Fezejet

 1 4 |        volna nevezni.~– Mi ez? – kérdé összeborzadva, s önkénytelenül
 2 4 |     használ nekik az esős idő? – kérdé Mikhál.~– Megmondhatom –
 3 5 |         van még az atyád háza? – kérdé gyöngéden a nő.~– Itt van
 4 7 | tiszteletes asszony átöltözni? – kérdé szolgálatkészen.~– Nincs
 5 7 |     estelizni.~– Igazán óhajt? – kérdé a némber, összehúzva sűrű
 6 8 |   boldogságának földi örömeit? – kérdé a háziúr, tanúságot téve
 7 9 |     ügyébe.~– Mit vétettem én? – kérdé megrettenve Henrik.~– Együtt
 8 9 |      kőlapokat.~– Akarsz élni? – kérdé halkan az apa.~Henrik repeső
 9 10|     egyedül van a fekhelyén, azt kérdé a Babura Pirkától:~– Hol
10 11|  bórleves szürcsölése közben azt kérdé haragosan Pirkától:~– Ugyan
11 11|      viszik el innen a lelkek? – kérdé tovább is bosszúsan Mikhál.~–
12 12|          Babura Pirkához, és azt kérdé tőle:~– Mit csinál akkor
13 12|          Pirka.~Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:~– Hát akkor
14 19|          az illatos kenőccsel, s kérdé a Dzsigerdilától, hogy enyhülnek-e?~–
15 24|          csupor a tűz mellett? – kérdé tőle az Ancsa.~– Annak,
16 27|       vágtál-e le sok törököt? – kérdé tőle Sára asszony.~– Biz
17 32|         mikor a Sára asszony azt kérdé tőle, hogy miért olyan veresek
18 32|           Mit akar kend tőlem? – kérdé Mikhál reszketve.~– Hát
19 33|        mennénk elébb a házhoz? – kérdé, mikor a bástyakapun behajtottak.~–
20 33|     végre.~– Vannak gyermekei? – kérdé a főbíró.~– Heten – felelt
21 34|     ítéletet!~– Hová mitőlünk? – kérdé a főrektor kegyetlen, hideg
22 38|        Mért vezettél engem ide – kérdé felháborodva Bálint –, halálos