Fezejet

 1 1 |       anya nélkül nevelt föl. Ami bizony nagy hivatal egy férfinak!~
 2 1 |     kezükben kellett tartani.~Hja bizony, azt mind nem adták ingyen!
 3 2 |    magának tanult.~De a Henriknek bizony nappallá kellett tennie
 4 4 |          nyert eklézsiában: annak bizony jól fog esni, ha a gazdag
 5 4 |       magával, azt mondja, hogy ő bizony nem azért jött ide atyafilátogatni,
 6 4 |          az ördög kastélyához.~De bizony mégse jó helyen jártak,
 7 5 |       monda Henrik szárazon.~– De bizony csak vannak. A Babura Pirka,
 8 7 |    Megcsípted a boszorkány állát! Bizony hátrafordítja a fejedet
 9 7 |        lesz-e lakodalmas kása?!~– Bizony, megnyergel még, ha sokat
10 10|          ruhát. Ez lett a halála. Bizony elítélték ezért fejvesztésre.
11 11|        létai lelkész volt?~De nem bizony! Hol van az már? A tegnapi
12 14|       Simplex.~Az első tekintetre bizony káprázott a szeme attól,
13 15|           mostohaapát soha; pedig bizony szép asszony lehetett a
14 16|      semminemű veszedelem nem ér, bizony felkeresem az én Mikhálomat.~–
15 16|         Óperenciára megy is! Majd bizony elhagyom ott, ahol baj van.
16 17|          hogy szerelmes vagy? – A bizony meglehet.~– De hát kibe?~–
17 19|   megvesztegetésére szolgálnak.~S bizony furcsa dolog is az, hogy
18 19|       adjon nekem egypár csókot!” bizony úgy nyakon felejtené érte,
19 19|           értem ezer aranyat, hát bizony neked adna; mert kapzsi
20 19|          sütőkemence fenekét. Ott bizony volt arany elég: a Dzsigerdila
21 21|           vele; csak meglásd, hát bizony azt teszed, amit megmondtam.~–
22 23|           még a Pirkát se. Mintha bizony lehetne egy boszorkányt
23 23|          Nem! Ide ne hozza.~– Nem bizony; dehogy ide: ebbe a csúf
24 23|          fel a bakkecskére.~– Nem bizony. Hanem ahol a Babura Pirka
25 25|       meglátta volna ezt a képet, bizony ónossá lett volna ijedtében.~
26 25|       Tetszik-e, amit mondtam?~De bizony olyan nagyon tetszett nekik,
27 25|       tetszik-e így a leányzó?” – bizony nem törődött az egy cseppet
28 27|        csendesen elmosolyodott.~– Bizony, török foglya volna az én
29 28| visszamennek – felelt a Milka.~Ez bizony igaz is. Némely arcról elmennek
30 29|      tatárt, hadd eszem meg!~– Én bizony olyan messzire nem megyek.
31 30|           város minden előkelőit.~Bizony legszebb volt akkor is az
32 30|     szerekkel megfüstöljék. Hanem bizony lemásolta azokat a füstölés
33 30|           ezredeskapitányhoz.~Hej bizony, nevezetes dolgok voltak
34 30| bátyámuramat; de a mai napon túl, bizony mondom, hogy minden szekerébe
35 30|        kegyelmedtől a feleségemet bizony nem féltem.~Zurdoki kíváncsi
36 31|     szoktak eltűnni a szeplők; de bizony elmúlt már azóta a nyár
37 32|     Zurdoki.~– Zurdoki!~– Az hát! Bizony nem is a magam mulatságára
38 32|           Ne fogj meg engem, mert bizony megbánod. Harapok! S ahogy
39 34|             Ezt köszönöm nekik. S bizony nem vallanak velem szégyent.
40 36|         érteni fogja a többit.~De bizony egyebet is beszélt még a
41 38|      amire a fia kérte, úgy imája bizony meg lett hallgatva odafenn.
42 39|           Keljen fel kegyelmed, s bizony jól leszen fogadva – monda
43 39|         vágott hozzá a grófhoz, s bizony, kemény csapás volt az;