Fezejet

 1 3 |            Kalondai Bálint.~A tudós nagyot ütött tenyerével a feltárt
 2 6 | dicséretében.~– Ámen – rebegé a nő, nagyot fohászkodva.~A szán megérkezett
 3 7 |             maga testében!~A némber nagyot kacagott, amint a szánt
 4 8 |          rebegé Henrik, mire az agg nagyot sóhajtott, de nem viszonozta
 5 10|         mintha fojtogatnák, s aztán nagyot rúgott a lábával, majd szétütötte
 6 14|             nyavalyás.~Mire a Jankó nagyot nyújtózva, széttolta mellőle
 7 18|          árva.~A kajmakám szertelen nagyot nevetett rajta.~– Mintha
 8 19|      összehordott a fejében; azután nagyot bámult a világba, elkezdett
 9 19|         végre négykézlábra állt, és nagyot ordított a rabszolgája után.~
10 23|      egyszer se volt rajta. Hej, de nagyot ugorjunk benne!~– Ne kísérts,
11 24|      látásra ráismert a Mikhálra, s nagyot nevetett neki. Mert a boszorkányok
12 24|             elborította. Felszökött nagyot sikoltva; odaveté magát
13 25|    bizonnyal nem fog kosarat kapni.~Nagyot nevetett erre a Babura Pirka.~–
14 31|           az asztalhoz üljön. Azért nagyot fognak inni – és őszintéket –
15 32|            karját.~– No csak kiálts nagyot! – Kezdj el lármát csapni,
16 33|           melyet alá kellett írnia.~Nagyot dobbant a szíve!~Embert