1-500 | 501-668
Fezejet
1 1 | az özvegyen maradt tanár azt a feladatot tűzte maga elé,
2 1 | Dávidnak egy feleségét; azt a bizonyost, aki elnevette
3 1 | készült a kenyér. Csinálták azt tönkölylisztből, pohánkából,
4 1 | készíté a serét: nem ittak azt a korcsmából.~Azt is meg
5 1 | ittak azt a korcsmából.~Azt is meg kellett tanulni a
6 1 | áthúzva vonallal jelentette azt, hogy „só”; egy négyszög,
7 1 | négyszög, alul egy kereszttel, azt, hogy „borkő”; egy patkó
8 1 | hogy „borkő”; egy patkó azt, hogy „borszesz”; egy kör
9 1 | egy kör négy szarvval azt, hogy „olaj”; egy dűlt négyszög
10 1 | olaj”; egy dűlt négyszög azt, hogy „szappan”; egy háromszög
11 1 | szappan”; egy háromszög azt, hogy „kútvíz”; két háromszög
12 1 | háromszög hegyével összeállítva azt, hogy „lepárolt víz”; egy
13 1 | oltatlan meszet raktak; aki azt akarta, hogy piros almái
14 1 | húsa aztán piros lett; ha azt akarta, hogy a gyümölcse
15 1 | ajándékoz meg; ha pedig azt akarták, hogy a keserű mandula
16 1 | utasítással szolgáltak, nevezvén azt a, csak nemrég Amerikából
17 1 | kellett tartani.~Hja bizony, azt mind nem adták ingyen! Ennek
18 1 | amennyi elég volt arra, hogy azt az időt teljesen lefoglalja,
19 1 | más leányok fel szokták azt cicomázni. A pártája is
20 1 | mind az udvarra nyíltak, azt pedig két oldalrul elzárta
21 1 | az udvar a kert felé, de azt meg magas kőfal zárta el
22 1 | el, melyről a kézsmárkiak azt állították, hogy ők abban
23 1 | természetes védelmére hagyták azt ott a város közepén, s csak
24 1 | alkalmával töltötte meg azt a patak pisztránggal, amit
25 2 | csúfondároskodást kellett kiállani az azt viselő ifjúnak, mert hatalmas,
26 2 | iskoláinkban tiltva, sőt azt már Arisztotelész is ajánlotta;
27 2 | tudott, aki szintén viselte azt a díszes hivatalt, s aki
28 2 | dicséretesen megállhassa azt az exament, mely megelőzte
29 2 | illőt.” – Ambrosius pedig azt kérdezve, hogy mit keressünk
30 2 | a lány csak nem jegyezte azt fel a gyakorlatok aranykönyvébe.~–
31 2 | kapaszkodik és nyúl.” Jegyezd föl azt könyvedbe, Mikhál leányom;
32 2 | letette kezéből a tollat, és azt mondá:~– Nem szeretem őt!~
33 2 | hogyha jó, nagyon jó!” – Vagy azt keserülöd, hogy idegen nemzetbeli?
34 2 | bölcs Krisztina királynő azt mondá, hogy csak kétféle
35 2 | szeretni fogod; az olasz azt mondja: „Amore non è senza
36 2 | és latin filozófusnak, s azt merte mondani a nagytiszteletű
37 2 | mint a legnagyobb vétek, ha azt bevallják. Hogy szerettél
38 2 | Kicsoda?~– A sárkány.~A tudós azt hitte először, hogy arról
39 2 | fel. Én sokáig bámultam azt. Egyszer aztán lecsapódott
40 2 | olyan szépek voltak, hogy én azt ki nem tudom mondani.~–
41 2 | Profánus „virágdalok”! mikre azt mondja Macrobius: „Ignibus
42 2 | Hogyan?~– Hát amit írtam, azt az írott felével befelé
43 2 | külseje pedig borjúbőr volt: azt a fiatalok atlétai mulatságaikban
44 2 | viszonválaszt, s visszaröpítetted azt.~Hogy ilyen esetről se Theoprastus,
45 2 | barátjának, s nekem elmondták azt az égi posták.~Most aztán
46 2 | punctum de utri: „Kinek híják azt a másik, alattomos csábítót?” –
47 3 | háromszor csengetett, ami azt jelenté, hogy Mikhál leányasszonynak
48 3 | ez a válságos óra, mindig azt a kis kutyát látta maga
49 3 | hogy van-e neki atyja, azt felelé, hogy: „Igenis: van.”
50 3 | mestersége? Megvallotta-e azt neked bűnös correspondentiájában?
51 4 | biztosság kedveért, mert azt a vidéket éppen akkor három
52 4 | bocsátani, azután kihúzván, azt a faeszközt e balzsammal
53 4 | vadkan egykor meglövetett, azt laposra verni, a seb szájára
54 4 | szájára kötni, s ez kihúzza azt a másik golyót. Az iszák
55 4 | volt: a pestisamulett, még azt is odaajándékozta Mikhálnak.
