Fezejet

 1 4 |           Ez a védszer éjjel-nappal oda volt selyem szalaggal kötve
 2 4 |        asszony mellett.~– Ne nézzen oda, tiszteletes asszony! –
 3 4 |   megtámadják, olyan, mint a medve, oda se néz a puskának. Annyiba
 4 5 |           kívül rekedt a városon.~– Oda megyünk.~– Őrizzen a Jézus
 5 5 |            Az ott a Vihodár háza.~– Oda megyünk.~Azután odament
 6 8 |             odaadó érzésével borult oda az apa lábaihoz, megragadá
 7 9 |               szh!”~Aztán Henrik is oda akart hozza lépni, hanem
 8 9 |           vette, hogy az öreg által oda idéztetik.~– Vedd a mécsest,
 9 9 |            erősnek; térden csúszott oda atyjához, és zokogva könyörgött:~–
10 13|             a fején ül az urának, s oda viszi, ahova akarja. A szép
11 14|           gyújtották a templomot az oda menekült parasztok fejére.
12 16|       teremtést is magammal rántsam oda. Neki az angyalok között
13 16|             én nemesasszony vagyok, oda mehetek, ahova nekem tetszik.
14 16|            nélkül.~Sára asszony még oda is követni akarta őket;
15 17|             még egy asszonyt hoztak oda fiatal lányával együtt;
16 18|           csak, majd te is elutazol oda, aztán megtudod, hogy merre
17 19|           azt mondta, hogy nem adna oda egy ágat arrul a fárul száz
18 19|     elfoglalták a törökök, rejtette oda valami gazdag birtokos,
19 22|        kínzása alatt. Én nem megyek oda.~– No, majd meglátod, hogy
20 22|             mondd, hogy ide megyek, oda nem megyek. Menni fogsz,
21 22|        békókat, s nem láncoltatá őt oda a bitófához.~– Táncolni
22 22|  beleharapott neki a nyakába: éppen oda, ahol a carotis nagy ütér
23 23|        előadásra. Ő sem kívánkozott oda velük menni: borzadott teste-lelke
24 23|               De hát én hogy jutnék oda? Én nem ülnék fel a bakkecskére.~–
25 24|             a csupor fölött, azt is oda tette a tűzhöz, s beledugta
26 24|         Bálint –, én nem adnám neki oda többé; ha ég, föld parancsolná
27 27|             Homonnai grófné. Az ám, oda ültette maga mellé a cifra
28 30|          politikához – vágott aztán oda neki Homonnai –, s ha Rákóczi
29 31|                     maga nem mehet, oda ween azzont kevld. Az mi
30 31|           festenek, aminek a határa oda esik, ahová a kassaiaknak
31 31|           Mikhál elé, azt súgá neki oda, üdvözlet gyanánt, gúnyosan,
32 31| Büszkeségtől ragyogó orcával lépett oda az ágyhoz, melyen a szép
33 33|          választása.~Vagy csendesen oda hagyni magát ajándékoztatni
34 34|     gyönyörűséget nem engedte volna oda másnak.~Nyolcadnapra a meghívás
35 35|           az éjjel. Félek, hogy nem oda vágsz, ahová nézesz.~Igaz,
36 35|            felemelt pallossal éppen oda talált, ahol Bálint fején
37 39|            valódiságáról meggyőzze, oda rakta le a láb zsámolyára
38 39|             amit Homonnai mért neki oda egyet a kardjával, az elég