli pusztaságban. A kakasok
2276 38 |                  A drómó hazanyargal már az országába.”~„Minden jó lélek
2277 38 |                  Minden jó lélek dicséri az Urat!”~      ~S ha imádkozott
2278 39 |             fejét.~Ha el nem csábíthatta az egyik szép asszonyt, kivetette
2279 39 |                 sőt inkább sietett annak az üresen maradt helyét elfoglalni.~
2280 39 |               mártír véréből száz támad, az áll a gonosztevőkre is.
2281 39 |                 Rakóczi György őrá bízta az egész kincstárát, hogy fusson
2282 39 |                 így dézsmálták meg, amik az Ojtozi-szoros egy barlangjában
2283 39 |                elrejtve.~Zurdoki rábízta az Ancsára a szerelmeslevelét,
2284 39 |                  erejénél fogva a grófnő az ő halála után egy várost,
2285 39 |              ugyan forró szerelmeslevél. Az ígérő azt hitte, hogy a
2286 39 |              választ a feleségének, amit az levélben küldjön vissza
2287 39 |                levelet aztán visszavitte az Ancsa, Izabella részéről
2288 39 |          részéről is jól megajándékozva.~Az volt a cél e cselvetésben,
2289 39 |               kaphassa egyszer Homonnai.~Az pedig ráment a lépre, amit
2290 39 |             magának. Homonnai előkészíté az alkalmat. Volt az udvarában
2291 39 |             előkészíté az alkalmat. Volt az udvarában egy pár régi cseléd:
2292 39 |               őket hites társakká lenni.~Az ilyen eset nagy hírt szokott
2293 39 |                nagy hírt szokott kelteni az országban; mert azon időkben,
2294 39 |                 rendkívüli tünemény volt az, hogy egy pár muzulmán ember
2295 39 |              közelből hivatalosak voltak az ismerős uraságok, meg is
2296 39 |                 uram gróf kastélyát erre az ünnepélyre ki kellett toldani
2297 39 |                meghívót Zurdoki is. Hisz az egész ünnepély az ő kedveért
2298 39 |                   Hisz az egész ünnepély az ő kedveért volt rendezve.~
2299 39 |                   hogy ő azt hitte, hogy az asszony rendezte ezt az
2300 39 |                  az asszony rendezte ezt az ő kedveért; pedig a férj
2301 39 |          kedveért; pedig a férj rendezte az ő kedveért, s a két „kedv”
2302 39 |               tudta lehúzni a jegygyűrűt az ujjáról a vőlegény, hogy
2303 39 |             prüszkölt a keresztelővíztől az egyik, hogy felhajtotta
2304 39 |                  egyik, hogy felhajtotta az áldozókelyhet a másik körömpróbáig,
2305 39 |        tárogatóst.~Ebéd végeztével aztán az asszonyságok és hajadonok
2306 39 |               szobáikba tánchoz öltözni, az uraságok pedig ott maradtak
2307 39 |              áldomással itták ki fenékig az urak. Aki e csatában kidűlt,
2308 39 |           leghamarább meghasznált a bor, az volt maga a házigazda. Egyszer
2309 39 |                 elkezdte a fejét letenni az asztalra. Elég volt neki.~
2310 39 |                  egyedül maradt, bezárta az ajtaját, s aztán az összebeszélés
2311 39 |              bezárta az ajtaját, s aztán az összebeszélés szerint felkereste
2312 39 |                kis alacsony ajtót, amely az ágy lábánál van rejtve.