56 4 | odaajándékozta Mikhálnak. Azt pedig még annak az édesanyja
57 4 | csakugyan nagyon jó, mert azt teszi, hogy ahol pestis
58 4 | könny tódult szemébe, mikor azt leánya fehér nyakára felköté,
59 4 | rebegé: „Soha le ne oldozd azt innen!”~Még azután arra
60 4 | aspectusai nyomán kikeresse azt a napot, mely a Z?¤ találkozása
61 4 | galambját a kalickából.~Hanem azt a nyakába kötött amulettet
62 4 | lehetett őket megtartani. Azt hitte, hogy azzal megsemmisítette
63 4 | jövendő rejtélyes homályában azt, ami kívánatos, ami örvendetes,
64 4 | rendelve egy hajcsár, aki azt zablájánál fogva vezesse,
65 4 | kezéből az ostort, s szidta azt lengyelül, amit az elviselt
66 4 | őket. Tedd helyettem meg azt te. Eredj velük. Ha baj
67 4 | rosszul lesz dolga, hozd hírül azt nekem; megtalálsz Kassán
68 4 | tudott neki rá felelni: azt mondta, hogy sohasem járt
69 4 | csont történetét, ahogy ő azt erre jártában a kalauzok
70 4 | odújába, hogy ne hallgassa azt a csintalan beszédet, amit
71 4 | Bajusz. Mind a három!~Mikhál azt kérdezte, hogy micsoda három
72 4 | Jankórul beszélt.~Mikhál azt kérdezte tőle, hogy hát
73 4 | Vihodár” – az a neve, ismeri azt minden gyerek. Ismerik azt
74 4 | azt minden gyerek. Ismerik azt a zsiványok, a „cifra leányok”
75 4 | puskást hozott magával, azt mondja, hogy ő bizony nem
76 4 | gyullad meg a puskapor. Azt mondják, hogy Franciaországban
77 4 | nagyon fenik a fogukat, hogy azt az újmódi puskát kipróbálják
78 4 | Én ismerem a Jankót; ha azt megtámadják, olyan, mint
79 4 | harmadmagukkal.~Egyszerre csak azt vették észre, hogy négyen
80 4 | a nyomukba, a tárogatós; azt mondta, hogy nincs kedve
81 4 | a Hanusz áll őrt, annak azt mondja, hogy papot visz
82 4 | maradjon el tőle olyan messze.~Azt jól számította ki a vezető,
83 4 | hasznát venni.~A vezető azt mondá, hogy maradjanak hátra
84 4 | Favágók, szurokfőzők szokták azt használni.~– Hűh, Styefko! –
85 4 | szál fenyőfának, kivágni azt a fejszével.~Simplex ezalatt
86 4 | szétnyújtva, kormányozá azt röptében jobbra-balra, s
87 4 | ahogy ez tudta kormányozni azt az ördög paripáját. Egy
88 4 | is odaveszett. A rablók azt is elvették. Nem maradt
89 6 | nevére, s tudja jól, hogy azt rajta kívül még egy ember
90 6 | Sok aranyat szerzett, s azt megtakarította. Mire is
91 6 | megtakarította. Mire is költhetné el azt a bakó? Van számára mulatság
92 6 | apám kilétét eltagadtam, azt adám okul, hogy ő pápista.
93 6 | megfogja palástom szegélyét, és azt mondja: „Én, Kaczenreiter
94 6 | kezeit eldugta köpenye alá, s azt mondá:~– Engedelmes fogok
95 7 | senki se hallotta volna azt meg, ha szerencsére ott
96 7 | domikalevessel. Tudja, akkor azt ígértem, hogy ha megnövök,
97 8 | volna is Mikhál levetni azt az öltönyt, már nem volt
98 8 | ideje, mert a gazdasszony azt mondá, hogy az estebéd fel
99 8 | sóhajtott, de nem viszonozta azt.~-– Tisztelendőséged a nagylétai
100 8 | erőtetett egykedvű arcára. Azt mondá hidegen:~– Az asszonyok
101 8 | az inkább vizet kért, de azt nem adtak neki. Azt mondták,
102 8 | de azt nem adtak neki. Azt mondták, hogy a szebeni
103 8 | vendége szokott lenni.~Henrik azt hitte, hogy rászakadnak
104 8 | izzadságot.~– Nem tudta volna azt tisztelendőséged eddigelé?
105 8 | máriás minden temetésért, azt, hogy „és egy körmöci arany
106 8 | feleltem, hogy a consistorium azt kiáltotta rá: „Eminentissime!” –
107 8 | Bebocsáttatást kértünk. Megnyertük azt. És most bocsánatot kérünk
108 8 | mintha csak a szájával teszi azt.~– És így amíg atyjának
109 8 | annak kezét, és megcsókolá azt.~Megcsókolta a vihodár kezét!~
110 8 | odatapadó ajkakkal csókolá meg azt a kezet, amit nem szokás
111 9 | vállára téve, visszanyomta azt székébe; mintha egy vas
112 9 | még mindig kezében tartá azt a vas kezet, s úgy kulcsolá
113 9 | körmei hegyéig eltakarta azt, s úgy tette a kezét a Mikhál
114 9 | elszedje a terített asztalt, azt mondá neki, hogy csak hagyja
115 9 | mondá neki, hogy csak hagyja azt abba, s elébb való dolgának
116 9 | nemsokára?~Mire Henrik illendően azt felelte:~– Mihelyt atyám
117 9 | Kaczenreiter Keresztély azt mondá fiának:~– Jöjj velem.~
118 9 | egy alacsony vasajtón, s azt feltárta. Az ajtón túl csigalépcső
119 9 | fogantyúval, fekete bőrtokban. Azt az öreg leakasztá, kikapcsolta
120 9 | már a sok köszörüléstől. Azt kivette belőle. S akkor
121 9 | kivette belőle. S akkor azt monda a fiának hideg, nyugodt
122 9 | martalócokról”, akik embert lopnak. Azt mondja e dekrétum, hogy
123 9 | bátorságát. Elkezdett mosolyogni. Azt hitte, az öreg csak tréfál
124 9 | elkeseredésében rárohant az öregre. Azt hitte, hogy ki fogja a kezéből
125 9 | megcsúfolta! Te elszöktél tőlem. Azt mondtad: „Az apám becstelen
126 9 | De egynek viselni kell azt százezrek között. Úgy terem
127 9 | misszióját választottam. Én is azt a rosszat akarom irtani,
128 9 | küldetése Istentől jő.~– Hát te azt hiszed, hogy ez megfér együtt?
