Fezejet

 1 23|      vette novitiusának.~– No, Ancsa – monda neki, mikor belépett
 2 24| vendégül, nénécském? – kérdezé Ancsa.~– Ha tudod, mit kérdezed?~
 3 24|        tudod, mit kérdezed?~Az Ancsa pedig első látásra ráismert
 4 24|       mellett? – kérdé tőle az Ancsa.~– Annak, hogy mire annak
 5 24|    szám: nem szeretem! – monda Ancsa, s azzal hozzáfogott a tyúköléshez,
 6 24|     mellett ült, és fázott.~Az Ancsa énekelte a maga nótáját
 7 24|       közelebb tolta ahhoz. Az Ancsa kérdezé, mire való az.~–
 8 25|        nem hallották.~Mikor az Ancsa felhozta a reggelit: a kecsketúrót
 9 25|   hallgassatok, gyermekeim. Te Ancsa, eredj ki, mert ezt neked
10 25|      mindig a farkát.~Amint az Ancsa kifordult a szobából, a
11 25|    hagyta itt maga helyett.~Az Ancsa elhitte, s rákiáltott a
12 39|     volt mindjárt a Kopanicsár Ancsa.~Ezt is nemhogy elriasztotta
13 39|   Innen magyarázható meg, hogy Ancsa vállalkozott egy még annál
14 39|   levelet aztán visszavitte az Ancsa, Izabella részéről is jól