Fezejet

 1 3 |    állóóra, melynek tetején egy kutya áll, ki is a percinga ketyegései
 2 3 |       nyakától; csak az automat kutya intett „nem”-et a farkával,
 3 3 | választani magadnak?~Az önmozgó kutya ugyancsak csóválta a farkát,
 4 9 | Irtóztató munka. Ember elbújik, kutya vonít, legelő gulya szétszalad,
 5 10|       uram meghalt (egy veszett kutya harapta meg: abba halt bele),
 6 10|      Henrik a nejéhez.~Az a sok kutya úgy üvöltött az udvaron.~
 7 10|      tulipántom, édes!~Csak két kutya üvöltött még odalent átkozott
 8 10|          tiszteletes”.~Csak egy kutya üvöltött még odalenn kétségbeesett
 9 11|    megeshetnek?”~„Az az önmozgó kutya nemhiába csóválta a farkát,
10 11|   semmit; de mint a leforrázott kutya, kioldalgott az ágyasházból,
11 11|     napon, mivelhogy egy idegen kutya megharapta a bokáját – s
12 11|         hogy nem volt-e „rossz” kutya – a szokásos antidotumot
13 13|    indulat olyan, mint a mérges kutya, ha éhezik, ébren van, ha
14 19|   szilvából! Nem is eszel, nagy kutya! Az olyan, mint a túbafának
15 23|         az „égő szerelem”; ez a kutya a „hűség”; ez a galambos
16 23|   nyavalyatörést nem kap, amely kutya meg nem vész ettül az ordítástul,
17 32|      nem eresztesz.~– Harapnál, kutya?– kiálta Sára asszony, bosszúálló
18 34| valahára.~– Én szoptattalak, te kutya! Boszorkánytejet szívtál;