129 9 | te imádságodon? Vagy nem azt akarod? Hanem eltagadni
130 9 | kezd lágyulni.~– Szánod azt a nyomorult teremtést? –
131 9 | mint a lelkemet.~– Csak azt kérdeztem, hogy szánod-e?
132 9 | sajnálsz engem, ha szánod azt a szegény teremtést, akkor
133 9 | illő. Férfi vagy. Vesd le azt az öltönyt. Itt van másik.
134 9 | Itt van másik. Vedd fel azt. Azután jer velem, ahová
135 9 | kellett csak hozzá, mely azt összeszorítsa. Henrik jól
136 9 | kétszáz aranyat kiszámlál, s azt a tüszőbe csúsztatja. Aztán
137 9 | csúsztatja. Aztán felcsatolja azt a fia derekára: „Ez a tied.”
138 9 | hogy az meg ne tehesse azt, amire gondol.~
139 10 | neki, de Mikhál minderre azt mondta, hogy nem kell: nem
140 10 | valami mástól.~A Pirka azt is elértette. Kivált mikor
141 10 | kezével elkezdé dörzsölni. Azt mondta, hogy az jó az álmatlanság
142 10 | tetszett ez a mesterség. Csak azt csudálom, hogyan engedheti
143 10 | megkínzásra, megölésre ítélt, azt ne maga kínozza meg, ne
144 10 | másvilágon, ha van másvilág; hát azt a gyönyörűséget mért engedi
145 10 | mesterséget, elcsaptak; azt mondták, nem asszonykézbe
146 10 | nélkül tojást tesz le, s azt kikölti, hát abból lidérc
147 10 | veszedelmes kíváncsiság, megtudni azt, ami előtte ismeretlen.
148 10 | asszonyt, észrevette a nyakában azt a kis selyemtarsolykát,
149 10 | kezdtek villogni a szemei. Azt gondolta, hogy amulett,
150 10 | selyemvánkosát.~– Ne tegye azt – inté a némber. – Valahányszor
151 10 | felhagyott a zokogással. Azt kívánta a Pirkától, hogy
152 10 | azért csak mégis elmondta azt neki. Gyönyörű szép asszony
153 10 | ezt a szép selyemruhát? Azt mondta az asszony: „Az anyám
154 10 | hogy ő küldte-e leányának azt a szép zöld köntöst? Visszajött
155 10 | feleségéhez. „Asszonyom, az anyád azt mondá, hogy igenis, ő küldte
156 10 | Valld meg, kitől kaptad azt a szép ruhát?” Akkor azt
157 10 | azt a szép ruhát?” Akkor azt mondta neki az asszony,
158 10 | asszony, hogy maga vette azt lembergi vásáron ungvári
159 10 | nála vette-e a felesége azt a szép búzavirágszín köntöst?
160 10 | örmény is utánad hazudott: azt mondta, nála vetted a búzavirágszín
161 10 | kezébe a pallost. Az meg azt tette, hogy térdre esett
162 10 | fejét, s azután felkaptam azt a fejére feltűzött kontyánál
163 10 | Babura Pirka Mikhálhoz, azt súgva neki, ravasz vigyorgással:~–
164 10 | gondolatokon pihentesse meg lelkét, azt kérdezte tőle, hogy van-e
165 10 | háznál kert.~– Nem lehet azt itt csinálni, liliomszálom –
166 10 | se virág, se fa. Próbálta azt a patrónus felesége is.
167 10 | a csészét fenékig.~Akkor azt látvá, hogy már egyedül
168 10 | egyedül van a fekhelyén, azt kérdé a Babura Pirkától:~–
169 10 | az én uram?~Mire a Pirka azt felelte neki:~– Bement a
170 11 | erre a szóra.~Egy ideig azt várta, hogy a szíve most
171 11 | ujjai hegyében is érezte azt a rémületet, ami a szívét
172 11 | visszatartotta a lélegzetét, azt hitte, hogy úgy is meg lehet
173 11 | vérben dolgozott? S ő is azt fogja tenni, amit az apja.
174 11 | ám el az uram hazulról. Azt mondta, mikor megkért, hogy
175 11 | az ágybul; nem vette fel azt a cifra gyászruhát magára,
176 11 | csoszogásra a lépéseit; valaki azt suttogta az ajtó előtt:~–
177 11 | fekszik, hát beteg; mindenki azt hitte.~A Babura Pirka meggyújtotta
178 11 | nagy erős ember, akinek azt a gyönge teremtést engedelmességre
179 11 | holló!” Tárogatósíp fújta azt.~A tárogatósíphoz akkor
180 11 | hőség támad a szívekben. Aki azt hallja, azt hiszi, ott jönnek
181 11 | szívekben. Aki azt hallja, azt hiszi, ott jönnek a Kárpátokról
182 11 | hogy megértessük Mikhálnak azt a nagy örömét, ami szívében
183 11 | Mikhál elhallgatta volna azt reggelig.~Reggel bejött
184 11 | bórleves szürcsölése közben azt kérdé haragosan Pirkától:~–
185 11 | mond, mint amit érez.~Tehát azt mondta, hogy ki volt az
186 11 | magával egy házi komondort, azt kétlábra állította, s úgy
187 11 | akiknek az egyike megteszi azt a másikért, hogy önkényt
188 11 | cifra gyászmezt: inkább azt mondta, hogy beteg, és fekve
189 11 | egyebet levesnél, csakhogy azt mondhassa, hogy beteg, és
190 11 | nagytiszteletű úr látná most a vejét: azt hinné, hogy ez az a „homunculus”,
191 11 | szívének az erejét.”~Azután azt is megsúgta a Mikhálnak,
192 11 | Hogy mi lesz ez a remek, azt elgondolhatta Mikhál.~Az
193 11 | nekivetette a vállát, s betörte azt erőszakosan.~Reggel a szép
194 11 | leszakítva a nyakából, felköté azt a galamb szárnyai alá. Aztán
195 11 | kinevették a Kaczenreiterével. Azt mondták neki, hogy áprilisbe
196 12 | odafordult a Babura Pirkához, és azt kérdé tőle:~– Mit csinál
197 12 | rá a Pirka.~Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:~– Hát
198 13 | megcsókolja a szemeit, s azt súgdossa a fülébe: „Galambom,
199 13 | violám, a te szeretődet. Azt se kérdem, kinek híják.
