Fezejet

1001 32 |             levezették egész a kapu aljáig, s onnan a hófoltok, amik a
1002 32 |             lehajolt az elájult asszonyhoz, s annak a dereka alá fonta
1003 32 |           felszakítá Sára asszony az ajtót, s berohant rajta.~– Megkaptalak
1004 32 |             felriasztott saskeselyű hangja, s amint felugrott a földön
1005 32 |                  ami nem ismer ellenállást, s hasztalan rúgott, kapálózott,
1006 32 |                   bizony megbánod. Harapok! S ahogy én megharaplak, az
1007 32 |                     hát harapd meg magadat!~S azzal odafacsarta a boszorkány
1008 32 |                egyik karját annak szájához, s a tulajdon saját öklét dugta
1009 32 |                Harapj hát! Edd meg magadat, s fulladj meg tőle.~A boszorkány
1010 32 |                 volna az egész családjával, s megbocsátotta volna neki
1011 32 |               siettek vitézlő asszonyuknak, s miután a Pirka hajából illendő
1012 32 |             kitéptek, megkötözték a kezeit, s minthogy a maga lábán nem
1013 33 |                      jó cimboraságban volt, s onnan leste a Pozsonybul
1014 33 |                    rossz hírre mennék haza, s az vagy elvenne valamit
1015 33 |             városháza, azután a magam háza.~S hogy Bálint így cselekedett,
1016 33 |                  berontott Lengyelországba, s első támadását nagy siker
1017 33 |            segítségére megy a lengyeleknek, s egyesült erővel kiveri őtet
1018 33 |                     nélkül háborút kezdett, s a magyaroszági részeket
1019 33 |               fejedelemségből II. Györgyöt, s helyébe Barcsaynak adta
1020 33 |               athnámával a fejedelmi botot, s egyúttal a krímiai tatárok
1021 33 |                    kolostoruk visszaadatik, s azok a vallon ezreddel egyidőben
1022 33 |                     állhat Barcsay részére, s behívhatja védelmül az egri
1023 33 |                  bolond beledobott a kútba, s aztán száz okos sem tudta
1024 33 |                  garázdálkodjanak közöttük; s ha kifogyott az egyik a
1025 33 |               keményen ellenállt egymásnak, s egyik sem akart engedni.~
1026 33 |                     a rektor hozzá fordult, s kérte az ő véleményét.~–
1027 33 |                  erdélyi rendek tehetik le, s ha kell nekik Barcsay, csak
1028 33 |               bezárjuk a városnak a kapuit, s ha erőt hoznak ellenünk,
1029 33 |                 tanács, ráteszem a fejemet, s Isten legyen a bíró közöttünk.
1030 33 |                inkább félt ám Zwirina uram, s olyan okosan sorba szedte
1031 33 |                  város aranyozott kulcsait, s odadobá az asztalra, kimondva,
1032 33 |                   birtokára szántani, vetni s bölényre vadászni.~– Ha
1033 33 |                     erre Kalondai Bálint –, s én is leteszem a ház asztalára
1034 33 |                    nálamnál bölcsebb ember.~S azzal ő is végigfektette
1035 33 |                     gombú spanyolnád botot, s felkelt a székéből. S valóban
1036 33 |                botot, s felkelt a székéből. S valóban jó angyala volt
1037 33 |                    kapott egy nagy vivátot, s még fel is akarták emelni
1038 33 |                   meghozta már az ítéletet, s csak a főbíró aláírására
1039 33 |                      ezt próbálta elégszer, s jól forgott kezében a fegyver –
1040 33 |                  feldühödve kardot rántott, s hozzávágott az asszonyhoz.
