Fezejet
1 11| katedrához vezető grádics.~A vén Vihodár gondoskodott róla,
2 13| szakállas emberből, ahogy mink, vén boszorkányok szoktuk. Selyemszál
3 22| legszörnyűbbike, a hóhér; maga a vén Vihodár, fehér lovon, hosszú,
4 22| töredelmességet. Hahotával fogadták a vén Vihodárt, s gúnyolva hívták
5 22| mondta neki, hogy kontár!~A vén Vihodár erre letette a barétot
6 22| mind a két színjátszóval, a vén Vihodár egész tudományát
7 22| becsületét helyreállítani.~A vén bakó valami nagy dologra
8 22| megharap, az halálfia; a vén Vihodár, mint a darab fa,
9 22| Amint a nép megtudta, hogy a vén Vihodárt a Jankó egy harapással
10 23| rabló, ez a Vihodár fia. A vén hóhérnak halál áll. Koporsó.
11 24| hogy az ördög ragadja el a vén Vihodárt.~– Már megtette.
12 29| mendemondák tárgyában, ha a vén fürmender maga még folytatását
13 30| együtt, aki tréfát űzött a vén udvarlóval, és mindent elmondott
14 30| szeme a szép tüneménybe a vén szerelmesnek! Mint mikor
15 30| magát, aki csak nevetett a vén szerelmes feszengésén, s
16 30| nem tudott táncolni. S a vén sinkorán, ha egyszer megkapta
17 31| kettőnek a feleségébe, s a vén gonosztevő feltette a boncsokos
18 32| Micsoda? Ez a fertelmes vén ördög hiszi azt?~– Ej, ej,
19 32| fertelmes, s az ördög sohasem vén. Ha rútnak találod, majd
20 34| megkínozni.~– Hehő, átkozott vén boszorkány! Kezem alá kerültél
21 36| kereste a koporsóban.~A vén Zwirina erre meg is szégyenlette
22 39| teetetic.)~Zurdoki, akinek vén emberhez illetlen szerelmessége
23 39| témáját, sőt eltűrte, hogy a vén szerelmes folyvást a felesége
24 39| várt az; egyedül volt.~A vén szerelmes mindjárt odaborult
25 39| egy szép velencei tükör.~A vén sas odaállt e tükör elé,
26 39| csúfondárosan a gróf. – Nézzék ezt a vén kecskét, aki az én kertembe
27 39| és gúny tárgyává tegye a vén kéjencet, ami annak legnagyobb
28 39| történeteket, amiknek okozója a vén kéjvadász gonosz ösztönei
|