Fezejet

 1 3  |              akinek hivatala az, hogy Isten teremtéseit, miknek az Úr
 2 4  |       megnyugvással ajánlhatta lelkét Isten kegyelmébe, aki arra vállalkozott,
 3 4  |            tégy olyan halottaddá, aki Isten előtt bevádol. Én asszony
 4 4  |              veszítsem el miattad. Az Isten irgalmára kérlek, ne jöjj
 5 4  |    borzalommal, csak úgy imádkozhatom Isten oltalmáért, hogy szabadítson
 6 4  |            zsiványok tanyájára, akkor Isten legyen árva lelküknek irgalmas,
 7 6  |          békességben és tiszteletben, Isten dicséretében.~– Ámen – rebegé
 8 8  |          megrabolták a gonosztevők?~– Isten csodája által menekültünk
 9 9  |          irtasz, de nem vassal, hanem Isten igéjével, és mind a kettőnk
10 9  |             kérdeztem, arra felelj!~– Isten látja a lelkemet, hogy úgy
11 11 |            akinek a hivatala az, hogy Isten teremtéseit, miknek az Úr
12 11 |            fogcsikorgatva fújta ki az Isten nevét. – Az csak nem a létai
13 15 |            minden vagyonában, ameddig Isten őfelsége napjait meghosszabbítja,
14 15 |               s neveltesse fiacskáját Isten félelmében, jámbor erkölcsben,
15 16 |        menyasszonya ajakára, s azután Isten oltalmába otthagyja őtet
16 16 |           utunk énrám nézve valóságos Isten ítélete lesz. Elmondtad
17 16 |             követek-e el azzal valami Isten ellen való bűnt? Nem kárhozom-e
18 16 |              ami ennyiből állt: „Uram Isten, légy énvelem! S virraszd
19 17 |               kellenek-e a kulcsok?~– Isten áldja meg érte, édes szülém,
20 17 |              és kárhozat vár reád. Az Isten meghallgat engem!~A Bálint
21 18 |              vízilóbőr korbáccsal. Az Isten áldja meg érte.~– Minek
22 18 |              Hát azt feleltem, hogy: „Isten megáldja hát édes szülémet:
23 19 |           látja meg.~– De meglátja az Isten.~A török asszony széjjelnézett
24 19 |            egyet se látok itten.~– Az Isten láthatatlan, és mindenütt
25 19 |          gondoltam arra, amit tilt az Isten, s ezért a gondolatért viselem
26 19 |             csók.~– De ez vétek volna Isten előtt.~– De hát mi sérelme
27 21 |              kedvesedet.~– De hisz az Isten ellen való vétek lenne!~–
28 21 |            teszed, amit megmondtam.~– Isten megőriz talán a nagy bűntől.~–
29 23 |               és azt felelte, hogy ez Isten ellen való vétek.~Egyszerre
30 24 |              a talpain járt, mint más Isten teremtése szokott járni,
31 27 |           előtte állna a grófné.~– Az Isten áldja meg érte! Megköszöntétek-e
32 28 |               arcom olyan, amilyennek Isten Őfelsége teremté felelt
33 29 |           valakit, akit megverjek, az Isten áldjon meg!~– Szívesen kerítek,
34 31 |             Bálintnak nagyon felvitte Isten a dolgát. Amióta, mint várnagy,
35 31 |              a kapudon?~– Térjetek be Isten nevével üdvözölve! – monda
36 31 | koldusasszonyok; a kálvinisták „adjon Isten áldást, békességet” köszöntéssel
37 31 |            Száz esztendeig tartsa meg Isten az életét!”~Egyszer a koldusasszonyok
38 31 |            így szólva Bálintról:~– Az Isten éltesse azt a férfit, akit
39 31 |       áldomást mondá:~– Tartsa meg az Isten azt az én barátomat, aki
40 32 |            telik, aztán távozzék kend Isten hírével.~– Nekem pénz nem
41 32 |              Bálint mentek ezúttal az Isten házába.~Azalatt pedig a
42 32 |           nincs itthon a férjed.~– Az Isten irgalmára, bocsásson el
43 33 |         tanács, ráteszem a fejemet, s Isten legyen a bíró közöttünk.
44 33 |         oltárt, azért hogy őrizze meg Isten ezt a nemes várost attól
45 34 |          másnak nem fáj. Áldja meg az Isten, akik itt maradnak!~Aztán
46 35 |            velem, s jutalmazza meg az Isten.~Bálint azt kérdezé tőle:~–
47 38 |       beszéltél kedveseddel, siess!~– Isten áldjon. Köszöntsd anyámat.
48 Jeg|            ezt, s azt mondja, hogy az Isten megverte egyszer az ilyen