1041 33 |               szokása ilyenkor incselkedni, s a kard hegye úgy találta
1042 33 |               leszünk örökre megbélyegezve! S minthogy évkönyvünkből,
1043 33 |              kegyelmezzünk meg a vétkesnek, s száz támad utána. Fogja
1044 33 |                 megmártotta a kalamárisban, s úgy reszketett a nagy erős
1045 33 |                  három fa közé szorították, s aztán a bakó a három fát
1046 33 |                     ezért meg volt fizetve, s minden alkalom el volt már
1047 33 |                Megrendült-e e csapás alatt, s igazolni foga a boszorkány
1048 33 |                    írótollat, megmártá azt, s most már nem reszkető kézzel
1049 33 |                    és a nevét az ítéletnek, s még azzal a tollal kétszer
1050 33 |                    a szót, „három pálcára”, s volt gondja rá, hogy végül
1051 33 |                  hogy végül a porzótartóval s ne a kalamárissal öntse
1052 33 |                    öntse végig az ítéletet.~S azután rányugtatá nehéz
1053 33 |                  nehéz öklét a percsomagra, s felszólítá a konrektort,
1054 33 |              hajtson össze egy ív papirost, s fracto margine írjon a tanács
1055 33 |                  vele párban közöltessenek, s végül árjegyzékét nyújtsa
1056 33 |               meglátja Kaczenreiter Henrik, s megtudja, hogy neki: a szebeni
1057 33 |                   hogy ő maga otthon marad, s mint akárhányszor tevé,
1058 33 |                     mind a felesége ajkain, s azután ölébe véve a szép
1059 34 |               Bálint Kaczenreiter Henriket, s egészen kudarcot vallott
1060 34 |                   az elöljáróknál beárulta, s tudományával valamennyi
1061 34 |                    atyjának erőszakos keze, s visszarántotta annak ellenkezőjére,
1062 34 |                mámorba süllyeszté érzékeit, s nem szeretett kijózanodni.
1063 34 |              szeretett, egészen lealjasult, s csak azon némberek társaságát
1064 34 |                      holnap tüzes billog! – S minthogy kastélya elégésekor
1065 34 |                 Gringenőr Péter talált fel; s Henrik minden üres idejét
1066 34 |                  gyújtotta fel a kastélyát, s az lopta el kincsei egy
1067 34 |           emberijesztésre vannak kitalálva. S a két lovasosztály között
1068 34 |                   jött, öszvérek hátán ülve s rémséges zsolozsmákat énekelve,
1069 34 |                   fel rögtön a városházára, s a tanácsteremben nagy feleselés
1070 34 |               barátok nem akartak tágítani, s mindkét fél fenntartá a
1071 34 |                  hangzanak a folyosó felől, s e léptek közeledtére mind
1072 34 |                   most kurtára volt nyírva, s szakálla két rőt csomóba
1073 34 |                   dőzsöléstől, dobzódástól, s egykor villogó nagy szemei
1074 34 |                  helyet adni a közeledőnek.~S ha volt valaki, akinek ez
1075 34 |                visszaadni megrontójának!” – s az másforma találkozás lett
1076 34 |              odaplántálta magát a bíró elé, s rossz magyar kiejtéssel,
1077 34 |                Mózes hívására jelentek meg, s azóta is eljönnek időnként,
1078 34 |                  pedig minden ember ismeré, s annálfogva a főbíró szava
1079 34 |              mosolygást idézett az arcokra, s a derültség mormogása hangzott
1080 34 |                     volt, kardjára csapott, s azt mondá, hogy ő az első
1081 34 |                   az első ember a városban, s szörnyű lármát kezdett csapni.~
1082 34 |                 székéhez támasztott kardot, s feltette a süvegét. Most
1083 34 |                  föveggel a tanácsteremben.~S akkor azt kérdezé a generálistól:~–
1084 34 |                   kezét nyújtá a főbírónak, s nevetve mondá:~– Jól van,
1085 34 |                     leülni és deliberálni – s azzal hátrahúzta magát.~
1086 34 |                áldást sem szabad elfogadni.~S azzal hozzáfogott a város
