Fezejet

 1 4 |         az beteljesült, az eső elkezdett esni; alig voltak félórányira
 2 4 |       felkelt a földről, az is elkezdett röhögni, s végül Henrik
 3 4 |      karjait férje nyakáról, s elkezdett gyönyörűségében tapsolni!
 4 7 |        hozzá éjszakára aludni, elkezdett nyeríteni, mintha már benne
 5 9 | összeszedte minden bátorságát. Elkezdett mosolyogni. Azt hitte, az
 6 9 |   imádom őtet örökké.”~Az ifjú elkezdett zokogni. Az apa a pallosra
 7 10|        arca, a szeme elmeredt, elkezdett reszketni, utoljára, mintha
 8 10|       aki ott állt a közelben, elkezdett szitkozódni, gyávának, pipogyának
 9 14|   Simplex nosza megijedt most, elkezdett könyörögni, hogy ne bántsák.~–
10 14|    hogy a verem, amelyben ült, elkezdett megtelni vízzel. A víz egyre
11 18|     két szál hosszú bambusszal elkezdett a talpain muzsikálni, ami
12 18|        sörbetet innia, s aztán elkezdett hozzá szépen beszélni.~–
13 19|       nagyot bámult a világba, elkezdett a szemöldeivel, az állával
14 22|         a boszorkány. S rögtön elkezdett vele beszédbe elegyedni,
15 32|       ajtajáig.~Odalopózott és elkezdett hallgatózni.~Mikor aztán
16 35|  üldöző csoport megérkezett, s elkezdett dörömbölni a kapun, hogy
17 36|     szája volt, azt széthúzva, elkezdett a főrektor szeme közé röhögni.
18 36|        hátulsó lábáról, s arra elkezdett az, ijedt lókint, nyargalni