200 13 | se kérdem, kinek híják. Azt se kérdem, hogy hol lakik.
201 13 | láttak, nem szégyenlette azt megölelgetni, körülcirógatni,
202 13 | megölelgetni, körülcirógatni, sőt azt is eltűrte, hogy az ura
203 13 | gyöngédséggel megcsókolja az arcán azt a kék foltot, amit nem haragbul
204 13 | Mikhál a Babura Pirkát, s azt mondá neki, hogy mármost
205 13 | olyan könnyű megfelelni. Azt a mást kell felkeresni elébb.
206 13 | mást kell felkeresni elébb. Azt pedig fel nem találja más,
207 13 | négy aranyat, s odanyújtá azt a boszorkánynak, megzörrentve
208 13 | vétett; pedig olyan jó volt. Azt gondolta, no hát legyünk
209 14 | Simplexet, hogy keresse fel azt a férfiút, akit az ifjú
210 14 | az ifjú valódi nevét, sem azt, hogy hová való igazán,
211 14 | praktikáikkal megejthettek, azt azután kényük szerint kifoszthatják,
212 14 | felé, minthogy a tárogatós azt állította, hogy Mikhál kedvese
213 14 | iskolákat is járt, jól tudta azt, hogy az olyan házasságot,
214 14 | forgatva a feje fölött, azt mondja neki, hogy: „Megállj.”~
215 14 | nyelű balta.~Az útonállók azt mondták a tárogatósnak,
216 14 | teremtés, s akinek ismerte azt a jó szokását, hogy mikor
217 14 | összetalálkozik a hegy lakóival, azt szokta tenni, hogy két lábra
218 14 | amiből senki sem nézte ki azt a roppant erőt, ami benne
219 14 | helleborusrágáshoz, ami által azt érte el, hogy semmiféle
220 14 | látni mását.~A Havrán végre azt parancsolá a Simplexnek,
221 14 | az ördögös trombitás, aki azt tette?~Fejébe ment-e már
222 14 | nagyobb baj következik, azt felelte e szóra, hogy: „
223 14 | szeretőmnek, s aki hozzányúl, azt én agyonharapom!~Erre a
224 14 | iránt a dühös Havrán; de azt mégis követelte tőle, hogy
225 14 | csapatni a pallossal, mintsem azt keresztülugorja.~Ezalatt
226 14 | innen odább nem álltunk. Azt tesszük, hogy levitetjük
227 14 | úr a muzsikusnak adott, azt az az úr vissza nem kéri.~–
228 14 | Betakarjuk egy üres hordóval, azt körül lecövekeljük. Akkor
229 14 | fogadta az utasítást, és azt nagyon okosan tette; mert
230 14 | minden elcsendesedett körüle: azt lehetett hinni, hogy a rablók
231 14 | mely csak megerősíté benne azt a hitet, hogy üdvösséges
232 14 | szerencsés jó reggelt kívánni.~Azt természetesen nem tette,
233 14 | vele történt rémdolgokat, s azt felkérte a rabló izenetének
234 15 | fogni, hogy megsoványkodott. Azt a szomorúságot, amit Bálint
235 15 | hegyvidéki rossz víz okozza azt.~S tudott igen jó orvosszereket
236 15 | tudott valami fáin ételt, ami azt meggyógyítja; csak jóízűen
237 15 | mivel gyógyíthatta volna azt sikeresebben, mint a jó
238 15 | megcsókolta az anyja orcáját, s azt mondta neki, hogy semmi
239 15 | az iskola oldalát, hogy azt megegyék a kutyák.~Azonban,
240 15 | Bálikám! A fürmenderék Nácija azt beszéli, hogy tégedet kicsaptak
241 15 | iskolából Kézsmárkon.~– Ha azt mondja, igazat mond.~Óh,
242 15 | táncolni nem vitte el, hanem azt felelte nagy gorombán, hogy
243 15 | hazatértek, Sára asszony azt mondta a fiának:~– Te Bálikám.
244 15 | Bálikám. A fürmenderék Nácija azt mondja felőled, hogy tégedet
245 15 | átadta neki a kulcsot, ami azt a szobát felnyitja, ahol
246 15 | egy ütésre le nem teremti azt a tulkot, márpedig ahányat
247 15 | az én céhmesterem, ahol azt kegyelmed kereste. Homonnai
248 15 | neki hinni Sára asszony; azt gondolta, csak a bor beszél
249 15 | marasztalta, hogy ne tegye azt a bolondságot, gyönge gyerekcse
250 15 | fogott a Bálinton semmit. Azt felelte, az apja is volt
251 16 | szívembe lát, meglátja benne azt, hogy én az én Mikhálomat,
252 16 | csodát tenni, ami által azt, akit örökre elvesztettnek
253 16 | a praeceptor diákul; de azt nem tudta megtartani. Soha
254 16 | elfogja a török?~– No, iszen azt a törököt szeretném én látni!