1087 34 |                     vannak-e a gondolatjai, s teljesen ura-e a lelkének,
1088 34 |                  szabatos stylus curialisa, s a generális laposnémet idiomája
1089 34 |                    háta mögött állt a bakó.~S a megoldandó tárgyak sem
1090 34 |               ellenkező követelések között, s megőrizte az okmányokat
1091 34 |                   elégedve az egyezménnyel, s midőn Bálint a tollat kezébe
1092 34 |                vetést fog adni az aratónak.~S Bálint arra gondolt, mikor
1093 34 |                  határozni a városi hatóság s a katonai parancsnokság
1094 34 |                   is volt fegyveres őrsége, s afölött magának tartá fel
1095 34 |                kelle mindkét félnek őrizni, s végül legombolyítani azt
1096 34 |                  mindeniknek eleget tegyen, s egyiket se csorbítsa meg,
1097 34 |                     csomót kettévágja vele.~S hogy e szövevényes ügy fonalait
1098 34 |                  hozzá harmadik személyben, s ahogy amazt kiejtése elárulá:
1099 34 |          felállíttatja a piacon a vérpadot, s legényeivel együtt várni
1100 34 |                     Sára asszony haldoklik, s nagy volt a meglepetése,
1101 34 |                   fölvette az Úrvacsoráját, s a lelkész ráadta az áldást.~
1102 34 |                 szerszámaikat tüzesítették, s a kezeiket melengették,
1103 34 |                dobbal háromszor jelt adott, s arra a városház tornyában
1104 34 |                 megnyílt a városház kapuja, s mint szokás, legelöl jött
1105 34 |                    családjától, barátaitól, s nem tartozott tűrni, hogy
1106 34 |          megcsókolta sorba a kisgyermekeit, s szétosztotta a komái közt.~–
1107 34 |                  elítélt megszánta bíráját, s odaszólt hozzá:~– Ne sírjon,
1108 34 |                    elég éles-e a szerszáma, s azután köszöntetni az otthonvalóit.~
1109 34 |                  szenteket és az embereket, s invitálta az ördögöket,
1110 34 |                pellengéroszlophoz megkötni.~S ez undorító küzdelemben
1111 34 |                     fából alkotott koronát, s egyet csavart rajta.~Babura
1112 34 |                   arcát Kalondai Bálinthoz, s hozzákiáltott:~– Bíró! Vetesd
1113 34 |                    enyhítőt, hogy ne fájjon s kezébe vette az áztatott
1114 34 |                     áztatott nyírfa seprőt, s megint egyet facsart a koronán.~
1115 34 |                     ingerkedék vele a bakó, s megragadta vállán az öltönyt,
1116 34 |               megragadta vállán az öltönyt, s azt leszakítá róla, hogy
1117 34 |                   el. Tolvaj! Gyújtogató! – s azalatt hagyta süvöltetni
1118 34 |                   szép Mikhálod most is él, s annak a bírónak a szeretője
1119 34 |                 többé semmit ezen a földön, s azzal a vérpad szélire ugorva,
1120 34 |                 Bálint átnyújtá a pálcáját, s aztán leszállt az emelvényről,
1121 34 |                    leszállt az emelvényről, s hazament.~Senki sem kísérte:
1122 34 |                 kérlek – szólt Bálintnak –, s azt kell, hogy megengedd,
1123 34 |                     fog megrepedni miattad, s aztán az idvezültek sorába
1124 34 |                    de ketten vagyunk hozzá, s inkább legyen a fejem odadobva
1125 34 |                   fölveszitek azokat onnan, s lemossátok róluk a port),
1126 34 |                  apja fehér hajszálaiért.~– S ha e kérdésre nem felelne,
1127 34 |               Simplex a fogait csikorgatta, s az ökleivel verte a saját
1128 34 |              magadat.~– Ezt köszönöm nekik. S bizony nem vallanak velem
1129 34 |                   taszította az ajtófélhez, s utat tört magának a zöld
1130 34 |              Kaczenreiter Henrik feleségét, s együtt élt vele törvénytelen
1131 34 |                     el. Csalással vette el. S az most ki fog derülni.
