Fezejet

 1 1 | csodaerejű füvekből, ami nem volt ám olyan könnyű mesterség,
 2 4 |     tudnak törni a rablókon.~– Az ám, csak arra várnak, hogy
 3 4 |         most már aztán iramodjunk ám innen, amíg szabad az út,
 4 4 |        monda a kalauz. – Siessünk ám innen.~Azzal a levágott
 5 5 |       hátulsó saraglyába. Szaladt ám addig, amíg a hóban tartott;
 6 10|          a kezeit a keblére.~– Az ám, most boszorkány vagyok.
 7 10|        Jaj, szívecském, nem marad ám meg a galamb ennél a háznál.
 8 11|        Pirka – gyémántom, úgy van ám az, hogy több az ember a
 9 11|          hét! Engem is így lopott ám el az uram hazulról. Azt
10 17|            az pedig kétszáz arany ám!~Szörnyen megbotránkozott
11 20|         fogolykicserélés nem ment ám olyan könnyen, hogy adsza,
12 23|           asszonykám! – Nem lehet ám a boszorkányt kizárni a
13 25|      tejszínű bőrrel nem mehetünk ám cselédnek, mert mindenütt
14 27|          A jó Homonnai grófné. Az ám, oda ültette maga mellé
15 27|   énekelnünk! Ilyen derék ura van ám kegyelmednek!~Bálint alig
16 32|          magam mulatságára jöttem ám a ti dohos Kassa várostokba;
17 32|          tanakodni való időnk van ám. Annak a nagy úrnak indulni
18 33|         Jaj, de annál inkább félt ám Zwirina uram, s olyan okosan