255 16 | maradniok. Sára asszony csak azt kérte, hogy engedjék őt
256 16 | jelent meg a dombtetőn. Azt azonban nem lehetett tudni,
257 16 | lelkemadta kölyke! Mintha mindég azt tanulta volna. Ha a szegény
258 16 | jutott, úgy elbámult, hogy azt is elfelejtette, hogy a
259 16 | vitéz magaviseletéért, s azt mondta neki, hogy elég volt
260 16 | volt?~Azért is a Bálint azt mondá a kapitányának, hogy
261 16 | ott egy csákány; az ember azt se tudta, melyiktől őrizze
262 16 | bajtársának engedje át, s ha azt hallja, hogy a barátja dicsekszik,
263 16 | hogy a barátja dicsekszik, azt csúfondárosan meg ne szégyenítse.~
264 17 | Véghez ne vigye valahogy azt a kegyes dolgot, hogy megtérítse
265 17 | meglehet.~– De hát kibe?~– Azt nem mondhatom meg.~– Szegény
266 17 | látom meg a hibáját, csak azt látom meg, hogy te szereted. –
267 17 | Úristenre apellálta az ügyét: azt mondva, hogy ha épen hazakerül
268 17 | amit az agyában kifőzött, azt végrehajthassa.~Első dolga
269 17 | tizenkét martalóc, amilyenek azt az átkozott mesterséget
270 18 | magyar ellenség közeledett, azt a török kádi tartozott bejelenteni
271 18 | ellenség jött valahonnan, azt a magyar bíró a magyar vezérnek.~
272 18 | saját maga veszedelme, még azt a kisleányt is felvette
273 18 | felvette a vállára, úgy cepelte azt egész Eger kapujáig.~Egerben
274 18 | Akárhányan jöttek, mind azt nézték, hogy milyen a tenyere.
275 18 | eltitkolni, hogy katona volt, azt a basának tartoztak átengedni
276 18 | csak tehette, eltagadta azt, mert a basa szeretett többet
277 18 | mint amit kiadott érte, s azt a portéka nem köszönte meg.
278 18 | feltörött a talpuk? Azok azt felelték neki, hogy: „Várj
279 18 | Nincs se apád, se anyád, azt se tudod hol születtél;
280 18 | hogy az ismételt kérdésekre azt vallotta, hogy „ő királyfiú,
281 18 | vertek.~A szegény Simplex azt hitte, hogy most mindjárt
282 18 | hiábavalóságokat? Minek vallod egyszer azt, hogy zabgyerek vagy, máskor
283 18 | zabgyerek vagy, máskor meg azt, hogy király fia? Hiszen
284 18 | akinek aztán leszolgálod azt. Gondolkozzál csak rajta.
285 18 | is rá feleletet rögtön. Azt felelte, hogy szíves örömest
286 18 | rabszolgája legyek azontúl. Azt tegyem, amit ő parancsol;
287 18 | ne találkozzam többet: és azt, akit szeretek, úgy elfeljtsem,
288 18 | feleltél neki rá?~– Hát azt feleltem, hogy: „Isten megáldja
289 18 | kajmakám elé. Előre tudhatta azt már, mert ilyenkor előtte
290 18 | mit kaptál. Ha piláf kell, azt írod, hogy piláfot kaptál;
291 18 | piláfot kaptál; ha bot kell, azt írod, hogy botot kaptál.~
292 18 | is virtus, igyekezett hát azt tisztára kitörülni.~– No
293 18 | pedig botokkal; és címezd azt a levelet a te kedves pajtásodnak,
294 18 | Ónodra, s most onnan kínálja azt teéretted cserébe, s azzal
295 18 | egyik lábáról a békót, s azt fölköték az övébe, annak
296 18 | vége a másik lábán marad; s azt a kiváltó jó barát veheti
297 19 | Bálint a maga fogságábul, azt érdemes lesz meghallgatni;
298 19 | megtörtént valóságos eset. S azt is a Simplex naplójából
299 19 | Napszámosra, vincellérre nem merte azt a munkát bízni, mert azok
300 19 | volt a munkának, mindig azt mondta neki: Mutasd a nyelvedet!
301 19 | nagyon veres szakálla volt) azt parancsolta a Bálintnak,
302 19 | virágdalok”-nak nevezték, s azt tartották róluk, hogy a
303 19 | csak úgy prózában mondaná azt egy szép asszonynak: „Ugyan
304 19 | jelenlétében recitativo mondaná azt egy harmadik gavallérnak,
305 19 | is tapsolni kezd neki, s azt kiáltja: „Da capo!”~A Dzsigerdila
306 19 | mert megtöri a csontját. Azt a gyümölcsöt ő mind a pasa
307 19 | Bátorságot vett magának, mikor azt hitte, hogy senki se nézi,
308 19 | bizonyos verést. A török mindig azt mondta, hogy nem adna oda
309 19 | a lábamon.~– Én levenném azt a láncot a te lábadról minden
310 19 | parancsolatját, melyben azt rendelte, hogy mindenki
311 19 | hogy mindenki szeresse azt, aki az övé, és ne azt,
312 19 | szeresse azt, aki az övé, és ne azt, aki a másé.~– Szólj csak –
313 19 | ravaszul, mintha másfelé akarná azt terelni. – Hogyan nézhetted
314 19 | terelni. – Hogyan nézhetted el azt tegnap, hogy engemet Ibrahim
315 19 | csak nem akarta kimondani azt a szót.~– Ugyebár azt –
316 19 | kimondani azt a szót.~– Ugyebár azt – segített rajta a Dzsigerdila –,
317 19 | szóltam felőle senkinek; csak azt vártam, hogy éjszaka legyen,
318 19 | csupa arannyal volt teli. Azt bizonyosan, mikor a várost
319 19 | semmit, mert ha megkapja azt a sok pénzt, annál többet
320 19 | gyűl meg a bajom. Hát én azt az egész kincset neked adom.