1132 34 |                   szorítá meg Bálint kezét.~S arra Bálint felemelé nyugodt,
1133 34 |                     méltóságteljes hangját, s Henrik felé fordulva, mondá:~–
1134 34 |                  csak Istennek felelek meg, s az ő bosszúálló cherubimjainak!~–
1135 34 |                    kezeit összetevé keblén, s mártírarcát az égre emelve,
1136 34 |                mellett ülő esperes felkelt, s úgy üté arcul a megszólalót,
1137 35 |                hivatalára is feltolakodott, s egy becstelen személy, ki
1138 35 |                     bitorolni a templomban, s a legelőkelőbb társaságokat
1139 35 |                   városház kapuja megnyílt, s a szomorú nászmenet közepén
1140 35 |                  kapujában, míg megjössz.~– S ha én pokolra jutok bűneimért?~–
1141 35 |                  hát úgy bánjék majd velem, s jutalmazza meg az Isten.~
1142 35 |                    szemeidet?~– Csókold le. S hunyva maradnak. Nem is
1143 35 |                  Egy villanás, egy suhanás, s a sértett emberi törvénynek
1144 35 |                     fogadták a testvérüket, s kérdezték tőle kíváncsian,
1145 35 |                 leveté rókatorkos mentéjét, s lekiálta a körülálló sokasághoz:~–
1146 35 |                     el ne feledkezzél róla.~S szépen elhelyezé Simplex
1147 35 |                  Akkor megölelte a hű fiút, s elbocsátá magától.~– Most
1148 35 |                   oly sajátszerű komédiája, s amit akasztófahumornak neveznek.
1149 35 |                  leülve eléje a kis székre, s ugyanazzal a fehér szalaggal,
1150 35 |                     szívét elöntötte a düh, s a düh rossz célzó, a felemelt
1151 35 |                     volt csombókolva a haj, s ez ütés által maga is félrelódult,
1152 35 |                   elbotlott, oldalt bukott, s úgy ütötte halántékát a
1153 35 |                     ugrott fel a vérpadról, s a bakó maradt a deszkán
1154 35 |                     a pallost a másik bakó, s végezzen vele.~Bálint e
1155 35 |             erőszakkal a vérpad felé törni, s anyjára ismert benne. Egy
1156 35 |                    vetett megölt kedvesére, s arra, mint a villám, száguldott
1157 35 |             egyszerre sikátor nyílt előtte, s az megint összezáródott
1158 35 |                    a kapu bezáródott utána.~S mikor az üldöző csoport
1159 35 |                 üldöző csoport megérkezett, s elkezdett dörömbölni a kapun,
1160 35 |                    a jezsuiták kolostorába, s most azoknak az oltalma
1161 35 |             összeroskadt a szegény asszony, s azt mondá, hogy: „Bár inkább
1162 36 |                elvinni senkinek nem szabad.~S a maga igazságán kívül mind
1163 36 |                 mellett még visszakerülhet, s akkor jaj lesz az ő fejüknek.
1164 36 |                  hibázta el a Bálint fejét. S a hóhérnak is van hóhérja.
1165 36 |                 elment a kolostor kapujába, s fennhangon kiabált fel az
1166 36 |                    ily módon ki a szabadba. S ugyanakkor kemény rendeletet
1167 36 |             Furfangosan volt ez kigondolva! S e határozattal meg voltak
1168 36 |                  mint azt a nagy operációt, s inkább lemond Calvinus János
1169 36 |              barátságáról, mint az életről, s ez nagy diadal lesz rájuk
1170 36 |                   közölte végelhatározását, s azt ki kellett mondania
1171 36 |                  lármás maskarák jártak alá s fel a városban, loncsos
1172 36 |                   egy tömeggé csoportosult, s akkor vitték eltemetni a
1173 36 |               elsőnek a derekához támasztá, s aztán egy hosszú csojtáros
1174 36 |                meggörnyedve, amerre vitték, s ha az első ember jól nem
1175 36 |                     címereket, rúdra tűzve, s követte a koporsót némbereknek
1176 36 |                  megkínáltak a kancsóikkal, s inni kellett, mert különben
1177 36 |                     farsangot a koporsóból, s megitatták a szemfedőn keresztül.
