Fezejet

 1 1 |            tölteni, s azzal bezárta a ház ajtaját, s zsebébe tette
 2 5 |              arra? Ott nincs már több ház, csak az az egy.~A felhőtűztől
 3 6 |         sipkámba.~      ~– Rettenetes ház ez – súgá Henrik Mikhál
 4 6 |           Henrik Mikhál fülébe. – S a ház ura félelem ember. Borzalom
 5 6 |            rettenetes szemébe nézni a ház urának, aki énnekem atyám.
 6 6 |             ivadékra mindenkit, aki e ház gazdája lesz. De ő maga
 7 6 |              azért hoztalak e szomorú ház kapujáig. Hanem azért, mert
 8 6 |        megérkezett azalatt a magányos ház elé.~
 9 7 |            gazdazzonia.)~Ez nem olyan ház volt, mint más. Kívül a
10 7 |         kiakasztva szárítás végett.~A ház falai téglából voltak rakva,
11 7 |             fejű szegekkel kiverve.~A ház udvarán belöl nem volt csendesség.
12 7 |         Lehetett ott talán húsz is.~A ház tehát már el volt zárva,
13 7 |            kibékítése. – Én óhajtok a ház urával együtt estelizni.~–
14 8 |        legelső kupa után megszólalt a ház gazdája.~– Tisztelendőségedet
15 8 |               hogy rászakadnak az ősi ház boltozatjai. Ezt ő nem tudta
16 8 |             kérünk a háborgatásért.~A ház ura folyvást a beszélő ajkait
17 11|               neki egész nap senki. A ház népének mind a városban
18 15|            bízva, hogy támassza meg a ház oldalát, nehogy bedűljön,
19 23|            meg volt őrizve a magányos ház. A falait körülvevő vízárok
20 23|            áldozatokat, kiknek vére e ház lakóinak kezén száradt,
21 23|              a „hűség”; ez a galambos ház a „boldogság”. Még ma összetalálkozik
22 23|      Egyszerre kürthang szólalt meg a ház kapuja előtt. Ugyanazon
23 23|              pincétől meggyulladhat a ház.~– Hát aztán, ha leég is,
24 24|              szólt a Pirka. – Ez az a ház, ahol a galambok csókolóznak
25 24|       bizonyosan aludtak már; hanem a ház udvarán a holdvilágban járt
26 24|          abban a pillanatban lépett a ház ajtaján Mikhál elé – Kalondai
27 25|    elhistórizálta neki, hogy ő az égő ház közeléből nézte, hogy kiabált
28 31|             Bálint, s erre megnyílt a ház kapuja, s bedöcögött rajta
29 33|          Bálint –, s én is leteszem a ház asztalára a bírói pálcát;
30 33|            elsüllyed vele az az egész ház.~„Babura Pirka.”~Kék-zöld
31 35| oltalomlevéllel.~– Vissza innen! Ez a ház „azilum”.~Az volt a jezsuiták