Fezejet

 1 18|         Az volt a Bálint gazdája, Ibrahim.~Azzal azután előhozatta
 2 19|        vezették haza a házáig.~Az Ibrahim Kermesz (így hítták a mészárost,
 3 19|         Ne félj semmit. Alszik az Ibrahim mélyen. Mákonyt tettem a
 4 19|       fájára vajmi büszke volt az Ibrahim. Előre megmondta Bálintnak,
 5 19|          a baj lett érte, hogy az Ibrahim nem sajnálta a vízilókorbácsát
 6 19|           a szőlőkertbe.~Mikor az Ibrahim szokott módon elaludt: odahítta
 7 19|        hol tartja a békó kulcsait Ibrahim; az övében. Csak nappal
 8 19|          azt tegnap, hogy engemet Ibrahim megvert temiattad: és nem
 9 19|         az igazat, akkor téged az Ibrahim megöl.~– S miért féltél,
10 19|       féltél, hogy akkor engem az Ibrahim megöl?~– Azért, mert magadra
11 19|         tudott volna meg abból az Ibrahim, hogy én a te hibádat magamra
12 19|       szemembe láss. Hát mikor az Ibrahim ezt a szőlőt megvette, már
13 19|        motyogott odafenn a fán az Ibrahim –, amit az imént álmodtam,
14 19|          magában a Bálint, s amíg Ibrahim a szilvát szedte, azalatt
15 19|       odaállt a fa alá szépen.~Az Ibrahim elannyira belemerült a szilvaszedésbe,
16 19|       trombitaszó hallatára aztán Ibrahim Kermesz is kezdett lekecmelegni
17 19|           abban a percben, amikor Ibrahim két kézzel kapaszkodva az
18 19| összesöpörte azt nagy hevenyén az Ibrahim tarisznyájába. Azután felvette
19 19|         Azután felvette magára az Ibrahim kantusát, kaftányát, salaváriját,
20 19|          fejeden.”~Minthogy pedig Ibrahim Kermesz nagyon sajnálta
21 20|           végül megajándékozta az Ibrahim egy pár piros bagariacsizmával,
22 20|   könnyeit törölgeté le.~Hanem az Ibrahim Kermesz megesküdött a próféta