1178 36 |             fegyveres őr: a város drabantja s a bakó szolgája.~A csintalan
1179 36 |                   had azokat is körülfogta, s míg a gyászszekér, kárpitos
1180 36 |                nyakába borult a drabantnak, s azt összevissza csókolta,
1181 36 |                   erőszakolta rá a kupáját, s kényszeríté, hogy azt kiürítse
1182 36 |                   ajtaja egyszer kinyíljék, s egyszer becsukódjék. Hogy
1183 36 |              meghalt-e igazán az a farsang?~S azzal lerántá a szemfedőt
1184 36 |                  pedig felült a koporsóban, s amilyen nagy szája volt,
1185 36 |                Valami kefekötő legény volt. S erre aztán lett rengeteg
1186 36 |                     kiáltá a bolond hadnak, s tréfás nyomatékul a nádpálcájával
1187 36 |                     kirúgott a bal lábával, s úgy oldalba teremté a főrektort,
1188 36 |              lemaradt a ló hátulsó lábáról, s arra elkezdett az, ijedt
1189 36 |                    hogy fogják meg a lovát, s húzta a kantárt a fa lófej
1190 36 |            halálraítélt felkapott a lovára, s elvágtatott ki a világba.
1191 36 |                  maskarákat a temetőárokba, s aztán megkerülve a várost,
1192 37 |            egyszerre elkékült az ábrázatja, s ott nyomban megütötte a
1193 37 |                 tódultak a halottas házhoz, s lett nagy sírás és jajgatás
1194 37 |         jajveszékelést odaát a szomszédban, s aztán megtudá annak az okát;
1195 37 |                 okát; fiának megmenekülését s a főrektornak efölötti bosszújában
1196 37 |                  akkor kiült a folyosó alá, s dacára a februárisi csípős
1197 37 |                 megszégyenülésére szerzett, s mentül hangosabb volt a
1198 37 |                     kiült a háza erkélyére, s míg odalenn pap és kántor
1199 37 |                     engesztelő búcsúztatót, s a gyászba öltözött családbeliek
1200 37 |                     himnuszba és zokogásba, s sorba vevé a bosszúállásról,
1201 37 |                  koporsóból az én lelkemet,~S vetetted a koporsóba az
1202 37 |               süveget a saját öreg legénye, s végre a nyakában függő nagy
1203 37 |                 arcul csapá őt a nép előtt, s aztán elkergeté, a sokaság
1204 38 |                   szökevény arra felkapott, s üldözői jónak látták elmaradni
1205 38 |                     kedvese: azt megfogják, s ha futással akar menekülni,
1206 38 |                    fel volt állítva ellene, s bizonyos volt, hogy ő abba
1207 38 |                 lábába beleáll a reszketés, s a fogai vacogni kezdenek.~*~„
1208 38 |                    érve leszállt a lováról, s azt megköté egy bodzafához,
1209 38 |                     megköté egy bodzafához, s azután egy tülökkel visszhangot
1210 38 |                 akkor az majd helyünkbe jő, s itt megfogjuk ha pedig az
1211 38 |                   mi nem megyünk a helyébe, s nem fog meg.”~Ez egészen
1212 38 |               nyitva találta a temetőajtót, s bement rajta. Egyenesen
1213 38 | boszorkányliszt-lángot az őrök ijesztésére, s Bálintnak jeladásul.~– Csendesen! –
1214 38 |                    violával és primulákkal, s körülszegélyezve télizölddel;
1215 38 |                    polgár viselt dolgairól, s nagy érdemeiről.~– Mért
1216 38 |                     szép Mikhál koporsóját, s ide tettük a Zwirináé helyébe,
1217 38 |                  tettük a Zwirináé helyébe, s most nyugton lehetsz felőle,
1218 38 |                  szentelt földben nyugszik, s az esztendő minden szakában
1219 38 |                 mikor kisírta magát Bálint, s megnyugodott felőle, hogy
1220 38 |                 odáig, ahol kedvese alszik, s szebb álmai lesznek tőle,
