Fezejet

 1 2 |         spárgánál fogva a sárkányt megint felbocsátottam, s eleresztettem
 2 2 |       viszonválaszt is megküldé.~– Megint a sárkány által?~– Nem.
 3 4 |           gondoskodjék a férj, aki megint szintén szegény, koplaló
 4 6 |       letért, ott az aszú fenyéren megint olyan sima szánútra talált,
 5 7 |            kaput, s aztán elkezdte megint felhúzni a nyikorgó láncokkal
 6 10|      megitatta a galambot, s azzal megint visszarejtette a táskába,
 7 10|           zöld köntöst? Visszajött megint a feleségéhez. „Asszonyom,
 8 10|        szép búzavirágszín köntöst? Megint csak hazajött, elővette
 9 11|            férfisereg: hallatszott megint a nagy ebvonítás, durva
10 11|        jólesik egyszerre. Ha pedig megint más hangból veszi hozzáértő
11 12|         ivott, aztán evett – aztán megint ivott.~– Tölts még! – parancsolá
12 12|           felelt rá a Pirka.~Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:~–
13 14|      túlcsorgott a zsilipen, akkor megint szépen elmosta a medrében
14 14|    kapaszkodón, amelyen idehozták, megint visszaereszkedni, anélkül
15 15|          szavára.~Hanem aztán csak megint visszatért arra a régi szomorúság.
16 16|       kergették őket tovább.~Aztán megint megjelent hét-nyolc török
17 18|          hogy amint talpra állhat, megint újra kezdődik a keserves
18 18| vallatószobába. A kajmakám ott ült megint a szőnyegen, előtte egy
19 19|      asztalára szánta.~Egy délután megint kijött a Dzsigerdila az
20 19|            helyett.~Másnap délután megint kimentek mind a hárman a
21 19|     hazament.~– Azt álmodtam, hogy megint meglopta a piros szilvámat.
22 23|           S azzal egy füttyvetésre megint ott volt a markában a cédula,
23 24|            a tűztől a csuprot, hol megint közelebb tolta ahhoz. Az
24 25|       gugája van. A Vihodár Henrik megint azt hiszi, hogy a felesége
25 25|          Pirka –, hanem vegyük fel megint a parasztruhát, amiben idejöttünk.~
26 26|           székesegyház akkor éppen megint a protestánsoké volt; azok
27 27|          Sára asszony ez alkalomra megint másféle szép köntöst adott
28 28|         illendőséghez térítve, ami megint annyival könnyebben ment
29 30|           orrára koppintottak.~Ami megint ekképpen történt.~      ~
30 31|           leánnyal, s aztán reggel megint elszelelt vele a levegőn
31 31|            is kikopott; most aztán megint olyan rongyos boszorkány,
32 32|          No, ugye, hogy itt vagyok megint? Nos? Hát? Gondolkoztál-e
33 32|           fejére csapta a kendőjét megint, s kisurrant a szobábul,
34 32|           neki bizalmasan –, akkor megint megcsinálja kend azt a babonát
35 32|           hunyorgatott rá, s aztán megint megcirógatá a Mikhál orcáját,
36 32|            azt ígérte, hogy holnap megint eljön, s azzal lopva, ahogy
37 32|           azzal lopva, ahogy jött, megint odábbcammogott. Úgy ki tudott
38 32|            ma sem volt itt.~Másnap megint eljött a két óraütés után
39 32|         kend bejönni ide a városba megint? – monda Mikhál. – Mikor
40 32|          ha megunod, visszajöhetsz megint a mostani uradhoz; azt hazudhatod
41 34|     jöttünk verekedni; csak tessék megint leülni és deliberálni –
42 34|          áztatott nyírfa seprőt, s megint egyet facsart a koronán.~
43 35|         sikátor nyílt előtte, s az megint összezáródott az üldözői
44 36|     bolondos csapat nagy zsivajjal megint odább. Amint azonban a miskolci