Fezejet

 1 4 |          vállárul tárogatóját, s fél kézzel fogózva a fenyő üstökébe,
 2 7 |         szemöldeit. – Igazán nem fél tőle? Olyan erős szíve van?
 3 9 |      letettem a pallos nyeléről, fél év múlva nem lehetett utazni
 4 9 |      roskadozva keresett támaszt fél kezével a földön.~S a hideg
 5 14|        vétek az, ha valaki tőlük fél, s inkább megkegyelmeznek
 6 16|    Németi alá értek, ami Gönctől fél óra járás, ott a szabad
 7 16|       ahol baj van. Ahol más nem fél, én sem félek.~Hiába mondták
 8 16|          a lelkek járják, s hogy fél a vértől!~
 9 17|          Ha tudatlan, behunyom a fél szememet, nem látom meg
10 20|   akiknek kölcsönösen mind a két fél szörnyen ígérkezett kifordítani
11 23|         mikor hozzáadták; akitől fél, irtózik, undorodik, midőn
12 24|         azt, akitől olyan nagyon fél!~Mikhál aztán nem szólt
13 25|  országban.~– De hát ha az egyik fél már házas? – tevé okosan
14 27|         az nem állná meg, hogy a fél városnak el ne dicsekedjék
15 29|     Simplex odaszegezte a Bálint fél kesztyűjét a fürmenderék
16 31|       némber sántikált felé, aki fél kezével eltakarta a száját,
17 34|      akartak tágítani, s mindkét fél fenntartá a fején ki a tollas
18 34| közeledtére mind a két vitatkozó fél hirtelen utat nyit a közeledő
19 34|   csorbítsa meg, és amidőn egyik fél sem akar az oldalán levő
20 34|        bizonysága az, hogy egyik fél sem volt vele tökéletesen
21 36|          benne.~Ezért mind a két fél nem volt rest elküldözni