1221 38 |                lesznek tőle, akkor felkelt, s azt kérdezé a Simplextől:~–
1222 38 |                    másik, aki tudja: a sír. S az jól tud hallgatni. A
1223 38 |            hallgatni. A harmadik én vagyok, s én még jobban tudok.~Bálint
1224 38 |                    ölelte együgyű barátját, s csókjaival halmozá el annak
1225 38 |                     halmozá el annak arcát, s aztán úgy benne volt a csókolódzásban,
1226 38 |                     sírjába a temetőárokba, s most őfölüle fogják legelni
1227 38 |                      Azzal sietett lovához, s vágtatott tova az éjjeli
1228 38 |                    dicséri az Urat!”~      ~S ha imádkozott Sára asszony
1229 39 |                     e siralmas gyászeseten, s lelkére vette volna a miatta
1230 39 |                 elfogták a krímiai tatárok, s elvitték a félszigetre),
1231 39 |                   gazdagabb, mint Homonnai, s ha a grófnő őhozzá kegyes
1232 39 |                fejedelemasszonyok viselnek, s azonkívül kezébe tesz egy
1233 39 |                     a gyalázatos ajánlatot, s rögtön vitte a levelet a
1234 39 |                 vitte a levelet a férjéhez, s azt kívánta, hogy példásan
1235 39 |                íróját illeti meg a korbács. S azzal ő maga mondott tollba
1236 39 |                  török származásúak voltak, s török házasságban éltek,
1237 39 |             kálvinista keresztyén vallásra, s rendes oltár előtti esküvő
1238 39 |             Magyarország kétharmadat bírta, s a harmadikat félelemben
1239 39 |               megtagadja a maga prófétáját, s áttérjen a Krisztust hivők
1240 39 |                     rendezte az ő kedveért, s a két „kedv” között nagy
1241 39 |             Homonnai igen szívesen fogadta, s egy szóval sem hozta elő
1242 39 |                   volna belőle egy kortyot, s mikor igent kellett mondani,
1243 39 |                    A drágakövekkel kirakott s jelmondatokkal televésett
1244 39 |                  szolgák szépen fölemelték, s elvitték a szobájába pihenni.~
1245 39 |           hátraszegte a fejét a karszékben, s a pohár kiesett a kezéből.~–
1246 39 |                     mondának a vendég urak, s azzal négy szolga a karszékkel
1247 39 |                karszékkel együtt felemelte, s elszállította őt a saját
1248 39 |                 maradt, bezárta az ajtaját, s aztán az összebeszélés szerint
1249 39 |                    táncterembe gyűltek már, s ott elébb a csupán férfiaknak
1250 39 |                  hölgyek is visszakerülnek, s rákezdhetik a palotást,
1251 39 |                   lábaihoz a szép hölgynek, s hogy szerelme valódiságáról
1252 39 |                       Keljen fel kegyelmed, s bizony jól leszen fogadva –
1253 39 |                    sas odaállt e tükör elé, s két lelógó, fakó bajuszát
1254 39 |                   bajuszát kétfelé törülve, s így gyönyörködve a maga
1255 39 |                   válaszolt neki az arckép, s azzal félrenyílt, mint egy
1256 39 |           félrenyílt, mint egy szőnyegajtó, s kilépett a kép mögül maga
1257 39 |             megfogta hátul a nyakravalóját, s kitaszította abba a terembe,
1258 39 |                      odakiáltá azt magához, s elkapva tőle a kardot, szembeszállt
1259 39 |              kelepcébe csalni egy főnemest, s a saját házánál csúffá tenni
1260 39 |           eldicsekedni senkinek, gróf uram. S ha kend csinált az én kedvemért
1261 39 |             apródját, aki a kardját őrizte, s önvédelmére ő is fegyvert
1262 39 |                    által legyen megtorolva, s senki sem igyekezett őket
1263 39 |                     vágott hozzá a grófhoz, s bizony, kemény csapás volt
1264 39 |               csizmaszárát hasította végig, s aztán belevágott a pallóba.
