Fezejet

 1 4 |  védelmezzelek, ha baj fenyeget, s utoljára azért, hogy megtudjam, hová
 2 6 |         egyszer, s ő danolt hozzá. Utoljára egy marok lázsiást adott
 3 10|     elmeredt, elkezdett reszketni, utoljára, mintha a nehézség törte
 4 11|            eldűlt volna nevettébe. Utoljára tiszteletül mindenik megcsókoltatta
 5 16|        ivott tehetsége szerint; de utoljára szabódni kezdett, hogy már „
 6 17|         úgy messziről kerülgetett, utoljára is nekem kellett őtet megkérnem.
 7 17|           be is törte az orrát; de utoljára a sokaság őt is elnyomta,
 8 18|            pányván, mint a medvét.~Utoljára, hogy senki se vette meg,
 9 21|   mindenfelé elállták az útjaikat, utoljára a rablóknak elfogyott a
10 22|            egyik se hallgatott rá.~Utoljára is a rabló fogott ki a hóhéron.
11 22|         röhögve csúfolta kínzóját. Utoljára beleakasztották az oldalába
12 23|            azután búzavirágszínbe, utoljára császárpirosba; aranyfüggő,
13 28|       helyesen adott választ, hogy utoljára a hallgatóság azt kezdé
14 30|           magunknak még újakat is. Utoljára sem lesz a bolondul kezdett
15 31|           ők meg kilőttek hozzá, s utoljára is ellőtték a lába alól
16 32|            de megszépültél, amióta utoljára láttalak.~Mikhál végigborzadt
17 32| boszorkányi hírnevem áll rajta. És utoljára dühös vagyok rátok, amiért
18 33|        melynek párját nem találni. Utoljára leggyöngébb oldalát is megtámadták:
19 36|         hogy azt kiürítse fenékig, utoljára a fejébe nyomta a kupát.~
20 39|         volna, a nyelve akadozott, utoljára hátraszegte a fejét a karszékben,