Fezejet

 1 4 |     ijedelemmel Mikhál.~– Mégis rám ismertél egyszer.~– Mit
 2 4 |     ahol nem tudom, hogy mi vár rám, de érzem, hogy az tele
 3 4 |     elmaradok, Simplex bajtárs. Rám ismert. Elkergetett. Most
 4 6 | rongyban, amit irgalomból adtak rám. Szolgáltam és tanultam.
 5 7 |       nem láttuk egymást, talán rám se ismer már?~– Húh – rebegé
 6 9 |        elé! Nem bánom, olvassák rám a törvényt, s ítéljen fölöttem
 7 9 |         Jól van, öregem, eleget rám ijesztettél már. Untig volt
 8 9 |     követett, s nyugtalanul vár rám.~– A leány, kit elhoztál
 9 9 |        ezeregy rémalak, aki ott rám vár, hogy levágott fejét
10 15|         kapsz. Az apád mindenét rám hagyta.~– Kivéve a fegyvereit –
11 23|  Harmadszor is azt fog mondani. Rám bízza-e hát most magát?~–
12 32|        nem ő volt az?~– Ő volt. Rám nézett. Hozzám szólt. Csúfolt
13 32|    egyszer meglátnók a pofáját? Rám ismersz-e még? – Egy cseppet
14 32|    felesége voltál? Ne félj, ha rám bízod magad, a lábad sem
15 32|        a madár.~– Azt csak bízd rám – súgá vissza Mikhálnak. –
16 34|   Igazságos ítéletet mondott ki rám. Megérdemeltem ezt a halált.