1265 39 |                   bosszúálló férj lábainál.~S a jelenlevők mind azt mondák,
1266 39 |                 visszatértek a táncterembe, s rázendültek a hegedűk és
1267 39 |                     semmi se történt volna.~S bizonyára az a legnagyobb
1268 39 |               ellenség lovasai közé rohant, s ott keresztül is vágta magát
1269 39 |                Barcsay szolgálatába állott, s azt elkísérte törökországi
1270 40 |                     legkitűnőbb tudósaival. S mindenkor a legpontosabban
1271 40 |                    most igen nagyon boldog, s öröméletet él, valami nagyon
1272 40 |                  nevét nem mondta ki senki.~S talán igaz, hogy úgy van.~
1273 Jeg|                     ami a nemzeti mívelődés s a nemzeti létért való küzdelem
1274 Jeg|                   nagy fennhatósággal bírt, s az országos törvényeken
1275 Jeg|             statutumait is jogerőben tartá, s használta a pallos jogát.~
1276 Jeg|                   csatatéren álló katonáké, s ez a fegyelem kihatott a
1277 Jeg|            nyelvkitépéssel fenyítették meg, s a szerelem botlásaira halál
1278 Jeg|                  letelepülhetett a városba, s élhetett a társaság között.~
1279 Jeg|                protestantizmussal szemközt; s titokban céhek, jó barátok,
1280 Jeg|                    csináltak a magánügyből, s mikor egy közülök meg volt
1281 Jeg|                    a bajából kiszabadítani.~S mind ennyi társadalmi nyüzsgés-mozgás
1282 Jeg|                 ökölcsapással semmivé tett.~S ennyi küzdelem közepett
1283 Jeg|                      de így történt az meg, s így kellett annak megtörténni,
1284 Jeg|              követhettek el házasságtörést, s ezzel Bálint nagy diadallal
1285 Jeg|                   megszabadított Mikhálját; s hiszem, hogy ez így nagyon
1286 Jeg|                   megtartani az alaphangot, s végezni így, ahogy valóban
1287 Jeg|                    ahogy valóban végződött, s legfeljebb az elegiacus
1288 Jeg|                 maledictus piscis in aqua.” S erre bort kellett inni.~
1289 Jeg|                      távollevők hogylétéről s egészségünk fenntartásáról (
1290 Jeg|                   Pirka boszorkány alakját, s a rablótanya és haramiavezérek
1291 Jeg|               beszél a névtelen krónikaíró, s azt mondja, hogy a magyar
1292 Jeg|                 inkább hasonlít a baletthez s a jellemző pantomiához,
1293 Jeg|               fejedelem Nagybányán időzött, s éppen akkor egy bánya beomlott,
1294 Jeg|                   akkor egy bánya beomlott, s tömérdek munkást eltemetett:
1295 Jeg|             fejedelem titokban tartatá azt, s nagy ünnepélyt rendezett,
1296 Jeg|                    a nőket mind meghívatta, s az udvari karmesterével
1297 Jeg|                   szerzette ezt a dallamot, s mire azután azok a nők,
1298 Jeg|                   földön fekvőt felemelték, s elkezdtek vele táncolni;
1299 Jeg|              borzasztó játéknak nevezi ezt, s azt mondja, hogy az Isten
1300 Jeg|           kereskedés tárgyát képezte akkor, s a kalmárok hamisították
1301 Jeg|                     virágdalok”-nak hítták, s egyházi szószékből tiltották
1302 Jeg|              gyalogokat (pedites rascianos) s egyéb ily martalócokat tartani,
1303 Jeg|                     kegyetlenül pusztítják, s alattomos és gyalázatos
1304 Jeg|                     gyermekeket elrabolnak, s azokat a törököknek eladni