Fezejet

 1 15|              ahol azt kegyelmed kereste. Homonnai gróf ezredeskapitány lesz
 2 15|             teneked egy korhely pajtásod Homonnai uram csapatjában, valami
 3 15|              semmi egyebet, hanem elment Homonnai János ezredeskapitányhoz,
 4 16|             találják, megütik a törököt:~Homonnai János gróf éppen a lakodalmát
 5 16|                  jöhetnek át egykönnyen.~Homonnai gróf uram azonban elhatározá,
 6 16|                rabságra vigyék.~Azért is Homonnai ezredeskapitány uram nem
 7 17|             érkezett a török váltságdíja Homonnai ezredeskapitány kezéhez;
 8 17|             dolga volt szabadságot kérni Homonnai ezredeskapitány uramtól
 9 26|                 s bekiáltott hozzá, hogy Homonnai gróf ezredeskapitány parancsolatjára
10 26|                eső falvakat sarcoltatja. Homonnai gróf uram tehát nem sokat
11 26|                  belőle.~Ez pedig volt a Homonnai Izabella grófné, az ezredeskapitánynak,
12 27|                 Harmadnapra hazakerült a Homonnai gróf csapatja: a török portyázókat
13 27|                 be magához a padba? A jó Homonnai grófné. Az ám, oda ültette
14 27|           tájékának. – Szívesen megyek a Homonnai gróffal egy tábor kutyafejű
15 27|               hogyan menjek én teveled a Homonnai gróf felesége elé, aki maga
16 27|                látogatóba menni illik.~A Homonnai grófné már a szobája ajtajában
17 28|                 diadala, mint a derék jó Homonnai grófnénak, aki méltán hitte
18 29|               viadal színhelyére; maga a Homonnai gróf is eljött lóháton,
19 30|              mondta, atyafilátogatni jön Homonnai grófhoz, kivel anyja után
20 30|                az ember a pereputtyának. Homonnai gróf kastélyában akkora
21 30|                és szép, és előkelő.~Hogy Homonnai Izabella grófné körül is
22 30|                  abban a levélben! Amint Homonnai gróf elolvasta annak tartalmát,
23 30|             követ: méltóztassék! – mondá Homonnai, a levelet előmutatva.~Zurdoki
24 30|               tagadhatta el.~Ekkor aztán Homonnai gróf nagyon kemény szavakat
25 30|                    vágott aztán oda neki Homonnai –, s ha Rákóczi Györgynek
26 30|                 félti tőlem a feleségét.~Homonnai pedig fáin ember volt; aki
27 30|                  hogy ilyen csúf pofától Homonnai a feleségét nem féltheti.~
28 31|                  megcsúfolva érzé magát: Homonnai gróf és Kalondai Bálint
29 31|                is sokat tett pedig, hogy Homonnai gróf ezredeskapitány nagy
30 31|              nézve. Végezetül pedig maga Homonnai gróf emelt rá poharat, így
31 33|         leszálltában találkozott Bálint, Homonnai gróf volt.~– Volt már kegyelmed
32 33|                  határozatba ment, akkor Homonnai gróf fogá a város aranyozott
33 33|              intett, hogy azt ne tegyék.~Homonnai gróf erre eltávozott a tanácsteremből;
34 39|               szép Izabellához intézett, Homonnai gróf feleségéhez.~Nem sok
35 39|                tízszerte gazdagabb, mint Homonnai, s ha a grófnő őhozzá kegyes
36 39|                  laktak a Szamos mentén.~Homonnai gróf azonban azt mondá,
37 39|                  ügyébe kaphassa egyszer Homonnai.~Az pedig ráment a lépre,
38 39|              amit maga keresett magának. Homonnai előkészíté az alkalmat.
39 39|          ígérkeztek a legtöbben; úgyhogy Homonnai uram gróf kastélyát erre
40 39|                 cselédet hozott magával.~Homonnai igen szívesen fogadta, s
41 39| cigányzenészekkel. Bálint gyászesete óta Homonnai grófhoz szegődött tárogatósnak,
42 39|                 falon volt felfüggesztve Homonnai János képe életnagyságban,
43 39|                  szóval mondá:~– No, hát Homonnai János gróf uram! Melyikünk
44 39|                kilépett a kép mögül maga Homonnai János.~Zurdokinak csak nyitva
45 39|               űztek a boncsokos fejével. Homonnai gróf pedig nem sokat leckézett
46 39|                  pallóba. Ellenben, amit Homonnai mért neki oda egyet a kardjával,
47 39|               hogy úgy kellett neki! Bár Homonnai egy esztendővel hamarább