Fezejet

 1 26|    férje dicséretes emlékezetű főbíró volt; ő maga is gazdag asszony.~
 2 29|      szokás szerint. Amit is a főbíró tudomásul vett, és átvéve
 3 31|      nem tetszik, hát a kassai főbíró megnyálazza az ujját, s
 4 31|        legyen a megválasztandó főbíró.~Akkor kijöttek csendben
 5 31|   álltak mind.~Itt a leköszönt főbíró felállt a gyászszekéren,
 6 31|     békével.~Akkor a leköszönt főbíró, leszállva a szekérről,
 7 31|        trombitás között, aki a főbíró paripája előtt járult, ott
 8 32| gyalázatos személy, s a kassai főbíró fejét leütik miattad; mert
 9 32|  szónokául lett megválasztva a főbíró: Kalondai Bálint.~A küldetés
10 33|     őneki is hű embere volt.~– Főbíró uram. Nem mennénk elébb
11 33|      már az ítéletet, s csak a főbíró aláírására várnak azok.
12 33|    Vannak gyermekei? – kérdé a főbíró.~– Heten – felelt rá a konrektor.~–
13 33|   rosicruciánuskodjunk, kedves főbíró uram. Ha mi nem ölünk, minket
14 33|         Olvassa át az aktákat, főbíró uram. Kegyelmedet az érdekelni
15 33|         hogy ha majd hazajön a főbíró, az maga fog a tanácsnak
16 34|       alá Kalondai Bálint mint főbíró van aláírva, nem zavarta
17 34|   ember ismeré, s annálfogva a főbíró szava csendes mosolygást
18 34|      körös-körül, azért hogy a főbíró olyan kész volt letromfolni
19 34| nevetve mondá:~– Jól van, jól, főbíró uram, nem jöttünk verekedni;
20 34|        legutol a tanácsosok; a főbíró, a főrektor, a konrektor,
21 34|    foglaltak helyet, középen a főbíró; a bakó pedig felhágott
22 34|      sír itten olyan nagyon?~A főbíró sírt ott a mennyezet alatt;
23 34|   odaszólt hozzá:~– Ne sírjon, főbíró uram. Igazságos ítéletet
24 34|          mondta a főrektor, ki főbíró nemlétében a tanácsban elnökölt. –