Fezejet

 1 1 |            kell zárni, hogy az egér hozzá ne férjen, mert ha az egér
 2 3 |          leány, és szemei ragyogtak hozzá.~– Mit tudod te? Csak kívülről
 3 3 |              s aztán szelíden szólt hozzá.~– Most eredj szobádba vagy
 4 4 |           az élettársnak is, akihez hozzá lett kötve sorsa, hogy most
 5 4 |            menyecske, és mosolygott hozzá.~És Mikhál olyan gyermek
 6 4 |  váltságdíjat a többiekért is, akik hozzá csatlakozni akarnak. A kalmárok
 7 4 |       másiknál fejsze, s nem bízott hozzá, hogy vajon a megnyirkosodott
 8 4 |            husziták idejéből; közel hozzá bugyog fel a forrás, amihez
 9 6 |            neki egyszer, s ő danolt hozzá. Utoljára egy marok lázsiást
10 7 |             hogy mikor visszakerült hozzá éjszakára aludni, elkezdett
11 7 |           és skófiummal: öv is volt hozzá török szövetből és széles
12 8 |            az öltönyt, már nem volt hozzá ideje, mert a gazdasszony
13 8 | történetemet, patrónus úr – kezdett hozzá Henrik. – Én ezelőtt tíz
14 9 |             azokhoz semmi tolvajkéz hozzá nem férhet, s annálfogva
15 9 |           Egy bőrtüsző kellett csak hozzá, mely azt összeszorítsa.
16 10|             késő reggel be nem jött hozzá a Babura Pirka.~A gazdasszony
17 11|             reggelig.~Reggel bejött hozzá a Pirka. Hozta számára a
18 15|             s mikor végre betoppant hozzá, alig akart ráismerni. Nem
19 16|      Simplex bajtárs – beszélgetett hozzá Bálint –, ez a mi mostani
20 16|          csak úgy gondolomra fogott hozzá; a jobb kezébe fogta az
21 18|            innia, s aztán elkezdett hozzá szépen beszélni.~– Lásd,
22 19|       mosolygott rá; de egy szemhez hozzá nem nyúlt volna.~A gazda
23 19|          mellé, és akkompanyoz neki hozzá. Valamint ha egy szép asszony
24 19|          szeműt, pici piros szájút; hozzá tömérdek sok pénzt, egész
25 19|           után.~Bálint odacammogott hozzá.~– Hol a feleségem?~– Hát
26 20|     esztendő múlva: jöjjön el érte, hozzá adja feleségül.~De a Bálint
27 21|              Mikor aztán visszatért hozzá: ragyogott az arca az örömtül.~–
28 23|          monda neki, mikor belépett hozzá –, „Irgundum gula”, ma,
29 23|        megelevenültek, és beszéltek hozzá; háta mögött örökös suttogást,
30 23|            rá. A „kedves” közel van hozzá; ez a rózsa az „égő szerelem”;
31 23|        leöblített a torkán, kezdett hozzá a mondanivalóhoz.~Tegezte
32 23| tetőpontjára hágjon, még az kellett hozzá, hogy a kisebbik legény
33 23|           kisebbik legény odalépjen hozzá, s fertelmes vigyorgó pofával
34 24|            a vacsorát, öten leszünk hozzá.~– Páratlan szám: nem szeretem! –
35 25|            diszpenzációt megadhassa hozzá. Azért mondja a vers: „Akit
36 26|            az álmábul, s bekiáltott hozzá, hogy Homonnai gróf ezredeskapitány
37 26|             Bálint még katona volt, hozzá káplár, engedelmeskedni
38 27|             felkunkorodó bajusza és hozzá délceg termete.~És a gróf
39 30|   magyarosan felfelé sodorintva. És hozzá még potrohos is volt.~S
40 31|           hozzájuk, ők meg kilőttek hozzá, s utoljára is ellőtték
41 31|     mindegyiknek egy páros cipót, s hozzá a török Ali töltött kinekkinek
42 32|         hagyja fogni magát. Aki ért hozzá, azt is meg tudja tenni,
43 32|            hogy holnap is jöjjön el hozzá ebben az órában erre a helyre.~–
44 32|         kegyelmes úr közeledni akar hozzá, ő kész lesz találkozni
45 32|   népcsőcselék között odafurakodott hozzá, s hátulról hirtelen befogta
46 32|          lesz rád nézve – suttogott hozzá a Pirka. – Akkor nyalábra
47 32|           az üregeikből, közel volt hozzá, hogy a szájába betömött
48 33|             lelkierőmből, vagy adna hozzá valamit: úgyhogy vagy lágyabb
49 33|           katonákat szállásolják be hozzá; a másik ellenben azt fogadta,
50 33|          hallgatott.~Végre a rektor hozzá fordult, s kérte az ő véleményét.~–
51 34|          változatos melódiáihoz úgy hozzá volt szokva a lakosság;
52 34|          maga elé, csak úgy beszélt hozzá harmadik személyben, s ahogy
53 34|       megszánta bíráját, s odaszólt hozzá:~– Ne sírjon, főbíró uram.
54 34|           Zwirina Ágoston így szólt hozzá:~– Most van már itt az ideje:
55 34|       menekülnék; de ketten vagyunk hozzá, s inkább legyen a fejem
56 35|            holttetemet fölemelje.~– Hozzá ne nyúlj! – kiáltá rá oroszláni
57 38|          teheti azt, hogy ne jöjjön hozzá, azt meglátogatni, amilyen
58 38|        elhantolva, hogy ha el talál hozzá jönni a kedvese: azt megfogják,
59 39|          után.~Közbejárót is kapott hozzá, készségeset, azért hogy
60 39|   Legelőször a dühös Zurdoki vágott hozzá a grófhoz, s bizony, kemény