Fezejet

 1 1 | Nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid uram hírét messze föld ismeré
 2 4 |             négy is megteheti. Itt az uram. Ez elvezeti a hegyháton
 3 4 |             megállhatnak, odáig az én uram a havason keresztül majd
 4 10|           hajakat vágtam le! Mikor az uram meghalt (egy veszett kutya
 5 10|             Pirkától:~– Hol van az én uram?~Mire a Pirka azt felelte
 6 10|               csinál a városban az én uram? – kérdezé tovább a szép
 7 11|          Engem is így lopott ám el az uram hazulról. Azt mondta, mikor
 8 15|             korhely pajtásod Homonnai uram csapatjában, valami Simplex,
 9 16|            volna, ami ennyiből állt: „Uram Isten, légy énvelem! S virraszd
10 16|             egykönnyen.~Homonnai gróf uram azonban elhatározá, hogy
11 16|              Homonnai ezredeskapitány uram nem két, de hat lovas vitézt
12 18|               vitézlő Kalondai Bálint uram őkegyelmének, az akasztófára
13 21|               sors vár.~– Mit tegyek? Uram Istenem! Mit tegyek? – tépelődék
14 22|         megszólítja:~– Nos, trombitás uram, nem vesz-e zsivány hátábul
15 22|                  Nem az, vitéz káplár uram! – szólt vigyorogva a boszorkány. –
16 22|      vigyorogva a boszorkány. – Az én uram nem volt sintér, aki lovat
17 22|       Bálintra~– No, no, vitéz káplár uram, még kegyelmed is fog tőlem
18 23|              kártya hogy hazudott? Az uram jött meg.~Azzal csak annyi
19 26|            sarcoltatja. Homonnai gróf uram tehát nem sokat tanakodott
20 27|         összekötözni, ezredeskapitány uram fejébe vette, hogy ő maga
21 27|         vitték is már, mikor Kalondai uram észrevette az ezredeskapitánya
22 27|             hogy megölje. De Kalondai uram gyorsabb volt, s egy csapással
23 27|      dörzsölése most is meglátszik az uram nyakán, s a pányvát is hazahozta
24 27|          szépen megköszönöm kegyelmes uram jóvoltát – felelt a Bálint
25 27|            akar tenni ezredeskapitány uram a kedvemért, úgy adasson
26 27|      mindezeknek az én szegény jámbor uram? Veszedelem származnék ebből.~–
27 30|             Bocsásson meg a kegyelmes uram: én csak szegény szolgálóleány
28 30|              alatt hevenyén a várnagy uram, s aztán átadta a tartalmukat
29 30|       lakosztályában felkeresni.~– Úr uram – kezdé, le sem ülve nála –,
30 30|        tetszik. Kegyelmedet pedig, úr uram, szívesen láttam mind e
31 30|             mondá Homonnainak:~– Gróf uram, csak azért űz ki a házából,
32 31|            ioot chelekeznec.)~Zurdoki uram nagy dühvel, haraggal távozott
33 31|             Ferdinándnak. Ott Zwirina uram kész szövetségese volt,
34 31| Magyarországra visszakerülni.~Zurdoki uram azonban nem restellte a
35 33|              hű embere volt.~– Főbíró uram. Nem mennénk elébb a házhoz? –
36 33|             Nem teszem azt, kegyelmes uram. Lehet, hogy rossz hírre
37 33|          annál inkább félt ám Zwirina uram, s olyan okosan sorba szedte
38 33|      legbuzgóbban marasztalta Zwirina uram, a főrektor, hogy ne hagyja
39 33|   rosicruciánuskodjunk, kedves főbíró uram. Ha mi nem ölünk, minket
40 33|         Olvassa át az aktákat, főbíró uram. Kegyelmedet az érdekelni
41 34|                  Jól van, jól, főbíró uram, nem jöttünk verekedni;
42 34|            hozzá:~– Ne sírjon, főbíró uram. Igazságos ítéletet mondott
43 34|               pálcát, Kalondai Bálint uram!~Bálint átnyújtá a pálcáját,
44 37|              rettenetes zsoltárokat.~„Uram, kihoztad a koporsóból az
45 39|           legtöbben; úgyhogy Homonnai uram gróf kastélyát erre az ünnepélyre
46 39|               hát Homonnai János gróf uram! Melyikünk hát a szebb legény?~… –
47 39|           eldicsekedni senkinek, gróf uram. S ha kend csinált az én