Fezejet

 1 15|         én céhmesterem, ahol azt kegyelmed kereste. Homonnai gróf ezredeskapitány
 2 16| Édesanyám, lelkem, mit keres itt kegyelmed? – kiálta rá Bálint, odavágtatva
 3 16|         De mármost térjen vissza kegyelmed, édes szülém, elég volt
 4 17|      szülém, de nekem nem kell a kegyelmed pénze. Nekem már egyszer
 5 22|           vitéz káplár uram, még kegyelmed is fog tőlem valamit venni,
 6 26|      kedves édesanyám, azt mondá kegyelmed, hogy legyen bár az, akit
 7 27|     monda a grófné Milkának –, a kegyelmed ura nélkül. Mert szeleskedett
 8 27|    ereklyéim közé tettem. Lássa, kegyelmed, ilyen jó volt minekünk
 9 27|          Egyet pedig kifelejtett kegyelmed az argumentumai közül; azt,
10 27|      ebből.~– No, hát tudja mit, kegyelmed? – szólt a grófné. – Én
11 27|         franciául is. Járjon fel kegyelmed hozzám naponkint kétszer
12 27|         úgysincsen egyéb dolgom; kegyelmed meg odahaza ugyanarra, amit
13 30|       kezdé, le sem ülve nála –, kegyelmed ugyan nem jóban töri a fejét
14 30|         micsoda levelezésben áll kegyelmed a svéd követtel?~– No, hát
15 30|         elmondhatom, ha kívánja. Kegyelmed nagyfejedelme Rákóczi György.~–
16 30|      svédek fogtak körül, s most kegyelmed által azokkal alkudozik,
17 30|             De hát hol vette ezt kegyelmed? Ki tud Kassa városában
18 30|      monda Zurdokinak. – Abba ha kegyelmed figyelmesen beletekint,
19 33|   Homonnai gróf volt.~– Volt már kegyelmed a házánál? – kérdezi Bálintot
20 33|   praecedunt privatis.”~– Menjen kegyelmed elébb haza.~– Nem teszem
21 33|          bölényre vadászni.~– Ha kegyelmed megy, akkor én is megyek –
22 33|          száz támad utána. Fogja kegyelmed a tollat kezébe. Nehéz kötelesség
23 34|          a tanácsban elnökölt. – Kegyelmed ismeri a törvényt: tudni
24 39|        jól fogadsz.~– Keljen fel kegyelmed, s bizony jól leszen fogadva –