321 19 | volna mellette, bizonyosan azt mondta volna: „No fiam,
322 19 | kísértő lélek; aminek elég azt mondani: „Távozz tőlem!” –
323 19 | Avagy hogyan követném én el azt a nagy gonoszságot, hogy
324 19 | nyitott szemekkel folytatta azt az álmot, amit látott, s
325 19 | feleségének? Tán hazament.~– Azt álmodtam, hogy megint meglopta
326 19 | feleségem? Legjobb volna azt a szilvát mind leszedni
327 19 | Mit gondolsz, mit ád érte? Azt hiszed, hogy én nem tudok
328 19 | takarodót fújni.~Ez pedig azt jelenté, hogy minden ember
329 19 | segítsen neki – átugrani azt a fát.~De segített is neki
330 19 | kínálást, hanem összesöpörte azt nagy hevenyén az Ibrahim
331 19 | pányvát kötve a nyakára, azt mondta neki hogy: „No, mármost
332 19 | rézcsákányát, kiváltképpen ha azt a saját tarkóján törnék
333 20 | becsüli ő magamagát. A Simplex azt mondta, hogy megér ötszáz
334 20 | forintot. Erre a kajmakám azt mondta, hogy no hát legyen
335 20 | egyiknek a másik iránt, hogy azt a bajban segítse, a csatában
336 20 | tömlöcében sínylődnek, valamint azt a tisztességes asszonyt,
337 20 | megköszönte szépen az ajánlatot, s azt mondá neki, hogy csak nevelje
338 20 | nesze! Az egri kajmakám azt írta az ónodi kapitánynak,
339 20 | ónodi kapitány mérgében azt a tromfot adta, hogy egy
340 20 | disznófarkot zárt szelencébe, s azt küldé meg a kajmakámnak;
341 20 | kajmakámnak; erre meg az viszont azt felelte neki, hogy: „Vettem
342 21 | pedig elébb-utóbb el fogják azt pusztítani; akkor a Mikhálra
343 21 | lenne!~– Mégis megteszed azt! Csak gyere odáig. Csak
344 21 | csak meglásd, hát bizony azt teszed, amit megmondtam.~–
345 21 | a kálvinista: neked kell azt hinned. Neked kell azt tudnod,
346 21 | kell azt hinned. Neked kell azt tudnod, hogy mindaz, ami
347 21 | fog alád jönni. Én csak azt mondom teneked, hogy az
348 21 | Hernád hirtelen megáradt: azt pedig sokszor megtette.~
349 21 | kellett tartaniok, amik azt a vidéket rettegésben tarták,
350 21 | tarták, s elébb ki kellett azt tudni, hogy merre tanyáznak
351 21 | mert sokszor megtették azt, hogy átmentek egész Lengyelországba,
352 21 | Hogy mégis vesztébe rohant, azt csak asszonynak köszönheti.
353 21 | azalatt kiment a mezőre, s azt mondta, hogy aki utána próbál
354 21 | aki utána próbál menni, azt agyonharapja. Nem is volt
355 21 | Eperjesen mind a hármat. – Azt megnézzük.~
356 22 | azon nevetek; hanem ha azt látom, hogy más embert mortifikálnak
357 22 | útján végigjárok; hanem ha azt látom, hogy más ember jár
358 22 | ami halált én ott osztok, azt nekem is oszthatja más;
359 22 | nekem is oszthatja más; de azt nem akarom látni, hogy megkötözött
360 22 | rablóbanda még sűrűbbé tette azt a gyászligetet. Az apróbb
361 22 | a katonaság a vérpadig, azt pedig négyszögben vette
362 22 | szégyenletükben inkább, mint azt a csúfságot elhallgatni.~
363 22 | gúnynevekkel halmozá el. Azt mondta neki, hogy kontár!~
364 22 | odaborult a Simplex vállára, s azt hörgé: „Most mindjárt leszédülök.”~–
365 23 | indult el utána.~Mikhál azt mondta Pirkának, hogy amíg
366 23 | törvények iránt. Utálta azt a szokást, mely az apának
367 23 | hogy ha valaki megtámadná, azt egy fazék vízzel le tudná
368 23 | ajtó–, ablakhasadékon át, azt a huhogást a kéményben,
369 23 | amíg a kereket forgatta, azt a szót ereszté ki a száján:~„
370 23 | bárcsak a lidérc idehozná azt a Pirkát!”~Alig szalasztotta
371 23 | azonban kacajra fakadt, s azt mondá neki:~– Lám, asszonykám! –
372 23 | ahol akar.~Mikhál csakugyan azt hitte, hogy a Pirka egyenesen
373 23 | a Pirka, mikor meglátta azt a sok fazekat a tűzhelyen,
374 23 | Valentinus.”~Ijedten veté azt rögtön a lángoló tűzbe.~
375 23 | papírt, inkább felkapta azt a légbe, s a kedves neve,
376 23 | vagy kártyát vessek?~Mikhál azt mondta neki, hogy vessen
377 23 | No, én nem tudom. Csak azt mondom, amit a kártya mond.
