Fezejet

 1 4 |     Sajnálom ezt a szép fiatal gyönge teremtést. Csak tegnapi
 2 4 |      csak hagyján! De hát ez a gyönge teremtés?~– Nye bojsza,
 3 6 |        engem, és ne utálj meg. Gyönge gyermek koromban az utálat
 4 8 |       az ifjú férj helyéről.~A gyönge nő pedig, hitvesi hűségének
 5 9 |        nem azért jött ide ez a gyönge teremtés, hogy ama szomorú
 6 9 |        dolgának tekintse ezt a gyönge teremtést a hálószobájába
 7 9 |   csináljon neki, fektesse le, gyönge dajka módjára altassa el.
 8 11|       se lehetne hinni, hogy a gyönge, félénk teremtés e szörnyű
 9 11|       erős ember, akinek azt a gyönge teremtést engedelmességre
10 13| boszorkány hatalmat vett már a gyönge asszonyi teremtésen úgy,
11 15|       tegye azt a bolondságot, gyönge gyerekcse még ő ahhoz; nem
12 19|           Ugyan, hol vennék én gyönge ezer aranyat az én nyomorúságomban?~–
13 23|   volna is, mit ért volna az ő gyönge kezében? Hanem arra képesnek
14 23|        a megnevezett ruháit, a gyönge rózsaszínt, a búzavirágszínt
15 23|    merészség oly dühbe hozta a gyönge asszonyt, hogy amit magában
16 28|      és piros arcszíne lett és gyönge bőre, mint a harmat. A grófné
17 32|       lett volna okosság olyan gyönge asszonnyal útra kelni. De
18 33|        maga írta alá.~Még az a gyönge reménycsilláma volt, hogy