Fezejet
1 2 | férfit?~– Írás által!~– Neked írt valaki?~– És én feleltem
2 2 | állású úr.~– Ki mondta ezt neked?~– Hát a sárkány és a balom.
3 3 | mestersége? Megvallotta-e azt neked bűnös correspondentiájában?
4 3 | kalickában. Én vettem azokat neked születésed napjára. Öld
5 4 | amit cselekszel. Szégyen neked is, nekem is. Én rád nézve
6 9 | ennek az apját. Meg kell neked halnod.~– De ha vétkes vagyok,
7 9 | közbe Henrik. – Esküszöm neked az élő Istenre, nem utállak
8 10| mondá, hogy igenis, ő küldte neked a szép zöld köntöst. Te
9 13| olyan igaz, hogy elhozom neked, szépséges violám, a te
10 13| békácskám, hogy elhozza neked a szeretődet a fekete bakkecske;
11 15| Simplex, aki ottan trombitás s neked testi-lelki barátod. Az
12 17| édes fiam! Hát elébb való neked kétszáz arany, hogysem mint
13 17| volna! Aztán mire valók neked azok a kétszáz aranyak?
14 17| asszony.~– Micsoda? Hát neked négy feleséged van? Hüh,
15 19| lehasította.~No, lesz most neked ezért, Bálint!~Szégyenkedve
16 19| ezer aranyat, hát bizony neked adna; mert kapzsi és fösvény.~
17 19| megállj, majd mondok én neked valamit, amit még senkinek
18 19| én azt az egész kincset neked adom. Végy el belőle annyit,
19 19| majd mindjárt megmagyarázom neked) – gondolá magában a Bálint,
20 20| szavakkal: „Itt küldöm vissza neked a te trombitásodat, a nyüves
21 21| predestinációt; te vagy a kálvinista: neked kell azt hinned. Neked kell
22 21| neked kell azt hinned. Neked kell azt tudnod, hogy mindaz,
23 22| a Simplex. – Mondtam már neked, hogy ha igaz kálvinista
24 25| Ancsa, eredj ki, mert ezt neked nem kell meghallani; te
25 32| anyám észreveszi.~– Ah! Hát neked rajtam kívül is van anyád?~–
26 32| az óra. Aztán majd mondok neked valamit.~Azzal hirtelen
27 32| Mit akarok veled tenni? Neked akarom adni az egész világot!
28 34| komái közt.~– A kisfiamat neked adom, a kisleányomat terád
29 34| No, majd mindjárt hozok neked enyhítőt, hogy ne fájjon
|