2313 39 |          kiválasztva.~A vendég urak, kik az ivást kigyőzték, az étteremből
2314 39 |                  kik az ivást kigyőzték, az étteremből a táncterembe
2315 39 |           grófnőt a szobájában. Reá várt az; egyedül volt.~A vén szerelmes
2316 39 |                öreg, mint valami evetke.~Az átelleni falon volt felfüggesztve
2317 39 |                     Még mindig én vagyok az! – válaszolt neki az arckép,
2318 39 |              vagyok az! – válaszolt neki az arckép, s azzal félrenyílt,
2319 39 |            Nézzék ezt a vén kecskét, aki az én kertembe akart beszegődni
2320 39 |           egyszerre dühbe jött. Meglátta az apródját a teremben, akire
2321 39 |               apródját a teremben, akire az asztalnál letett kardja
2322 39 |                  uram. S ha kend csinált az én kedvemért lakodalmat
2323 39 |         bajvívásra hívta, ő is előkiáltá az apródját, aki a kardját
2324 39 |               bizony, kemény csapás volt az; csakhogy nem jól számította
2325 39 |              neki oda egyet a kardjával, az elég volt neki útravalóul
2326 39 |               történt volna.~S bizonyára az a legnagyobb büntetés, ha
2327 39 |           elkeseredett ütközetben ő maga az ellenség lovasai közé rohant,
2328 39 |                   melynek eseményei mind az elbeszélő által szemmel
2329 39 |              szólnak. Hová lett? Mi volt az igazi neve? Azt nem tudta
2330 40 |                    Mindenec elmvlnac, de az igaz tvdomaan ewrewkkee
2331 40 |              évig oltotta a tudományokat az ifjú nemzedék elméjébe,
2332 40 |                 a horoszkópot, összeveté az aspektusokat, és felüté
2333 Jeg|             mutatni be, saját hazánkban, az akkori erkölcsi fogalmakkal,
2334 Jeg|              nagy fennhatósággal bírt, s az országos törvényeken kívül
2335 Jeg|     társadalomban. Mindig volt dolga, és az rettenetes munka volt. Rafinált,
2336 Jeg|               harminc évi szolgálat után az uralkodó kegyelemlevele „
2337 Jeg|                  is teli volt babonával, az orvoslás titkos szimpátiákkal
2338 Jeg|              foglalkozott, nem csoda, ha az alsóbb néposztalyokban a
2339 Jeg|                 boszorkányi kart, melyet az üldözés nem irtott, de növelt.
2340 Jeg|               közigazgatás jelszava; nem az embereket megjavítani.~És
2341 Jeg|                 megjavítani.~És amellett az a titkos szövetség, ami
2342 Jeg|                 idomult, változott annak az élete, aki meg akart maradni
2343 Jeg|                  szerint; de így történt az meg, s így kellett annak
2344 Jeg|                 fölvett eszme megtartani az alaphangot, s végezni így,
2345 Jeg|                  végződött, s legfeljebb az elegiacus hanggal adni elégtételt
2346 Jeg|            hanggal adni elégtételt annak az érzésnek, amivel a hasonló
2347 Jeg|                jellemzése végett időztem az akkori szokások leírásánál
2348 Jeg|            leírásánál is hosszabban, ami az első fejezetben, hiszem,
2349 Jeg|                előtti utazásmódot leírja az egykori naplója a névtelennek,
2350 Jeg|                nevezi, a XI. fejezetben.~Az akkori Kézsmárk leírását
2351 Jeg|                 pap akart lenni, szintén az idézett névtelen írónál
2352 Jeg|          haramiavezérek ismertetését is.~Az akkor divatozott táncokrul
2353 Jeg|                  ról azt mondja: egyszer az erdélyi fejedelem Nagybányán
2354 Jeg|                  háromszáz özvegy maradt az eltemetettek után. Az asszonyok
2355 Jeg|             maradt az eltemetettek után. Az asszonyok még nem tudták
2356 Jeg|                 nőket mind meghívatta, s az udvari karmesterével szerzette
2357 Jeg|           gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegy nők gazdagon megajándékozva,
2358 Jeg|                  közepére mozdulatlanul, az arcát leteríték szemfedővel,
2359 Jeg|              elkezdtek vele táncolni; de az merev maradt, mint egy halott,
2360 Jeg|                  ezt, s azt mondja, hogy az Isten megverte egyszer az
2361 Jeg|                az Isten megverte egyszer az ilyen táncolót, mert aki
2362 Jeg|             kalandhősnek útleírása, mely az akkori népeket és állapotokat
2363 Jeg|                adatai nyomán van leírva.~Az akkori Eperjes leírása Wagner
2364 Jeg|                 von guter Zeit.”~Simplex az akkori verset részletesen
2365 Jeg|             Geschichtsspiegel”. (67. l.)~Az erdélyi férfi-hajviselési
2366 Jeg|               két helyen is említtetnek: az egyik Henriknek atyjával
2367 Jeg|            eladni nem irtóznak. § 3. Aki az ilyen gyalogosokat kézre