Fezejet
1 1 | számíttattak, s a lengyel kegyelmes úr volt, megengedte nekik,
2 1 | feküdt a nagytiszteletű úr rendszerének alapja.~Mikor
3 1 | hordta a nagytiszteletű úr a szép Mikhált. A kánonok
4 2 | nagytiszteletű Frölich Dávid úr házánál mint „fizikusinas”
5 2 | is őt nagyon a professzor úr, s már messziről őt szánta
6 2 | nagytiszteletű Frölich Dávid úr az új lelkészt meghívta
7 2 | készített, a superintendens úr dicsérete által a konyhatűztől
8 2 | a tálasra, a professzor úr a végzett munka után odabenn
9 2 | füstfellegen keresztül a tudós úr. – Nem jó volna, ha mindennap
10 2 | eltűnt a pirosság.~A tudós úr nagy füstöt támasztott maga
11 2 | szeretem őt!~A nagytiszteletű úr visszahökkent. Ez paradoxon!
12 2 | Gazdag ember. Magas állású úr.~– Ki mondta ezt neked?~–
13 2 | volt fogva a nagytiszteletű úr, mint ahogy megfogják a
14 3 | hívatá a nagytiszteletű úr Henriket, s erős examinálás
15 3 | Azután pedig a nagytiszteletű úr háromszor csengetett, ami
16 3 | bibliotékájában.~A nagytiszteletű úr teljes ornatusába volt öltözve:
17 3 | egy férfiú között, aki az Úr juhait őrzi, és a között,
18 3 | Isten teremtéseit, miknek az Úr életet adott, erőszakos
19 4 | tudós Frölich professzor úr maga is egészen helyeselte,
20 4 | útra fog kelni, a tudós úr pedig már akkor testét átadta
21 4 | marháikkal, s legutol a lengyel úr fegyveres kíséretével.~Pajta
22 6 | embereknek!~Tekintélyes nagy úr, aki elől kitérnek az utcán,
23 8 | Bocsásson meg, patrónus úr, hogy házánál alkalmatlankodom.~–
24 8 | én történetemet, patrónus úr – kezdett hozzá Henrik. –
25 9 | lelkipásztor? Hogy mikor az Úr vacsoráját osztod, reszketve
26 9 | ének:~„Szeretem és áldom az Úr Istent,~Mert meghallgatá
27 11| Isten teremtéseit, miknek az Úr életet adott, erőszakos
28 11| megszólásképpen mondta el a professzor úr a leányának; de milyen nagy
29 11| csamangókkal.~Ha a nagytiszteletű úr látná most a vejét: azt
30 11| körmöci aranynak.~A tudós úr innen Kisszebenbe ment.
31 14| hanem kifizetjük: aki úr, az fizet. Mi kell, fickó?
32 14| a Jankó. – Ami pénzt egy úr a muzsikusnak adott, azt
33 14| muzsikusnak adott, azt az az úr vissza nem kéri.~– No, nem
34 14| minket, te paraszt? Aki úr, az nem veszi vissza a muzsikustól
35 16| indulat bennem, ott vannak az úr drabantjai, a halál angyalai,
36 17| megadatott, minthogy a gróf úr éppen a mézesheteit élte,
37 28| napján a nagytiszteletű úr katekizációt szokott tartani,
38 28| kiszólíttattak, s ott az Úr asztala előtt a nagytiszteletű
39 28| asztala előtt a nagytiszteletű úr által megkatekizáltattak,
40 28| délután a nagytiszteletű úr az asztal elé hívott, Kalondai
41 28| midőn a nagytiszteletű úr, ahelyett hogy az Istenség
42 28| ebben.~A nagytiszteletű úr intésére az egyházfi egy
43 28| dörzsöléstől.~A nagytiszteletű úr bámulva kérdezé:~– S hogyan
44 28| gerjede a nagytiszteletű úr, s lecsapva az asztalra
45 28| láthatta.~A nagytiszteletű úr pedig ott tartá a Milkát
46 30| ország felett. Az olyan három úr közé szorult városnak, mint
47 30| rendezett a kastélyban a vendég úr, amelyre mind a saját ezüstneműit
48 30| lakosztályában felkeresni.~– Úr uram – kezdé, le sem ülve
49 30| tetszik. Kegyelmedet pedig, úr uram, szívesen láttam mind
50 32| bogárkám. A derék nagy úr, a kegyelmes, gazdag jó
51 32| a kegyelmes, gazdag jó úr így szólt hozzám: eredj,
52 32| boszorkányt, hogy ha a kegyelmes úr közeledni akar hozzá, ő
53 32| bolondod, a gazdag nagy úr itt vár a városon kívül
54 33| hogy őt a nagy hatalmas úr, Zurdoki küldte el Kalondai
55 34| eljönnek időnként, mikor az Úr meg akarja alázni az embereket
56 34| benedictiót, főtisztelendő úr. A bírói székben még áldást
57 34| Kalondai házhoz, hogy az Úr vacsoráját adja fel az asszonyságnak.
58 34| részesítését.~A nagytiszteletű úr csodálkozott ezen szerfölött;
|