378 23 | van egy bakkecském; ha én azt elbocsátom, s azt mondom
379 23 | ha én azt elbocsátom, s azt mondom neki: hozd ide, kecském,
380 23 | neki: hozd ide, kecském, azt a szép, deli ifjút, akire
381 23 | igazán elhozza a bakkecske azt az ifjút, ha Törökország
382 23 | melyik illenék jobban. Azután azt is megtette, hogy fel hagyta
383 23 | benne. Hanem mégis, mikor azt mondta neki a Pirka, hogy
384 23 | menjünk, visszariadt, és azt felelte, hogy ez Isten ellen
385 23 | nem vethette le magáról. Azt gondolta, majd azt fogja
386 23 | magáról. Azt gondolta, majd azt fogja mondani az urának,
387 23 | lelkében utált, de amely mégis, azt hivé, hogy nagy bűnbeeséstől,
388 23 | tűzhelyre, s mindenekelőtt azt mondá az asszonynak, hogy: „
389 23 | fertelmes vigyorgó pofával azt mondja neki:~– No, most
390 23 | magában oly keményen föltett, azt most végre is hajtá. Felkapott
391 23 | pecért is. S akkor előhozva azt a nagy vassulykot, amivel
392 23 | tölgyfa ajtót betörjék.~Mikhál azt hitte, hogy el van veszve.
393 23 | igazat mondott? Harmadszor is azt fog mondani. Rám bízza-e
394 23 | is kiugrott a vederből; azt kiakasztá láncából, mire
395 24 | asszony keze csuklóját, s azt mondá neki:~– Ki ne mondja
396 24 | előle, vagy keresse fel azt, akitől olyan nagyon fél!~
397 24 | nagyon örülnek azon, ha azt látják, hogy egy ártatlan
398 24 | csinálva a csupor fölött, azt is oda tette a tűzhöz, s
399 24 | kedves dala volt. Ráismert. Azt hitte már, hogy álmodik,
400 24 | romjait fogja találni, s azt fogja hinni, hogy a felesége
401 24 | odaborult a Bálint nyakába, és azt rebegé:~– Én pedig megyek
402 25 | ismer, de akinél tekinti azt, hogy mégsem esküdt felesége.~
403 25 | szép asszony látásától, s azt mondá, hogy ha az elsőbbik
404 25 | midőn meglátta őt a Bálint, azt mondá, hogy no most olyan,
405 25 | boszorkányok, hogy álmodta ő azt, hogy egész éjjel muzsikált,
406 25 | trombitáját. Jó, ha meghallja azt!~Ők nem hallották.~Mikor
407 25 | nappal, mint sötét éjjel, az azt mondá, hogy arra nem kerül
408 25 | tizenkét tanút, akik mind azt fogják bizonyítani, hogy
409 25 | kézsmárki professzor jól tudta azt, hogy mi az ő mestersége.
410 25 | ördöggel összetalálkozik, s azt akarja, hogy jól utazzék,
411 25 | Szepességen egy város: Bártfa. Azt tudjátok, hogy minden városnak
412 25 | kiállt, beszédbe elegyedett, azt a leskelődő fogdmegek rögtön
413 25 | nincsen többé. Az apja azt hiszi, hogy férjhez adta
414 25 | A Vihodár Henrik megint azt hiszi, hogy a felesége odaégett
415 25 | tud, hát akkor cselekedje azt helyette. Itt pedig nagy
416 25 | senki se fog utánajárni: azt mondják: „Bártfai esküvő!”,
417 25 | egymásnak foglalóul adtak, azt pedig kár lett volna rá
418 25 | cselédnek, mert mindenütt azt fogják kérdezni, hogy melyik
419 25 | foltot hágy, mint a szeplő, s azt vízzel lemosni nem lehet,
420 25 | kivitte őt Bálint elé, s aztán azt kérdezé tőle: „No, hát tetszik-e
421 25 | hogy bejöjjön, s meglátta azt az elrútított alakot, azt
422 25 | azt az elrútított alakot, azt kérdezé, hogy hová lett
423 25 | imént itt volt?~A Pirka azt felelé neki, hogy felült
424 25 | szükséges volt, s azzal azt mondá Pirkának, hogy: „Mármost
425 26 | Íme, kedves édesanyám, azt mondá kegyelmed, hogy legyen
426 26 | sohasem ismert anyát. Mindig azt óhajtotta, bárcsak anyára
427 26 | nyugodva benne. Végre mikor azt látta Sára asszony, mily
428 26 | csinálni a leveshez. Még azt sem volt szabad elárulnia,
429 26 | volt készülve, akkor aztán azt mondá neki a Sára asszony:~–
430 26 | Sára asszony:~– Vesd le azt a rokolyát, nem abban mégy
431 26 | hímzett patyolatkendőjét; azt adta fel a menyére, s amíg
432 26 | könyökölt, s nem ereszté be; azt mondá neki:~– A szolgálóféléknek
433 26 | odasietett a Mikhálhoz, s azt mondá neki:~– Nincsen helye,
434 26 | háladatosan csókoló Mikhálnak azt mondá, hogy látogassa meg
435 27 | nem eresztette be a padba; azt mondta neki: hátrább, szolgáló!
