Fezejet

 1 3  |          szofizmákra.~Mikhál pedig nem szólt rá semmit.~– Íme, tehát
 2 3  |                arcán, s aztán szelíden szólt hozzá.~– Most eredj szobádba
 3 4  |                hő”, az is az öszvérnek szólt.~A tájék egyre változott:
 4 4  |         Krisztus öt sebeire, Bálint! – szólt visszafojtott ijedelemmel
 5 4  |              hová visznek.~– Bálint! – szólt a nő, kihúzva az ifjú kezéből
 6 4  |               Mikhál.~– Megmondhatom – szólt a kopanicsárné suttogó hangon.
 7 4  |                 Egyikkel se menjenek – szólt bele a háziasszony. – Mást
 8 5  |        letéríteni az útról.~– Panye! – szólt húzódozva a fuvaros. – Hová
 9 6  |                hogy öljön…~…Mikhál nem szólt semmit, csak behunyta szemeit,
10 7  |               pemét”-en utaznak már? – szólt durva tréfálózással, mialatt
11 7  |                jó estét, Pirka nenő! – szólt a Simplex, megcsippentve
12 8  | alkalmatlankodom.~– Nem szokatlan ez – szólt az öreg. – A nagylétai lelkész
13 9  |               pokolra!~– Nem, atyám! – szólt közbe Henrik. – Esküszöm
14 11 |         muzsikást. Hahaha!~– Disznó! – szólt Mikhál, a saját száját törülve
15 14 |                volt.~– Nem úgy lesz! – szólt a Havrán. – Megígértük a
16 14 |      hallgassatok! Én mondok valamit – szólt végre a Jankó. – Ássunk
17 15 |             természetesen egy szót sem szólt Sára asszonynak, hogy az
18 15 |               gyönyörű szép magzatom – szólt Bálinthoz vigasztalva –,
19 16 |            szülém, elég volt a jóbul – szólt, mikor már mind átkelt a
20 17 |             anyám.~– Bálint, Bálint! – szólt Sára asszony, megfenyegetve
21 18 |        tisztára kitörülni.~– No fiam – szólt a kajmakám, mikor a Simplex
22 22 |               az, vitéz káplár uram! – szólt vigyorogva a boszorkány. –
23 23 |                rabló.~– Képtelenség! – szólt közbe Mikhál.~– Nem én mondom.
24 23 |              bevett szokás is mellette szólt.~– Az a törvény – mondá
25 23 |             Vegyed testemet, lelkemet– szólt az asszony, odavetve magát
26 24 |           nagyon fél!~Mikhál aztán nem szólt többet semmit; hanem követte
27 24 |       eljutottak.~– Itt megnyugszunk – szólt a Pirka. – Ez az a ház,
28 27 |                tégedet le nem vágtak – szólt örvendő lelkendezéssel a
29 27 |            székálló legénynek menjen – szólt bele a szép grófné. – Ilyen
30 27 |                tudja mit, kegyelmed? – szólt a grófné. – Én tudok diákul
31 27 |              lesz.~– Nagyon jó lesz! – szólt bele a gróf.~S ez olyan
32 30 |     silabizálhatták ezt kegyelmetek! – szólt nevetve a főúr. – Nem a
33 30 |              itt minálunk.~– Hogyan? – szólt Zurdoki, tréfára fordítva
34 32 |               volt. Rám nézett. Hozzám szólt. Csúfolt és fenyegetett.
35 32 |               azóta.~– Pirka asszony – szólt Mikhál, összeszedve minden
36 32 |               mi árt szabhat érte?~Nem szólt senkinek az adott találkozásról,
37 32 |            kegyelmes, gazdag jó úr így szólt hozzám: eredj, édes Pirka
38 32 |                 Távozz tőlem, sátán! – szólt Mikhál, erőszakosan fejtve
39 34 |              aztán Zwirina Ágoston így szólt hozzá:~– Most van már itt
40 34 |               Most csak egyre kérlek – szólt Bálintnak –, s azt kell,
41 34 |         koponyáját.~– És elvégre is! – szólt Bálint büszkén felemelve
42 34 |                ahogy igazi ember tesz! szólt maga is elragadtatva a Simplex,
43 34 |             császárhoz!~– Az meghalt – szólt rá tompán ugyanazon vigasztalan
44 35 |             sor, Kaczenreiter Henrik – szólt halálos ellenfeléhez fordulva.~
45 35 |      parancsolod a hajamat felkötni? – szólt Bálint, leülve eléje a kis
46 38 |        gyopárkoszoszorúk.~– Nézz ide – szólt a Simplex, tolvajlámpáját
47 Jeg|             pergis, nos remanemus.” Ez szólt a habnak a bor színén: ha