Fezejet

 1 4 |            Bálint volt.~– A Krisztus öt sebeire, Bálint! – szólt
 2 11| láthatatlanoknak, talán csak a saját öt ujja hegyének, amire az
 3 14|              mérni a karján.~– Nesze öt rőf posztó, mentének, dolmánynak;
 4 14|             le nem szabott a számára öt rőföt.~– De hát mármost
 5 16|              volna a mihaszna!~Elébb öt török lovas jelent meg a
 6 16|             ellenséggel.~Azért is az öt lovas ellen a magyar részrül
 7 16|             a magyar részrül is csak öt lovas indult meg. – Erre
 8 16|           állára tette a kezét, s az öt ujját lefelé lógatva fejezé
 9 20|           esztendős volt), négy vagy öt esztendő múlva: jöjjön el
10 23|        vízzel le tudná forrázni.~Mar öt napja volt egyedül bezárkózva,
11 27|               szörnyűködék a Bálint, öt körmével esve a füle tájékának. –
12 30|     megnyerje, odakínálgatja neki az öt tiszáninneni magyar vármegyét.~–
13 30|            Rakóczi György odaadja az öt vármegyét is; mégsem nyer
14 32|            rajta maradt valakinek az öt ujja, meg a sarka helye;
15 32|         kívül az eperjesi csárdánál; öt mokány ló fogva a szánkója
16 33|       békekötésben Erdélyhez csatolt öt tiszáninneni vármegyét.~