436 27 | kettőjükhöz, s nem tekintve azt, hogy ő zászlósúr és ezredeskapitány,
437 27 | és hatalmasan megrázta azt, amitől Bálint arasznyit
438 27 | arasznyit hízott.~A grófné pedig azt tette, hogy leültette maga
439 27 | gobelinszőnyeggel volt bevonva.~A Bálint azt hitte, hogy a Milkája ily
440 27 | kedvesebben volt meglepve, mikor azt látta, hogy a Milka hogy
441 27 | hadnaggyá emeltetésemet illeti, azt igen megköszönöm. Nem nekem
442 27 | sohasem tanultam. Ellenben azt kívánnám kegyelmes uramtól,
443 27 | kegyelmed az argumentumai közül; azt, hogy: „Éspedig most házasodtam,
444 27 | van kegyelmednek. Én is azt mondanám, ha lehetne. El
445 27 | várnagyi állás megüresedett, azt a férjemuram joga betölteni.
446 27 | nagylelkű ajánlat volt, hogy azt el nem fogadni s mindkettőjük
447 27 | is kívánhattak maguknak. Azt azonban megfogadták, hogy
448 27 | tisztán fogják tartani, s azt még a Sára asszonynak sem
449 27 | neve Ali volt, ő megtoldta azt még egy betűvel, s nevezte
450 28 | Milkát a gróf előtt a grófné. Azt nem sejtette, hogy ez mind
451 28 | már egészen komolyba vette azt, ami neki ígérve volt, s
452 28 | nem mert mindjárt ráállni; azt mondta, hogy elébb megkérdi
453 28 | mind a ketten beleegyeztek, azt mondva, hogy amivel a grófnének
454 28 | ízre kezdé visszanyeregetni azt az ő imádott eszményképét,
455 28 | kenyérből és borból, akik azt sem tudják, hogy az mire
456 28 | tudakozódott volna tőle, azt kérdezé kemény szóval:~–
457 28 | hogy utoljára a hallgatóság azt kezdé suttogni, hogy íme,
458 28 | grófnénak, aki méltán hitte azt, hogy mindezen tudományt
459 29 | bevett szokás szerint, ahogy azt Kassa város statutumai megállapíták.~
460 29 | vízkeresztig, nem vette azt le onnan senki. Mert akként
461 29 | egész fiatalság, hogy aki azt magán engedte száradni,
462 29 | kopjával, a Bálint úgy ütötte azt félre a fustélyával, hogy
463 29 | és Sára asszony megéré azt az időt, hogy az ő fiának
464 30 | eszén kellett járni, ha azt akarta, hogy látszólag mind
465 30 | fastussal jelent meg Kassán. Azt mondta, atyafilátogatni
466 30 | előtte az asszonyoknak.~Azt hitte, hogy nincs olyan
467 30 | potrohos is volt.~S mégis azt akarta elhitetni, hogy ő
468 30 | körül is pulykakakaskodott, azt mindenki észrevette, de
469 30 | grófnénál is szebb volt. Azt a természetes bájt, azt
470 30 | Azt a természetes bájt, azt a mosolygó szemérmességet
471 30 | haja büszke alázattal hordá azt a csipkefőkötőt, ami jelvénye
472 30 | hogy majd megszégyeníti azt a szép Mikhál: amennyi esze
473 30 | friss magyarnak neveznek, azt csak a falusi lagzikban
474 30 | levélfelbontás ilyennek tűnjék fel, azt a színt adták neki, hogy
475 30 | forgatva benne a betűk, hogy azt mindjárt első látásra tudhatta
476 30 | Magyarországnak is: végezze azt, ne avatkozzék más ország
477 30 | okos kimenetele. Nem fogja azt helyeselni a német császár
478 30 | vendégszeretetet! Zurdoki nem is bírta azt elnyögni ingyen. Kellett
479 30 | magát nagy dölyfösen, s azt mondá Homonnainak:~– Gróf
480 30 | aki ha sérteni akart is, azt válogatott módon tevé.~–
481 31 | kellett hagynia. Neki ott azt a pártot, mely Bécshez szított,
482 31 | s most attól elszakadt. Azt pedig tudhatta, hogy a kassai
483 31 | ha egyszer azok valamire azt mondják, hogy „nem”, hiába
484 31 | megnyálazza az ujját, s letörli azt a pergamenről. Aztán egypár
485 31 | politikai fondorkodásból, azt mind e gonosz tervének kifőzésére
486 31 | tervének kifőzésére fordítá. Azt már megtudta a fürmendernétől,
487 31 | megtudta a fürmendernétől, aki azt neki az első emlékezetes
488 31 | csodamódra eltűntek az arcáról. Ő azt vallá, hogy télire szoktak
489 31 | ide elszegődtette.~Hanem azt most nehéz volt megtalálni.~
490 31 | kopanicsárnéval, s mikor azt mindenféle hízelkedéssel,
491 31 | keresztül. A kopanicsárné azt is tudta, hogy hol van most
492 31 | nem éltek, fejükbe vették azt, hogy ők boszorkányok: valami
493 31 | azután mikor felébredtek, azt hitték, hogy mindaz való
494 31 | álmodtak, s úgy vallották azt magukra, mint megtörtént
495 31 | drága szép ruhákat megkapta, azt tette, hogy átment Sandomirba;
496 31 | deszkával volt megterhelve, s azt mondá a polgároknak:~– Uraim
497 31 | fürmender a többiek nevében azt felelé neki:~– Hűséges voltál,
498 31 | leszállva a szekérről, azt kérdezé:~– Kinek adjam által
499 31 | ablakon belül hallgatta azt a párbeszédet a mellékszobában,
500 31 | párbeszédet a mellékszobában, azt mondá a szép Mikhálnak:~–
1-500 | 501-668 |